Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-02-05 / 11. szám

11. saám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, tebruár 5. folyamán. Sőt — és ez a kétség­beejtő — az eddigieknél is sok­kal nagyobb mértékben és na­gyobb nyíltsággal hajszolták egyes emberek érdekeit a köz a város érdekeinek rovására. A „Vörös Ökör“ ügyének a város érdekében való megoldását dr. Klein Károly és Alexander Vil­mos tették lehetetlenné Deutsch Simon bérlő érdekében és az adóügyosztály végleges rendezé­sét pedig Némethy Bertalan hiú­sította meg azért, hogy Gecsei Jenő adóügyosztályi vezetőnek anyagi előnyt biztosítson az ügy­osztály többi alkalmazottaival szemben. Es tették mindezt oly nyíltsággal, oly félreérhetetlen módon, amely arcába kergette a vért mindazoknak, akik a város érdekeit szeretnék biztosítani minden esetben. Szóval újból meggyőződtünk arról, — amit már nem egyszer Íelejteítünk ki e lap hasábjain — hogy ez a képviselőtestület kép­telen komoly munkára és ha va­lami eredményt el fog érni, az csak a város teljes tönkretétele lehet. Félő, hogy ezt észre lóg­ják rövidesen venni a felettes hatóságok is és — hogy bizto­sítsák a város érdekeit — ki lógják ragadni ennek a komoly munkára képtelen testületnek a kezéből a város sorsának az in­tézését, felfüggesztik a város au­tonómiáját és kormánybiztost ül­tetnek a város nyakára. Szomorúan kétségbeejtő állapotok következ­hetnek hát erre a már úgyis sze­rencsétlen városra, ha csak nem győz a képviselőtestület kebelé­ben a jobb belátás, ha nem fog­ják belátni, hogy a város érdekei előbbre valók egyes emberek magánérdekeinél, — amire pedig kevés remény van, mert ez a adatokat. Már az uzsonnát is elfe­ledték s egyszer csak meglepte őket az este, mely lábujhegyen jár, mint az óvatos ember. Eszti bement a nappaliba és felvette a kalapját, ka­bátját és nagyon szomorúnak lát­szott, mikor kezet csókolt. A nagy­asszony nagyon sajnálta : — Most nem tudom, hogy mit fogok tenni. De rövidesen rászánom magamat valamire, amitől remélni lehet. S a hót végén elutazott a nagy­asszony Ajtáról. Tizenöt óv óta nem lépte át a falu határát. II. A „vöröshaju“, kiről Nagyajtán riasztó vészhirek keringtek, cigaret­te! fehér fogai közt, omló,} csipkébe vesző, kék pongyolájában dűlt vé­gig a széles, alacsony pamlagon. A félkezében valamelyik szerepe fü­zeté* * tartotta, de a szemei messze kalandoztak a betűkről. Alázatos, engedelmet kérő kopogás után belé­pett fekete ruhájában, egyszerűen, Ajtay Sándorné s a köszönés után megállt a kisasszonnyal szemben s olyan hangon, mit a kéregetők szok­tak használni a szív télén gazdagok portáján, fordult a szokatlan látóga- tótól megriadt leányhoz: „Kisasszony, bocsásson meg, hogy alkalmatlankodik önnél egy nagyon öreg asszony, kinek ön bátran az testület munkaképtelenségének oly bizonyítékát nyújtotta már eddig, hogy szinte remélni sem merjük, hogy valaha is komoly, eredmé­nyes munkát végezhessen. A gyűlésről az alábbiakban számolunk be részletesen: Megnyitás. A hétfői közgyűlést dr. Reichard Salamon polgármester a szokástól eltérően kissé később d. u. fél 4 órakor nyitotta meg, csupán köze­pes érdeklődés mellett. Jelen voltak: dr. Friedmann Armin, Zinner Hen­rik, dr. Gombos Gáspár, Alexander Manó, Kroó József, Bettelheim Sán­dor, Deutsch Adolf, Hajnal Dezső, Hericz Sándor, Réz Gyula, Zombory János, Róth József, Keresztesi La­jos, Reichard Armin, Haas Mór, Blumenfeld Adolf, Fuchs Jenő, Róth Mór, Némethy Bertalan, Gáthy Géza, Markovics Miksa, Schweiger fgnácz, Grünbaum Simon, Reichard Lajos, dr. Lichtenstein Jenő, Schweiger Márkusz, Krausz Lipót, Friedrich Mór, Schwarc Ignáez, Kótits László, Lefkovics Jakab, Hönsch Dezső, dr. Klein Károly, Schwarcbarth Lipót, dr. Berger József, Lipschitz Adolf, Blumenfeld Emánuel, Búza Barna, dr. Rosenthal Sándor, dr. Haas Ber­talan, Móré Dániel, Alexander Vil­mos, dr. Roboz Bernáth, Blumenfeld Jenő, Widder Gyula, Klein Károly, Isépy István, Sinai Jakab, dr. Li­geti József, Barna