Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-11-09 / 89. szám
89. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, november 9. nem magasra fellobogó, de a földön csúszó lángbeszédet, nem csak legmagasabb megelégedéssel de hálával fogadá. A tárgyalások folyamán azonban némi vigasztalást is találunk — mindennek felett a Kossuth Ferenc beszédében. Sokan emlékezhetnek t. olvasóink közül, hogy úgy régibb Március 15-ki beszédeimben, mint újabban is nép- gyüléseink alkalmával és végre lapunk hasábjain is ismételve igyekeztem abbeli meggyőződésemet terjeszteni, hogy ha igazi ország ha állam akarunk lenni (a mit pedig természetesen akarnunk kell) nem nyughatunk mig államiságunk még hiányzó lényeges kellékeit — attribútumait — vissza nem szerezzük — mert nem kivivivásról, de visszavi- vásáról van szó. Mindanyiszor mondára, hogy nem állam az melynek saját pénzügy, nemzetgazdasági ügyekben önrendelkezési joga nincsen és amely, ha ellenség támadja meg, nem saját hadseregét állítja elébe. Talán nem a puszta hiúság adja kezembe a tollat, midőn hazafiui örömmel emelem ki Kossuth Ferencnek a hadügyi albizottságban mondott beszédét, a melyben a hadseregre nézve szinte szóról szóra ugyanazt racndá, midőn úgy szólt hogy ő as önálló magyar hadsereg fejlesztését kivánja. Meggyőződése szerint egy állam lehet allam, ha nincs saját hadereje, egy nemzet nem lehet ura saját sorsának, ha nincs saját hadserege. Az előadó Hegedűs Lóránd nem beszélt ugyan a magyar nemzeti hadseregről, de helyesen utalt arra, hogy a hadsereg akkor lehet erős, ha a a hadvezetőség Magyarország erőkifejtését nem akadályozza és hogy a hadügyminiszter akkor viszi keresztül a legsikeresebb véderő refor mot és akkor dolgozik leginkább a hadsereg és a monarchia érdekében ha a véderő kívánságait minél józanabb összhangba hozza nemzeti államunk kivánalmaival. Hát ez is jól van mondva, de már szava nem ment el addig a meddig gondolata. Nagyon bölcsen mondja továbbá Kossuth Ferenc, hogy csak úgy fejleszthetjük helyesen és hathatósan hadseregünket, ha az magyar nemzeti jellegének megfelel és ha a nemzet megakarja tartani a pragma tica sanctióban elvállalt köitelezett- sógét — azaz megvédeni a monarchiát alkotó két államot és ha meg akarja védeni a magyar királyt teljes erejével, amelyet különben ki sem fejthet, ha nem fejlődhetik a finomodásánák az eszköze s ma midőn a tudás terén az emberiség a fejlődés soha nem remélt magasság- gába ért el, említett hivatását kettőzött szorgalommal igyekszik betölteni. Szokjunk le tehát arról a kényelmes álláspontról, hogy a művészet nagy' urak kedvtelése, mert otöbbé nem lehet vita tárgya, hogy a művészet, karöltve az irodalommal és a zenével, arra törekszik, hogy az em- I ért lelki világában megnemesitsc, érzéseiben fölemelje, megnyugtassa. Ebben a nagyszerű hivatásában a mi korunkbau, mikor az ember úgyszólván teljesen labjává lett az anyagi életnek, rendkívüli fontos szerepe van, mert tőle, az irodalomtól és zenétől reméljük, hogy az emberiséget vissza fogja téríteni az ideálok egyedül boldogító kultuszához. Nyilvánvaló ezekből, hogy a mii vészeti mozgalmaknak különösen nálunk, hol évszázadok mulasztásait kell pótolnunk, az általános műveltség szempontjából is rendkívüli fontosságuk van s mindazok, kik már a művészet barátainak vallják magukat, akik a művészet nagyr hivatását felismerték, a nemes ügynek akkor és akként tesznek szolgálatot, ha a maguk körében mentül több fúvót gyűjtenek, maga nemzeti jellege szerint. Belátja, hogy ez a végcél ez idő szerint nem érhető el. Nagyobb mérvű Európai változásoknak kell bekövetkezni, mielőtt ez elérhető lesz. Azonban távolról sincs azon nézetben, hogy e változások lehetetlenek . . . (de most) . . . azért kell küzdenünk, hogy a magyar hadseregbe bele vitessék a magyar nemzeti szellem, még pedig a magyar jelvényeknek és a magyar nyelveknek alkalmazásával . . . Ezért a két hitelnek megszavazását attól kell függővé tennie, amennyiben nyernek kielégítést a nemzeti követelmények . . . Habár