Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-21 / 67. szám
67. szám. (2) FELSOMAGÍARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 21. s a számok, tények megdönthetetlen igazságával bizton vitatta, hogy ez a kormány munkásabb volt valamennyi elődjénél és többet tett a nép érdekében három év alatt, mint azelőtt tettek harminc esztendő alatt. Ennek a kormánynak nagy, elévülhetetlen érdemeit Kristóffyék semmiféle alattomos támadással nem fogják elvitatni. Igazán kár az erőlködésért, sokkal jobban tennék, ha hiú, céltalan kísérletezések helyett most már végleg visszavonulnának a feledés jótékony homályába és nagyhangú agitációs kiruccanások helyett vezekelnék bűneiket, ami két a nemzet ellen elkövettek. A hazug szemérmetlen mani- fesztációnak mégis van egy tanulsága. Ez a tanulság pedig az, hogy a mi ellenségeink a sötétben serényen dolgoznak ellenünk Darabontok, nemzetiségiek, ó-sza- badelvüek kisértenek titokban és igyekeznek hangulatot támasztani a nemzet vezérei ellen. Látjuk most az orvos kongresszus alkalmából is, hogy minő lázas munka folyik ellenünk. Erre pedig felelet a viszont szervezkedés. Tömörülni, szervezkedni kell nekünk is, hogy végleg letörjük ezt a bandát, amely gálád nép- bolonditással, ocsmány hazudo- zással akar ellenségeket nevelni velünk szemben itt, az ország határain belül és künn, a müveit külföldön. Felhívás a tokaji borvidék bortermelőihez. A súlyos, legtöbb helyen szinte katasztrófális jellegű csapások, a melyek az idén szőlőinket érték, szükségessé teszik, hogy igyekezzünk egyesült erővel keresni a se gitséget. Annál nagyobb a mi veszedelmünk, mert itt nem bő termések, nem kedvező érté kesitési viszonyok után jött egy csapásos esztendő, a melyet az előbbi jó évek feleslegeiből s a jobb jövő reményében ki- bőjtölhetünk, hanem a súlyos megpróbáltatások, válságok egész keserves sorozata után, mikor legtöbben már utolsó reményüket vetették egy idei bő termésbe és kedvező forgalomba, épp akkor következett, sokak számára mintegy utolsó, halálos döfésül, szőlőtermésünk csaknem teljes elpusztulása. Ezért elhatározta a szőlészeti szakosztály, hogy a tokaji borvidék üsz- szes bortermelőit nagy gyűlésre hívja össze a segiLség módjainak megbeszélése végett. A gyűlés tárgyai lesznek : 1. Kérvény intézése a pénzügy- miniszterhez az iránt, hogy az ag- rárkölcsönöket a tokaji borvidék szőlőiről vagy teljesen törölni, vagy legalább 25 évi kamatmentes törlesztési részletekbe beosztani, addig pedig az összes végrehajtásokat felfüggeszteni méltóztassék. (Ezt már Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága is feliratilag kérte s a feliratnak küldöttséggel való támogatására hivta fel a bortermelőket.) 2. Kérvény intézése szintén a pénzügyminiszter úrhoz az iránt, hogy minden arra szoruló tokajhegy- aljai szőlőbirtokosnak a jövő évi szőlőmunkák költségeit tiz óv alatt visszafizetendő kamatnélküli kölcsön formájában előlegezni méltóztassék. 3. Indítvány tokajhegyaljai bor- közraktár létesítése tárgyában. 4. Esetleges egyéb indítványok. A nagygyűlést 1909. évi szeptember hó 6 án délelőtt 8 órakor Sátoraljaújhelyen, a vármegyeháza nagytermében tartjuk meg. A nagygyűlés határozatai alapjan szerkesztendő kérvényeket nagyobb népes küldöttség nyújtja át szeptember hó közepén a miniszter uraknak. A dolog életbevágó fontosságára hivatkozva kérjük, hogy úgy a gyűlésen, mint a küldöttségben minél több bortermelő vegyen részt. Jöjjön el mindenki, aki teheti, hiszen a kenyerünkről van szó ! A küldöttség külön vonaton fog menni, amelyhez az 1907. évi küldöttségünk számára engedélyezett raenetdij-mérsóklóseket fogjuk kérni. Kérjük, hogy úgy személyesen megjelenni, mint minél több