Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-21 / 58. szám

Szerda, julius 21. Tizenkettedik évfolyam. 58. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőm adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ur. BÜZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Aratási gondolatok. A magyar parlament kapui be­zárultak őszig és szünetel az oly sok ídő óta izgalmat keltő vál­ság, hogy annál nagyobb erővel törjön elő szeptember huszon- nyolcadikán, majd ha a parla­ment kapui újra megnyílnak. Mindaz a jövedelem, mindaz a bevétel, ami alapját képezi az egész ország háztartásának, ebben az időben gyűlik össze, ebben az időben takarittatik le a ter­melő anyaföldről. A másfélmilliárdos költségve­téssel gazdálkodó politikai Ma­gyarország az év háromnegyed részébén fürkészve vizsgálja azt az anyatöldet, hogy vájjon meg­felelő áldásban részesiti-e népét aratáskor? Több mint háromne­gyed része ennek az országnak tisztán az anyaföldről lesi, várja boldogulását és az a negyedik negyedrésze, aa ely nincs a rög­höz kötve, szintén erősen meg­érzi a termőföldnek bő, vagy mostoha áldását. Az idei aratás, amint már elő­relátható, országos átlagban nem lesz kielégítő. Hiányzott a jó aratáshoz szükséges egyik té­nyező : — az őszi eső. A mag vagy épen nem kerülhetett a meg­A kártya. Már a múlt század 30-as éveiben megmondotta Kölesei a magyar urakról, hogy : „áldozatkészségük a bihari nótán, a boros kancsó és a kártya asztal közt oszlik meg . . Azóta se változottt valami nagyot a dolog, mert kaszinókban, kávéhá­zakban, magántársaságában serényen folyik a blattozás, szói a csöndes. Természetes taián, hogy sehol sincs annyi kártya-affér, mint mi- nálunk. Egy gazdag dzsentri főne- lövi magát, mert a turfon és a kár­tyán elvesztette vagyonát. A golyó nagyon gavalléros expe- diens, mikor odáig ért egy zsentl- mén, hogy vien ne va plus . . . Érdekes volt, évekkel ezelőtt a Báró D . . . esete is. Szerencséjéről már hihetetlen dol­gokat beszéltek a kaszinóban. Szinte félelelmes,volt már ez a szerencse D . . . sohase vesztett. Mesés volt ez az összeg, amit összenyert, kivált a lóversenyek al- alkalraával, mikor az ország minden müvelhetetlen kőkemény földbe, vagy ha nagy erőfeszítéssel el tudott vetni a gazda, ebben sem volt köszönet, mert hiányzott a földből a csírázáshoz szükséges nedvesség és az elvetett mag, akárcsak a biblai sziklás talajon, megtaplósodott és clcsenevészett. Hogy az idei aratás nem le­het kielégítő, azt már az ősszel tudta a legtöbb magyar gazda ; de előre vetette az árnyékát a kenyérmagnak és a kenyér árá­nak állandó emelkedése által is. Ma már a kenyér ára olyan magas, hogy kezd egyenesen el­viselhetetlen lenni. Az ország la­ki sságának az a része, amely napi munkáját a neki és család­jának szükséges mindennapi ke­nyérért szokt kiizadni, aggódva látja, hogy ez a mindennapi ke­nyér napról-napra kisebbedik. Szinte megdöbbenve kérdjük, hogy hát akkor mi lett volna be­lőlünk, ha a jó aratáshoz szük­séges másik tényező a tavaszi eső is elmaradt volna ?! Igazán szegény, szerencsétlen ország vagyunk, hogy egész évi jövedelmünk az őszi és a tavaszi esőtől van függővé tévéi vagyis gazdasági életünk alapja rajtunk teljesen kívül álló, megbízhatatlan tényezőnek, az időjárás szeszé­részéből Budapestre özönlenek a mágnások. Egy alkalommal feltűnt, hogy a báró, valahányszor a kiosztott kár­tyát kezébe vette, előbb mindig ci­garettát sodort és maga elé he­lyezte a dohány szelencéjét. Ez a dohány szeiencze finom, tü­kör simaságu ezüst lappal volt el­látva, úgy hogy a báró partnerei­nek arcát éppen úgy láthatta benne, mint egy velencei