Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-01-29 / 9. szám

9. szám (2) Szombar, január 29. FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP világosan biztosítva van or­szágunknak az önálló gazda- dasági berendezkedésre való joga. Ezt a jogot eddig egyetlen számbavehető té­nyező kétségbe nem vonta és nem is vonhatta s annak minden elhomályositását, mint alkotmányellenes törekvést visszautasítjuk". Ezt a jogot a miniszterelnök ur elődei is fennen hangoztatták, sőt azzal dicsekedtek, hogy azt számunkra biztosították és — va- lósittatását meghiúsították. »Hogy azután a nemzet ezt a kétségtelen jogát az eddigitől eltérő módon érvé­nyesítse, annak mérlegelésé­ben . . .? No ez már nevetséges! hiszen az önálló gazdasági berendezke­désről beszélt és most azt mondja, hogy ezt az eddigi módon érvé­nyesítettük ! mintha most csak arról volna szó, hogy az önálló berendezkedést más módon akar­juk gyakorolni , . .! Ha tehát majd azt mondjuk, hogy önállóan akarunk berendezkedni, azért akar­juk a külön bankot felállítani, azt felelhesse nekünk, hogy hiszen eddig is Önállóan voltunk beren­dezkedve, tehát a fent hangoz tatott jog teljesülve volt. Mérlegelendő tehát szerinte „valljon bizhatunk-é abban, hogy érdekeinket az eddigi módon is kellően megóhajtjuk“ . . . vagy . . . „tényleg megvannak-é azok az előfeltételek, melyek az uj berendezkedésből származható ká­rosodással szemben biztosítékul szolgálhatnak". íme a közosbank-csoport ös- mert nótája! bizonyítgatni egy­felől, hogy a közös bank (anyagi) érdekeinket jól szolgája és más­felől, hogy nem vagyunk eléggé elkészülve a külön bank létesit- tetésére. De hát miért nem mondja meg a miniszterelnök ur egyszerűen és világosan, mit akar tenni, ha a nemzet — illetőleg úgy a je­lenlegi, mint az általa összehí­vandó uj képviselőház az uj mód­hoz, — az önálló magyar nem zeti jegybank felállíttatásához ra­gaszkodik ? Le mond ? vagy erő­szakhoz nyúl ? Nem érdekekről van itt szó Uram! Lehet számokat ügyesen csoportosítani, sőt meghamisítani is, hogy kimutassák, mennyire részrehajlatlanul, vagy épen Ma­gyarországra kedvezően műkö­dött az a közös osztrák bank, csakhogy nem lehet oly együgyü ember, aki azt elhigye, de még ha képes is volnék azt elhinni, mindegy, itt nem apró vagy nagy érdekekről van szó, de arról, hogy Magyarország »de jure* a koronázási eskük szerint is állam — regnum pro se — a mely­nek lényeges attribútuma, hogy saját pénzügye legyen, a nélkül nem állam; ezt tehát valósítanunk kell, még ha anyagi áldozattal, kárunkkal is, a mit majd csak kihevernénk mihamar, még ha lenne is. Lehet-é oly bárgyú valaki, azt mondani, hogy neki jobb ha pén­zét más kezeli nem maga? De ha egyes ember ki is állíthat magáról ilyen szegénységi bizo­nyítványt, egy nemzet azt nem teheti. A miniszterelnök ur tagadja, hogy akár az országban, akár magában a képviselőházban meg van a többség az önálló bank mellett. Hát mi azon reményben élünk, hogy erről legközelebb meggyőződik. Vissza! A királynak a törvény betűi szerint joga volt gróf Khuent és társait kinevezni, ez utóbbiak azon­ban egészen tisztában kellett, hogy legyenek magukkal aziránt, miszerint vállalkozásuk csakis azon egy esetben nem ütközik alkot mányunkba, ha el vannak hatá­rozva a képviselőházat exlexben sem el nem napoltatni, sem fel nem oszlattatni, ellenben köteles­ségüknek ismerik, mihelyt a kép­viselőháznak irántuk való bizal­matlanságáról meggyőződtek, ál­lásaikból azonnal távozni. Ha bárminő más szándékkal, avagy elhatározással vállalták a kormány­alakítást, úgy máris az alkotmány- sértés bűnének szándékával jelen­tek meg a fórumon, mint oly férfiak, akik parlamenti, még