Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-18 / 101. szám

101. szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat, december 18.

kezletre hívta össze a képviselőtestület tagjait. Meg is jelentek az értekezleten 34-en, akik dr. Grósz Dezső indítványára elhatározták, bogy — miután a polgármesteri állásra alkalmas pályázó nincs — kül- döttségileg kérni fogják az alispánt, hogy a kibocsátott pályázatot vonja vissza mindaddig, mig a képviselő- testület ez ügyben nem határoz.

Egyben intézkedtek aziránt, hog}1 a gyűlés egybehivassók.

Alispánnál.

Még aznap este felkereste a dr. Grósz Dezső és Réz Gyula tagokból álló küldöttség Dókus alispánt, aki azonban nem mutatkozott hajlandónak a pályázat visszavonására, sőt az ez ügybeni magatartására vonatkozólag sem nyilatkozott. Ennyi eredménnyel járt az első lépés.

Kérik a képv. testület egybehivását.

Az alispántól lejövet rögtön nekifogott a kiküldött bizottság annak a beadványnak az elkészítéséhez, mellyel a képviselőtestület e^>ybe- hivását kérik. A beadvány a következő ;

Tekintetes Polgármester Űrt

Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestületének alantirt tagjai tisztelettel kérjük, hogy f. hó 20 ikának d. u. 5 órájára rendkívüli képviselőtestületi gyűlést egybehívni s annak rendjén alábbi indítványunkat tárgyaltatni méltóztassék :

Indítvány:

Egyrészt azért, mivel az általános tisztujitás ideje közel van, tehát ily rövid tartalmú mandátumért a legalkalmasabb egyének tartóz kodnak a pályázattól, másrészt azért, mivel a kiirt pályázat oly eredménynyel nem kecsegtet, hogy a polgármesteri állás oly személylyel volna betölthető, kivel a város szőnyegre kerülő életbevágóan fontos ügyeinek vitele a köcérdeket megillető s közmegelégedést keltőén volna ráruházható, a képviselőtestület határozatiig kimondja, hogy a város polgármesteri állását véglegesen betölteni nem kívánja, hanem alkalmas jelölt pályázatáig, esetleg az általános tisztujitásig helyettesi— Nem megyek fel magával 1 — mondta. — Itten megvárom.

Mikor ismét lejöttem, megszámlálta az aranyakat és azt mondta:

— Ez több száz márkánál. Itt van tiz márka borravalónak. Igen, hallja, tiz márkát akarok magának borravalóul adni.

Átadta a pénzt, jó éjt kívánt és távozott. Láttam a mint a sarkon megállóit és az öreg, sánta koldusasszonynak egy márkát adott. Következő este sajnálattal jelentette ki, hogy nem fizetheti vissza a pénzemet. Egész nyíltan bevallotta, hogy elverte.

— Mit tegyünk rabszolganő ? — mondta mosolyogva. — Hiszen tudja : a sárga hölgy !

— Miért hívod a kis pincérnőnket rabszolganőnek ? — kérdezte az egyik barátja. — Hiszen te inkább vagy rabszolga, mint ő !

Nemsokára belépett a sárga hölgy, Wladimierz felállott és meghajolt. A nő elment mellette és leült egy üres asztalhoz, azonban két széket támasztott oda, megfordítva. Wladimierz rögtön hozzáment és leült az egyik székre. Két perc múlva újra fölkelt és nagyon hangosan mondta:

tés által óhajtja a polgármesteri állást betölteni. Ezen határozat jóváhagyásának kikérésére 20 tagú kül döttséget meneszt Zemplénvármegye főispánjához és alispánjához.

Sátoraljaújhely, 1909. decz. 16-án.

Székely Elek, Widder Gyula, Reichard Lajos, Dr. Grósz Dezső, Schön Sándor, Krausz Lipót, Markovits Miksa, Haas, Adolf, Waller Aladár, Haas Mór, Deutsch Adolf, Horváth József, Grünbaum Simon, Bettelheim S. Lipschitz Adolf, Schwarchbarth L. Alexander Manó, Kovalosik János, Klein Izidor, Réz Gyula,

Orosz Miháiy, Gáthy Géza, Kroó József, Blumenfeld Jenő,

Guttmaiin Ármin, Lőwy Adolf, Roth Mór, Blumenfeld A.,

Reichard Armin, Dávidovics A., Dr. Erényi Manó, Alexander V., Neumann Jenő, Fleisner Frigyes.

Az egybehivás.

Fark as Andor h. polgármester eleget tett a beadványban leérteknek és a képviselőtestület ülését f. hó 20 ának (karácsonyi vásár napjának) d. u. 3 órájára hívta egybe. A gyűlés tárgysorozata a következő :

1) Pénzügyi bizottság javaslata a Dókus Gyula-utcza világításáról. 2) Ugyanaz a hivatalos hirdetések mikénti eszközléséről. 3) Bogyay Béla közig, tanácsos szabadság engedélyezése iránti kérelme. 4) Richvalszky Ferencz volt v. Írnok özvegyének nyugdíj ügye. 5) Tanácsi javaslat a „Vörös ökör“ értékesitéséről. 6) Törvényhatósági bizottsági határozat az adóügyosztály újjászervezés ügyében. 7) Polgármester jelentése a házi és gyámpénztári pénzek 1910. évben való elhelyezéséről. 8) Kiss Ödön h. polgármester köszönő levele. 9) Dr. Grosz Dezső és társai indítványa a polgármesteri állás betöltése tárgyában. 10) A szakbizottságok kiegészítése vagy újjáalakítása tárgyában határozat hozatal. 11) A beruházási kölcsönre vonatkozó kötelezvény elfogadása, 12) A legtöbb adót fizetők 1910. évi névjegyzékének megállapítása. 18) Pénzügyi bizottság javaslata a sírásók fizetésének felemelése itánti kérelem tárgyában. 14) Ugyanaz a rendőr- legénység lakpénz iránti kérelme tárgyában. 15) Szoták András rendőr nyugdíjazás iránti kérelme. 16) Polgármester jelentése a Kossuth Fe— Jó, elmegyek. Es többé sosem jövök vissza.

— Köszönöm 1 — felelte a no.

Mikor tizenegy órakor bezárták a

helyiséget, Wladimierz a kapumig elkísért.

— Ötöt, a tiz márkából, mit tegnap tőlem kapott! — mondta.

Mind a tizet oda akartam neki adni, el is vette, de ötöt visszaadott belőle borravalónak, szabadkozásaira dacára.

— Olyan jókedvű vagyok ma este 1 — mondtam. — Ha megengedné, hogy felhívjam . . . De csak egy kis kamrám van.

— Nem megyek fel 1 — felelte. - Jó éjt!

A következő estéken egyre panaszkodott, hogy nem adhatja meg a pénzemet, én meg kértem, ne okozzon nekem ennyi fájdalmat,

Olyan hangosan mondta, hogy mind meghallották és többen nevettek is rajta:

— Gazember vagyok, csirkefogó. Pénzt kértem magától és nem tudom visszaadni. A jobb kezemet le hagynám vágni egy 50 márkásért.

Fájt, ha igy hallottam beszélni és

rencz-utczai járdázás költségeinek fizetéséről. 17) Ugyanaz a Fortu- nyák féle pince ügyében. 18) Illetőségi ügyek.

Hétfőn délután tehát tetőpontját éri el a felfordulás. Hogy mi lesz ennek a vége, azt a „rendező“ urak tudnák tán legkevósbbé megmondani.

A fő az, hogy komédia legyen — és ez lesz.

MORZSÁK.

Benne vagyunk nyakig a furcsaságokban, Sátoraljaújhely polgár- mesteri székének betöltésére egy hónapban kétszer kellett kiírni a pályázatot, az lesz a furcsa, ha polgármestert még máshonnan kell majd keríteni.

*

Kimaradni szerető férjeknek kitűnő alkalom, ha a feleség érdeklődik, hogy hova megy a férj, nem kell jobb kifogás mint az, ha komoly képpel azt mondja, városi értekezletre.

*

• Nagyzol a város, január elsején exlexbe kerül ő is, félő hogyha igy halad mindenben, ma holnap a boltot is bezárhatja.

*

Rossz esztendő végét járják, A szüretünket megette a peronospora. A város pénzét elnyelték a bűnös orgiák. A bankok osztalékát a „jó“ gazdálkodás. A nemzeti jogokat a bársonyülések.

*

Bánffy mondta, hogy úgy soha sincsen, hogy sehogyse legyen, most azonban — még ezt sem mondja.

SZÍNHÁZ

Fátlim.

Dráma 3 felvonásban, ^lrta: Zsíros István, Bemutatása színházunkban dec. 16. volt.

Középületek és iskolák folyósóin újabban művészies kivitelű képeket láthatunk. Az alkoholizmus áldozagondolkoztam : hogyan szerezhetnék neki pénzt ? De nem tudtam.

Később azt mondta :

— Különben, ha érdekli ... a sárga hölgy és a cirkusz elutazott. Már el is felejtettem. Nem is gondolok többé rá.