jelentkezőt gyűjteni méltóztassék. A je lentkezéseket a mellékelt levelezőlapon kérjük legkésőbb augusztus 31-ig beküldeni. * Végül itt hívjuk fel az érdekeltek figyelmét, hogy szőlőkárok felvételét az adóköteles szőlők adómentesítése ezéljából két vagy több szőlőbirtokos is kérheti a község egész határára vagy annak egyes részeire nézve községi elöljáróság utján a pénzügyigazgatóságtól. — Igyekezzenek tehát ezt azonnal megtenni! Sátoraljaújhely, 1909. évi augusztus 17-ón. A Zemplén vármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya megbízásából: Thuránszky László, szakosztályi elnök. MEGYE ÉS VAROS. )( Záli te dicsekszel. Egyebet nem mondhatunk Gecsei Jenő városi adóügyosztályvezető nyilatkozatára, mely a „Zemplén“ legutóbbi számában jelent meg. Ma egy heti számunkban erős támadást intéztünk a városi adóügyosztály ellen abból az alkalomból, hogy az általános jöved. pótadó kivetési lajstrom közszemlére tételéről a közönséget későn értesítették. Ezt az alkalmat felhasználta Gecsei Jenő és egy, az öndicsérettől szinte émelygős nyilatkozatban válaszol nekünk. Mi nem kívánunk ezzel az ügygyei sokat foglalkozni, azért hát röviden a következőket jegyezzük meg a nyilatkozatnak nevezett öndicsekvésre: 1) Nem igaz, hogy a hirdetmények hírlapi közzétételét Gecsei hozta divatba. Ezt még Székely Elek rendelte el s ő állapodott meg a lapokkal az ingyenes közzététel dolgában is. Gecsei tehát csak követte azt — mint a példa mutatja elég lelkiismeretlenül és hanyagul — amit Székely Elek nagyon helyesen megkezdett. 2) A törvény azt rendeli, hogy a pótadö kivetési lajstrom a szokásos módon teendő közszemlére. Miután nálunk már körülbelül egy évtizede az a szokás, hogy e közszemlére tételről a lapok utján is értesítik a közönséget. Gecseinek a törvény értelmében is kötelessége a hirdetményeket a lapoknak megküldeni. 3) Nem igaz, hogy Búza Barna, e lap szellemi vezére Gecseinek a neki imputált kijelentést tette. Tett ugyan kijelentést, de az mintha máskép hangzott volna. 4) Végül pedig még csak azt kívánjuk megjegyezni hogy a kivetési lajstrom újbóli közszeraléretétele ugyancsak nem a Gecsey előzékenységének köszönhető, hanem Kiss Ödön h. polgármester ur volt kegyes azt e sorok Írójának kérelmére elrendelni. Ennyi, amit Gecsey urnák válaszolhatunk anélkül, hogy erősebb ki fejezésekkel ne illetnők azt a határtalan merészséggel állított öndi- csekvéseket, amelyekből egy belii sem igaz és amelyeket Gecsey ur mulasztása súlyának tudatában csak azért hordott össze, hogy elkerülje a cikkünkre adandó érdemi választ. HÍREK. Nyári történet. Egy Ferencz józsef-kabát. * Ez a Ferenc Jóska nem újhelyi szekrényben függött ugyan a históriája azonban olyan derűs és tarka, hogy megérdemli azt, hogy orszá gos körútra induljon. Ilyenkor nyáron a komoly, nagyobb jelentőségű ügyek úgy a politikában, mint a közigazgatás ágaiban pihenőre térnek és jobbára apróbb tennivalók foglalkoztatják a hivatalokat. Az ilyen apróságok között pedig, amelyeken a munka és a nagy koncepciók szezonjában csak átsiklanak, nem egyszer akad humoros dologra a nyári figyelmesebb szemlélő. így történt ez Pécs város köz- igazgatási bizottságának ülésén is, ahol a pénzügyigazgató helyettes egy különös illetékügyi felebbezést terjesztett elő. B. J. dr. pécsi ügyvédjelölt 2 korona és 46 fillér illetékkel maradt adósa a m. kir. kincstárnak. Miután nem fizetett, megjelent nála egy szép napon a végrehajtó és lefoglalt egy Ferencz Jó- zsef-kabátot. Normális körülmények k űzött ilyenkor a hátrálókos siet lefizetni az amúgy is csekély illetéket és azzal véget vet a zaklatásnak. A lefoglalt redingot tulajdonosa azonban nem igy tett. A pénzügyigazgatósághoz terjedelmes