Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-04 / 36. szám

Tizenharmadik évfolyam. 36. szám._________________Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, május 4. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. iadőhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár * LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed MATOLA1 ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér- Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Felhívás! Kérjük a Füygetlenségi Kör összes t. tagjait, hogy holnap, május 5-én d. u. á órakor a f üggetlenségi kör helyiségében okvetlen megjelenni szíveskedjenek fi mandátum-engrossisták. Irta: Búza Barna. Ha akad valamikor ennek a mi züllött korunknak, hanyatló erköl cseinknek Tacitusa, az semmivel se jellemezheti majd jobban köz életünk romlottságát, mint a mos­tani választási harc jelenségeivel. Például azzal, hogy alig van város az országban, amelynek munkapártja ne miniszter, vagy államtitkár jelöltet keressen ma­gának. Érdekes. X. ur még tegnap­előtt egyszerű, szürke, miniszteri tanácsos volt. A tisztikart és a hivatalszolgákat kivéve, senki sem tudott a létezéséről. Tegnap ki­nevezték államtitkárnak. Es ma már húsz város küldöttsége tolong az előszobájában, akik szintén hi rét se hallották azelőtt, de ma már csak benne bíznak, csak őt tartják méltónak képük viselésére, csak tőle várják a haza és a vá­ros üdvösségét. Hiszen azelőtt is volt szolga lelküség, konc utáni futkosás, ha talom olőtt való csúszás-mászás. De ilyen utálatos mértékben sose ment ez, mint most. Bánják is ők, hogy ki az, akit a király államtitkárnak kinevezett. Hogy hol született, hová való, milyen a tudása, esze, jelleme, gondolkozása. Mindezzel nem tö­rődnek. Államtitkár, hatalmon van, punktum. Csak ő kell képviselőnek. Caligula császár, mikor látta, hogy milyen szolgalelkü a római nép, kinevezte a lovát római konzulnak. S a büszke Róma népe hódolva hajolt meg az uj konzul előtt. Mi ezt olvasva diák korunk an szörnyen megbotránkoztunk a ró­mai nép szolgalelkiiségén. Pedig, ha Caligula császár ma Magyar- országon uralkodnék, s miniszter nek vagy államtitkárnak nevezné ki a lovát, nemcsak hajlongnának előtte, de másnap már húsz város ajánlana fel neki mandátumát. Miért ez az őrült versenyfutás államtitkár és miniszterek után ? Mért nem elég azoknak a váró soknak a kormánypárti jelöltekből más közönséges emberfia 1 Megvallják nyíltan, nem tagad­ják. Nem miniszcer, vagy állam­titkár kell, mert annak befolyása van s a város ügyeit előbbre viheti. Egyik városnak törvény­szék kell, másiknak vasút, har­madiknak egyetem, negyediknek katonaság. Mindeniknek van va la mi kívánsága. Es természetesen mindenik a miniszter, vagy állam­titkár képviselőtől várja kívánsága valósulását. Lám bizony 1 A közjog úgy tanítja, hogy a képviselőválasztá­son a nemzeti akaratnak keU meg­nyilatkoznia. Úgy szokták mondani hogy a király a választások utján kérdést intéz a nemzethez az ak­tuális politikai tárgyak felől. Például, most a király a válasz­tás kiírásával azt kérdezi a nem­zettől, hogy ragaszkodik-e csak­ugyan az öná'lj bankhoz s a gaz­dasági önállósághoz ? Es mit felel a nemzet! Az egyik város azt feleli, hogy neki törvényszék; a másik, hogy neki keU vasút ; a harmadik, hogy neki kell katona­ság. Mett ezt jelentené náluk a miniszter vagy államtitkár meg­választása. Hát országgyűlési választás ez? Hát sorsát intéző nemzet ez, a mely igycselekszik? Szabad polgá­rok politikai akaratnyilvánítása ez? Az! éhes nyáj tülekedése a teli vályúért; csaholó ebek ver­senyfutása a feléjük dobott konc után! Caligula korszakának római népe az emberi méltóság tiszte­letreméltó magaslatán volt ehhez a prédára éhes tömeghez képest. Az emberi süllyedésnek, a társa­dalmi züllésnek olyan szédítő mélységeit mutatják ezek a je­lenségek, hogy szinte félünk be léjük tekinteni. Persze, Khuenék fenékig ki akarják használni a társadalom­nak ezt a kóros állapotát. Minis­ter kell, államtitkár kell, alább nem is adjátok? Jó, hát fellép miniszter, fellép államtitkár, ahogy akarjátok. Es