— Es mégis Írtál neki ma is I — szólt egyik barátja.

— Ez az utolsó levél voltl — felelte Wladimierz.

Egész este boldog voltam, mig hirtelen ezt nem mondta:

— A három márkáért megváltom a vasúti jegyemet s elutazom egy hétre. Ha visszajövök, meglesz a pénze.

Mikor látta felindulásomat, hozzátette : osak magát szeretem! Es megragadta a kezemet.

Egészen fel voltam háborodva, hogy elutazik, de ő kérdezősködó- seim dacára se akarta megmondani, hogy hová. Az egész kávé ház és a sok vendég forgott körülöttem; nem bírtam tovább kitartani, esdve kaptam a két keze után,

— Egy hót múlva visszatérek magához 1 — mondta és elment.

Egy hét hazajövet, levelet kaptái vannak ezeken okulásul megrajzolva. A kép tetszik, elismerjük a mérgező ital káros hatását s magunkban elismerjük, hogy ha nem is vagyunk mindannyian alkoholisták, de legalább kis mértékben élünk vele.

Zsíros István darabjában a párbajról van egy kép megrajzolva. Érdekes kép, de csak úgy hat ránk, mint az említett fali ábrák. Nincs e darabban lélektan, nincs mélyebb tendencia s eredetiség is csak külsőségben, amennyiben a darab szerzője katonatiszt, ki darabjában az ósdi, barbár felfogás ellen síkra száll. Ez oly tiszteletremélró vonás, amely igazolja azt, hogy legelőkelőbb színházunk előaóá ra elfogadta s fővárosunk közönsége lelkesen fogadta, sőt a kritika is tiszteletteljesen meghajolt a nemes szándék előtt.

A párbaj s tiszti becsület már számos külföldi s magyar sziniuü tárgyául jutott s bár társadalmunk megjavítására minden — a párbajra vonatkozó — darab csak használhat, a literatura csupán ezzel meg nem elégedhetik. A szinházbajáró közönség nem csupán javulni, de szórakozni, élvezni is akar.

A Fátum meséjét rövid lélekzettel ehnondhatjuk. Gozdanovies Béla, Báró Alpáry Dezső Ella leányának vőlegénye. Gróf Yajkay László huszárfőhadnagy a családra s tán a leányra való (nem tűnik ki határozottsággal, hogy ő maga is vetély- társ-e vagy nem) tekintettel Gozda- novicsot, mint az 5, szemében becstelen személyt lehetetlenné akarja tenni. Es inig egy évvel megelőzőleg hamis kártyázásért megbocsátott neki, most kardjával ront neki, ki revolverével védi meg magát. Az eléggé unalmas első felvonás ezzel ér véget.

Az incidens kapcsán Gozdanovies provokálja a főhadnagyot, ki bár leleplezése alapján megtagadhatna a lovagias elégtételt, nem akarja ellenfelét tönkreteni, nem akarja a menyasszony boldogságát feldúlni, a súlyos feltételű pisztol ypárbajt elfogadja.

Yajkay huszárfőhadnagy végrendelkezik s nem feledkezik meg Kovács Margit szeretőjéről sem, kinek személyazonosságát a körjegyző előtt igazolni tartozik. Kovács Margit (ki — nehogy a rangban hiba essék — egy elhunyt kapitány leánya) megrémülve értesül ^szeretője

tam tőle. Olyan vigasztalanul irt, hogy a sárga hölgy után utazott, soha sem adhatja meg a pénzemet, egészen megtörte a nyomor. Azután megint aljas léleknek nevezte magát és a levél alá ezt irta: „A sárga hölgy rabszolgája“.

Éjjel-nappal gyászoltam, mást nem tudtam tenni, egy hét múlva elvesztettem állásomat, uj után kellett néznem.

Egyik este az újságban megláttam a nevét és olvastam róla. Azután mindjárt elmentem hazulról, sok utcán keresztül s csak reggel tértem vissza. Talán valahol aludtam, vagy egy lépcsőn ültem, nem bírván tovább menni — nem tudom bizonyosan.

Lent az utcasarkon — erre em- iékszem — az öreg koldusasszonynak egy garast adtam.

— A szürkeruhás űrtől van. Hiszen tudja.

— Talán menyasszonya ? — kérdezte.

— Nem 1 Az özvegye vagyok 1 — feleltem.

Színház után menjünk REITMANN ADOLF

PANNÓNIA

= KÁVÉHÁZÁBA. —

Hideg buffet, pontos és szolid kiszolgálás.

Egy színházi vacsora 70 fillér,