Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-11-12 / 90. szám
90. szám (2) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, november 12. ügyi követelések Intéztek a nem zet ellen. S a nemzet megadta magát. Talán belefáradt az évtizedes küzdelembe. Behódolt teljesen, elvállalt mindent. Most folyik a végrehajtás. Az elkábult nemzet által nyakára vett munkapárt megszavaz mindent, mindent, amit Bécsben követelnek. S a nemzetnek ki kell fizetnie mindent, ami követelés csak nyolc év alatt összegyűlt az osztrák hadvezetőség fejében. Amit nyolc éven át visszavertünk, megtagadtunk, elhárítottunk magunktól, azt most mind likvidáljuk. Nehéz idők következnek. Minden garas kell a hadügyi teher- többletnek. Azok a nemzeti célok, amikre bőven jutott a koalíció alatt, mig a hadügyi követelések sáskáit távol tudtuk tartani az ország vezetésétől, most koplalhatnak. Tanárok, más tisztviselők, akiknek fizetésrendezése eddig még nem került sorra, most ugyan várhatnak. Itt a sáska. Amig az eszik, addig itt más táplálékhoz nem jut. Az pedig — úgy látszik — jó soká fog enni. lm, egyik dicső eredménye a választásoknak. A magyar nemzet akarta igy. A magyar nemzet tanárai várjanak és tűrjenek. Rósz generációt neveltek: gyengét, gyávát, megalkuvót, önhaszonlesőt. Neveljenek jobbat. Addig pedig majd elmondja nekik Khuen Kossuth Lajos szavait: és ha van még ebben a hazában kívánság, amely kielégítésre, sajgó seb, amely orvoslásra, fájó kebel, amely gyógyulásra vár, — hát várjon még az a kívánság, sajogjon még az a seb, szenvedjen még az a fájó kebel, mert nem lehet addig velük foglalkoznunk, mig a hazát meg nem mentjük. T. i.: mig Montecuccolinak az összes Dreadnoughtokat fel nem építjük. Es imádkozzanak a magyar tanárok, hogy egynéhány esztendő Hiszem is én, akármilyen keservesen állunk most, hogy az uj ezeróv- ben is végig magyarok földje lesz ez a föld. Kétszeresen hiszem itt, ahol akármerre nézek, az egész gyönyörű környék minden részlete arról beszél, hogy ez a föld ezer esztendőn át mindig magyar föld volt. Szomorú föld, könyektől sós, vértől piros, de magyar föld mégis, a mi földünk. Csupa históriával van tele ez a környék. Előttem nyúlik el, Tisza és Bodrog karjai közt a szép zöld Bodrogköz, a hires Bodrog szigete. Ar pádnak és honfoglaló magyarjainak első állandó települési helye. Innen küldte vitézeit Zalánhoz földet, füvet, vizet kérni. Itt tette az első adományokat. A tokaji hegyet és vidékét ajándékozta Tarczal vezérnek, ezt a középső részt, ahol most állok, Tolcsva vezérnek, a felső részt, Patakot és környékét Retel vezérnek. Amint az rendre meg vagyon iiva Anonymus krónikájában. Yörösmarty felséges honfoglalási éposza is idevezet minket először, a Bodrog-szigetóre. Itt vette pihenő lakását hősi harcok után az ősz Huba, itt fürdőtt a szőke Bodrogban szép múlva valami még furcsább nevű angol hadihajókat ki ne találjanak, mert akkor aztán soha eb ben a földi életben nem lesz pénze a magyar államnak az ő fizetésük rendezésére. Meddig tűrjük? Néhány megszivle- lótre méltó szó az újhelyi közvilágításról Ha valaki a türelmét próbára akarja tenni, az jöjjön Ujhelybe és vezetesse be lakásába a villanyvilágítást. Ha soha életében nem vesztette el a nyugalmát, itt és erről biztosítunk mindenkit — örjöngeni fog dühében. Mert valósággal kétségbeejtő, ami itt Ujhelyben a villanyvilágítás kürül történik. Néha napokig gyertyafény mellett kell szenvedni, mert a villanytársulatnak nem tetszik világítani. Sőt — és erre talán példa az egész országban nincsen — a villanyüzemre berendezett műhelyekben néha napokig szünetel a munka, mert nincs áram. A közvilágításról pedig talán jobb nem is beszélni. Az nem