Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-11-26 / 94. szám
94. szám (4) FELSÖMAGYARORSZÁGI HIRL \ P Szombat november 26. Tanúvallomás. Léhner Gyula a következőket vallotta. Körülbelül 3 évvel ezelőtt zálogházam volt az Andrássy-utcán és ott Brilla Mihályné újhelyi lakosnak 1 kabátja 1 kor. 60 fillér és 1 kendője 1 kor. értékben volt elzálogosítva. E_.y szombati napon megjelent nálam Brillánó és azt kívánta, hogy adjam ki neki az elzálogosított tárgyakat a zálogösszeg visszafizetése ellenében. Ep akkor költözködtem át egyik házból a másikba és igy a raktáramban minden összevissza volt halmozva. Azt mondtam neki, hagyjon békében, jöjjön máskor a holmijáért. De ő tovább zaklatott, majd elment Bogyay Béla városi tanácsoshoz panaszt emelni és elment a Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztőségébe is, hogy tegyék be az újságba az esetet. Délelőtt 10 órakor felmentem Bogyay tanácsos úrhoz és elmondtam az okot, amiért nem adhatom ki azonnal a zálogtárgyakat. Úgy 12 éra tájban, amikor a templomból jöttem, találkoztam Lánczi Aladárra), a Felsőmagyarországi Hírlap kiadótulajdonosának a fiával, aki egyben a lap segédszerkesztője is. Lánczi ur kérdezte tőlem, hogy mi van az asszonnyal és azt mondta, hogy intézzem el az asszonnyal a dolgot, mert Briiláné nem hagyja őt békén, állandóan jár a nyakára, hogy tegyen ki engem az újságba. Majd figyelmeztetet, hogy ha délután 3 óráig nem rendezem el az asszonnyal az ügyet, kénytelen lesz engem a lapjában megtámadni. En erre magamhoz hivattam az asszonyt és kiegyeztem vele 4 koronában, az elzálogosított holmi pedig ma is birtokomban van. Tudomásom van arról, hogy az asszony elment délután a szerkesztőségbe megmondani, hogy el van intézve az ügy és erre a lapban nem jelent meg semmi. Lánczi Aladár nem fenyegetett meg engem, sőt jóakara- tulag figyelmeztetett, nehogy kellemetlenségem legyen. Sem a kiadó- tulajdonos, sem Lánczi Aladár nem kértek semmi anyagi előnyt, amiért a közlemény nem jelent meg. Vád és védelem. Miután a bizonyítás kiegészítését egyik fél sem kérte, dr. Bettelheim Jakab mondotta el hatásos vádbeszédét. Elmondotta mindazt az okot, amely Székely Eleket a rágalmazó kijelentésre birjta, kérte a btk. 258 §-a alapján rágalmazásért mondják Ki bűnösnek. Miután pedig — úgymond — nyilvánvaló, hogy Székely Elek erkölcsi és anyagi előnyökért támadta alaptalanul a Felsőmagyarországi Hírlapot, a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. Egyben kérte, hogy az Ítélet a vádlott költségén a Felsőmagyarországi Hírlapban köz- zététessék. — Dr. Grósz Dezső a vallomások elferdítésével azt kívánta bizonyítani, hogy Székely Elek jogosan használta a sértő kifejezéseket és ezen az alapon a vádlott főimen tését kérte. Abban az esetben azon ban, ha a bíróság mégis bűnösnek találná Székely Eleket, kérte, hogy csak a 261 § a alapján, becsületsértésért ítéljék el és az enyhítő körülmények figyelembe vételével alkalmazza a bíróság a 92 §-t. Ítélet. Kopf ezek József járásbiró Székely Eleket a btk. 262 §-a alapján becsületsértésben mondta ki bűnösnek és ezért