Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-05-11 / 38. szám
38. szám (3) Szerda, május 11. FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP A falusiak részére a Színház-kertben volt vacsora, ahol a kortesek tartottak dikciókat a nemzeti munka szükségességéről és töltötték az atyafiakba a meggyőződést. Az utca nagyon csendes volt. Nagy tömegekben sétált a nép a főutcán, de tartózkodott minden rendzavarástól. Később a függetlenségi kör elé vonultak és várták a vidékről hazatérő korteseket. A csendőrség nyugodtan nézte a csendes tüntetést és nem igyekezett a rendet megbontani. Bessenyei rendelkezik. Egyszerre feltűnik a láthatáron a hivatali működéséről közismert fő- ispáni vő : Bessenyey Zénó dr. Ez a kiváló férfiú ugylátszik kicsinynek találta működési térül járását, hát ellátogatott hozzánk is, hogy zavart csináljon. Es tényleg attakot intéz- tetett a békésen viselkedő közönség ellen. Természetes, hogy az attak csak szította az elkeseredést és Bessenyey urat alaposan ellátták nem éppen szalonképes kifejezésekkel. El is hordta magát rögtön. Verik a Kazistákat. Rögtön az attak után, amikor a közönség elkeseredése a végső fokra hágott, kezdtek hazafelé vonulni a falusiak. A tömeg elkeseredésében aztán sajnálatos tettekre ragadtatta magát és a falusiakat megtámadták és megverték. A csendőrség erre újabb attakkokat intézett a tömeg ellen és ekkor történt, hogy valamelyik magáról megfeledkezett gyerek egy homokkal tett üveget vágott a csendőrök közé és Szabó csendőrőrmestert súlyosan megsebesítette. Ünnepük Búzát. Míg a függetlenségi kör tájékán ezek az események játszódtak le. A Kincsesy patikája előtt újabb csoportok keletkeztek, akik nyugodtan sétáltak fel és alá. Ekkor érkezett haza Vajdácskáról Búza Barna. Mikor a nép meglátta Búzát, hatalmas éljenzésben tört ki és lelkesen ünnepelte őt. De ez a tüntetés is csak percekig tartott s aztán újból sétára indult a közönség. A gazság netovábbja. Újabb öt perc telhetett igy el a legcsendesebben, a legnyugodtabban, mikor hírül hozták a csendőröknek, hogy Tisza közeledik, meg kell hát tisztítani az utcát. Es akkor csudálatos dolog történt. A csendőrök — anélkül hogy oszlásra szólították fel — minden szó nélkül nekirontottak a közönségnek, fellovagoltak a jár dár.i és kardlappal estek neki a na- gyobbára nőkből álló sétáló közönségnek. Búza Barna és Kincsesy Pó tér ép az erkélyen állottak, amikor ez a páratlan gazság történt és sziute magukból kikelve tiltakoztak az ilyen gálád merényletek ellen. Majd mikor a menet elvonult, beszédet intéztek a polgársághoz, melyben békés szét. oszlásra hívták fel őket. Megverték Kazyt: A végsőkig elkeserített közönségen aztán erőt vett az indulat és csak igy magyarázható az a sajnálatos, mélyen elszomorító esemény, hogy a vasúti állomáson újból egy- begyült tömegből Kazy Józsefet valaki kővel fejen dobta és többeket is megdobáltak. Elutazás. Ilyen események után végre elért Tisza az állomáshoz. A perrouon újabb abcug fogadta Tiszát es folyt a tüntetés mindaddig, amig Tisza vonata ki nem ért a pályaudvarról. Patakon szintén megvárták Tiszát és ugyancsak zajos abcugolással eresztették útnak, hogy kipihenju a nap fáradalmait. }(ogy lázilottam én? Hallom, hogy én lázitottam vasárnap a népet s azért ütötték fejbe Kazyt. Tudom, hogy kiszámított rosz- hiszemüséggel terjesztik ezeket a vádakat Abból a forrásból erednek ezek is, ahonnan a pesti lapok arcátlanul hazug tudósításai. Nem is törődöm velük. Arró az oldalról engem már semmi se lep meg. Tudom, hogy mindenre képesek. De a megtévesztett jóhiszemű emberek tájékoztatására elő kell adnom a dolgot úgy, ahogy történt. Tudtam, hogy az újhelyi közönség túlnyomó része, ép úgy, mint mindenfelé a magyar nép, gyűlölettel van az osztrák szolgaság elvakult prófétája, Tisza István iránt. Ep azért igyekeztem mindent elkövetni, hogy ebből a gyülöfetből semmi tüntetés ne származzék. Akivel csak érintkeztem, mindenkit kérve kértem, hogy maradjon otthon, ne tegye ki magát kellemetlenségnek. Kincsesy pártelnök az újságban kérte nyugalomra a polgárságot. Es hogy minden lehető eszközt felhasználjunk