sajnálatunkra ez idő szerint nem Kossuth-Ferencz vezérlete alatti sorokban állunk : lehetetlen e beszédre nem a legteljesebb elösmerés- sei kiáltanunk éljen Kossuth Ferencz! A hadvezetőség figyelmére nagyon méltó a Sághy Gyula beszéde is; de gyengének találjuk a következő nyilatkozatát: „Nem kétli, hogy a jelenlegi hadügyi kormánynak is meg van az érzéke ezen szempotok figyelembe vétele iránt. Valljon ! a jelenlegi hadügyi kormánynak is ? Hát az előbbieknek meg volt ? és ugyan milyen tényekből, intézkedésekből, vagy nyilatkozatokból vonja ki e meggyőződését? mert aki nem kétli, annak meggyőződve kell lennie. Heltai Ferenc a hadsereget — a jelenlegi közös hadsereget — nemzeti létünk egyik biztosítékának tekinti!! »Difficile est satyram non scribere.« Meg nem szavazzák Kossuth Ferenccel a hadügyi költségvetést még Apponyi Albert gr. és Bakonyi Samu. Ellenben megszavazzák Issekül z Győző, Heltai, Windischgrätz herceg, Chorin Ferenc, Tallián Béla stb. Igaz, hogy ezek többnyire azzal, hogy bíznak a hadvezetőségben reményük, hogy . . . tekintettel lesz a nemzet kívánalmaira stb. Ezekre méltán alkalmazhatjuk az olasz közmondást. ,,Chie vive sperando, muore. Szabadon fordítva: „Ehen hal, aki reményből él.“ Matolai Etele. A vármegye is tárgyal. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése. Zemplén vármegye törvényhatósá- sági bizottsága tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt nagyon gyenge érdeklődés mutatkozott, a törvényhatósági bizottság tagjai alig 50-en jelentek meg a fő ispán hivó szavára. Maga a tárgysor sem ígért semmi érdekeset és a gyűlés sem nyújtott semmi olyat, ami különösebb feljegyzésre tarthatna számot. Napirend előtt. A gyűlés elején a főispán And rássy Károly gróf haláláról emlékezett meg kegyeletteljes szavakban. Szomorú kötelességet kell — úgymond — teljesítenie, a midőn beje lenti a törvényhatóságnak, hogy a Kraszuahorkai vár néma lakói ismét egygyel szaporodtak. Egy nagy reményekre jogositó ifjút gr. Andrássy Károlyt ragadta el az élők scrából a halál épen akkor, amikor legszebb kötelességének a honvédelemnek tett eleget és gyászbaboritott ezzel egy nagy családot, mely vezetője, jól- tevője ennek a vármegyének. Indítványozta, hogy a vármegye jegyzőkönyvileg fejezze ki a részvétét a mélyen sújtott szülőknek. Gróf Andrássy Gézának és nejének és addig is, amig a részvétirat elkészül, távirati utón értesítsék a grófi párt a törvényhatóság határozatáról. D ó k u s Gyula alispán bejelenti, hogy a halálhír vétele után nyomban táviratozott a gyászoló családnak. Személyesen jelent meg a temetésen, ahol a vármegye tisztikara és törvényhatóság nevében koszorúkat helyezett a ravatalra. A törvény- hatóság az alispán bejelentését helyeslőig vette tudomásul. Napirend. Az alispán jeienti, hogy a cholera- veszély miatt szükségessé vált gőz- fertőtlenitők beszerzése iránt személyesen járt Budapesten és a minisztériumban kapott információk alapján a sárospataki járás részére 2, a sátoraljaújhelyi járás részére 2, és a szinnai járás részére 2 gőzfertőtle- nitőt szerzett be. Miután azonban a beszerzett gépekkel szobákat nem lehet fertőtleníteni, kéri a törvény- hatósági bizottságot, hogy minden járás részére beszerzendő 2—2 sub- limát permetező, 1 — 1 nagyobb és 1—1 kisebb fertőtlenítő beszerzésére adjon felhataimazást. A törvényhatósági bizottság a kért felhatalmazást megadta. Elfogadták a törvényhatóság viri- lis tagjainak az igazoló választmány által összeállított és a bíráló választmány által helyesbített névjegyzékét. Elrendelték a lejárt mandátumok alapján a törvényhatóság egy részének az újraválasztását. Választási határnapul november 23-át, a pótválasztások határnapjaiul december 1 - ét és 10-ét tűzték ki. Özvegy Császár Pálnénák özvegyi ellátás címén november 1-én kezdődő hatállyal évi 1380 koronát, kiskorú fiának évi 230 koronát szavaztak meg. Vége. Es ezzel a határozattal véget ért a rendkívüli közgyűlés. A feltűnően kis számban megjelent bizottsági tagok csakhamar eltávoztak és Zem- plénvármegye ősi