őt nemfizetés esetén 5 napi fogházra átváltoztatható 100 kor. pénz büntetésre Ítélte és kötelezte, hogy az Ítéletet egész terjedelmében saját költ ség én a Felsőm agyarországi Hírlapban tegye közzé. Egyben kötelezte a vádlottat, hogy Landesmann Miksának 75 kor. és dr. Grosz Dezsőnek 65 kor. ügyvédi költséget fizessen. Az ítélet ellen dr. Bettelheim Jakab semmiségi panasszal élt, mert nem rágalmazásban mondták ki bü nősnek a vádlottat és mert nem a legsúlyosabb büntetést alkalmazta a bíróság. Dr. Grosz Dezső a vádlott felmentése érdekében jelentett be felebbezést. Választások a megyében. Csak Ujhely volt erős. Lezajlott vármegyeszerte a tör vényhatósági bizottsági tagok választása. Az eredmény természetesen olyan, ahogyan azt a főispán mondta. A vármegye közönsége behódolt a hatalomnak a legalázatosabb engedelmességgel sietett a főispán parancsát teljesíteni. „Le kell törni az ellenzéket.“ Ez volt a parancs, amelyet a főispán! irodából útnak bocsátottak és a fő- szolgabirák egy-két kivétellel siettek eleget tenni a hatalmas ur óhajának, Különösen a két vő gyiirkőzött neki a küzdelemnek. Zénó és Aladár vagy ha jobban tetszik, hát Besse- nyey és Gortvay valóságos irtóhad járatot indítottak minden olyan jelölt ellen, aki a méitóságos apósnak nem tetszett. Csak Ujheiyben nem tudtak hol dogulni a főispán urék. Az újhelyi polgárság becsületességén, párthüsé- gén megtört minden hatalom, minden erőszak. Ujhely mint valami egyedül álló sziklavár emelkedik ki a vármegye többi választókerületei közül, melyek — egy-két kivétellel — mind behódoltak a főispáni ha talomnak és szolgabirói erőszakosságoknak. Pedig számítottak Ujhely behódo- 'ására is. A félhivatalos „Zemplén“ szerdai számában, amikor még nem tudott az eredményről, a következőképen ir : „szerameüátható volt azonban egész nap a munkapárt fölénye és aligha tévedünk, amikor úgy hisszük, hogy a küzdelemből a munkapárt kerül majd ki győztesen.“ Hát ezuttai rossz szemmel látta t. laptársunk előre az eredményt. Nagyon csalódott, mert ha a megye be is hódolt és olyan embereket küldött a vármegye gyűlésébe, akik némán fogják tűrni a kukoricázáso- kát; Ujhely polgársága gondoskodott róla, hogy egynéhány ellenőrző is kerüljön a bizottsági tagok közé, akik számonkérjék majd esetrői-eseíre a kukoricázást és más efélo tisztes dolgokat és akik majd gátat vessenek a főLpáni família hatalmi őrjöngéseinek. •J» A vármegyében lefolyt válaszidők eredményérői a következőkben számolunk be részletesen. Megválasztattak: Gesziely, Négyessy Rezső, Orosz Zoltán, Juszay Zoltán. Nagykemencze: Harmata Andor, Pt-i' szerle József, Máyernyik János, Széchy Győző, Horváth Ármin. Gál- szécs: ihnatkó Emil, Malcher Béla, Pekáry Géza, Ráköcz-. Dudics János id. Bajusz József. Szol/őske: Harajda János, Milacsek János. Negymihály: Greczky Mihály, Fröhlich Gju'a, Kolozsvár)' Ödön, Butka-. Gericlí G) ula, 1 ai czay László. Megyasszó \ Jászay Zoltán, Csabai Miklós, Dezső András. Girincs: dr. Meczuer Béla. Czéke: Bencsiiv Sándor, Gutímann József. Berettő: Koíonay János Tamás, dr. Roth Mihály. Málcza: Magyar