is létezik. Néha néha pislog az utcákon itt- amott egy-egy mécses, de 'rendesen koromsötét van az utcákon. Eddig még csak úgy 5—6-szor rendezett a villanygyár holdtöltét egy hónapban, most pedig alig akad 5—6 nap, amikor nálunk nincs holdtölte. Mert azt tudni kell, hogy a várossal kötött szerződés szerint minden hold töltekor fel van oldva a villanytársulat a közvilágítás alól, a villanygyár számítása szerint pedig majd- uem minden nap holdtölte van. Es ezt az állapotot tűrni kell nyugodtan, mert nincs aki segítsen rajta. A villanygyárnak tényleges elnöke Meczuer főispán. Es ezzei — azt hisszük — minden meg van magyarázva. A tanács csupa szolga- lelküségből nem mer a mindenható főispán vezérlete alatt működő, illetve egyáltalán nem működő gyár ellen fellépni, a képviselőtestület — amely teljesen méltónak bizonyult a tanácshoz — pedig ugyancsak így gondolkozik. A rendőrkapitány az egyedüli, aki még néha-néha ráír a villanygyárra, de ő is eredménytelenül, mert a gyár egyáltaláu nem törődik semmit a rendőrkapitányi fenyegetésekkel. Es miért is törődne, hisz a kapitány teljesen tehetetlen a gyárral szemben. Megtörtént egyszer, hogy a rendőrkapitány lebüntette a gyárat, a felettes hatóság azonban feloldotta a büntetést. Szinte szégyeljük e sorokat papírra vetni, de hiába, kénytelenek vagyunk vele. Bármenny irre is rös- teljük, be kell ösmernünk, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk a villanygyárral szemben és összetett kézzel vagyunk kénytelenek tűrni, hogy egy gyár kénye-kedve szerint játszók velünk és bezsebelje ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül a mi keservesen megkereseti filléreinket. Kénytelenek vagyunk tűrni, hogy egy bűnös könnyelműséggel megépített gyár minden az alapításánál elkövetett mulasztásokból eredő kárt, veszteséget velünk fizettessen meg és kénytelenek vagyunk tűrni, hogy csupa nyerészkedési vágyból a mi üzemeinket akassza meg egy vállalkozás csak azért, mert élón, — ha nóvleg nem is — a főispán áll. Hát nem Ázsiai állapotok ezek ? Másutt már rég kiebrudalták volna a városból az egész gyárat és vele együtt azt a tanácsot és képviselőtestületet, amely szótlanul tűri, hogy egy egész város közönségét kihasználjon minden ellenszolgáltatás nélkül egy beteg alapokon nyugvó vállalkozás. Mert ez a néhány szó, a mely panaszkép elhangzik olykorolykor a képviselőtestületben még csak a tűrhetetlen állapot megszüntetésére irányuló komoly törekvésnek sem mondható. Az csak amolyan kesergés, amit tehetetlenségében megkötöttségében hallatt néha a tétlenségre kárhoztatott, vérig kiűzött szolgalelkü tábor. Bojkottot kell rendezni a villanygyár ellen. Szánja rá magát a polgárság arra, hogy leszerelteti a villanyvezetéket és inkább visszatér a petroleura-világitáshoz mintsem tovább tűrje a gyár szekatúráit; a képviselőtestületet pedig szorítsa rá, hogy kötelezze a gyárat a közvilágítást illetőleg a szerződésben vállaltak teljesítésére. Ha erre rászánja magát a polgárság, akkor még segíthet azokon a botrányos állapotokon, melyekhez hasonlóban más városbelieknek nincsen része, de ha tovább tűri a gyár garázdálkodásait, akkor előbb-utóbb még lehetőségét is elveszti annak, hogy ezek a botrányos állapotok valaha is szanál- tassanak. És akkor igazán elérjük — amit egy polgártársunk irt nekünk egyik panaszos levelében — hogy minden órai világításért egy koronás bólyoggel ellátott kérvényben kell majd folyamodni. Ujhelyben még talán ez is lehetséges ! Megnyílt a képkiállitás. A kultuszminiszter képviselője Ujhelyben. Ma délben megnyíltak a képzőművészeti kiállítás újhelyi vándortárlatának kapui a nagyközönség előtt. A megfelelő ünnepi formák között díszes, nagyszámú