Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-03-26 / 25. szám
25. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat március 26. felhívás a törvényhatósági bizottság tagjaihoz. Nem egészen négy évi alkotmányos kormányzat után ismét oda jutottunk, hogy az országgyűlés bizalmát nem bíró, sőt az országgyűlés mindkét házának kifejezett bizalmatlanságával találkozó kormány vette át az ország vezetését. Az uralkodó nem volt hajlandó a nemzet törvényesen kifejezett akaratát teljesíteni, a legmérsékeltebb kívánságokból sem fogadott el semmit, úgy gróf Andrássy Gyula, mint Kossuth Ferenc és Justh Gyula előterjesztéseit a legmerevebben visszautasította s leküldött egy kormányt, hogy az uralkodói abszolút akaratot érvényesítse s a nemzetet uj választáson lemondásra és feltétlen meghódolásra birja. Előre látjuk, hogy ennek a kormánynak választási eszközei a vesztegetés, hivatali presszió és nyers erőszak lesznek. Ennek a kormánynak már kinevezése is nyílt megsértése a parlamenti alkotmányosság elveinek, mert nem az országgyűlés többségéből származik. De nyíltan kifejezetten is megsértette a törvényt, mikor az országgyűlést exlexben, az 1867. X. t. c. világos rendelkezése ellenére elnapolta, most pedig feloszlatta. Ezek a nyilt törvénysértések. Ezek nélkül is gonosz és gyűlöletes ennek a kormánynak a vállalkozása, mert nyilvánvalóan azért jött, hogy a nemzet minden kívánságát, minden törekvését elfojtsa s az uralkodói akarat legridegebb érvényesülését ránk erőszakolja. Zemplénvármegye, amely a Fejérváry kormányt olyan keményen megbélyegezte, evvel a kormánnyal szemben se járhat el máskép, mert ennek vállalkozása ép olyan törvénytelen s hazafiat- lan, mint a Fejérváry kormányé volt. Vármegyénk dicső múltjának tartozunk azzal, hogy a törvény- sértést s a nemzet elleni merényletet ép úgy elitéljük, mint 1905- ben tettük. Ezért a március 31-éré tűzött megyegyülésen a kormány kinevezését tudató leirat kapcsán bizalmatlansági indítványt fogunk beterjeszteni. Kérjük a tvhatósági bizottság t. tagiait, méltóztassanak azon a megyegyülésen mindenesetre megjelenni, másokat is a megjelenésre rábírni s a bizalmatlansági indítványt megszavazni. A gyűlés előtt, reggel 8 órakor, a sátoraljaújhelyi függetlenségi körben (Dubay-ház, Rein-féle cukrászda felett) gyűlünk össze. Méltóztassanak oda eljönni. Pestvármegye s a szomszéd Abauj és Szabolcs vármegyék már bizalmatlanságot szavaztak ennek a kormánynak. Zemplén se maradhat mögöttük. Hazafias tisztelettel: Sátoraljaújhely, 1910. márc. 22. Matolai Etele, Meczner Béla, A incsesy Péter, Bernáth Béla, br. Sennyey Miklós, Nagy Barna, Búza Barna, dr. Székely Albert. Jíehéz programm — könynyii Programm. Akik most képviselőjelöltekül fellépnek vagy felléptettnek, — dacára az igen sok külömböző cimü pártnak, — két osztályba sorozhatók: az egyik osztály kívánja a közgazdasági önállást, a másik ellenzi azt. Ehhez képest az egyik fél jelölteinek igen könnyű, a másikénak végtelen nehéz lesz programmját összeállítani. Csak a konokság tagadhatja, hogy az ország nagy többsége határozottan óhajtja, sőt követeli a gazdasági önállóságot, a monarchia többi tartományaitól való függetlenséget és hogy concrét tárgyi szóval éljek az önálló magyar nemzeti jegybankot. Magának a képviselőháznak is többsége állott nem régen e kívánság mellett: nagyon sajnálatos, hogy ez újabban megváltozott, de most erről ne beszéljünk. Elérték az illető aknamunkások célúkat részben ; a mennyiben sikerült nekik országgyűlési pártunkat ketté szakítani; de nem érték el annyiban, hogy nem sikerült nekik pártunk többségét elhódítani s igy a híven maradott rész még elég erős és hatalmas maradott, arra, hogy ha keresztül sem viheti saját akaratát, megakadályozhatja, hogy ők se vihessék keresztül a mit a mieink hazánkra károsnak és veszélyesnek látnak. íme ezért kellett az országgyűlést feloszlatni s a népre hivat kozni oly reményben, hogy majd az uj választásokból vesztegetés és egyéb nyomásokkal sikerül oly többséget összehozni, a milyent ők óhajtanak. Most hát képzeljünk egy oly képviselőjelöltet, aki nem fél velünk együtt a mi céljainkért küzdelembe menni és egy olyant, a ki kényelmesebbnek találja a kormány akaratát mindenben teljesíteni. Hát ez utóbbi milyen program- mot adjon? mivel nyerje meg választói bizalmát? Mondja azt, hogy nekünk semmi kívánni valónk nincsen? hogy olyan boldogok vagyunk, (majd rá ment a toliam, hogy boldogok helyett „bolond“-ot Írjak) hogy semmi kívánni valónk sem lehet, csak megadni a kormánynak mindent amit az kíván? Ezt talán nem is merné a választók előtt mondani, hiszen azt egyszerűen lekergetnék a szószékről. Mit mondjon hát? Hallja, hogy