ki­sebbségi támogatás nélkül is ex­lexben kormányalakításra vállal­koztak. Khuen-Héderváry grófnak ak­kor, amidőn a magyar képviselő­ház többsége a függetlenségi párt elveit vallja, nem lett volna sza­bad kormányt vállalni, mert jól tudjuk, hogy neki első miniszter- elnöksége idejéből a független­ségi párttal szemben egy éppen­séggel nem tisztázott ügye ma­radt fönn. De ettől eltekintve, Khuen gr. első miniszterelnöksége idején közjogi kérdésekben oly lehetet­len felfogást vallott, hogy még a saját pártja is kénytelen volt őt megbuktatni. Ilyen előzmények után a miniszterelnökséget vállal­nia egyszerűen a nemzet provo­kációját képezi. A . képviselőbáz nagy több­sége a leghatározotabban és min­den kétséget kizáró módon az igazi demokratikus általános vá­lasztói jog és Magyarország gaz­dasági önállóságának alapján áll. Ha nem akarnak alkotmányunk­ból gúnyt űzni, akkor tessék azok soraiból kormányt alakítani, akik a többségi akaratot képviselik. Akkor lesz rend, teljesítve lesz­nek a Bécsben annyira óhajtott állami szükségletek. A Khuen- Héderváry gróf-féle kísérletekkel szemben azonban, mint olyanok­kal, amelyek a magyar nemzet óriási többségének akaratával szem- beszállnak, alkotmányunk szelle­mével és rendelkezéseivel össze nem egyeztethetők s mint olyan­nal, amely a nemzet óriás több­sége kívánságainak legyűrésével a 67 es reakció felélesztését ter­vezi ; a magyar képviselőháznak és a magyar nemzetnek csak egy válasza lehet és pedig a legride­gebb, a legvégsőbb erőfeszítése­kig terjedő harc, amely csak ak­kor érhet véget, ha a nemzetet ezen legújabb támadástól végkép­pen megmentettük. Vannak egyes ártatlanok, a kik a Khuen grófék programmja iránt érdeklődnek. Őszintén megvallva, minket az, hogy minő program- mot adnak, a nagyou kevéssé érdekel. Emlékezhetünk arra, ami­dőn a Fejérváry-kormány királyi leirattal bővített, toldott és ki­egészített programmot tett közé. ígértek Fejérváryék programmjuk- ban annyit, hogy még a legvé­resebb szájú kortesek is eiszé- gyenkeztek volna, hogy annyi ki­vihetetlen dolgot beígérjenek a népnek. S jól tudjuk, hogy azt az ezernyi előnyt, kedvezményt, katonai vívmányt és gazdasági önállóságot, amit ők programm- jukban hirdettek, az egész ma­gyar nemzet egyhangú kacajjal fogadta. Úgy vagyunk mi a Khuen-kormány programmjával is. ígérhet az uj kormány akármit, a régi szabadelvű párt ősi tradí­cióihoz hiven elcsenheti a magyar pártok egyes programmpontjait, hinni azonban ép oly kevéssé fog neki a nemzet, miként nem hisz a piacra összesereglett nép an­nak a berúgott vándorlegénynek, aki nagy szájhősködéssel milliókat ígér neki. Es különösen most, amikor már rálépett az alkotmányellenes útra a képviselőháznak ex-lexben való elnapolásával, nem marad más hátra, minthogy minden erőnkkel küzdjünk azért, hogy ezt a kor­mányszékbe beszemtelenkedett cselédhadat visszaüzzük oda, a honnan előkerültek ? — a Nemzeti társaskör sötét odúiba. SZÍNHÁZ. Színházi esték. Az utóbbi színházi esték közül csak a szerdai és a csü­törtökiről van mit beszámolni. Szer­dán este a Magas pár jutalomjá­tékául a „Grätchen“ vígjátékot hoz­ták színre. A közönség lelkesen fo­gadta a darabot, sokat mulatott rajta és meleg szimpátiáéval tüntetett a jutalmazottak mellett, akik egész szezonon keresztül, de különösen ez estén nagyon is rászolgáltak erre. — Csütörtökön este a „Cornevillei harangokéban a társulat uj bari­tonistája : Erczkövy Károly mu­tatkozott be, akit a közönség szíve­sen fogadott. Habár énekhangja nincs oly terjedelmes és olyannyira kelle­mes csengésű, mint a V á r a d y Mártoné, de játékban és énektudás­ban — és ez a fő — messze felül­haladja Váradyt. — Az