székházénak nagyterme újból üresen várja, amig a vármegye urainak ismét kedvük szottyan egy-két érdektelen dolog letárgyalására egybegyülekezni. Püspökválasztás előtt. fiz egyházkerület fejes István mellett. Már csak rövid néhány nap választ el minket attól a nevezetes pillanattól, amikor a tiszán- inneni ev. rel. egyházkerület püspöki állására beérkezett szavazatok eredménye nyilvánosságra kerülhet. Az eddigi izgalmak tehát fokozottabb erővel törnek elő és mindenki igyekszik a maga jelöltjének megválasztását biztosítani. Két jelölt áll szemben egymással Fejes István sátoraljaújhelyi és lüdös István miskolci esepe- res-lelkészek. A miskolciak minden lehetőt elkövetnek lelkészük érdekében és kü’önösen a miskolci sajtó lejt ki rendkívüli erőlködést. Nap-nap mellett jelennek meg cikkek, melyek Tüdős Istvánnak a püspöki állásra való egyedüli hivatottsága mellett igyekeznek hangulatot kelteni. Ámde minden igyekvésük a miskolciaknak hiábavalónak látszik, Fejes Istvánnak a nagy tudásu újhelyi lelkésznek pozícióját megingatni nagyon nehéz. A^kerület presbitériumai egymásután adják le szavazataikat Fejes Istvánra. Legutóbb az ungi egyházmegye papsága foglalt állást Fejes István mellett, amely értekezletről az ungvári lapok a következő hivatalosan közzétett • híradásban emlékeznek meg. A tiszáninneni ref. egyház- kerület püspöki állásának betöltése élénken foglalkoztatja a ref. egyházakat. Az ungi egyházmegye területéről f. hó 3-án tizenöt lelkész gyűlt össze Ungváron Szűcs István esperes elnöklete alatt. Az értekezlet egyhangúlag megállapodott abban, hogy Fejes Istvánt támogatja, ezért odahat, hogy a presbitériumok Fejesre adják szavazatukat. Megbízta az értekezlet Komjáthy Gábor lelkészt, hogy a megállapodásról sürgősen értesítse azokat a lelkészeket, akik nem vettek részt az értekezleten. A mint értesülünk, most már csak Fejes István sátoraljaújhelyi és Tüdős István miskolci lelkész közt dől el a küzdelem. Fejesnek a kilátásai azonban nagyobbak, mint Tüdősé. Fejes István eddigi múltja egyedül őt teszi hivatottá az árván maradt püspökiszék betöltésére. Es az egyházkerület minden tagja meghajlik az igazi érdem előtt. Fejes István püspökké választása tehát immár befejezett ténynek tekinthető. Vándorgyálés Tállyán. Sok jó tanács a nagyon rossz szüret után. — A szomorú szüret után, amelyet részben a peronospora pusztítása, részben jégverés okozott, ha egyebet nem is, de egy kevés jótanácsot adatott nekünk az állam. Es ebben a nyomorúságos esztendőben ez is valami. Vasárnap szőlészeti vándorgyűlés volt Tállyán, melyen az ország első szakemberei tartottak előadást mindazokról a kérdésekről, melyek ma a gyakorlatban feltétlenül szükségesek a szőlősgazdáknak. A legfontosabb tárgya a gyülésS nek természetesen a peronospora elleni védekezés módozatainak az ős- mertetése volt. István ffy Gyula egyetemi tanár üsmertotte ezt a kérdést és szolgált jó tanácsokkal a szőlősgazdáknak. De nem kevésbbé érdekesek voltak a többi előadások is, melyek mindegyike a praktikus gazdálkodás előnyeit ösmertette. * Az érdekes gyűlésről az alábbiak ban számolunk be részletesen : Indulás. Szerencsen mintegy 200 főnyi közönség gyűlt egybe a pályaudvaron, akik valamennyien a vándorgyűlésre igyekeztek. Es ezt a rengeteg embert 3 kocsiba szorította a máv. bölcsessége. Már az elindulás sem ment rendben. 9 óra helyett fél 10 órakor döcögött ki az állomásról a hegyaljai vicinális. Mádon újabb félórát veszítettek az időből, ennyi ideig rakatta ki ugyanis a vonatból a teherárut a raádi állomásfőnök. Jóval elmúlt ll óra amikorra bekullogott a tállyai állomásra a vicinális. Gyűlés. A gyűlés első előadója Istvánffy Gyula egyetemi tanár volt, aki részletesen ösmertette a peronospora keletkezését, terjedését és azt a hatást, a mellyel az idő van a peronospora fejlődésére, Előadása végeredményeként a peronospora elleni védekezés egyedüli módjául azt jelölte meg, ha kora tavasztól késő őszig legalább 3 hetes időközökben állandóan permetezik a szőlőt. A második előadó Rekvinyi Géza