vendégsereg jelenlétében nyitotta meg a kiállítást a kultuszminiszter képviseletében K. Lippic/iTL\ek miniszteri tanácsos. Es mi a város közönsége nevében tiszteletteljesen köszöntjük körünkben a vándorkiállítás rendezőit, akik alkalmat nyújtanak nekünk, hogy lelkeinket a szép, a nemes iránt még fogékonyabbá tehessük, hogy ízlésünket finomíthassuk kiváló művészek hatalmas alkotásainak látásán. Büszke örömmel köszöntjük városunkban a magyar festőművészet legjelesebbjeit, akik elhozták körünkbe művészi lelkűk minden Jutányos áron árusítok fiú-gyermek ruhát már 4 kor.-tól kezdve. Hygenikus fogvájótartó. Több cikket gyári áron alól árusítok jfflmási jfayhért. leánya, a deli Hajna, itt várta hősét a kaczagányos Étét, itt lett belé szerelmes a hajnal fia, a ragyogó dó!- szaki tündér s itt játszódott le a szép tündér szomorú tragédiája : mikor a hajnalt kellett volna felkölte nie, leszállt megcsókolni az alvó Haj- nát. A hajnal nem kélt fel, elmaradt a virradat s Hadúr halállal büntette a bűnös, szerelmes tündért. Mintha ma is Vörösmarty gyö nyörü álmai ragyognák be ezt a szép környéket. Es Árpád harcaitól kezdve, a magyarság létért való küzdelmének vérnyomai festik ezt a földet, egész a mai napig, Jobbra előttem emelkedik komoly méltósággal a Vezúv hasonmása, az impozáns tokaji hegy. Lábánál, Tisza, és Bodrog összefolyásánál fekszik Tokaj ős városa. Utolsó nemzeti királyunkat, Zápolya Jánost ott választották királyá. S ott is bukott el ügye véres küzdelemben. Ott állott a nagyhírű, erős tokaji vár a két folyó találkozásánál. Hatalmas sáncárkai voltak: jobbról a Bodrog, balról a Tisza. Itt élte mó- zesheteit Bethlen Gábor Brandenburgi Katalinnal. Pedig nem csók- csattanáshoz : ágyudörgéshez volt az a vár szokva. El is foglalta később Leopold császár s az ő birtoka volt egész 1703 ig, amikor ostrommal elvette tőle vezérlő generális Bercsényi Miklós uram. Ez volt az első vár, a mely Magyarországon Rákóczi kezé- e esett. Itt bontotta ki a zászlót, ide gyűjtötte maga köré az elége- getlen magyarekat. Aztán pedig, két év múlva, leromboltatta a gyönyörű várat maga a fejedelem. Azért, — úgymond — hogy soha többet német kézre ne jusson. Erezte-e, mikor ezt mondta, hogy milyen nagy igazat mond ? Valóban ez volt az egyetlen mód annak biztosítására, hogy német kézre ne kerüljön a vár. Mert, lám, a többi várai a fejedelemnek mind németek prédái lettek azután. Egyes egyedül a tokaji vár nem esett soha többé németek kezébe. Balfelől emelkedik a szép négy- tornyu pataki vár. Perényiek, Ló- rántffyak, Rákócziak vára. Ahol I. Rákóczi Ferenc országra szóló laka- dalmát tartotta Zrínyi Ilonával. S ahonnan félórányira, a kis borsi kastélyban született meg ennek a házaságnak második és utolsó gyümölcse, a nagy Rákóczi Ferenc. Nagyon szerette a fejedelem a pataki várat. Innen járt el vadászgatni az Abauj felé eső rengeteg erdőkbe. Mind az övéi voltak azok. Mögöttem, ahogy állok, észak felé, szép, kerek hegyen állott az erős regéci vár. Félóra innen. Az is a fejedelemé volt. Es körül itt minden az övé volt. Mindenik hegyaljai városban áll egy-egy kisebb-nagyobb ódon kastély. Mind a fejelem kúriái voltak azok is. S innen fel Munkácsig, fel a határszélig, el Kassáig, Lőcséig, minden, de minden az övé volt. Sem azelőtt, sem azóta nem volt Magyarországon egy embernek iiyen roppant birtoka. S mikor mindent elvesztett, a szatmári békekötés után, egy szavába, egy hüségesküjébe került volna- hogy ezt a rengeteg vagyont megint mind visszakapja s ő inkább választotta a rodostói kis házat, ahol a török császár kegyelemkenyerón éldegélt számkiveteten. Soha se lesz képes ezt megérteni se Tisza István, se Khuen-Héderváry!
