Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-10 / 98. szám
Tizenharmadik évfolyam 98. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, december 10. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLA1 ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A magyar napilapok. Irta. Búza Barna. Ennek a lapnak a múlt heti számában szó volt a politikai napilapokról. Alig volna most valami, amit jobban szeretnék minden jó érzésű magyar embernek a lelkére kötni, mint a napilapok helyes megválasztásának a dolgát. Városban már sokan nem járatnak újságot, mert a kávéházban megtalálják s elolvassák valamennyit. De faluhelyen s kis városban is majdnem minden intelligens ember járat legalább egy napilapot. Itt aztán nagyon megfontoltan kellene mindenkinek megválasztani, hogy melyikre fizessen elő. Hiszen utóvégre ma már legtöbb helyen első sorban a napilap az egész család szellemi tápláléka. Mindenik családtag olvassa, keresi benne a neki való részt s lassacskán, öntudatlanul, észrevétlenül is rányomja bélyegét a lap az egész család Jelkületére. Nem csekély kérdés hát az, hogy ki melyik lapra fizet elő. Első sorban fontos ez politikai szempontból. A legerősebb függetlenségi érzésű ember lelkét is megzavarja, megingatja, ha folyton 67 es lapot olvas. Nem is szólva arról, hogy önmaga ellen cselekszik, ha a 67-es törekvés sajtóját támogatja. Nem a főispánok által olyan melegen ajánlott félhivatalos Magyar Nemzetről akarom olvasóinkat visszariasztani. Hála istennek még eddig nem láttam eleven embert, aki a Magyar Nemzetet a kezébe vette volna s pláne aki arra előfizetett volna. Annyira még nem sülyedt a magyar társadalom, hogy ilyen lapokat is bevegyen. Annyira még nem veszett ki a közönségből az erkölcsi érzék, hogy előfizetőket kaphatna olyan újság amely tavaly függetlenségi volt, most pedig munkapárti. De van sok napilap, amely 67-es irányú, de mindenféle mesterkedésekkel be tudja magát fészkelni a függetlenségi érzésű olvasókhoz is. Mindig a magyarságról, a magyar érzésről, magyar imperializmusról prédikál. Hirdeti, hogy a magyar nemzetnek a Balkán államok felett való uralomra kell törekednie. Persze az olvasóknak tetszik ez a nagy magyar érzés, előfizetnek a lapra s észre se veszik, hogy hangos nemzeti frázisok takarója alatt a legszolgalelkübb osztrák politikát adja be nekik az az újság s mig nagy hangon azt hirdeti, hogy a magyar uralkodjék a Balkánon, azalatt cinikusan szolgálja azt a politikai törekvést, hogy Ausztria uralkodjék mi rajtunk. Mintaképe az ilyen lapoknak a Budapesti Hirlap. Ez ma a leghívebb támogatója a Khuen politikának, amelynél sivárabb, gonoszabb, nemzetietlenebb politikát sose űztek még Magyarországon. Hiszen látja most már mindenki, hogy ez a kormány lelketlenül teljesiti az osztrákok minden követelését. Létszámemeléssel, hadi költségekkel elviselhetetlen gyilkos terheket rak a nemzetre. Gyufa adóval, petroleum monopóliummal, vasúti tarifa emeléssel, száz más eszközzel megnyuzza az osztrákok javára ezt a szerencsétlen nemzetet. Hozni pedig nem hoz semmit. Az egyetlen készfizetést Ígérte, arról is lemondott. 