lépnek fel a miniszter és államtitkár urak bámulatraméltó szaporasággal. Három-négy-öt je­löltség elvállalása meg se koty- tyan egynek-egynek. A szemünk káprázik belé, amilyen gyorsaság­gal ugrálnak kerületről-kerületre. Ma fellép az erdélyi határszélen, holnap a Tátra tövében, holnap­után a bácskai végeken. A száz- mérföldes csizmával nem lehetne olyanokat lépni, amilyeket ezek lépnek a jelöltség-vállalásokkal. Van, aki kerületet vállalt már a szélrózsa minden irányában. Kereskedői nyelven szólva, valóságos mandátum-engrossisták, Tömegtermelésre dolgoznak. Gyá­rilag készítik a mandátumokat. Aki csak három mandátumot vál­lal közülük, az közönséges kol ius, mint az amerikai dollárkirályok közt az, akinek csak harminc mil­liója van. Valóságos mandátum- nábobok, mandátum-dinaszták lesz­nek. Es az a népdalbeli hölgy, aki talál szeretőt, minden ujjára kettőt, elbújhat előlük, mert ők kapnak mandátumot, minden zse bükbe hatot. Tulajdonképpen kár is nekik más jelölteket felléptetni. Ha úgyis csak miniszter vagy állam­titkár kell minden kerületbe, hát lépjenek fel mindenütt ők. Van­nak összesen tizenhármán. Minde- nikük vállaljon harmincegy man­dátumot s akkor tisztán belőlük fog állani az egész képviselőház. Ők tizerohárman fogják képviselni a magyar nemzetet. Azt csinál­hatják, amit akarnak, nem lesz, aki korlátozza őket. Beczikkelyez- hetik a balkán-szerződéseket, a bosnyák alkotmányt, meghosszab bithaják húsz évre a közös ban­kot, megszavazhatják a százmillió­kat a hadihajókra. Mert ők lesz­nek egy személyben a kormány és az országgyűlés. Megtehetik, nem olyan nehéz dolog. Amilyen lelkiismeretdel öt jelöltséget elvállal valaki, ugyan­olyannal már harmincegyet is el­vállalhat. Es aztán csak az iga zolástól számított 15 nap alatt kell majd harminc mandátumról lemondaniok s még csak azután következnek ott az uj választások. Ennyi idő alatt nyélbe üthetnek mindent, amit akarnak. Bizony-bizony cinikus dolog, amit a tömeg fellépésekkel müvei­nek a miniszter és államtitkár urak. Hiszen azelőtt is megtörtént, hogy egy-egy miniszter fellépett egy meghódítandó erős kerület­ben s mellette egy másik, biztos kerületben. De hogy a kormány valamennyi tagja 3—4 jelöltséget vállaljon, erre se volt még példa a magyar politikai életben. Úgy látszik ennek a kormánynak am­bíciója az, hogy folyton újdon­ságokkal lepje meg a világot. Az az egy a vigasztaló, hogy a miniszterek és az államtitkárok jelölésében nyilatkozó szolgalelkü- ség és haszonlesés nem az egész kerületeknek, hanem csak a kerü­leti választók egyes silány érdek- csoportjainak a jellemvonása. S meg fogják majd mutatni a vá­lasztások, hogy ezek a csúszó­mászó, haszonbajhászó érdekcso­portok minden kerületben kisebb­ségben vannak, amely kisebbséget visszaszorít majd mindenütt a nagy többség tisztessége és önérzete. Végpusztulásra lenne megérve ez a nemzet, ha nem igy volna. Tisza István Ujhelyben. Félnek a muszkák. Rövid jnéhány nap múlva tehát szerencsénk lesz gr. Tisza Istvánhoz. Néhány nap múlva szemtől szembe állhatunk a munkapárti apostollal és az ő szájából hallgathatják majd a lemondás, a feltétlen behódolás politikájának a hirdetését azok, akik­nek a munkapárt belépőjegyet ad a nagy színjáték megtekintésére. Mert nem mindennapi látvány ára az mikor egy bosszútól lihegő ember a bosszuállás minden elszántságával, miuden vadságával ront neki azok­nak, akik még nem oly régen kive­tették a hatalomból. E3 —bármeny­nyire szeretnők is — Tisza István­ban nem tudunk mást látni, mint ezt a hatalomból kivetett bosszúért lihegő embert. Nem tudjuk Tisza Istvánban — mint oly sokan — az elv fanatikusát látni, mert nem tud­juk elképzelni, hogy manapság akad­jon még ember, — és hozzá oly nagy műveltségű, mint Tisza István — aki a burkolt abszolutizmusért tudjon lelkesedni. JVÍagyar-jrane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi jfőügynöksége Landesmann jYíiksa és (társánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz. Biztosit jégkár ellen! Biztosit jégkár ellen! Lapunk A oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents