Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-31 / 61. szám

61. szám. (6) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, julius 31. mire feltétlen szükségünk van, hogy a helyzet urai lehessünk ; — a szét­forgácsolt erők elvesznek, megsem­misülnek, egymást lerontják, — itt van élő példaként a kartel; a gyá­rak szövetkeznek, hogy egymás árait ne ronthassák le és egy meg­szabott minimális árat biztosítanak maguknak, ezen alul árut nem ad­hatnak el. A mai kor nem hasonlítható össze a régivel; a vasút és gőzhajó átala­kította az egész világot; a nagy tá­volságok megszűntek, s ma már nincsenek az emberek arra utalva, hogy szükségleteikért messze ván­doroljanak, a kereskedelem oda fej­lődött, hogy nem a vevő keresi fel az eladót, hanem az eladó keresi fel a vevőt, az országok azon fára­doznak, hogy messze idegen világ­részekben szerezzenek uj és uj piaczot, oda viszik áruikat s nem várják hogy azok jöjjenek ide hoz- zájok. Annak előtte a galíciaiak elárasz­tották a Hegyalját s a bortermelők nyugodtan pipára várták a vevőket, a kik örültek ha bort kaptak; mert tengelyen kellett a bort elszállítani, a Hegyalja volt a legközelebbi bor- piacz és úgy kénytelenek voltak itt vásárolni jó pénzen, hogy még jobb pénzen a bort túlnyomó részben Oroszországban eladhassák. Ma mór nem kell sehová menniük, a vasút oda szállítja nekik helybe a hová akarják; a görögök, olaszok, fran­ciák és spanyolok, oda viszik borai­kat a hol azt jól megfizetik Orosz­országba és nem várják, hogy az Oroszok menjenek hozzájok, a ga- licziai közvetítő kereskedelemnek útját vágta a vasút és az oroszok­nak a zsidók iránti gyűlölete és ül­dözése, a zsidókereskedő most nem juthat be Oroszországba és igy a Hegyaljai vevők elmaradtak; mi pedig az idők és viszonyok ezen átalakulásából még arra sem von­tuk le a következtetést, hanem még mindig várjuk a vevőket, de most már nem nyugodt pipa szó mellett, hanem idegesen, lesve, sóvárogva és nem teszünk egyebet, mint pa­naszkodunk, hogy a bornak nin­csen ára s még e mellett sem akad vevője ; számtalanszor összeülünk, ankétezünk, beszélünk sokat, de tu­lajdonképen semmi olyat nem csi­nálunk a mi a konyhára hozna va­lamit. S mit teszünk, ha még is akad egy vevő ? Egymás háta mögött lelicitáljuk a bor árát s szégyenből be nem valljuk mily áron adtuk, helyesebben mondva pocsékoltuk el borunkat, hanem másokat ámítva saját megrontásunkra törünk ; mert példával szolgálunk a vevőnek a jövőt illetőleg, — igy rontjuk le az árakat és topánkodunk, hogy nem érdemes szőlővel foglalkoznunk. íme ez az eredménye annak, hogy hegyaljai borainknak nincsen ára, nem is beszélek azon bűnös össze­játszásról, mint szorítják le az ára­kat szüretkor, kihasználva a meg­szorult szőlősgazdák kényszer hely­zetét. Eltekintve minden mástól, már ezen egy körülmény is elegendő ok a tömörülésre, hogy legalább azt mentsük meg,a mi megmenthető: a bornak tisztességes árát. Bár igen sokan vannak a kik fáz nak a szövetkezéstől ; mert minde­gyik jobbnak tartja a saját borát a másénál és fél, hogy az ő kiváló bora a másikánál nem fog drágáb­ban elkelni s nem mondhatja Peter, hogy az ő bora mellett a Pálé csak moslék és nem embernek való ; a kényszerhelyzet mégis előbb utóbb oda fogja őket terelni abba a tá­borba, a kik a közjó biztosításáért hajlandók volnának erőiket egyesi- teni és szövetkezni. Hogy csakis ily alapon lehet célt érni, ennek bizonyításául szabad le­gyen a következőket előadnom; megjegyzem, hogy a közlendő ada­tok hitelesek s azok helyességére nézve bárkinek módjában áll auten­tikus informátiót szerezni. A Gyöngyös vidéki bortermelők, az olasz bor beözönlése folytán a tönk szélére jutottak; mert boraikat olcsóbb áron voltak kénytelenek el­adni, mint a mibe annak termelése került; mikor úgy