Dezső, dr, Kell­ner Soma, Markovits Miksa képvi­selőtestületi tagok és az elöljáróság tagjai közül: Farkas Andor, Pataky Miklós, Kiss Ödön, Kérészy Gyula és dr. Kellner Győző. Apróbb ügyekkel kezdődött a gyűlés. A törvényható­ságnak jóváhagyó határozatai vet­ték tudomásul. így tudomásul vet­ték, hogy a törvényhatóság jóvá­hagyta a képviselőtestületnek a Né­hai Molnár István alapítványa tár­gyában ; Friss Heiman tűzoltó pa­rancsnok 200 koronás drágasági pót­léka tárgyában ; Széchenyi Lajos ír­nok jutalmazása tárgyában hozott határozatait. Tudomásul vették ezen kívül, hogy az erdőtisztitásból 1909. óv folyamán 532 korona jövedelem unokája lehetne. Kéréssel jövök, nemcsak a magam, de egy második személy nevében is, ki otyan jó, szép és tiszta, mint Ön . . . E szóra a zavartan figyelő Magda téglavörös lett, de nem szólt sem­mit. A cigarettáját idegesen kiol­totta és eldobta. A nagyasszony kevés szünet után folytatta : — Talán sejti is már, hogy_ Sán­dorról van szó, ki ellopja Önnek drága idejét s meggondolatlan köny- nyeímüségével compromitálja az ön művészi jó hírét . . . Magda egészen felült s halkan, idegesen kacagott. — Kompromittálja az éa jó hire- met ? Hát van nekem jó hírem, Nagy­ságos asszony ? Ha volna, Ón nem lenne itt, hogy visszakérje tőlem a drága unokáját. Az ön megjelenése megcáfolja azt, amit kegyes volt az ildomosság kedvéért, ráakasztani az én úgynevezett elméleti jó híremre ! . . . — Bocsánat, kisasszony, Ön ide­ges és félreért engemet. Önnek több olyan hódolója van s ha én egyet elkérek öntől, azért itt nem lesz za­var, sem lelki háborúság, mert egy újabbat léptet a régi helyére. — Igen, mert az egész világ el­fér az én szivemben. S mert ón sportszerűen űzöm a férfiak bolon- ditását. Szegény komédiás leány. Ha akarsz igazán és önfeláldozóan sze­folyt be és hogy néhai Justus Jó­zsef 1000 koronát hagyott a városra. Nem vették tudomásul a berecki dülőbeli rétek kaszálására Kiss Já­nos és társaival kötött szerződést, hanem arra pályázatot hirdetnek. — A városi tisztviselők, segéd, kezelő és szolgaszemélyzetnek 1910. évi drá­gasági pótléka tárgyában csak ak­kor fognak határozni, ha majd a 3 együttes bizottságnak a fizetések végleges rendezésére vonatkozó ja­vaslata a képviselőtestület elé kerül. A polgármester lemondása idézte elő az első nagyobb vitát. A lemondó kérvény a lemondás okául azokat az okokat hozza fel, amit mi annak idején már megírtunk la­punkban. Ezt a kérvényt Pataky Miklós; főjegyző olvasta fel és aztán Reichard Salamon polgármester élő­szóval is kérte a képviselőtestületet a lemondás elfogadására és aján­lotta, hogy helyébe Kiss Ödönt vá­lasszák meg. — A képviselőtestület azonban Búza Barna, Némethy Ber­talan és Klein Károly felszólalása után kimondotta, hogy a lemondás felett most nem kíván határozni, abban a reményben, hogy a polgár- mestert sikerül majd rábírni az állá­sában való megmaradásra és egyben egyhangúlag bizalmat szavazott a polgármesternek. Az adóügyosztály reformja tárgyában ugyancsak nem határozott a képviselőtestület, hanem Némethy indítványára kimondotta, hogy ezt a kérdést a hármas bizottsághoz uta­sítja azzal, hogy azt a tisztviselők normál státusával kapcsolatban igye­kezzék megoldani. Ennél a tárgynál Némethy Bertalan Gecsei Jenő sze­mélyes érdekeit kívánta előtérbe tólni a többi tisztviselőkkel szemben és ezért erőszakolta ki a fentebbi határozatot, mely szégyenére válik a képviselőtestületnek. Sokaltaugyan- is az adójegyzőknek megállapított fizetést és keveselte a Gecseiét. A „Vörös Ökör“ ügye szintén halasztást szenvedett Alexan­der Vilmos és dr. Klein Károly fel­szólalása folytán, akik sokalták a Deutsch Simonnak megállapított lak­bért. Es ennek az egy embernek az érdekéért elvetették a pénzügyi bi­zottság javaslatát és elhatározták, hogy a helyiségeket nyilvános árve­rés utján adják bérbe, egyben uta­sították a pénzügyi bizottságot, hogy az árverés feltételeit állapítsa meg, Gyors menetben tárgyalták le aztán a még hátralévő