1867. óta nem volt még kormány, amely ennyi szolgalel- küséggel áldozta volna fel a magyarság minden érdekét az osztrákok javára. S ezt a kormányt támogatja feltétlenül, minden bűnös törekvésében, a magyar érzésekkel dicsekedő Budapesti Hirlap. Amennyit már ez a lap változ tatta az irányát, ahogy végigszolgált már mindenféle kormányt, ha öntudatosan járna el a magyar olvasóközönség, egyetlen előfizetőjének se volna már szabad lennie. S mégis hány helyen látom ott magyar emberek asztalán, a kikről pedig tudom, hogy erős, jó függetlenségi érzelmüek. A Pesti Hirlap, a Pesti Napló szintén volt már sokféle párti s az ember soha se tudhatja, hogy a jövő héten milyen párti lesz. Hogy lehet ilyen lapokat járatnia Azért, mert könyvet adnak ajándékba ? No bizony tiz könyvért se tűrném, hogy saját lapom rángasson engem folyton hol ellenzéki, hol kormánypárti irányba. Igaz, tagadhatatlan, hogy ügyesen és élénken szerkesztik ezeket a lapokat. De még abba se sok a köszönet. Hiszen én szívesen elolvasom a Pesti Hírlapnak, Az Újságnak sze'lemes cikkeit, tárcáit, néha még az apróhirdetéseit is, de már ha fiatal lányom (vagy akár fiam is) volna, nagyon vigyáznék, hogy egyik-másik ilyen cikk, tárca (meg különösen apró hirdetés) a kezébe ne jusson. Es mégis hány olyan helyre járnak Ibolya kisasszony. I. Nehéz télen, csikorgó télen, késő éjszaka, araikor már a haladó sötétség és az ébredő hajnal szürke, li- lakók é3 piszkosbarna színekkel átitatott ködből szőtt nászágyon ölelte egymást, gyors katonás lépésekkel siottera hazafelé. Az arcom pirosra csípte a hideg, de azért nem fáztam, a terhes nappali élet emlékeztető jeleivel: bágyadt munkásemberekkel, csilingelő szemetes kocsikkal találkoztam, de azért el nem szomorodtam. Születésnapról jöttem a saját magam huszonötödik születésnapjáról és ki az aki még csak huszonötéves és már is szomorú ? Nagy akaratok feszültek bennem: úgy éreztem, hogy izmos karokkal csak a domború mellemhez kell ölelni szóles-e világot, hogy meg. törjem, hogy összeroppantsam. Egész éjjel egy rejtett tüzekben égő asszo nyi szempár élesztette bennem ezt a hevületet. Az asszony egy jó barátom felesége volt. Mit bánom én? A jó barátomat már megszűrte, fakó színekkel már megszürkitette az élet. Szeméből kilopta a tüzet, hajából kiszívta a selyem a fekete szint, arcáról letörölte a rózsás himport. Az asszonynak is van szeme, hogy lásson. Mit bánom éu ? A világ a huszonötéveseké 1 II. Hideg folyósóról hirtelen nyitott be a szobámba s lágyan hízelkedve ölel körül a langymeleg levegő. Egyszerre megdöbbenve állok meg a vaksötélben. Mi ez? Ez a sürii enyhe feketeség ma ismeretlen bájjal cirógat. Újszerű illatot érzek a levegőben diszkrét és mégis álható erős ibolya szagot. Es miután három hétig küzdöttem ellene és sikerrel száműztem gondolataim közül, ellenállhatatlan erővel jut eszembe megint a leány : Ibolya kisasszony. A leány, aki még majdnem gyermek és vékony, keskeny rubintgyürüs kacsóját remegve nyújtja búcsúzáéra. Nagy őzszemeiben alázatos ragaszkodás. Szelíd hullámvonalakból for máit kis alakjában félénk odaadás. Az a győző parancsoló érzésem támad, hogy itt van! Ibolya kisasz- szony 1 Az éjszaka sötétjében várt, mig én odakinn a villanyfényes éjfélben kóboroltam és rejtett tüzekben égő asszcnyszemekkel kacérkodtam. Gyáván nyu!ok az