előadás mindkét este jó volt. Szinügyi bizottság ülése. A szinügyi bizottság szerdán délelőtt D ó k u s Gyula alispán elnöklete alatt ülést tartott. A szintarsulat vezetői bead­ványban kérték a bizottságot, hogy kétségbeejtő helyzetükre való tekin tettel február 8-ig tólhassák ki a szezont, hogy adja meg nekik a ta­vaszi évadra a játszási engedélyt a bizottság. A beadvány megemlíti azt is, hogy P a 1 á s t h y Sándor a tár­sulatnak közel egy havi gázsival maradt adós és kéri a színtársulat, hogy a bizottság ha módjában áll, meritsen ki minden olyan eszközt, mely hozzájuttathatná a társulat tagjait keservesen megdolgozott pén­zükhöz. A szinügyi bizottság bele­egyezett abba, hogy február 8 ig játszhassék a társulat, afölött azon­ban, hogy megadja-e a tavaszi sze­zonra a játszási engedélyt vagy sem, csak március elején fog dönteni. A beadvány kapcsán konstatálta a bi­zottság, hogy nem áll módjában, hogy a színtársulat tagjait elveszett gázsijukkal szemben kárpótolhatná, a maga részéről azonban el fog kö­vetni mindent, hogy rendkívüli se­gély kiutalványozására reábirja az illetékes tényezőket. — Ezután a színházra beérkezett pályázatokat tárgyalta a bizottság. Beérkezett 3 pályázati kérvény: Farkas Ferenc dr. munkácsi színigazgatóé, Jenőffy Jenő nyilrai színházi titkáré es Deák Gyuláé, aki most a moszkvai Theater-Bouffnak a tagja. A bizott­ság azonban úgy határozott, hogy mig a kerület megalakítva nem lesz, a színházat senkinek ki nem adja. — Nagyon helyeseljük a bizottság­nak ezt az állásfoglalását, mert eb­ben jelét látjuk annak, hogy okulva a múlt tapasztalatain, a bizottság tagjai kezdenek komolyan gondol­kodni. — Egyet azonban elvárunk a szinügyi bizottságtól, hogy — ha majd tárgyalni fog a színház kiadása felett — a Farkas Ferenc dr. pályá­zatát hagyja figyelmen kívül. Ebben az emberben egyáltalán nem lehet bizalma a közönségnek, mert Sza­badkáról is el kellett távozuia, hol­ott már bent ült a kerületben. Olyan direktor pedig, akitől már egy vá­ros közönsége megvonta a bizalmát, ne számítson másutt pártfogásra. De ellene foglalunk állást azért is, mert Legjobb minőségű plüs, loden és nyúlszőr KALaPOK, szőrme és loden SAPKÁK kaphatók === Szenes £ipót kalap és uridivat üzletében Saujhelyben a megye- házzal szemben Nagy választó: Flanell ingek, gyapjú, mellények, vadász harisnyák, téli harisnyák, trikó áruk, téli kez- tyük, bokavédó'k stb. téli uridivat cikkekben. Valódi Jaeger tanár féle alsó ruházat. Újdonság: Eredeti angol gallérvédő. : Finom férfi cipők, 1 1 Es karját beledugta az oroszlán torkába. De a többiek mérhetetlen bámu­latára fájdalmasan felsziszent és karját gyorsan visszarántotta. A ho’d világánál látszott, hogy arca halál sápadtra vált. Mély megdöbbenéssel köréje gyűl­tek és ijedten kérdeztél.: — Mi az ? Mi történt? Mi bajod Ettore ? — Nem tudom — szél Ettore. — De valami metsző fájdalmat éreztem, mintha tűzbe nyúltam volna . . . most is pokolian ég . . . Talán mé­gis megharapott . . Es erőltetve nevetett, de csakha­mar újra felsziszent és karját fáj lalta. A fiatalemberek, kiknek jókedvét alaposan elrontotta a rejtelmes eset, lakására kisérték Ettorét. Mire odaértek, ennek karja rette­netesen feldagadt, szemei előtt fe­kete foltok táncoltak és csakhamar •lvesztette eszméletét. Mire orvost találtak, ez már csak a vérmérgezés következtében beállott halált kon­statálhatta. A megrémült és megrettent kis csapat visszament a piazettára s fáklyaféuynél megvizsgálta a gyil­kos oroszlán torkát. Csakugyan rá is jöttek a borzal­mas titok nyitjára. A kőüregben skorpiófészket találtak három szo­katlanul nagy, kifejlett skorpióval.

Next

/
Thumbnails
Contents