apróbb ügyeket. Tudomásul vették, hogy a pénzügyigazgatóság az 1909. évi italmérési jövedék részesedése fejében 4038 kor. 80 fillért folyósí­tott a városnak. Elhatározták, hogy a Stuller Antal- és Sziv-utcákban 2—2 villanylámpát állítanak fel. — Kimondották, hogy alap hiányában nem építenek katonai barakot. —• Schvarc Markusz városi végrehajtó­nak 60 korona segélyt szavaztak meg. — Nagy Peti András iparos tanonciskolái szolgát fizetésemelés iránt beadott kérelmével elusasitot- ták. — A gazdasági raunkásházak építése tárgyában a pénzügyi bizott­ság már ösmertetett javaslatával szemben Búza Barna és Sinai Jakab felszólalására elhatározták, hogy ki­adják az ügyet az építészeti bizott­ságnak azzal, hogy azt minden kö­rülmények között oldja meg és je­lentkezésre ne csak a vidéki, de a helybeli munkásokat is szólítsa fel. A gyűlés d. u. 6 órakor ért véget. SZÍNHÁZ. A szezon mérlege. A téii színházi időszak végéhez jutottunk. Nem lesz érdektelen át­tekinteni a társulat ezidei működé­sét, mert irányt jelölhet a jövőre nézve is. Ismét válságba jutottunk, a miben nem kevés része van a városi szin- ügyi bizottságnak. E testület — is­merve a mai szomorú viszonyokat — olyan egyén kezébe tette le a színház vezetését, ki anyagi garan­ciát nyújtani nem tudott, ki mint az elhunyt Polgár társulatának men­tijeként lépett fel, szervezetlen ke­rületével csakhamar csődbe juttatta azt, a tagjait fizetés nélkül hagy­jYía^yar-frane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi jőügynöksége Landesmann jYíiksa és kársánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz, retni, nem lehet, mert a tisztelt pol­gári társadalom nem hiszi el neked. Nagyságos asszonyom, ön oly nemes és finom lelkű urinő, honnan veszi a jogot, hogy rólam fel tudja téte­lezni, hogy én nem tudom oly iga­zán szeretni az unokáját, mint az a hallgatag Eszter, vagy Annuska, aki a naptár szépirodalmi részét szokta elolvasni s tudja, hogy a csirkebecsinálthoz milyen fűszert kell használni. Hátha én Júliát, Melin­dát, vagy Évát ábrázolom a színpa­don, ezért rosszabb vagyok, mint az, a ki egy támlásszéken az elfogyasz­tott vacsora után könnyeket ont az alakításomon ? — Bocsásson meg, kisasszony, én becsülöm a művészetet és az ön te­hetségét is. Merész bátorságom arra irányul, hogy figyelmébe ajánljam az unokám leteendő szigorlatait és lebegő pályáját, melyet megzavarhat egy szellemes fiirt. Ha ön más ér­zésekkel van az unokára iránt s ha ő ezt az érzést az életére nézve el­engedhetetlennek hiszi, én nekem nincs kifogásom, bárha elém is ke­rül ez a kérdés . . . Magda tágra nyílt szemmel, elbü- voltén hallgatta az utolsó szavakat. A Lear királyból eszébe jutott egy gyönyörű póz, mellyel képzeletében már lerótta hódolatát, de alkalmaznia nem volt módja, mivel a nagyasz- szony fejmeghajtással, hirtelen távo­zott. Az az ötlete támadt, hogy utána megy, hogy a földön térdelve borítsa csókjaival kezeit. De baná­lisnak tartotta, s csüggedten, bus le­vertséggel sétált a szalagokkal vi­rágkosarakkal díszített szobában, föl, ala. Mi következik most ? Tud e, a je­lentésről Sándor ? Elmondja-e, eltit­kolja-e ? Néha uagylelküségi roha­mok fogtak el. Lemond Sándorról annak a leánynak a javára. De miért dobná el szerelmét, mikor e nélkül boldogtalan, kétségbeesett lenne s mikor e nélkül lezüllene oda, ahol a többi pályatársnője, tiszavi- rágéletü szerelmi viszonya burjánzik. Azért, mert kenyérkereső nő, nem megvetést, hanem dicséretet érde­mei. Es rá fog szolgálni erre a di­cséretre, mert urilanyhoz méltóan, komolyan, kifogástalanul ól. •i* & * Két év múltán Magdát csakugyan oltárhoz vezette Ajtay Sándor. S a nagyasszony még azt sem kötötötte ki, hogy visszalépjen a színpadtól. A kérdezősködőknek igy válaszolt: — Amig az unokám irodája fel­lendül, jói teszi Magda, ha játszik. A kenyérkereset széppé teszi a nőt. A művészet elvarázsolóvá. Boldog vagyok, hogy ilyen menyem van . . . Most már elrepülhet fáradt lelkem ...

Next

/
Thumbnails
Contents