Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-04-20 / 32. szám

Tizenharmadik évfolyam. 32. szám.___________________Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, április 20.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

LAPVEZÉR:

Előfizetési ár:

Kéziratokat vissza nőm adunk.

POLITIKAI FŐMUNKATÁRS :

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk

Szerkesztőség: Kazínczy-utcza 2. iadőhívatal: Landesmann Miksa és Társánál.

MATOLAI ETELE.

ür. BÚZA BARNA.

Obstrukció és tiszta választás.

Irta: Búza Barna.

Nyíltan és őszintén kijelentem, hogy az obstrukciónak nem vagyok liive. A többségi akarat ér vényesülését tartom a parlamenti rendszer alapelvének és igy határozottan ellensége vagyok annak, hogy a kisebbség a többség akaratát mesterséges eszközökkel akadályozza.

Ahogy a nemzet dönt a választáson, abban meg kell nyugodni. Ha a nemzet azt határozná is, hogy ő nem akarja jogait érvényesíteni, nem akarja érdekeit védeni, nem akarja gyarmati alárendeltségét megszüntetni, — bármennyire fájna is a nemzetnek ez a sülyedése — nincs joga a kisebbségnek ebben megakadályozni a nemzetet. Ha egy nemzet többsége szolga akar lenni, a kisebbség ettől nem tarthatja vissza.

Nem hiszem, hogy ennyire sü- lyedjen most a magyar nemzet. Lehetetlennek tartom, hogy elfogadhasson ez a nemzet olyan programmot, mint a muszkapárté, amelyben egy gombostünyi sincs a nemzet jogaiból, fejlődésének, bol iogulásának szükségleteiből, ellenben van özöne a súlyos, hiábavaló terheknek. Minden önérzetéből, életösztönéből, helyes gondolkozásából ki kellene vetkőznie ennek a nemzetnek, hogy ilyen megtörténhessék.

De ha mégis úgy lenne, ha többséget kapna a lemondás és szolgaság pártja, én határozottan ellene volnék annak, hogy a nemzetnek ilyen gyászos határozatára az ellenzék a parlamenti munka erőszakos mégakasztásával feleljen. — Mert elismerem a többségi akarat jogát, még ha meggyőződésem szerint veszedelmes is az az akarat a nemzetre.

Csak a lehető legiitkább és legvégső esetben van jogosultsága az obstrukciónak. Akkor, ha botrányig fajuló, országosan tudott hivatali erőszakkal és vesztegetésekkel szerzett magának csekély többséget a kormány. Itt aztán jogosan mondhatja az ellenzék, hogy az a pár főnyi többség nem képviseli a nemzet valódi akaratát, hogy ez az akarat meg van hamisítva és igy neki jogában áll ennek a többségnek az érvényesülését megakadályozni. Ez az egyik jogos esete az obstrukciónak, a másik az, ha a kormány olyan javaslattal jön a parlament elé, amely életbevágó fontosságú a nemzetre s a választáson egyáltalában nem szerepelt. Ilyenkor, ha a kormány ellene szegül, ob- strukcióval is kikényszerítheti a kisebbség a nemzet megkérdezését.

A z utóbbi eset most nem várható. Es igy a jövő parlamentben, ha többsége lesz a kormánynak, csak abban az esetben lehetne jogosult az obstrukció fegyvere, ha a kormány kis többséget szer télén hivatali presszióval és korrupcióval szerezne meg.

Máskülönben az obstrukciót jogtalannak, veszedelmesnek, bűnösnek tartom s akár bent leszek a parlamentben, akár nem, annak minden áron ellene szegülnék.

Hiszem, hogy az ellenzék nem is nyúlna majd ehhez a végzetes fegyverhez. Be fogja tartani a törvényes és alkotmányos határo kát. De a kormány is tartsa be a törvény és tisztesség határait.

Egyszerű és természetes dolog az, amit a kormánytól kívánunk. — Ne vesstegessen és engedje szabadon szavazni a tisztviselőket.

Nem csak a törvény, a becsület és tisztesség is kívánja ezt. Tisztességes ember nem \ eszteget. Becsületes hivatalfőnök nem erőszakolja alárendeltjeinek meggyőződését és szavazatát. Csak azt kívánjuk a kormány híveitől, hogy becsületesek és tisztességesek legyenek. Ez talán mégse valami túlságos kívánság.

Engedjék, hogy szavazzon le mindenki meggyőződése és lelkiismerete szerint. Korteskedjenek, agitáljanak, használják fel a meggyőzésnek minden tisztességes eszközét, úgy, mint pl. Tisza István teszi kortes-kőrutjában. Ez ellen senkinek sincs kifogása. így meg fog nyilatkozni a nemzet igazi akarata s gonosz és bűnös ember az, aki az igy megnyilvánult akaratot törvényesnek el nem ismeri s annak érvényesülését akadályozza.

De mikor azt látjuk, hogy tisztviselők, állami alkalmazottak, akikről biztosan tudjuk, maguk is nyiltan bevallják, hogy milyen a meggyőződésük, bevallott meggyőződésük ellenére, a szolgai kényszerűség szégyenpirjával arcukon és keserűségével szivükben, lesütött szemmel mennek szavazni a kormány jelöltjére, akkor lehetetlen, hogy minden tisztességes ember fel ne háborodjék az ilyen erőszak láttára s lehetetlen ilyen választás eredményét a nemzet valódi akaratának tekinteni.

