Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-08-25 / 68. szám

68. szám 2)

FELSOMAGYAR ORSZÁGI HÍRLAP

Szerda, auusztus 25.

a legékesebben. Csak ki kell tartani a nehéz munkában s emelt fővel, nyitott szemmel, kiíeszitett mellel haladni egyenesen, minden akadályon keresztül, a nemes cél felé.

Aziránt megnyugtathatunk mindenkit, hogy úgy Aradmegye, mint az ország, óhajtva-óhajtja ezt az átalakulást. Értjük az ország alatt azt a józan többséget, amelyben a tömegerély rejlik. Mert ez a józan többség érzi, hogy válaszúton vagyunk s hogy ez a válaszút vagy a korlátlan fejlődés, vagy a sivár pangás leié visz bennünket, aszerint, melyiket választjuk. A fejlődés felé vivő utat pedig ma csak egy pár tjárhatja meg sikeresen. A íiigget lenségi párt. De ez is csak akkor, ha összeszedi minden erejét és megnöveli azt uj, bőséges erőforrásokkal.

Nagy politikai igazság ez az utolsó mondat. Ez lebegett Kossuth Ferenc előtt, amikor a párt képviselőit apostol-utra küldötte s ezt kell megértenie az országnak, amikor a jövő tekintetében szervezkedik. Egyesülésben az erő. Ezt a fizikai tételt éppen a politikában lehet és kell leggyakorlatibb módon alkalmazni. Es most, mikor előttünk áll egy sereg hatalmas feladat, egy légió életbevágó probléma, amelyeket meg kell oldanunk és meg kell fejtenünk, most különösen fontos reánk nézve az a nagy kérdés, vájjon tudjuk-e ezt a tételt a magunk közéletében érvényre juttatni. Mert ettől függ gazdasági és politikai jövőnk, ettől kulturális haladásunk, ettől az esztétikai és

nemzetközi helyünk Európa államai sorában, ettől függ: — minden !

Szennyes irodalom hatása az ifjúságra.

Nemsokára újból megnyílnak az iskolák kapui, hogy száz meg száz szülő reményének, szemefényének szellemi irányítását megkezdhessék. Sokat panaszkodnak amiatt, — hivatottak és nem hivatottak egyformán — hogy a mai iskola — s kivált a középiskolákat éri e vád — csak tanít és nem nevel, A panasz bizonyos fokig jogosult, csakhogy akik a nevelést egészen az iskola vállaira akarják hárítani, vagy igazságtalanok az iskolával szemben, vagy nem ismerik kellőképen azt a nehézséget, amely az iskolai neve léssel jár. Átlag 35 —40 tanuló van egy-egy osztályban. Kérdem, lehetséges-e, hogy az a tanár, aki 5—7 osztályban, összesen 175—280—300 gyermekifjut tanít, kiismerje mind nek egyéniségét, körülményeit,amellett, hogy a rendelkezésre álló heti

3—5 órán át óriási agyagot kell elvégeznie s a tanulókat lehetőleg sokszor feleltetnie. Aztán a tanuló 168 órából csak 28—30 at tölt he- tentint az iskolában, a többit pedig a családban, a szülők helyettesei közt, távol az őt figyelő, figyelmez tető tanártól.

A közölt adatokból is kitűnik, hogy a tanárnak aránylag kevés idő áll rendelkezésére a tanulók erkölcsi világának kialakításánál. Az iskola mindenesetre megteszi a magáét s a jó tanár nem mulaszt el egy órát sem, hogy ne tegyen egy-két erkölcsi irányú megjegyzést, figyelmeztetést. A családuak azonban nem szabad ezzel megelégednie. Ébren kell őrt állania az ifjúság fölött, megfigyelnie mulatozásait, szórakozásait s számon kérnie olvasmányait is. Az olvasmányok nevelő, illetőleg erkölcsrontó hatásáról akarok most egy pár szót ejteni, hogy ráfordítsara a szülők, a társadalom figyelmét* erre, az ifjúság lelki kialakulásában rendkívül fontos tényezőre- Akik hitelt adnak szavaimnak, sok ballépéstől, bűntől menthetik meg gyermekeiket.

A társadalom — igen helyesen — nagy gondot fordít az ember testi épségére. Kivált az alkoholellenes mozgalmakat kell itt kiemelnem, amelyek az emberiség évszázados átkával szemben veszik föl komolyan és eredményesen a küzdelmet. Van azoban a lelki életnek is ilyen mérgező alkohola, mely kivált az ifjúság körében végez pusztító, kár- hozatos munkát, mit az újságok híreiből is láthatjuk, de rendkívül elevenen mondotta el a Magyar Társadalomtudományi Egyesület egyik ülésében Tábori Kornél. Ez a méreg a szennyes (ponvva-)irodalom, mely ellenmérgét még mindeddig nem találta meg; melynek roncsoló hatását semmiféle szövetkezés, erősebb büntető eljárás nem igyekszik hazánkban ellensúlyozni.

