Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-28 / 43. szám

43. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, május 28. A magyar néphez. Csatára magyarok! Készüljünk emberek I Szerdán lesz az ütközet: a választás. Minden be­csületes magyar ember talpra álljon! Nagy ütközet lesz. Egyik oldalon a magyar párt, az igaz, tisztességes, hazájukat szerető magyar emberek. Másikon az osztrák párt, a cselédek, a muszkák pártja. Dicsőség lesz a magyar parton lenni, gyalázat a muszkapárton. A szeme fog kiégni azoknak a szeren­csétlen leitatott, megfizetett, félre­vezetett embereknek, akik a musz­kák közé mennek. Hogy fognak majd tisztességes emberek szeme közé nézni, ha elad­ják a lelkűket s a muszkákhoz men­nek ? Hogy fognak bejönni a vá­rosba, hogy fognak megfordulni en­nek a városnak a becsületes népe közt? Még a gyermekeik is szégyelni fogják, hogy muszkapárti volt az apjuk. Megrontják a népet. Vigyázzanak! Ennél gonoszabb kormány nem volt még soha. Meg akarják egészen rontani, tönkre tenni a népet. Nem engedik, hegy külön bank, külön vámterület legyen, nem engedik, hogy a németektől külön gazdálkodjunk ne legyenek gyá rak, amikben dolgozhatna a magyar ember, hanem legyünk koldusok és gazdagodjon belőlünk a német. Es meg akarnak nyúzni, ötszámil- lió koronát akarnak még ebből a szerencsétlen népből kizsarolni. Adót, vetnek gyufára, petróleumra, hogy drágább legyen minden, amit a sze­gény nép használ. Ősszel pedig be akar hívni szol­gálatra hatvanezer rezervistát, hogy ne dolgozhassanak itthon, ne tartsák el a családjukat. Hadd éhezzen az asszony és a gyermek, mert katona kell a kormánynak. Es ti rászavaznátok erre a kor­mányra ? Megölnétek, megrontanátok magatokat, gyermekeiteket ? Azért., mert most a választásig bort meg húst ád Kazy ? Majd a választás után meg kirúg benneteket. Vigyázzunk emberek ! Ne adja el senki a lelkét! Ne menjünk a musz­kák közé ! Jönnek a kortesok. Most már kimennek a falukra kor­tesek. Várjuk őket. Mennek a függetlenségi kortesek. Mind rendes, tisztességes újhelyi ember. Ügyvédek, jogászok, iparo, sok, gazdálkodók. Ismerik őket vala­mennyit. Velük érintkeznek, talál­koznak, dolgoznak egész életükben a falusi emberek. Ingyen mennek ki ezek, lelkesedésből, önzetlenül. Iga­zat beszélnek, igaz, becsületes pártra hívják magukat. A Kazy pártjára is fognak kimenni kortesek. De alig lesz köztük újhelyi és alig lesz rendes ember. Minden­féle pénzen vásárolt gyülevész nép. Elcsapott főszolgabíró, elcsapott jegy­zők, elcsapolt katonatisztek, bukott kereskedők, mindenféle foglalkozás nélküli éhenkórász csavargók. Kassá­ról jöttek 12-en. Pestről is jönnek vagy 20-an. Kapnak tiz forint napi­dijat, ezért mennek magukat bolon- ditani. Ők kapják a pénzt és maguk menjenek érte szavazni. Eladják ma­gukat darabszámra. írásuk van a muszkapárttal, hogy ki hány dara­bot behoz maguk közül, annyi pénzt kap. Hát maguk menjenek a muszka parira azért, hogy ők pénzt kapjanak és jóllakjanak ? Ne legyenek ilyen bolondok 1 Majd meglátják, miféle népség az a Pestről meg Kassáról idehozott éhes kompánia. Csupa semmi embe­rek, alig akad köztük egy-két ren­des. Vigyázzanak, ha ezek kimennek magukhoz. Jól zárjanak el ruhát, edényt, pénzt, mindent. Mert ettiil a népségtől minden kitelik. Hát nem botrány, hogy ilyen ide gén népeket kii'd magukra a főispán ? No de csak küldje, csak fizesse őket. Okos ember egy se hallgat ilyen jöttment népségre, hanem a rendes, becsületes emberekre. Levél Csillagfákéról. A minap itt járt a tanítónknál egy ur, oszt üzenetet hozott neki a fő­ispán ur Öméltóságától. Izibe átmen­tem hát a tanító szomszédhoz és ki­vettem belőle ezt a siutér juhot, vagy micsoda juhnak is mondják. Aztán itt küldöm az újságnak. — No tanító ur — mondok — láttam itt azt az újhelyi urat. Azt is tudom, hogy a főispánunktól hozott üzenetet, hogy a tanító ur ne moz­golódjon Búza Barna mellett, mert hogy a tanítónak pártatlannak muszáj lenni, ha már Kazy mellett pártos- kodni sehogy sem akar. No, mit szól a dologhoz tanító ur? Ugy-e, hogy nagyon erőszakos egy ember ez ami főispánunk ? Én legalább a magam résziről annak