Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-29 / 103. szám

103. szám (2) FELSOMAGYARORS2AGI HÍRLAP Szert december 29. tók kiváltak azoktól, kiktől — állításuk szerint — csak taktikai kérdés választott el, — azért, hogy összeálljanak azokkal, kikkel elvi ellentétben vannak. Gyönyörű elvi harmónia ! S ha magyaráza­tát keressük ennek a természet- ellenes dolognak, úgy abban ta­láljuk meg, hogy a 48-as függet­lenségi pártot elhagyó csoport­ban csak 18 olyan képviselő van, aki régi, igazi 48-as független­ségi volt, mig a többi csak legutóbbi választások alkalmábó vedlett át 48-assá. Ezt jó lesz megjegyezni ... a magyaroknak, A szomorú pártszakadás óta elmúlt több, mint egy hónap Azok, akik azt hitték, azt remél ték, hogy kerülő utón, ügyes taktikával, lojális opportunizmussá jutnak közelebb a végcélhoz, — ismét nagyon csalódtak. Es most már az engedékeny ségből az ellenzékiségbe kívánnak menni, de fenntartva külön párt állásukat. Ez ismét nem jól van. Ha végtelen szomorú is volt a pártszakadás és nagy hiba volt a pártegység megbontását provo kálni, — úgyszólván — kierősza kölni, még mindig megmaradt a remény, hogy ha nem válnak be azoknak a számításai, akik párt­szakadásra ösztökélték az elége­detlenkedőket, akkor ismét az anyapárthoz fognak visszatérni. Sajnos, — ez a remény keze szétfoszlani az által a hibatétezés által, hogy a Kossuth Ferenc-pái. külön klubot rendezett be magá nak ennak jeléül, hogy a 48 as függetlenségi anya-párttól elvál­tán, külön életet akar élni. Már pedig az semmikép sem volna helyes, hogy egy ugyan van. Mintha csak az egész termé­szet őrködne valakinek álma felett. Zümmögő méhikék rabolják a vi rágok kelyheit, kisziva belőlük az édes mézüket; s a kis virágok in­cselkedve pompázó színeikkel, re­megve tűrik, hogy a kis rablók ki­fosszák őket. Palit e méltóságos csend, a virá­gok illata mintegy álomba ringatták. Bolyongott a fehér utakon, mintha megfeledkezett volna idejövetelének céljáról. Csak szívta magába a vi­rágok édes, bóditó illatát, a néma, komoly csendet. Egyszer egy kis lugashoz ért, ahova csak lopva pislant be egy- egy megtört napsugár. Bepillant, káprázat lepi el szemét, mozdulni nem tud, . . mintegy meg- büvölten áll ott. O volt ; ott feküdt fehér pongyo­lában elomolva kerti ágyán, délutáni álmában. Ejfekete haja széthullva a hímzett, kis fehér párnán, melyet lágyan átölelve tartott. Arcára az édes álom halványpiros rózsákat fes­tett, eper ajkain csábos mosoly re­pesett. Nyomasztó csend volt mindenütt, csak a kis méhikék csendes zümmö­gése hallatszott. Most újra felébredt a vágy Pali­ban, hogy annak a csóknak a pár­ját megkapja. Egy gondolat villant meg agyában, hogy megrabolja az álmok orsságát. Megrabolja a ma­gányt, hisz a csóknak a párjáért jött. azon elvi alapon álló, ugyanazon programmot valló párt kétfelé szakadva, egymás ellen operáljon. Képtelen állapot és képtelen helyzet, hogy ugyanazon elveket, ugyanazon programmot hirdetők egymást igyekezzenek tulkiabálni, vagy túllicitálni; Ezen nemcsak kacagni, de sírni is lehet ám ! De ezen csakis úgy lehet segí­teni, ha az anyapártból minden igaz ok nélkül kivált csoport igazi 48 as tagjai oda visszatérnek, ahol minden igazi 48-asnak helye van s ott lenni, harcolni, küzdeni a kötelessége. Kötelessége annyival inkább, mert nőnek a remények, hogy az a nagy harc, nmely az ország gazdasági önállóságáért megindult és még mindig tart, a 48-as és függetlenségi pártra és ami fő, az ország boldogulására győze­lemmel, teljes sikerrel fog vég­ződni. Adná Isten hogy úgy legyen 1 Es ha tényleg úgy lesz, amire ma már a legszebb remények vannak, akkor beigazolást nyer az, hogy : erős kitartás és akarat, előbb, vagy utóbb, de győzelmet arat! Es beigazolást nyer, hogy nin­csen leküzdhetetlen akadály