Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-11-23 / 93. szám

93. szám (4) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, november 23. dig vásári komédiásnak csapott fel, mind magába aharta döfni azokat a nyilakat, amit mi a gyűlés tagjai ellen bocsájtottunk útnak. Es hogy nem tette meg, annak nem ő volt az oka, hanem azok a haszontalan nyi­lak, amelyeket nem tudott nirtele- nében megtalálni a művész ur. Végső akordok. Es ezzel a nagyszerű előadással aztán a programm kimerült. Műsoron kívül Szöllősy Arthur dicsérte agyba- főbe Hantost, a főispán meg az elő­adókat. Azonkívül Reismann Arnold tett előterjesztést, hogy kíséreljék meg a kormánynál keresztül vinni, hogy a hegyaljai segélyakciót a hegyaljai pénzintézetek utján esz­közölje. Még Barna Miksa pártolta az indítványt és aztán Meczner főis­pán sietett ugyancsak kijelenteni, hogy mindenben hozzájárul az indít ványhoz és legközelebb tárgyalásra tűzi azt. Banket. A cécó befejeztével társasebódre gyűltek össze a főispán és hívei a színházi étteremben jó magyar szo­kás szerint, (mert ebben követik még a munkapártiak a magyar szo­kásokat.) A banketten 22-en voltak jelen és ezek közül 9-en voltak új­helyiek, névszerint: Székely Elek, Horváth József, dr. Kellner Soma, dr. Grósz Dezső, Widder Gyula, Szöllősy Arthur, Nyomárkay Ödön, Meczner Gyulaés Yalther László (vő). Persze több felköszöntő hangzott el. Meczner Gyula is mondott egy felköszöntőt, ameiylyel azonban — mert rendkívül érdekes külön cikkben foglalkozunk. A hegyalja érdekében. Küldöttség a kormánynál. A miniszterek Ígéretei. Ismét többünk van egynéhány ígérettel. De csak ígéretei, mert hogy meg is kapjuk azt, amit nekünk ígértek, arról ne is áb­rándozzunk. Az igérettet ugyanis a kormány lagjai tették a hegy­aljai szőlőbirtokosok küldöttségé­nek, — és ugyan mikor teljesí­tette, amit a Hegyaljának Ígért, a Khuen kormány. A Hegyalja mindig mostoha gyermeke volt a mindenkori kor Hiányoknak és különösen most a munkapárt uralma óta, mióta a löldmivelésügyi államtitkár a kép­viselőnk, semmit sem tudunk el­érni. De valamit mégis kaptunk. Közvetlenül a Hegyalját ért sú­lyos csapás után kaptunk Kazy államtitkár úrtól egy részvét-sür­gönyt, amit a „Zemplén“ rendkí­vüli kiadásban, öles betűkkel ho­zott köztudomásra. Es most kaptunk a sürgöny mellé még egynéhány ígéretet, amellyel rendbe nem hozhatjuk ugyan a szőlőinket, de azért nem is panaszkodhatunk, hogy megta­gadták a segítséget. Különösen Serényi miniszter ur volt nagyon kegyes hozzánk. Nem mondta ugyan, hogy rövid néhány nap múlva megkapjuk a munkáltatási segélyt, de kijelentette, hogy ő többet akar nekünk adni, mint amennyit kérünk. De csak akar! M Szombaton délben tisztelgett a Zemplén vármegyei gazdasági egye sülét küldöttsége a kormánynál, hogy megsürgesse az ez évre ígért 600000 korona és jövő évre Ígért 1.600,000 korona munkáltatási segély kiutalá­sát, valamint az agrár-kölcsönök 25 évre való kamatmentes kitolását. A' küldöttséget Meczner Gyu'a főispán, A gazd. egyesület alelnöke vezette és részt vettek benne: Thuránszky László, a szőlészeti szakosztály el- nöne. Kazy József, Bernáth Béla, Molnár Béla orsz. képviselők, Cons­tantin Géza és Nagy Barna. A kül­döttség először Serényi földmivelés- ügyi miniszternél tisztelgett, aki a kérelem teljesítését megigérte, sőt kijelentette, hogy ő többet kiván a Hegyaljáert tenni, mint amit most kérnek tőle. A Hegyalja érdekeit csak úgy látja kielégítve, ha egy borórtékesitő szövetkezetei állít fel az állam. — Ezután Lukács pénz­ügyminiszternél tisztelegtek, aki szin­tén mindent megígért. A püspökválasztás eredménye. Fejes István püspök. Ujhely püspöki székhely. Amint előre! ál ható volt, Fejes István sátoraljaújhelyi lelkész ke­rült ki