János, LAüovics Ármin. § Tar- czal Tassonyi József, Rozsos Kálmán, Sebrő Gyula. Var anno: Füzes- sTy Pál, Kövér Zoltán, tílrassee Antal. Mezőlaborcz: dr. Görgey László, dr. Klein Zsigmond, Rigán Mihály’, Hvozdovics Péter. Czigánd• Ungváry László. Királyhelmecz : Pauiiczky Gustav. Vi lej te ; Radóczy József, Nagy Albert. Nagyk'óvesd: Kánjtor Lajos, Bárczy Balázs. Udva: Kula István, Kálmán Nándor, Zalánfy Sándor. Nagygérés: dr: Lengyel László, Hurka Fereucz. Sárospatak II. : Molnár János, Szabó Halász Imre. Boly. dr. Szmrecsányi Béla. Legyesbénye : Gosz- tonyi István. Homonna : Goócs József, Apáthy János. Monok: B. Kovács J. Erdbhorváti: Komássy Antal. Zeni' plénagárd'. Dodek Jenő, Fuchs Pál, Kigyóssy Ervin. Utcás: Chira Ágoston, Hontschül Willibald. Lelesz'. Antalóczy Kornél, Báthy Gedeon, Heffler Konrád. Sztára: Kulin Ödön. Herczegkut'. Walther László, Petrás- sovich János. Csemernye: Gróf Hadik Béla, Adamkovich István, Pécsi Gusztáv. Loisch Béla. Taktaharkány: Ke- nyeressy Árpád, Bleuer Vilmos. Szerencs : Darvas László, dr. Kovács Gábor. Bodrogolaszi: Lengyel Manó, dr. Szánthó Elek. Takcsány : dr. Acél Elemér, Legeza Iván, dr. Balázs Béla. Szécsmcző: Dobák Zsigmond, Károlyi István. Perbenyik: Téglás Balázs. Nagydobra: Hudák Adám, Droppa Miklós. Tőketerebes: Rácz János, Daubner Sándor. Tokaj: dr. Engel Jakab, Kudász Kálmán, Mar- gittay Ferencz. Bodrogkeresztur: Dudás János, Székely József. Ond: Vay Mátyás, Sáray Béla. Mád: Barna Miksa, Fcncsalszky Ferenc, Pándy Ferenc. Sárospatak I. Witt József, Tima Tibor, Szabó Zsigmond, Fenczik Viktor, Cziráky István. Ná- tafalva'. Ferenczy Sándor, Joós Janos. Olaszliszka: Kolozsy Ferencz, Gecsey Lajos, Klein Márton. Tállya-. Ku a Pál, Görgey Gyula, Csecsko- vics István, Horváth Béla. Tolcsva : Adonyi Gyula, Adriányi Kálmán, Schönfeld Gyula. Sátoraljaújhely: Dókus Gyula, Matolai Etele, Dómján Elek, dr. Csizy Béla és Némethy Bertalan. Az igazságtalan főispán vagy az ártatlanok üldözője. No, hát azt igazán sohse hittük volna, aminek most a nyomára jöttünk. El is mondjuk, hadd botránkozzék meg rajta mindenki. Csütörtökön volt Székely Elek rágalmazási bünperének tárgyalása az újhelyi járásbíróságnál. Grósz Dezső védte, minek folytán el is ítélték 100 koronára. Grósz Dezső óriási hatású védőbeszédében szólott arról a társaságból, amely a szinházkert- ben a választás után fényes banket keretében Kazyt ünnepelte s többek közt ezeket mondta : „Ennek a díszes társaságnak — amelyben Kazy államtitkár, Meczner főispán, Kovaliczky pártelnök mellett ott volt az újhelyi munkapárt szinejava, — minden egyes tagja a legnagyobb tisz teiettel viseltetik Székely Elek iránt. Meg van győződve az ő ártatlanságáról, teljes erkölcsi in- takfságáról s tudja, hogy csak egy jogi tévedésen alapuló Ítélet folytán vesztette el állását. S mindeniktik szívvel lélekkel törekszik arra, hogy ez a bírói tévedés kireparáltassék és Székely Elek elvesztett állását visszanyerje.