ajtófélfa villamos gombja felé, azután egy hirtelen mozdulattal fölcsavarom a villanyt. Az ágy üres. Gyorsan sár kon fordulok. A szobában senki. Tanácstalanul fordítom a tekintetemet vissza az ágy felé. Es akkor a zöld tapétás falon meglátom az illatos újságot: egy remekbe hímzett ne héz faliszőnyeget. Acélszürke moaré selyem, valamivel sötétebb, ugyanolyan szinü bársonyszególlyel. Es a selymen szétszórva tömérdek ibolya. Néhol pár szál egy csomóba; máshol egy egy egész csokor. Azután valóságos ibolya eső: egymáson hempergő üde, harmatos virágok, mintha most szedték volna őket a mezőről. A terítő sarkához gombos- tüzve egy fehér névjegy. Rajta csak ez a pár szó: „Születésnapjára sok csókot küldök. Ibolya kisasszony III. Lassan vontatva kezdek vetkőzni. Azután hirtelen ledobálok magamról minden ruhát és gyorsan a takaró Lapunk mai száma <5 oldal, ilyen lapok, ahol fiatal lányok is vannak a családban és hozzá jutnak. Nem szabad az ujságelőfizetés dolgát oly '^könnyedén venni. Jól fontolja meg mindenki most, mikor az előfizetés megujitására kerül a sor. Magyar érzésű, magyar irányú lapot keressen s ne járasson olyat, amely léha, cinikus, kozmopolita hangjával elrontja az olvasói lelkét. Akiben pedig függetlenségi érzés van, az ne járasson 67-es irányú lapot. Ha minden függetlenségi érzésű ember függetlenségi lapra fizetne elő, a 67-es lapok mihamar beadnák a kulcsot, vagy meggondolnák a dolgot s átfordulnának ők is függetlenségi irányba. Nem akarok lapokat ajánlani, mint a főispán ur a Magyar Nemzetet, de annyit jó lélekkel s teljes meggyőződéssel mondhatok, hogy aki függetlenségi érzelmű ember igazán magyar, igazán komoly és tartalmas napilapot akar járatni, annak a számára alig nevezhetnék meg mást, mint a függetlenségi pártok két lapját, a Magyarországot, vagy a Budapestet. Próbálja meg mindenki, meglátja, mennyivel jobban esik még az újságolvasás is, ha a lelkének az érzésének megfelelő irányú cikkeket talál benne. — december 10. Fejes István üdvözlése. Mint azt előre is jeleztük, Sátoraljaújhely város képviselőtestülete ma délelőtt tisztelgett Fejes István püspöknél. A küldöttséget, melyben mintfgy 60 képviselőtestületi tag vett részt, Farkas Andor h. polgármester vezette. Az üdvözlésre Fejes meghatottan váalá buvok. Alig magamra huzom a takarót s akárcsak illetlen szemérmetlenséget követtem volna el, en- gedelemkérőn nézek az ibolyák felé. Az ibolyák pedig — mintha harais- kás leányszemek volnának — gonoszkodva mosolyognak rám s egész kábító illatfelhőbe ölelnek. — Nos urfi! — mondják a virágok — Te megszöktél előlünk, de mi utánad jöttünk ! Hozzuk az úrnőnk szerelmes üdvözletét ! Ugye szépek, gyöngédek, szűziesek vagyunk. A lelke legtitkosabb álmát öltögette finom selyemszállal belénk ez a leány, éjszakai órákban, a pihenéstől ellopott időben. Mi pótoltuk neki az álmot, de drága áron: az arca megsápadt, a szeme szomorú lett miattad. Ugy-e harmatosak vagyunk ? Az ő könnye csillog rajtunk 1 Minden éjjel töméntelen köny- nyet sirt el, amióta egyszerre ott hagytad, többé elkerülted. Érdemes vagy ilyen tiszta, nagy szeretőire? Felelek nekik őszintén, nagy ve- zekléssel : — Nem. Nem vagyok érdemes! — Miért gyötrőd hát? Miért hagytad el ?