A szennyes irodalom a könnyen izgatható ifjú fantáziára alapítja a maga aljas, anyagi hasznot kereső üzletét, Üzletnek, mondom, mert hiszen ezen termékeknek irói, kiadói, s terjesztői előtt csakis amohó pénz- szerzés lebeg s azzal mitsem törőd nek, hogy ezreket rontanak meg eljárásukkal. Jól tudják mindnyájan, hogy az ifjú szereti az idegizgató olvasmányokat. Valamikor — nem is olyan régen — Robinson, Cooper történetei s a Verne Gyula regényei kielégítették, a történelmi és hazafias müvek meg megnemesitették az ifjú lelkeket. Ma már általában — sajnos — lejárt ezek kora. Ma rejtelmes detektiv-türténeten kapkod az ifjúság. S mi lesz ennek az eredménye ? Az, hogy a tapasztalatlan fiuk egy része egyébre sem gondol, mint az ilyen pályára. Mások meg nem detektívek akarnak lenni, hanem utánzandó hősüknek azokat a kötnivalókat választják, a kik különböző furfangos módokon kijátszók a rendőrség éberségét s

ember buta és szereti kölykeit, mint az állat,

Pedig az állatnak könnyebb a fiait megtartani, meg aztán azok hamarább is szereznek maguknak is ..

Igaza volt annak a fekete kabá tos urnák, hogy sok az ember, kevés a munka. Es az is igaz, hogy a szegény koldusnak nem szabad növelni a koldusok számát, de hát mikor szereti az ember a feleségét, meg a porontyokat is.

De azért mégis igaza volt annak a fekete kabátos urnák, ebben a dologban is, meg abban is, hogy csúnyaság ellopni a másét, Hát bizony csúnyaság, ha nincs az embernek szüksége a máséra. Ha nekem is tellett volna akkora láncra a minő neki fityegett a mellén, hát bizony én sem loptam volna. Dehát adott volna az igazgató kenyeret, nem kellett volna a láncz, de igy kellett 1

Hej, tekintetes uram, nagy nyomorúság volt ez az én nyomorúságom. Munka nélkül, kenyér nélkül voltam és a doktor azt mondta, hogy a feleségem belehal a gyerekágyba, ha nem táplálkozik jól és ón kenyeret sem tudtam neki szerezni. S megéreztem, hogy félre kell állni az útból. Már akkor megakartam magam ölni, de még egy próbát próbáltam. Nem sikerült, nem születtem tolvajnak most hát meghalok értük. A halálom után bizonyára jók lesznek hozzájuk az emberek.

Ne hagyja el őket tekintetes uram tegyen értük valamit ha tehet. En nem tehetek értük mást mint amit teszek . . .

hajmeresztő dolgokat követnek el. Tábori nem egy esetet tud elmon dani, amikor ifjú sikkasztók, tolvajok egyenesen másolták egy-egy detektív regénynek valamely gonosztevő személyét, aki természetesen örökösen hadilábon állott a büntetőtörvénykönyv paragrafusaival.

A detektiv-történetek azonban nem merítik ki a ponyva-irodalom sorát. Még pusztitóbb hatású termékei azok, amelyek a nemi élet megrontására pályáznak. Ezeknek egy része bűnös szerelmeket fest izgató módon, vagy aljas önvallomásokat ád valakinek szájába. Van azután olyan is, mely az u. n. ho- moszexualitást igyekszik népszerűvé tenni. Mi iesz abból, aki kap az ilyeneken? Válhatik-e az oly ifjúból testi-lelki épségét megőriző, a családi élet tisztasága után vágyódó férfi, aki a bűnös szerelmeket dicsőítő fércmüvekre pazarolja idejét? Hová lesz annak ártatlansága, testilelki épsége, férfiassága, aki a homoszexualitás eseit „teszi tanulmány tárgyává“ ? 1

Csalódnánk azonban, ha azt hin* nők, hogy a szennyes irodalom csak az e célra alakult vállalatok közt huzza meg magát. Mi tűrés-tagadás, be kell vallanunk, hogy bizony a napi lapok is hatalmas segítségére vannak. Nemcsak az apró hirdetésekre gondolok itt, hanem arra is, hogy némely újság iszonyú részletességgel rajzolja ki a sikkasztásokat, rablásokat, erkölcstelenségeket; egynémelyik még külön cikkben is foglalkozik az efajta históriákkal amellett, hogy tárcái is tűzre valók. Kettős irányban hatnak rombolólag az ilyen cikkek. Először is mintegy felhívják a gyermekifju figyelmét az efajta bűnükre; azután meg sokat azzal csábítanak a bűn elkövetésére, hogy hosszasan foglalkozván a bűnössel, azt mintegy országos hírűvé teszik. Némely embernek még az ilyen hírhedtség is kedves, csakhogy neve belé kerüljön az újságokba . . .

Láthattuk, milyen veszedelem feSzó nélkül ültünk a levél felolvasása után. Mintha azok közül a rossz ortográfiával megirt sorok közül a nyomorúság és az igazság szomorú hangulata szállt volna ki és ülepedett volna le a leikeinken.