“ No lám ! Hát a főispán ur meg van győződve Székely Elek szűzi ártatlanságáról. Es mégis képes volt ezt az ártatlan embert éveken át üldözni, elítéltetni, hivatalából elcsapatni s Andrássy Gyula belügyminiszternél a: elmozdító ítélet helybenhagyását kijárni! Ej, ej főispáni ur, hát illik ez? Szabad egy artatlan embert igy megrontani ? Igazság ez ? No ezt, már még a főispán úrról se hittük volna, hogy ilyenre képes! Hogy erőlködött, buzgólkodott a főispán ur, hogy Székely Eleket elcsapassa. S ime most meg van győződve, hogy ártatlan. Milyen furcsa is az élet! Persze csak jogi tévedés volt az egész. Jogi tévedés voh a Schweiger-féle szerződés meghamisítása. Talán a tölgyszálfák kivágása s el nem számolása is jogi tévedés volt. (Majd kisüti Reichard Salamon, csak várjunk rá még vagy tiz esztendeig!) No, de most majd helyrehozza a főispán ur ezt a nagy bűnét s igazságot szolgáltat az ártatlanul üldözött mártírnak. Hiszen hallottuk, hogy az egész díszes társaságnak, Kazynak, Mecznernek, Kovaliczkynak, Grosz Dezsőnek, Klein Károlynak nincs sürgősebb törekvése és hőbb vágya, mint hogy az igazságtalanul elitéit embernek, a birói tévedés áldozatának elégtételt szerezzenek s őt visszahelyezzék abba az állásába, amelytől olyan égbekiáltó jogtalansággal losztották meg. No, szép kis társaság, szép kis törekvés ! Hát csak igyekezzenek főispán ur, csak hozzák vissza a polgármesteri székbe az (ön által) ártatlanul kicsapott Székely Eleket! Majd mi is ott leszünk! HÍREK. Az újhelyi képkiállitás. Irta: Nikás. (Szín : Griinné Kazinczy-utcai lakása. Idő: estefele 5 dra.) Griinné és Khonné beszélgetnek. Griinné: Mit szól édesem a Grün- váldhoz ? Khonné : A fűszereshez ? Griinné-. Aber nein, édesem ! a művészhez, a festőművészhez! Látta édesem azt a tájt ? Mit szól édesem, ahhoz a tájhoz? Ugye, édesem, hogy prachtvoll? Látta ott a táj fölött azt a kék eget? Oh, milyen szép kék, egészen olyan, mint a Macám kék szeme. Ismeri a Macát ? Unberufen szép gyerek. Az mondják (büszkén) egész a mamája (nevet). Ez kicsit tulhizelgő rám, de azért tagadhatatlan, hogy : ganz die Mutter. Aztán milyen okos, milyen szellemes az a kis kölyök. Mondhatom magának édesem, hiába vagyok az egyke hive . . . , de Khonné-. Csaknem? , . . Grünne: No halija! nem vagyok ón még olyan öreg, aztáu meg már történtek csodák is, de azért csak maradjunk a tárgynál édesem. Mondja magának is tetszik, a Grünváld ? Mit mondjak, ich bin ganz entzückt! már beszéltem is a Dáviddal, mondtam neki: Grünváld nagy semmi! Mit édesem, hogy teleagassarn a salouo- mat holmi kis névtelenekkel, azt nem. Soha! Es aztán, zvischenuns- gesagl, megengedhetem magamnak ezt a kis luxust. Misznó hat hétig volt a Tátrában és ismeri a viszonyait?! Dávid igazgatósági tag a bankban, tudja, neki több alkalma van az ilyet tudni. Nohát édesem, én mondom magának, hogy augusztus elején utaztak, és biztos forrásból, no igen, az uramtól tudom hogy ju'ius 30-án felvettek egy 800 koronás kölcsönt. A főkönyvelő, tudja, aki a dupla könyveket vezeti súgott is valamit a pénztárnoknak és az igazgató feltette a zvikkert az orrára és háromszor is megforgatta a váltót. Mondom magának édesem, ha Misznó kölcsönpénzből ülhet 6 hétig a Tátrában, ón megengedhetek