tartom. — Hát erre nem felelek, Miklós bátya. Hanem azt mégis megvallom, hogy én inkább valami egyébnek tartom a főispán urat. A világ leg­nagyobb felfedezőjének. Columbus, Cortez, Pizarro, Magyar Laci, Book, Peary meg a többiek bátran elbúj­hatnak mellette. Az igaz, hogy ezek földségeket fedeztek fel, de kószál­tak is érte hetedhét országokon, ten­gereken, jégmezőkön, sivatagon ele­get. Ó meg ki sem mozdul a rezi­denciájából, mégis szenzációs felfe­dezéseket tud csinálni. Igaz azonban hogy ő csak paragrafusokat szokott felfedezni. De ezeket kiássa a föld hetvenhetedik gyomrából is. Lám most is kihámozta valamelyik törvény eldugott paragrafusából, hogy a tanító köztisztviselő. És ezt üzengeti meg a Búza párti tanítóknak. Pedig ezt a §4 a. törvény annak idején a tanítók védelmére hozta, nem pedig politi­kai szabadságuk elkobzására, ügy látszik, hogy a főispán ur szeme csak a törvény betűjén akad meg. Kutatna csak a törvény szelleme és indoko­lása után, egészen más színben látná azt a bizonyos § t. Meg azután a főispán ur felfe­dező szeme egy kicsit nagyon is kü­lönös. Csak azt fedezi fel, ami neki jól esik. Ha valami rá nézve kelle­metlen találna eléje kerülni, hát egy­szerűen csak behunyódik ez a szem. Innen van pl. hogy azt még eddig soha sem tudta felfedezni, hogy tu­lajdonképen a főispán ur is — köz- tisztviselő. Még pedig százezerszerte köztiszíviselőbb nálamnál. — Az ám — mondok — mégis ő a munkapárt főfőmozgatója. — Hát akkor a tanító ur is csak tehet egyet- mást. Nem muszáj mindjárt a kuc­kóba húzódnia tudni. — Igaza van, Miklós bátya. De már csak elmondom, hogy egyszer minő furcsán megjártam én a főispán úrral. Még a választási küzdelem előtt föltettem magamban, hogy ezúttal nem indulok a magam feje után, mert ez még falnak vihet. Hanem kiszemelek valami jó példát mintá­nak. Meczer Gyulát, ami egyébként tisztelt főispánunkat, úgy hallottam itt-ott emlegetni, mint a vármegye eszét. Gondoltam, jó lesz hát egyszer az ő példája után indulni. Ez már csak jó példa lesz bizonnyal. Látom hogy ő korteskedik, hát én is meg­próbálom. Amit ő igen nagyban csi­nál, én is azt csinálom majd nagyon kicsiben. (Az, hogy én a másik ol­dalon csinálom, talán csak nem lé­nyegbe vágó dolog ?) E3 ihol ni, most ő oktat ki arra, hogy az ő jó­nak vélt példja voltakép — nagyon rósz példa. Olyan rossz, hogy — szerinte — azt még csak követni sem szabad. Már most legyen aztán ebből okosabb az ember! Tudom, hogy ezekre a főispán ur, ha felelni érdemesnek tartaná, avval a közismert latin közmondással felel­ne, amiben az ökör is előfordul. De hát ez mit sem von le az eset na­gyon különös voltából. — Még csak egyet akarok kér­dezni tanító ur. Látom, hogy ellen­párti létére is kellő tisztelettel beszél a főispán ur személyéről. Hát meg­fogadja-e azt a tanáesát, hogy nem mozgolódik többet Búza Barna ér­dekébe ? — Meg, Miklós bácsi, meg. De majd csak választás — után. így beszélgettünk. Most pedig útnak eresztem ezt a juhot, amit a tanító urból kivettem. Bárcsak el ne bogárzana az utón, hanem oda találna az ujságnyom- tatóba. Tisztelettel Dolinkai Miklós, választó polgár. jfyilt levél jYlóré Dánielhez. No Móré ur, megjött már a huszonötezer korona az ipartes­tületnek ? Azt hirdette, hogy azért megy a muszkapártba, hogy ezt meg­kapja. Hát megkapta ? ✓ Most jól néz ki. Eladta a lel­két a 25.000 koronáért. Es nem kapta meg a pénzt. Se pénz, se lélek, Nem szégyellj, hogy így enged­te becsapatni magát, mint valami tudatlan, gyámoltalan ember ? De így jár, aki Gáthy után indul ! Most már láthatja, hogy becsap­ták. Még ideje volna visszatérni. Még visszaszerezhetné, amit elve­szített. Gondolja meg. Négy nap múlva már késő lesz. Isten éltesse ! Az iparosok. H bikás ember és társai. Bikás embernek Győri Kálmánt hívják a megyében. Ez a szegény ember ugyanis gazdasági felügyelő és a községek számára ő szerzi be állami közvetítéssel a bikákat. Ezért bikás embernek hívja a nép. A szegény bikás ember most nem bikákat közvelit, hanem szavazató kát. Korteskedik felső parancsra. JáT a falukba s igér a szavazatért bikát és legelőt. Sőt — mintha nem is tiltaná tör­vény a tisztviselők