Végre is a katona szólalt meg először:

— Gyáva volt 1 Nem tudott tovább harcolni.

— Harcolni könnyű, de megszégyenítve tovább nyomorogni nehéz.

— Az ember a családja iránt való kötelességeit nem hanyagolhatja el. Élni kellett volna neki azoknak a kedvéért.

— Frázis ! Annak a szegény ördögnek igaza volt. Ha kiszabadult volna, újra csak lopnia kellett volna, addig pedig a feleségét s a gyermekeit elvitte volna a nyomorúság, így meg azoknak legalább jó dolguk van. Az asszonyt a kórházban ápolják és a gyerekek számára könyörületes emberek egész csomó pénzt raktak össze. Az esetet szépen megírták az újságok és mindenkit meghatott a tragédia.

Balázs János megtalálta az ő nyomorúságos életének a legjobb megoldását, magán is segített, meg az övéin is. Es a szegény embereknek nem áll más eszköz rendelkezésére, mint a halál. Megszületik akarata ellenére, de legalább meghalhat, amikor akarhat. Ez az egy szabadsága van, egyéb úgy sincs. Szabadság a halálra. S az a gyáva aki nem él ezzel a szabadsággal.

Szentgyörgyi és Keleti

az Első Magyar Általános Biztositó " ■ Társaság főügynöksége =— ■

Sátoraljaújhely, Fő-utcza.

= Biztosit épületeket tűz, villámcsapás és robbanási károk ellen. =

Elfogad biztosításokat tefniénynemüekre jégkár ellen fix dijakkal, utánfizetési kötelezettség nélkül.

Biztosítást köt a legelőnyösebb feltételek mellett olcsó díjtételekkel az ember életére, — Továbbá betöréses lopásból származó károk ellen is.

Bele is nyugszik a legtöbb ! Es az áldozatok nagy része, hidd el, valóságos hősiességgel küzd, amig bírja a küzdelmet. Mi, akiket az élet kissé mégis elkényeztetett mi, azt hiszem, nagyon kevés ideig bir- nók ki ezt a napról-napra megújuló küzdést a létezésért; ezt a küzdelmet az óhenhalás vagy a megbolon- dulás ellen. No, de nem akarok holmi általános doktrínákat fejtegetni előttetek. Csak egy szegény szerencsétlenről akarok elmondani egyet mást, egy olyanról, akinek jó eleve meg volt Írva, hogy az életben csul'ul el kell buknia.

Az élet nyomorult proletárja volt, akit a végzet tragédiájának utol kellett érni, el kellett buknia és nekünk kellett őt elbuktatnunk, — nekünk, akik sajnáltunk,de hiába; nem lehetett rajta segíteni.

Ti talán el sem hiszitek, hogy vannak becsületes gazemberek is, akiket szívből sajnálunk és kiket mégis el kell Ítélnünk. Valamint azt is aligha hiszitek el, hogy néha az az elitéit nyomorult rab nemesebben gondolkozik, mint egy csomó méltóságos vagy kegyelmes ur.

Az az elitéit rab is ilyen volt, akiről beszélni akarok.

Balázs Jánosnak hívták, valami fürészgyárban volt alkalmazva; a gyár üzeme rossz volt elbocsátottak egy csomó munkást, köztük ezt is. Napról napra járt az igazgató nyakára, de hiába volt.

Nem volt már betevő falatjuk sem és ekkor elment utoljára s ekkor megint kikergették.

Mikor kijött az igazgató szobájából, a mellette való szoba asztalán ott találta az igazgatónő aranyláncát. El lopta: megtalálták nála, nem is tagadott el semmit, elítélték hat hónapra.

Azért loptam, hogy Ítéljenek el, — mondta a végtárgyalás befejeztével és azután mosolyogva jelen tette ki, megnyugszik az Ítéletben.

Mosolygott a szegény emberek alatomos, ravasz s mégis kihívó rao sólyával, melyből sokszor annyi gúnyt és megvetést lehet kiolvasni minden társadalmi rend és minden jó ka- bátu úri ember iránt.

En legalább ilyesmit olvastam ki a mosolygásból, pedig hát ezt a mosolyt nem a megvetés kergette már akkor arra a fakult arcra, hanem a közel jövő biztos tudata.

Mosolygott rajta, hogy őt mi elitéltük, holott tudta, hogy másnapra már oly szabad lesz, mint a legszabadabb madár, amely a felhők közt szárnyalhat.

Másnapra felakasztotta magát börtönében, a pricscsen egy ceruzával irt levél hevert. Elég érdekes, mert őszinte. A halál előtt közvetlen nem igen szoktak hazudni. Itt a levél is majd felolvasom.

— Nem tudom, miért hiszem, de hiszem, hogy biró urnák jó szive van. Egy pár jó szavából hiszem. Hát azért kérem, tegyen valamit az én ittmaradottjaimért: Az asszonyért, meg a gyerekekért. Szegény nyomorult porontyok 1 Földhöz kellett volna őket vagdosni, mikor megszülettek, de most már késő. Az