ellenfele a függetlenségi jelölt hangoztatja az önálló jegybankot, mint első le pést arra, hogy az osztrák közösségből kibontakozva, saját pénzügyünk legyen, pénzünkkel a mások beavatkozása nélkül magunk rendelkezzünk. Hát ezt neki meg kellene cáfolnia, de mivel? Hallja és betanulja vezéreitől, a közös bankot védő nagy nevű politikusoktól, hogy az önálló bank káros az országra, sőt azt nagy veszélybe viszi; hát ő is ezt mondja; de hogy micsoda kárt okozhat, micsoda veszélybe viszi hazánkat, azt nem tudja megmondani, mert azt mi sem hallottuk még azoktól a nagynevű közös bankos vezérektől — We- kerlétől, Széltől, Andrássytól, — hát hogy tudná ő megfejteni ?! Vagy mondja azt a betanult igét — „hagyjunk fel a meddő közjogi vitákkal, kezdjünk reálpolitikát.“ Hát ha megkérdezik mi az a reálpolitika? mi lenne annak utján az első lépés, az első cél? Ugyan mint felelne ? hiszen azok a vezérek ezt soha se mondották meg, a kik őt erre betanították. Hát mit mondjon ? íme ez az a nehéz Programm! Ellenben a függetlenségi párt képviselőjelöltének most csak any- nyit kell mondania, hogy ragaszkodik a párt köztudomásra levő programmjához mindenben, különösen pedig soha, semmi áron, semmi hitegetésre el nem áll az önálló magyar nemzeti jegybank azonnali felállíttatásától, a közös bank szabadalmának meghosszab- bittatását meg nem szavazza ; az adó és vagyonhoz kötött képviselőválasztási jogot eltörültetni és az általános választói jogot behozatni kívánja és csak ezt szavazza meg, ha addig lesz képviselő mig a vámterület jön szóba, a külön vámterületet követeli. Egyébről most alig lesz szó, elég ennyit mondania. Ez tehát a könnyű programm. A t. jelöltek tehát választhatnak a nehéz és a könnyű programm közt, — de már mi részünkről inkább a könnyüt vag)unk bátrak ajánlani — most az egy szer . . . Most jut eszembe — miután már ezeket megírtam, — hogy az általános választások alkalmával a jelöltek közt akad 1 vagy 2 százalék, aki párton kívüli programmal lép fel, sőt néha meg is választatja magát. Az ilyen jelölt vagy azt várja melyik rész győz, hogy azután ahhoz csatlakozzék ; vagy oly ha* talmas lángésznek tartja magát, aki minden párton felül áll és csak levonna neki, ha egy vagy más párthoz csatlakoznék, mert annak idejében majd ő dönti el az ország sorsát, pedig ha fel is szólal néha, szava elhangzik mint a pusztában kiáltozóé. Vagy talán a párt-fegyelemtől félnek az illetők ? Hogy ha párthoz csatlakoznak, kénytelenek lesznek esetleg meggyőződésök ellenére szavazni ? Ha már felemlítettük a pártfegyelmet, hát beszéljünk róla, mondjuk meg — a mi felfogásunk szerint — mire kötelez az, mire nem. Kettőre a párt-fegyelem feltétlenül kötelezi a párt tagjait: 1- ször a párt oly határozatának megtartására, amelyet a párt eljárására — az ugynev. párt-taktikájára vonatkozólag hoz, mert aki ez ellen vét, könnyen kockáztatja a sikert a lényegre nézve. Például ha házelnököt, vagy más valakit kell választani, a párt megállapodik Péterben. Ha az egyes tagjai a pártnak — feltéve még, hogy a párt többségben van — nem mind rá szavaznak, de egy nehányan másra; ellenben a kisebbségben levő párt megtartja a fegyelmet és mind egyre szavaz ; nagyon könnyen megtörténik, hogy a kisebbség jelöltje lesz megválasztva. 2- szor. Feltétlenül és még erősebben kötelezi a párt-fegyelem a párt minden tagját, hogy az elvi kérdésekben híven ragaszkodjék ahhoz mit programmbeszédé- ben ígért, vagy ha programmbe- szédet nem mondott — azokhoz az elvekhez és követelésekhez, a melyek abban a programmban vannak lefektetve, a melynek alapján képviselői megbízatását nyerte és elvállalta. így például a ki a most leg közelebb jövő választás alkalmával azt mondja, hogy ő a függetlenségi 48 as párt hive és pedig azon részé, amely a Justh Gyula zászlaja alatt maradt meg; vagy kifejezetten is mondja programm- beszédében, hogy a külön önálló magyar nemzeti jegybank tényleges, azonnali felálállittatását követeli, — hogy a választói jogot nem engedi vagyoni álláshoz, »cenzus«-hoz köttetni, de általánossá kívánja tétetni és azután — ha megválasztják, mégis ellenkezőleg szavaz: az nem csak a pártfegyelmet szegi meg, de pártjának árulója lesz. Ellenben nem kötelez a pártfegyelem arra, hogy ha egy uj elvi kérdés merül fel, a melyről a választások alkalmával szó nem volt, amely felett a pártok még meg nem állapodtak, amelyről még maga a képviselőjelölt sem Klein Kálmán kelengye, ruhaszövet s divatáruháza SÁTORALJAÚJHELY, Wekerletér 5. Női divatkelmék, selymek, ruha diszek, női* és férfi divatáruk állandó nagy választékban és rendkívül olcsó árban. —Napernyőkben mesés újdonságok. Vidékre minták díjmentesen küldetnek.