és ez lesz a legnagyobb csalódás azokra, kik nem bíztak önerejük­ben és a nemzet ősi erejében. decz. 29, Zavarok a polgármesteri állás körül. Még el sem simultak a polgármester választása körül keletkezett zavarok s irae már újabbak kerülnek felszínre. Szerkesztőnknek alkalma nyílt R e i chard Salamon polgármesterrel e választás dolgában beszélni, aki a következő kijelentést tette előtte többek jelenlétében : Az állást illetőleg az a meggyő­ződésem, hegy az nobile officium, melyet a város közjavára csak az tölthet be, aki helyét közóhajra foglalja el és a képviselőtestület túlnyomó többségének állandó bi­zalmára támaszkodhat. Ez a kijelentés nem jelenthet egyebet, minthogy Reichard Sala­mon dr. nem kívánja áliását elfog­lalni. Ha ez igy van akkor egy cseppet sem helyeseljük eljárását. A mi álláspontunk az, hogy Reichard Salamonnak volt alkalma ezt az ide­ális felfogását a valóságban ér­vényre juttatni akkor, mikor az első szavazásnál relativ többséget kapott. Ekkor még tiszteltük volna a meg­győződését és értettük volna eljárá­sát, amennyiben azonban ezt elmu­lasztotta, csak egy kötelesség állhat előtte, hogy a pályázatával provokált többségnek akaratát respektálja és állását foglalja el. Ezt követeli tőle a pályázatának a második szavazás­nál való fentartása által magára vállalt kötelesség és á város köz- békéje, melyet újabb izgalmaknak kitenni valóságos Dun volna. A Kazinczy-kör vezetéséhez. Valami megmagyarázhatlan érzés, valami bizsergő remegés futott át rajta. Égő tekintete odatapadt az előtte csendesen pihenő nőre. Las­san letérdel melléje. Óvatosau meg­lógja az alácsüngő kis kezet, mohó, szomjas ajakkal megérinti annak eleven puha bársonyát. A kis fehér kéz megmozdul s megszorítja Pali kezét, mintha örökké igy akarná tartani. Megremeg egy pillanatra, de nem moccan. Úgy hagyja a kezét édes bilincsbe verve. Ekkor megmozdul a nő is. Sóhaj szakad fel kebléből ; a piros ajkak íözül kivilágit a fehér gyöngysorok zománca. Majd szétnyílik és előtű­nik pici piros nyelve, hogy meg- nedvesitve a tüzes eperajkat. Pali elbüvölten, mozdulatlanul tér­del ott. Majd megremegve hajol oda s egy szenvedélyes hosszú hosszú csókot rabol a bíbor ajkakról. Vágy - gyal szívta magába a nő forró le- íeletét; s érezte ajkai között a pici nyelvecske rövid, meleg érintését. Azután egy nevet hall kimondani suttogva. Egy titkot árult el e név­vel a megrabolt ajak s ez a nő neve volt': — Pali, édes Palim! S ekkor felébredt a szép nő. Maga előtt látta térdelni azt, akiről álmo­dott. A bilincset a képéről feloldja, hogy erősebb bilincsbe verje s édes öleléssel magához vonta, hogy a vágyott csók párját még édesebben adja oda. A Kazinczy-kör vezetőségének há­lával tartozunk, hogy néhány iga­zán szépen előadott klasszikus zene­darabban gyönyörködhettünk. De valjuk meg őszintén, hogy kevesen voltunk akik csak némileg is felfog­tuk ama zene szépségeit, — hiszen ahhoz már egy bizonyos fokú zenei műveltség kgll, hogy a kamara-ze­nét megértsük. Mi itt oly ritkán él­vezhetünk ilyen komolyabb zenét, hogy hallásunk, értelmünk kevés hozzá. Tisztelet a kivételeknek, a müveit zenészeknek! Igaz, hogy éppen a zene az a mű­vészet, melyet a tanulatlan, műve­letlen ember is inkább élvezhet, mint más művészeteket. A legke vósbó civilizált népeknek is meg van a saját nemzeti zenéjük. Éppen a minap hallottuk a Kazinczy-körben Bánó Jenő felolvasásán, hogy a mexikói nép nemzeti zenéje rokon a magyar zenével, s hogy a mexikói nép lelkében is van rokon vonás a magyarhoz ; például vendégszerető. Mi következik mindezekből ? Az, hogy igyekezzünk fiatalságunkat ze neileg művelni; a zene a lelket, szi­vet nemesíti. Alakítsunk zeneegyle­tet ! Egy ilyenforma népességű vá­rosban, mint Sátoraljaújhely, láttam egy zeneegyletet, a