győztesen a püspök-válasz­tásból. A Kun Bertalan halálával megüresedett püspöki széket tehát — a miskolciak minden erőlködése dacára — az arra legméítóbbal: Fejes Istvánnal töltötte be a tiszán- inneni egyházkerület. Hétfőn reggel 8 órakor ült össze Sárospatakon a szavazatbontó ad hoc bizottság és kevéssel 11 óra előtt már nyilvá­nossá lett az eredmény, hogy az egyházkerület 227 szavazattal 138 ellenében, tehát 89 szótöbbséggel Fejes Istvánt választotta püspökévé dr. T ü d ő s Isván misko!ci esperessel szemben. Még a délelőtti órákban hire ter­jedt városunkban a választás ered­ményének és mindenütt a legna­gyobb örömet keltette. Fejes István közszeretetben álló személye, az a népszerűség, amely őt mindenkor körülvette,! érthetővé teszi az újhe­lyiek örömét. De érthetővé teszi az örömet az a körülmény is, mely Fe­jes megválasztásával Ujheiyt érte. A reformátusoknál a püspöki szék­hely nincs helyhez kötve, az a püs­pök állandó lakhelye szerint változik. Most tehát Ujhely lett a tiszáninneni ref. egyházkerület püspöki székhelye. Fejes István hatalmas egyénisége, kiváló ssemélye tehát Ujhelyr9 is dicsőséget hozott. Es Ujhely polgár­sága igaz hálával van eltelve az uj püspök iránt ezért. Igaz, az eddigi­nél is fokozottabb szeretettel veszi körül költőpapját és együtt örül vele a felett a nagy kitüntetés felett, mely méltóan érte, amikor őt ültet­ték a Kun Bertalan örökébe. * Fejes István 1838. január 22-én született Legényén. Iskoláit Sáros patakon és Budapesten végezte. I860 ban, 22 éves korában igazgató-tanár­nak választották meg Hódmezővá­sárhelyen, majd 1864-ben, 26 éves korában az újhelyi ref. egyházköz­ség lelkészévé választotta. Í881-ben a sárospataki ref, főiskola álgond- nokává választotta, majd 1882-ben zemplénmegyei esperes lett. Az iro­dalom terén mint költő országos hírre tett szert. Irodalmi működését tanár korában kezdte meg. Szegeden jelent meg az első verskötete. 1876- ban a Kisfaludy társaság „Egy szép asszony“ cimü költői elbeszélését 50 drb. arannyal tüntette ki. 1881-ben egy kötet és 1900 ban két kötet költeménye került ki a sajtó alól, melyek mindegyikéről a legnagyobb elragadtatás hangján emlékezett meg a fővárosi sajtó. Az egyházi iroda­lom faron is nagyertékü munkássá­got fejtett ki. Megírta az uj ref. énekeskönyvet, a prédikációt és a „Halotti beszédek‘‘-et. Hatalmas mun­kássága most érte el legraéltóbb ju­talmát, amikor a tiszáninneni ref. egyházkerület püspökévé választotta. Sittéit lapszerkesztő. Nem tudta, hogy mit ir. Jíogyan készül a Zemplén? Emlékeznek még olvasóink arra a rendszeres támadásra, amely a Zemplén hasábjain folyt Búza Barna ellen. Egy ilyen támadás alkalmával azt irta a Zemplén Búza Barnáról, hogy „politikai agent provokateur“. Ezért a súlyos sértésért Búza sajtópert indított, amelynek tárgyalása hét­főn délelőtt folyt le a helybeli kir. törvényszéken. Es ez a tárgyalás teljes elég­tételt szolgáltatott Búza Barnának. Nem a hozott Ítélet az, amely elégtételül szolgál, hanem dr. Adriányi Bélának, a cikkért fele­lősséget vállalt felelős szerkesz­tőnek a kijelentése. Adriányi, ki­jelentette a tárgyalás során, hogy ő az agent provocateur kifejezés igazi értelmét nem ösmerte, ő ezt csak úgy értette, hogy Búza heves politikai agitációt fejt ki és alaptalanul támad a lapjában. Hogy Búza tényleg agent provo­cateur volna azt bizonyítani nem tndná. Búza tehát nem agent provo­cateur még politikai értelemben sem, ezt vallotta a cikk szerzője ként jelentkezett Adriányi Béla. De ezt csak most vallotta, mikor bíróság előtt kellett számot adni, amiért más becsületében gázolt. Mikor „lovagias“ tárgyalás alap­ját képezte az inkriminált közle mény, akkor nem ösmerte be, hogy halvány sejtelme sincsen arról, amit ir, akkor büszkén