korteske dését — lejött még négy bikás ember, Ber- zeviczy Zsiga hegyvidéki kirendelt­ségi főnök vezetésével s állandóan falukon tanyáznak és szórják a le­gelőt a nép közé. Szegény bikás embereket nagyon sajnáljuk, hogy ilyen gyalázatos hi­vataluk van s kénytelenek parancs­szóra korteskedni. Nagy nyomorú­ság ez. De bajuk is lehet belőle. Mert jön majd tisztességes kormány, amely meg fogja tartani a törvényt s az majd felelősségre vonja s meg bü.;teti őket ezért a gyalázatos tör vénysértésért. Akkor majd nagyon fognak sírni a szegény bikás em­berek. * A bikás ember vadul jár falura. Rájött ő rá is, mint a főispánra. Máshova nem is megy, csak az uj helyi kerületbe. Rettenetesen osztja a legelőt, meg a bikát. Máskor egy bikasegélyért egy évig kellett várni, most nyomban kifizeti a bikás ember. Es azt hiszi a jámbor, hogy majd olyan bolon­dok lesznek a magyar emberek, hogy egy bikáért eladják a lelkűket s mennek a muszkapártra szavazni. Nem tesz ilyet egy okos magyar község se. Nem teszi ki magát an­nak a gyalázatnak, hogy örökké rajta maradjon a falun, hogy egy bikáért eladta magát. Isszonyu szé­gyen ez egy községre, még az uno­káikat is avval csúfolják majd, hogy eladták a lelkűket egy bikáért. Külömben a bikás embert felje­lentette a függetlenségi párt s csu­dálatosképen lejött Németh József osztálytanácsos a minisztériumból megvizsgálni az ügyet s jegyző­könyvet vett fel. Tehát a bikás embernek még baja lehet. Felhívás. Meczner Gyulának úgy halljuk az a terve, hogy választás előtt megszállatja csendőrökkel a falu­kat és nem bocsáttatja be az el­lenzéki korteseket. Azért kérjük mindazon polgár­társainkat, akik a falukra kimenni hajlandók, váltsanak a rendőr- kapitányságnál személyazonossági igazolványt. Ezért személyesen kell jelentkezni, 30 fillérért min­denki rögtön megkapja. — Aki ilyennel megy, azt nem tarthatja vissza a csendőr. Jönnek a muszkák. Ujhelyben nem akad kortese Mac- nernek. Egv pár kényszerűségből dolgozó emberen, egy pár söpredék- népen kívül senki so vállalkozik. Összegyűjti hát hét varmegye sze­métjét. Kassáról most jött 25 foglal­kozásnélküli egyén. Pestről holnap jön Barthos József vezetése alatt 25. Szerencsről is jönnek. Onnan kap­tuk a következő jellemző levelet: „Tudatom, hogy a Kazy musz­kapárti jelölt érdekébe itt Szeren­csen mindenre kapható gyászma­gyarokat toboroznak össze, hogy korteskedjenek. Napi 20 korona fizetés, étel-ital, ingyen utazás. A csűrbe népség vasárnap fog elutazni és négy napon keresztül kell nekik dicstelen szerepüket fojtatni. HÍREK. — Lapunk szerdal száma, tekintettel az aznapi képviselőválasztásokra — nem rendes terjedelemben és időben fog megjelenni, hanem esetről-esetre rendkívüli kiadásokban fogjuk az eredményekről értesíteni a közön­séget. — Egyházmegyei hir. A kassai egy­házmegye püspöke legutóbb kelt rendeletével Lukács József őr­mezői káplánt hasonló minőségben Sirokára küldötte. — Miniszteri biztos. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Lekly Gyula kir. tanácsost, kassai felsőipariskolai igazgatót a homonnai és turóczszent- mártoni ipariskolához ruiuiszteri biz­tosi minőségben kiküldötte. — Esküvő. Fürstenberg Henrik báró f. hó 31-én esküszik örök hűséget bassenheimi és bornheirai Waldbott Anna bárónőnek, bassenheimi és boru- lieimi Waldbott Frigyes báró, cs. éa kir. kamarás, a magas német lovag­rend tiszteletbeli lovagja stb. és neje Beust Hedvig bárónő, csillagkeresztea hölgy leányának a tolcsvai kastély kápolnájában. — A központi választmány f. hó 27-én d. u. 5 órakor ülést tartott Dókus Gyula alispán elnöklete alatt és több apróbb, a választással össze­függő ügyet intézett el. — A sátoraljaújhelyi izr. leányegy­let 1910. évi juuius hó 4-én a Nyúl kerthelyiségében tartja jótékonycélu estélyét. —- Eljegyzés. L'&ivy Lajos Salgótar­jánból eljegyezte Glück Szidit S. A. Ujhelyben. (Minden külön értesítés helyett) — Apollo szinház. Egy idő óta tart előadásokat az ipartestületi szék­ház épületében az „Apollo" villany- színház. A közönség szépen támo­gatja a vállalatot, mely kitünően si­került felvételeivel nagyon kellemes

Next

/
Thumbnails
Contents