mely egy zene dét végzett jeles igazgatót és taná­rokat tartott. Tanultak ott sokféle hangszert és éneket. Es melyik hangszer közelíti meg, a szép éne­ket 1 Szép hangversenyeket rendez tek, zenekarral, énekkel. Volt női kar, férfi kar, vegyes kar. Egész operákat is adtak elő. Ha aztán akadt igazi tehetség, kiművelhette megát könnyen igazi művésszé; meg volt a helyes alap. A zene finomítja a kedélyt, a lel­ket. Es mily szép, nemesen mulató társas összejövetelekre adna a ze­nélés alkalmat. A Magyrország december 19-iki számában olvasom; Eperjesről ír­ják: „Az^Eperjesi Szóchényi-kör által alapított zeneiskola, mely nemrég alakult, L régen'éi?ett szükséget pó tol Eperjesen és vidékén. '^Eddig már 90 növendéke van az intézetnek, kiket hat kiváló tanár oktat.“ Ha nincs rá kilátás, hogy zeneegylet alakuljon, vegye nálunk is a Kazin­czy-kör a kezébe az ügyet, alapítsa meg, az oly nagyon szükséges ze­neiskolát. Városunk már elég népes, iskolánk, fiatalságunk van nagy számmal, lesz hálás tanuló sok és mindegyikünk öröme, büszkesége lesz, hogy városunk egy művelődési intézménnyel lesz gazdagabb. Z. A. SZÍNHÁZ. Szinészetügyünkről. — A szinügyi bizottság figyelmébe. — Régen, még mielőtt a színtársulat városunkba érkezett, megírtuk, hogy a sátoraljaújhelyi szinkerület jelen­legi összeállításában nem életképes. Az ország minden táján szétszórva, egymástól óriási távolságra vannak a szinikerület városai, úgy, hogy a legszerencsésebb esetbeins felemész­tenek minden bevételt azok a hosszú utak költségei, mik az egyne város­ból a másikba való utazással járnakt Mikor ezt még hónapokkal ezelőt megírtuk, sokan akadtak olyanok akik nem hittek igazságunkban és erősen hangoztatták, hogy egy erő­sen szervezett, jó társulattal lehet akkora bevételt elérni, mik busásan fedezik az összes költségeket. Nos hát a tények minden tekintetben nekünk aduk igazat. P a 1 á s t h y Sándor olyan társulattal köszöntött be hozzánk, amilyet még Komjáthy óta nem láttunk és amely igy a legvérmesebb igényeket is kielégí­teni képes, és ez a társulat nem képes behozni azokat a költségeket, amelyek az eddigi utazással jártak. Bármilyen nagy legyen is a közön­ség érdeklődése, bármennyire is si­kerüljön ez a szezon, az igazgató­nak mindenkópen rá kell fizetni az óriási útiköltségekre. Es mindez a szinügyi bizottság hibájából van igy. Mindenütt, még a legutolsó városában is ennek az országnak, a szinügyi bizottság egyik fő feladatának tekinti a szezon anyagi sikeréről gondoskodni és ez­ért nemcsak egy életképes kerületet alakit, mielőtt színházát kiadja, ha­nem mikor már a kerületet megala­kította, minden igyekezetével azon van, hogy a közönség érdeklődését a társulattal szemben felkeltse. Csakhogy nálunk minden meg­fordítva történik. — A mi szinügyi bizottságunkban nagyobbrészt hozzá nem értő emberek ülnek, akik hiú­ságukat elégítik ki az ilyen bizott­sági tagsággal. Munkáról azonban nincs és nem is lehet szó. Kiadták a kerületet Palásthynak — kerület nélkül és most ott állunk, hogy az igazgató anyagi zavarokkal kényte­len küzdeni, hogy a kerület igényei nek eleget tehessen. Ez azonban nem maradhat igy. Sem a szinügyi bizottság, sem an­nak a városnak a közönsége nem kívánhatja, hogy Palásthy Sándor ráfizessen erre a kerületre, vagy esetleg anyagilag áldozata legyen annak. Kötelessége a szinügyi bi­zottságnak gondoskodni megfelelő kerületről még most az utolsó perc­ben is. Es különösön most, amikor alkalom nyílt rá. Ungvári a napok­ban Festetlek Andor gr. országos szi- nészeti felügyelő kikapcsolta a mis­kolci kerületből és ennek folytán Pa lágy i Lajossal, a mostani igaz­Színház után menjünk REITMANN ADOLF KAVÉHVZABA. Hideg buffet, pontos és szoíid kiszolgálás. Egy színházi vacsora 70 fillér, \ \

Next

/
Thumbnails
Contents