látták, hogy ez úgy tovább nem mehet, néhány agilis ember kezdeményezésére szö­vetkeztek, — szövetkeztek pedig 1900 év május 13-án, tehát abban az időben, a mikor az olasz bor a legnagyobb tömegben özönlött az országba ; megalakult a gyöngyös- visontai bortermelők szövetkezete csekély 265 üzletrészszel és még pa­rányibb 5781 korona alaptőkével. Az első pillanatra ezen számok mosolyt keltenek az embernél, hogy ugyan mit akar egy ily szövetkezet csinálni egy oly nagy bortermő vi dék megmentésére? Lássuk hova lyukadtak ki ! A szövetkezet a jelzett napra meg­alakult s a mag, melyet a gondos kezek elültettek, gondos ápolás mel­lett ma már terebélyes fává nőtt, a mely dúsan termi gyümölcsét. Csend­ben fogtak a munkához azon szűk korlátok közt, a melyet szerény alap­tőkéjük igénytelen volt a nekik megszabott és rövid 5 évi működés után a szövetkezet keretei szűknek bizonyultak s 1905 március 16-án a szövetsezet átalakult részvénytár sasággá 310000 korona alaptőkével 96000 korona tartaléktőkével, vagyis a részvényt ársulat 406000 korona vagyonnal fogott azon palota kiépí­téséhez, a mely kezdetben csak kunyhó volt, egy parány család ré­szére, ma pedig egy palota, melyben a családok sokasága élvpzi a jólétet, A 200 koronás részvények után : 1906- ban 15 korona 1907- ben pedig 30 korona osztalékot fizetett. az 1905 Üzletiév forgalma 114867 Kor. , 1906 „ „ 294832 „ „ 1907 „ „ 555421 „ » 1908 „ „ pedig felül­múlja az egymillió koronát. Es a gyöngyösiek tele erszénynyel a zsebükben büszkén dicsekednek, hogy Magyarországon az övékhez hasonló bortermelő részvtársaság nincsen. A számok szédítő emelkedései oly meggyőzően beszélnek, amelyekhez hozzátenni való más nem lehet, mint elismeréssel adózni azoknak, a kik ezt kezdték és kitartással, vasaka­rattal és kellő szakértelemmel eny- nyire fejlesztették. Igaz, hogy a Gyöngjms vidéki borok más minőségűek, mint a hegyaljaiak, könyebben értékesíthe­tők, de mig ennek előtte 12—16 fillérjével pocsékolták literjét, most 26—36 fillérjével adják el, mert a részvénytársaság nem engedi sem szüretkor sem utána a borok árait leszorítani s a megszorult szőlőbirto­kosok szőlőjét maga szüreteli s elő­leget ad. Borházuk, pincéjük, pincegazda­ságuk, boraik kezelése, annak érté­kesítése mintaszerű s a vevők igé­nyét bármily mennyiségben képesek kielégíteni. Hogy a Hegyalja nem bírna egy részvénytársaságot területéhez és a bor magasabb értékéhez mérten na­gyobb arányokban létrehozni, az alig képzelhető, a minek most már annál is inkább volna életképessége, mert az uj bortörvény zárt terület­nek declarálta. Hogy mily irányban kellene ezen részvénytársaságnak működését ki­fejtenie, ezt bátor leszek más alka­lommal részletezni. Fiizesséry Barna. HÍREK. Hűsítő hírek. — Csak kánikulában olvasandó. — Tekintettel a nagy forróságra. tisztelettel alulírott kötelessé­gemnek tartom a nyájas olvasó­nak néhány oly hírrel kedves­kedni, amely megdermeszti erei­ben a vért, amely fogait meg- vacogtatja, amelytől kileli a hi­deg. * Ha a mostani kormány lekö­szön, következik természetesen egy másik; abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a névsort közölhetjük: Miniszterelnök: Crszkobrcsics Mirosláv (horvát.) Belügyminiszter : Burzeszku Juon (oláh.) Kereskedelemügy ; Trzenszky Janó (tót.) Honvédelem: ZsivánkovicsLázo (szerb.) Igazságügy : Smirkazeus Tádé (szász.) Vallás és közoktat. Grunz Bunz (pangermán.) Tessék arra gondolni, hogy ily minisztérium intézné Magyar- ország ügyeit és bizonyára nyá­jas olvasó le- és elhülsz. * Közlünk egy részletet egy nagyjövőjii ifjú titán regényéből. . . . Az őrgróf eleinte a földre szegezte tekintetét; de mert Elvira belépett, kalapácsot és vésőt hozott, hogy íelfesaitse onnan. Sikerült és egyik kezé­ben a vésőt, a másik kezében a kalapácsot, a