a rend biztosítására, legjobb híveinket felkértük, hogy vasárnap menjenek ki a falukra. Tényleg százötven iparos polgártársunk a falukon töltötte a vasárnapot. Egyebet mi már nem tehettünk. Ha a puskaporos hordóba beledugják a tüzes csóvát, nincs hatalom, amely a robbanást megakadályozza. Ha a nép között, csendőrszuronyok sorfalában végigsétál a magyar nemzet gazdasági felszabadulásának, boldogulásának legveszedelmesebb ellensége, nincs erő, amely a népszenvedélyek kitörését visszafojtsa. Különösen ha olyan közkedvelt, törvénytisztelő és puritán egyéniségéért általános népszerűségnek örvendő ember kiséri, mint a mi főispánunk. Es különösen ha az a Tisza István, aki valami perverz gyönyörűséggel valóságosan kéje- leg a népszerűtlenségben, kihívó módon gyalog sétál végig a városon, hogy ezzel csak annál jobban ingerelje az anélkül is felháborodott közönséget. En magam a vasárnapot VajY dácskán töltöttem. Este 8 óra után érkeztem haza s igy még láttam valamit az ostromállapotból. Kincsesy Péterrel kimentem lakájom erkélyére s onnan néztük az utcát. Teljes csend volt, a közönség nyugodtan, kiabálás nélkül állt a járdákon. Egyszer csak két lovascsendőr fellovagolt a Kincsesy gyógyszertára előtti járdára s belegázolt a járdán álló úri nők csoportjába, akik rémült sikongással menekültek be a patikába. Brutálisabb, borzasztóbb jelenetet alig láttam életemben. Es a legparányibb ok nélkül történt az egész. Ez a rémes látvány, a kardlapozó csendőr, a kétségbeesetten menekülő nők, a járdán kapá- lódzó ló annyira felizgatott, hogy nem tudtam visszafojtani felháborodásomat s kemény és sértő szavakat kiáltottam a brutális csendőrökre. Nemsokára tovább mentek a csendőrök, a közönség összegyűlt a téren s akkor Kincsessy is, én is, pár szóval felkértük a közönséget, hogy nyugodtan és méltóságosan távozzék, lesz még igazságos kormányzat s akkor megtoroljuk ezeket a vad erőszakosságokat. A közönség ezután csakugyan teljes rendben szétoszlott. Ennyi a valóság. Aki ellenkezőt állít, az hazudik. Ki kell jelentenem azt is, hogy a csendőrök, egy két kivétellel, mint amit pl. fentebb leírtam, tisz tességesen viselkedtek. Búza Barna. fiz újhelyi nők. Magyarország évezredes históriájának lapjai lelkesítő, gyönyörű történeteket örökítettek meg az utókor számára a magyar nők izzó hazaszeretetéről. A magyar nők válságos időkben minden alkalommal magatartásukkal demonstrálták, hogy a haza védelmében egyek a szabadságért küzdő férfiakkal. Talán egy nemzet sem küzdött annyit,a szabadságáért, mint a magyar. És éppen ezért talán egy nemzetnek sincs annyi vértanúja, annyi mártírja, hőslelkü nagyasszonya, honleánya, mint a magyarnak. Az egri nők, Zrínyi Ilona, Maderspachnó, a 48—49-iki szabadságharc nőhonvédei mind-mind eszményképei, örök dicsőségei, legszentebbjei a magyar asszonyoknak Az ő emlékezetük, az ő vérük, az ő szabadságszeretetük lo- bogása tamad fel, éled újra, gyűl ki ismét a magyar nők szivében, amikor egy-egy tettükkel megmutatják, hogy méltók a régi szabadságszerető, szabadságvédő nagyasszonyok nevére. Vasárnap a sátoraljaújhelyi nők tettek gyönyörű próbát haza fiságukról. Mélységesen, komolyan, a meg- illetődósig megható, fenséges hazafias érzéssel demonstráltak a magyar szabadság mellett. Az történt ugyanis, hogy vasárnap délután tartotta bevonulását Sátoraljaújhelybe Tisza István gróf, hogy beszédet tartson a munkapárt jelöltje mellett. A sátoraljaújhelyi nők Tisza jövetelének a hírére elhatátozták, hogy tüntetni fognak hazafias érzésükkel a geszti gróf ellen, ki a magyar szabadságnak, a népszabadságnak legkonokabb ellensége. És amikor bevonult Ujhelybe Tisza István, az ut mentén, az ablakokban, erkélyeken sok helyütt tmóly gyászba öltözött asszonyokkal találkozott, akik fekete kendőket lobogtattak az érkező felé. Az újhelyi nők ennél méltóságteljesebben, meghatóbban, igazabban nőiesebben sohasem tüntettek a szabadságellenségével szemben. Gyászba öltözt.k, mert úgy találták, gyászolni kell aznap a hazafiságnak, amikor Ausztria felesküdött zsoldosa, a legnyakasabb, leghivalkodóbb, legbüszkébb császármadár beteszi a lábát