verte a mellét, hogy ő helyt áll a sértésért, Es ebből az apró históriából most már tisztán láthatja min­denki, hogy miért nem adunk mi többé elégtételt „lovagias“ utón senkinek és miért visszük biróság elé a minket ért sértéseket is. Pőrére kell vetkőztetni azokat az urakat, akik indokolatlanul mások becsületében gázolnak, hogy lássa mindenki, mennyire bátran — bár minden alap nélkül — támadnak addig, amig a kardjukra biza­kodhatnak és hogyan alázkodnak meg és ösmerik be tudatlansá­gukat a biróság előtt. # A tárgyalás hétfőn déli 12 órakor kezdődött. Elnök Ferenczy Sándor, szavazóbirák Nagy Béla és Fejes Ernő törvényszéki bírák voltak. Az általános kérdések után Búza Barna Roboz Hugó, Illésházy Endre lapszer­kesztőket és Deutsch Lajos nyom­dászt kérte kihallgattatni az irány­ban, hogy az inkriminált közleményt nem Adriányi Béla irta, hanem Mecz­ner Gyula főispán mondta tollba Roboz Hugónak, a törvényszék azon­ban — miután Adriányi elösmeri a szerzőséget — nem adott helyt a szerző kiléte utáni további kutatás­nak. Búza ez ellen semmiségi pa­nasszal élt. A bizonyításra Adriányi nem vállalkozott, mert — úgymond — nem tudná bizonyítani, hogy Búza igazi értelemben vett politikai agent provocateur volna. Védelmére azt hozta fel, hogy ő ennek a kifejezés­nek igazi értelmét nem ösmerte és úgy értelmezte azt, hogy Búza he­ves politikai agitációt fejt ki és el­lenfeleit alaptalanul támadta. Ezen az alapon kérte a felmentését. Búza ezzel szemben azt vitatta, hogy a tudatlanság senkit sem mentesít a büntetés alól, egy hírlapírónál pedig épen súlyosabb beszámítás alá kell, hogy essen, ha tudatlanul támad. A biróság rövid tanácskozás után 6o kor. pénzbüntetésre ítélte dr. Adriányi Bélát, Az ítélet ellen a vádlott is a főmagánvádló is felebbezéssel éltek. „Első n kenyér aztán jön Síi IjLSftiZSIi Ezt nem Bokányi mondta és nem Weltner Jakab. Ezt deteki és tengerifalvi Meczner Gyula úr mondta, Zemplénvármegye főis­pánja, a III. osztályú vaskorona rend lovagja, Székely Elek barátja és Gáthy Géza pártfogója Mondta pedig a zemplénvármegyei pénz­intézeti szövetség 22 tagú ban­kettjén, Grósz Dezső és Griin- baum Simon zajos helyeslésétől kisérve. Azt tetszik hinni, hogy mi ezen csodálkozunk? Nem, egy csep­pet se csudálkozunk. Mi ismerjük régen a főispán urat s tudjuk, hogy ő világéletében mindig igy gondolkozott. Csakhogy pl. a koalíció alatt nem mondta ki, mert akkor divat volt hazafiasán beszélni. Hát hazafi volt ő is. Most divat cinikusnak lenni. Hát nyíltan kirukkol a cinikus gondol­kozásával ő is. Tulajdonkép még igy is szépí­tette egy kicsit a dolgot a főis­pán ur, mikor úgy mondta, hogy neki első a kenyér, azután jön a haza. Mert a valóság az, hogy neki első a kenyér s azután jön — a kenyér. A haza nem jön sehol. Vagy legalább is igy kellett volna helyes kiejtéssel mondania: első a kukorica, azután jön a haza. Mi ezen — ismételjük — nem csodálkozunk. Meg se botránko- zunk. Csak konstatáljuk, hogy- a főispán ur valahára őszintén meg­nyilatkozott. Hogy is várjunk mást egy olyan úrtól, aki mosolyogva, élénk öröm­mel és csendes helyesléssel hall­gatja hogy milyen dühösen szid­ják, gyalázzák és csúfolják előtte azt a koalíciót, amelynek ő négy éven át hive és főispánja volt. Ámbár abban tényleg igaza van annak az előadó urnák, hogy a koalició mérhetetlenül ostoba volt mert Meczner Gyulákat nevezett ki főispánoknak s ilyen urakat tűrt meg négy éven át a főis- páni székekben. Igaz, Khuen is bolond, hogy megtűri. Mert ha holnap Khuen megbukik s And- rássy jön helyébe, Meczner Gyula nyomban újra Andrássy párti lesz. Ha pedig holnapután Ra- kovszky kormány jön, Meczner Gyula haladéktalanul Rakovszky pártivá alakul. Erre mérget me­rünk venni.

Next

/
Thumbnails
Contents