harmadikkal megragadta Elvirát. A brutális támadásra Elvirának leesett az álla. Az őrgróf lehajolt és udva­riasan átadta. Erre Elvirának a boldogságtól repesni kezdett a szive ; az őrgróf egy lepkefogót hozott és elfogta. — Az enyém! meg van! — kiálltá diadallal. — Tartsa meg! — szólt El­vira és csókoljon meg. Az őrgrófuak erre inába szállt a bátorsága. Rögtön megkereste és mikor megtalálta, — megeső kolta Elvirát. — A boldogságtól elvesztem a fejem 1 — hörgó és úgy tőn ... . . . Többet ebből nem köz­lök ; a hatást azt hiszem már elértem, — nyájas olvasó, a fo­gad már vacog. # Még egy hir . . . Csiba János hároméves kis fiacskája nyugodtan játszott a negyedik emeleten nyitott ab­lakban. Az anya belépett és fiát meg­látva.- felsikoltott. A fiúcska a sikoltásra felugrott, megcsúszott és kiesett az ablakból. Az anya — kinek kezében spirituszgyors- forraló volt — elájult. Ruhája az égő spiritusztól tüzet fogott. A férj, aki épen belépett, látva a rettenetes csapásokat: nadrág- szijára felakasztotta magát.Azon­ban hol a veszedelem leg­nagyobb, a segítség ott van leg­közelebb. A fiúcska egy szénás- szekérre esett igy semmi baja se történt. Felsietett a lakásba, ahol közben az elősiető házbe­liek eloltották a tüzet és az anya sértetlen maradt. Az apát is levágták, aki zokogva ölelte keblére családját: . . . Több hűsítő hirt, majd a nyár folyamán. Petur. — A Függetlenségi kör nyári mu­latságát holnap este tartják meg a Kovacsicsné-féle Színház-kertben. A A függetlenségi kör téncvigalmai eddig mindég a szezon legsikerül­tebb mulatságai voltak, amennyiben az igazi testvéri együttérzés csak ezeken a mulatságokon nyilvánult meg a maga igazi valóságában. A holnapi mulatság sem fog semmiben a háta mögött maradni az eddigiek­nek, sőt — tekintve az előre is meg­nyilvánuló nem mindennapi érdek­lődést — alapos a reményünk, hogy a kör ez évi mulatsága sikerében messze túl fogja haladni az eddigie­ket. — Halálozás. Súlyos csapás érte C h y z e r Kornél miniszteri taná­csost. Felsége, Chyzer Kornélné, született Mánn Jolán julius hó 20-án, életének 59 ik évében meg­halt. A megboldogult földi marad­ványait az ev. ref. egyház szertar­tásai szerint megáldották, azután Bártfára szállították s ott julius 22 én délelőtt 10 órakor a Kálvá­rián levő családi sírboltban örök nyugalomra helyezték. — Elöljáróság választása Nagymi- hályon. TSagymihályon f. hó 29 én d. u. 3 órakor választották meg a község elöljáróságát Bajusz Andor főszolgabíró elnöklete alatt. Bíróvá egyhangúlag Walkovszky Bélát, h. bíróvá: Laka er Antalt, pénz­tárnokká, Glück Emilt választot­ták meg. Hitesek lettek : M a la­ti n s z k y László, Hoszpodár Mihály, Hoszpodár Miklós, Z b o- j á n Mihály és Lichtraaun Her­man. — A miskolczi 1909 évi XII. sör­árpavásár. A Borsodmegyei Gazda­sági Egyesület, az O. M. G. E. Abauj-Torna, Gömör Kishont-, He­ves-, Jász- Nagy- Kun- Szolnok- és Zemplénvármegyék Gazdasági Egye­sületei, a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Mezőgaz­dák Szövetkezetével karöltve 1909 évi augusztus hó 24-én, kedden Mis- kolezon országos sörárpa vásárt ren­deznek a vármegyeháza nagytanács- termében. — Sport. A S. A. C. aug. hó 8-án tartja első rendes mérkőzését a Kas­sai A. C. kombinált csapatával. A mérkőzés iránt városszerte nagy az érdeklődés. A mérkőzés előkészületei­ről jövő számunkban hozunk részle­tes tudósítást. — Katonai átvonulás. A kassai ö-ik honvédhuszárezred három szá­zada, a nyíregyházai osztálylyal Ezennel tudomására hozom, a n. é. közönségnek, miszerint sikerült megszereznem a hires hűl * KrkfálvvÍ7él képviseletét, a mely vi« jégveremben raktározva, mindenkor friss ” y töltésben nagyban és kicsinyben nálam kapható Lipschitz Adolf sörnagyaereskedésében Sátoraljaújhely.

Next

/
Thumbnails
Contents