Sátoraljaújhely földjére, hogy letörje- elnyomja, szikrájában elfojtsa a haza, fias érzés tüzének minden jelentkezését. Az újhelyi nők tette annyira meg- illetődésre ihlető, hogy a könny kicsordul a szemünkből, amikor hirt veszünk róla. És annyira egyedül álló eredetiségénél, komolyságánál, fensé gességénél fogya a raagyat históriában, hogy párjára aligha akadunk. A sátoraljaújhelyi asszonyok gyásza legőszintébb örömet keltheti minden íazafi szivében. Az elragadtatás lángján kell megemlékezni róluk, akik úgy viselkedtek, mint azok a nagyasszonyok, akik a magyar históriának legfényesebb glóriával körülvett alakjai. Az újhelyi nők előtt kalapot kell emelni mindenkinek, akinek szivében eszményként él a haza függetlensége. Aki a magyar haza szabadságáért rajongani, áldozni, lelkesedni tud. Akit a történelem nagy alakjainak íazaszeretete meghat, közönyéből kiragad, lángra gyújt' Az újhelyi nők tettét, mely a legszebb hazafiság erejével hat a história följegyzi és megőrzi majd a késői utókor számára. — Hogy egygyel több lap legyen az évezredes történelemben, mely a ma gyár nők szabadságszeretetóről szól. arról az örökké lángoló érzésről, amelyet a magyar asszonyok átörökölnek a Zrínyi Ilonák, a Dobó Katicák, Damjanicsnék, Maderspachnók véréből. * Ezt írja a „Miskolczi Ellenzék" és a „Z. U.“ — írván az asszonyok tüntetéséről — valósággal tajtékzik a dühtől és azzal fenyege- tődzik, hogy az ilyenféle tüntetések ismétlődése esetén meg fognak feledkezni a nőkkel szemben tartozó lovagiasságról. Hát mi ezen nem is csudálkozunk. Haynau is megfeledkezett a lovagiasságról, amikor Ma- derspachnét nyilvánosan megvesszőztette. Mit várjunk hát Haynau politikai örököseitől, minthogy szintén szembe kerüljenek minden jóizléssej, minden tisztességgel. De — mint látjuk — vannak még józan gondolkozásu emberek is, akik máskép fogják fel ezt a tüntetést és belátják, hogy az indító oka ennek a tüntetésnek az elkeseredés a népjogok, a szabad, önálló Magyarország legnagyobb ellensége ellen. Es bárhogy is őrjöngjenek hollóók és rókáéit, mi is csak dicsérni valót találunk a nők lelkes tüntetésében és csak a legnagyobb büszkeséggel gondolunk vissza vasárnapi hazafias cseleke detükre. HÍREK, — Tisza István Sárospatakon. Tisza István gr., a nagy vándorapostol, mielőtt Ujhelyt szerencséltette látogatásával ellátogatott Sárospatakra is, hogy ifj. Mohiár Viktort agyontámogassa. Beszédet mondott Molnár Viktor programmbeszéde előtt, hogy elmondja Sárospatakon is mindazt, amiért oly sok helyen megkergették. Sárospatak népe azonban nem bántotta, sőt megérhette Tisza azt a szerencsét is, hogy Molnár Jankó felköszöntötte őt a gazdák nevében. A gyűlés előtt a kollégiumot láto- galta meg Tisza, gyűlés után pedig megebedéit Windischgrätz hercegnél és aztán eljött ide hozzánk. Hogy itt mi történt vele, azt már fentebb elmondottuk. — Kazy váczi jelölt. A fővárosi lapok mai híradása szerint Kazy József földmivelési államtitkár elfogadta a váci munkapárt által felajánlott jelöltséget is. Sok szerencsét! — Esküvő. Barna Gyula gálszécsi kir. adótiszt folyó hó 7 én kötött házasságot Sátoraljaújhelyben Kellner Sámuel n-ndőralkapitány leányával, Erzsikével. — A függetlenségi nők mulatsága nem — mint jeleztük — a Szinházkertben, hanem a Va- dászkürtben lesz megtartva pünkösd hétfőjén. A mulatság érdekében a rendezőség sokat fáradozik és az eddigi eredményekből ítélve, eredményesen. Lesz a mu- larságon sok szórakoztató dolog is, amik kellemesen fogják meglepni a közönséget. — Dr. Bettelheim Jakab ügyvéd, a „Sátoraljaújhelyi takarékpénztár“ ügyésze ügyvédi irodáját Sátoraljaújhelyben Kazinczy-utca 3. szám (Dubay féle ház, függetlenségi köri épület) alá helyezte át. — Táncvizsga. Annak idején jeleztük, hogy Révész Imre ismert nevű tiuctanitó több szülő kérelmére városunkba érkezett és. tánctanfolyamot nyitott. A tanfolyamot Révész mester f. hé 14 én este 7 órakor a Magyar király tánctermében táncvizsgával zárja be, melyre már most 'elhívjuk a közönség figyelmét, A szerkesztésért felelős: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadótulajdonos: LANDESMANN MIKSA