beadványt intézett, a melyben a nevezetes ruhadarabnak ajfoglalás alóli feloldását kérte, mert neki mint dr. jurisnak társadalmi állásánál és hivatásánál fogva szüksége van a redingotra. A pénzügyigazgatóság éppen nem osztotta ezt a nézetet, mire a Fe- rencz József kabátot védelmező ur felebbezóssel ólt a közigazgatási bizottsághoz. Igen természetesen újabb és terjedelmesebb beadványban fejtve ki, hogy az ügyvédi gyakorlat folytatásához mily felette fontos s elen- gedethetetlen követelmény a Fereno József kabát, amely tehát mint ilyen, ép úgy mentes a foglalás alól, miként a varrónő varrógépe, az asztalos szerszámai. A közigazgatási bizottságban a pénzügyigazgató helyettes előbbi álláspontja fönntartásával ismertette az ügyet. Több pro és kontra föl- szólalás után szavazásra került a sor, melyben az egyenlő szavazat arányt az elnöklő főjegyző döntötte el — az ügyvédjelölt javára, akinek Ferencz József kabátját igy föloldották a zár alól. Es ez még szerencse. Amilyen buzgalommal gyártotta idáig beadA Budapesti Varieté-Cabaret vendégjátéka szombaton, augusztus 21-én, vasárnap 22-én és hétfőn 23-án a „Club“ kávéház udvari kerthelyiségében. Meglepő aktualitások. *—■«■■■ ■ ■■ Uj ötletes kupiék. Cabaret - számok. »■—■■■■■ ■—■■■■ Kacagtató bohózat. Előadás kezdete 8 és fél órakor, tonatiszt gyógyvendég a 28 chart- reusos kupicza után egyszerre csak kiböfentette, hogy Létmányi feleségét ismeri a Szövetség utcából, hol kávéraérést és kávésleányokat tart. Ezt a társaság el nem hitte. 1) Mert a lajdinant potya Törley ős Littke-pezsgők után hires volt az anzágolásról. 2) mert éppen a „Sze- siu“-t s az „Olt lányát“ játszotta Miskárovics Ella őnagysága — igy mindenki a zongorajátékra figyelt. Az sem keltett nagyobb megütközést, midőn Létmányi a jókedvű fiatal urakkal versenyt óbógatott a csöndes nyári éjjelen s az emeletről könnyítettek magukon, ablakon át hullajtva a fölös étel és ital adagokat. Megszokott dolog szvéesárokon Szerbiában, Horvátországban és kapcsolandó részeiben. A nyugati kultúra e balkáni naiv közvetlensége ken még nem tudott diadalmaskodni. De az igazi bomba, mely összezúzta a fürdőbeli starnak renommeé- jét, későbbed robbant föl. Létmányi ugyanis a park árnyas zugaiban Schnapek kapitánynénak udvarolgatott fáradhatatlanul. Ez magában véve nem baj, mert a kúrához tartozik. A kapitányné mindig egy 8 éves kislány, meg egy minő- rtiabaidt kíséretében jelent meg az étkezőben, a tombolán stb. s a derék minorita — franciskánus (25 éves vala) mindig akkor távozott el a kis lánykával, mikor Schnapekné asztalánál már sok katona uniformis, regatta — dress és civil fehérség zsibongott s a megrendelt (de ki nem fizetett) pezsgősüvegek erdeje sötétlett az asztalon és asztal alatt. Elég az hozzá . . . Schnapeknével kezdték ki a parkünnep rendezőjét. A star védekezett, replikázott, hol Iréfásan, hol komolyan. Meglátszott rajta bele van habarodva a kapi- tánynóba s lovagias módon, loheng- rini elszántsággal védte erényét, magasztalta nőiességét, hozzáférhetetlenségét, midőn a fürdő őrnagya Derekassy, a ki szókimondásáról volt híres, egyszerre csak kipattant: — Ugyan ne beszéljen erről. Nem ide való théma. Ez az állítólagos Schnapekné szobaasszony Nagyváradon a Zöld fában. A kis lány a postás lánya. A minoritát megfizeti és gyógyittatja saját költségén valamelyes rokona.“ . . A vendégsereg erre nagy hahotára fakadt. A zongorán meg rá- kezdték a „Fahren wir nach Gross- Wardein“ ismeretes néppárti és keresztény szövetkezeti hymnuszt — mivel Létmányi le volt és le lett tárgyalva. Ez reggeli fél 5-kor történt. Pont 6 órakor a fürdővendégek a fürdőbe szökdöstek kipiheudők az éj fáradal- mas rejtelmeit. Dr. Czirbusz Géza.