Sajnos, az országban sokfelé mutatkoznak már ilyen presszió- nak a jelenségei. Ujhelyben még eddig nincs nyoma a tisztviselők,

vasutasok, postások erőszakolásának. Bízom benne, hogy nem is lesz. Azt felteszem, hogy a miniszter urak mindent meg fognak tenni, hogy ilyen pressziót kifejtsenek Ez látszik már az ed digi jelekből. De hiszem, hogy Ujhelyben nem lesz módjuk ezt a szándékukat gyakorolni. Mert itt mindenik állami hivatal élén most — hála istennek — olyan kifogástalan tisztességü, korrekt úri emberek állanak, hogy olyan hitványságra, mint az alárendel tek szavazatának erőszakolása, egyikük se fog vállalkozni.

Igaz, csúf dolog, amit a főis pán csinál. Csúnyaság, hogy kortestanyává teszi a főispáni híva talt s ott tartják a kormánypárti értekezleteket. Hiszen utóvégre a főispán is állami tisztviselő és reá is érvényes az 1899. XV, törvénycikk 167. § a, amely állami tisztviselőknek megtiltja a korteskedést. De én azt már megszoktam, hogy a főispán urnák annyi a törvényt megszegni, mint más embernek egy darab kenyeret megenni. Nem is zavarom ebben a kedvtelésében. Tapossa nyugodtan a törvényt, korteskedjék bátran, ölelkezzék Kálmán Zsigával, Gáthy Gézával, — ezt mind nem bánom. Csak a tisztviselők lelkiismeretéhez ne nyúljon, azokat ne erőszakolja.

De hiszem azt is, hogy hiába próbálná. Elmúlt már az az idő, mikor a tisztviselőket csoportban lehetett vinni a kormányra szavazni. Ma már megtanulták a tisztviselők — s különösen a vasutasok, — hogy a kormány se mindenható, nem állhat bosszút azért, ha valaki szive szerint gyakorolja a szavazati jogát. Sőt azt is látták már, hogy a kormányok, kormánypártok meg is bukhatnak s akkor épen azokat a tisztviselőket büntetik meg, akik alárendeltjeik meggyőződését erőszakolták. S akármi történik, annyi ereje mindig lesz az ellenzéknek, hogy a meggyőződése szerint szavazó tisztviselő üldözését megakadályozza.

Ne féljenek a tisztviselők, az állami alkalmazottak. Szavazzanak nyugodtan meggyőződésük szerint. Ne korteskedjenek, ne agitáljanak, teljesen higgadtan visel kedjenek s nyugodtan, félelem nélkül adják le szavazatukat. Teljes lehetetlen, hogy e miatt akármi bántódásuk legyen.

Ellensége vagyok az obstrukciónak, de kívánok a kormánytól legalább is mérsékelten tiszta választást.

— ápr. 20;

— Az érdem. Most, a képviselő választások előtt, a mikor gomba- módra teremnek a jelöltek, gyakran hivatkoznak a jelölt urak eddigi érdemeire, melyekről ugyan a kutya sem tud, de azért emlegetik. A zemplénmegyei munkapárti jelölteknél is is állandóan a múltak érdemeire hivatkoztak. Kerestünk, kutattunk ezek után az érdemek után, de mindeddig nem sikerült ilyet egyiknél sem felfedezni. De hát mire valók a muszkapárti szócsövek ? Kikutatják ezek a jelölt urak érdemeit a föld alól is. Ki is keresték. A legfrissebb muszkapárti harsona: a „Zempléni Újság“ mindjárt első számában kedveskedik olvasóinak az egyik jelölt úr kikutatott érdemeivel. Ez a lap a következőket Írja többek közt ifj. Molnár Viktorról* a Nagy Barna ellenjelöltjéről:

„A sportnak szentelte idejét, kitűnő lovas, vívó, céllövő. — 1909-ben átvette a zemplénkcle- csényi családi birtok vezetését is“

Hát ezek csak elég nagy érdemek. Csakhogy ifj. Molnár Viktor érdemekben rettentően gazdag. Vannak még egyéb érdemei is a jelölt urnák a „Zempléni Újság“ szerint. Érdeme, hogy nagy szerepet vivő család tagja, hogy atyja id. Molnár Viktor volt temesi főispán, hogy nagyatyja néhai Molnár István volt zempléni főispán.

Azonban laptársunk közlése sem teljes. Vannak ifj. Molnár Viktornak egyéb érdemei is, melyek kiválóan predesztinálják őt a képviselői állásra : kitünően racscsol, monoklit hord a bal szemén és csak úgy fél- válról beszél a szegény emberrel. — Ezek után most már csak bizonyos, hogy egyedül ő alkalmas a tolcsvai mandátumra? Merje valaki mondani, hogy nem.

Kazy DózscJ a muszkák jelöltje.

Székely €lek a választást vezető.

Megtörtént. A helybeli muszkapárt újból jelölt. Jelölte pedig — mint azt múlt számunkban előre jeleztük — Kazy József földmivelés- ügyi államtitkárt. Sőt — és ezt Í3 megírtuk előre — egyhangú lelkesedéssel történt meg a jelölés, Igaz ugyan, hogy a jelölők közül kettő sem ismeri Kazyt személyesen. Eddigi közéleti szerepléséről meg egyáltalán semmit se tudnak, de azért megnyilvánult az egyhangú lelkesedés, — mert hát a főispán ur igy kívánta.

Es most már Kazy lesz a megtestesült liberalizmus, Kazy lesz az egyedüli ember, aki ezt a kerületet boldoggá teheti és Kazyról, egyedül csak Kazyról fog émelygős frázisokkal telt hozsannákat zengeni a „Zemplén.“ Mert nekik ám mindegy a jelölt személye, ők nem válógatósak. A fő dolog, hogy a főispán ur akarja. Tegnap még Jakabffy volt a legkülönb ember az országban, Jakabffyban összpontosult az újhelyi

Lapunk 4 oldal,