kristályban. Más alkalommal aztán nemcsak az tűnt fel, hogy a báró cigarettát sodor, de az is, hogy mialatt játszik, lopva, de sűrűn nézi a szeiencze tiikürsimaságu lapját. Egy nem játszó ur egyszer úgy intézte a dolgot, hogy D . . . háta- mögó álit és megdöbbenve vette észre, hogy a báró nem annyira a pártnerei arcát, mint inkább kár­tyájukat vizsgálja. Pár nap múlva mindenki tudta a kaszinóban, hogy D . . . hamisan játszik. A kaszinó tagok' elhatározták, hogy le fogják leplezni. Midőn egy este jött a báró, szo- kot partnerei leültek vele játszani. lyének van alávetve. Az az igazi végtelen nyomor és szen­vedés, ha elmarad a termő­földről az őszi és a tavaszi eső, nem pedig az, amit az úri hun cutság, a politika szokott hirdetni a maga vonatkozásában. Ha Ma­gyarországnak nagy és bő ter­mése van : beszélhetnek ennek az országnak akármitéle közjogi nyo­morról és szenvedésről, golyóról és akasztófáról, csak mosolyog rajta. De viszont, hiába húznak akármilyen vastagon megkent közjogi mézes madzagot a szá­ján át : ha a tényleges élet alapja, a kenyér meg nem terem, nem lehet őt ezért semmivel sem kárpótolni. Javában peng a kasza most, hogy a parlament kapui egyidőre bezárultak és az egész ország fi- gyelme a mindennapi kenyér felé terelődik: vájjon lesz-e belőle elegendő — egy egész észtén dőre ? Ez az istentől megáldott föld mindig megterem annyit, hogy éhen nem pusztulhat senki ebben az országban, csakhogy a puszta kenyér még nem elegendő az állami, mindig növekedő ki­adások fedezésére ; felesleg is kell ebből a kenyérből, hogy annak az árán üzemben lehessen tartani az óriási államgépezetet. Másfél milliárdot meghaladó ren­Osztottak mint rendesen és D . . . mielőtt a kártyáit kezébe vette volna, cigarettát sodort magának. — De remek dohányod van — monda egyik partnere a finom szul­tán flórra mutatva. D . . . mormogott valamit, de nem kínálta meg az illetőt. — Megengeded, hogy sodorjak ? — forszírozta a partner. — A báró kissé kellemetlenül érintve adta át a tárcáját és még kellemetlenebbül érezte magát, mi kor azzal a kifogással, hogy kós­tolni akarják a dohányát, kézről- kézre járt a tárca. Izgett mozgott székén a báró, halott halvány lett és az erek egészen kidagadtak a homlokán. A játék nagy pénzbe ment és a báró elvesztette a partit. Ekkor a vele szemközt ülő ur arcába dobta a kártyát és kijelen­tette hogy hamis játékos . . . A nemzeti kaszinónak fennállása óta nem volt ennél kínosabb átférje. Pár év előtt I. B., a zsentri ka­szinó tagja, Tátrafüreden leplezett des állami kiadások nem gyerek­játék bármely nemzetre nézve sem, hát még egy olyan országra nézve, ahol ezt az összeget csak­nem a maga egészében az anya földből kell kisajtolni, minta min­dennapi kenyéren túl mutatkozó felesleget. Egy nagy tanúságot levonhat minden magyar ember az idei termésből és ez az, hogy igye­kezzünk minél előbb Ausztriától függő gazdasági életünk önállósí­tására. Ha törik, ha szakad, az önálló nagy magyar ipart és kereskedelmet meg kell teremte­nünk, hogy ez, mint uj tehervi­selő tényező segítségére siethes­sen a magyar földnek, mely egy évezredes megterheltetés súlya alatt maholnap a folyton növe­kedő igényeknek képtelen tovább megfelelni. Magyar ipart közös vámterület mellett elképzelni. Az önáiió nemzeti bank nem végcél, csak eszköz a vámterület elkülö­nítéséhez és a nagy magyar ipar, mint uj gazdasági erőtényező megteremtéséhez. Aki erre nem törekszik, az tönkre akarja tenni a túlterhelt magyar földet és örökre a ta­vaszi és őszi esőtől akarja füg­gővé tenni húsz millió ember mindennapi kenyerét. le egy egész, hamis kártyásokból álló bandat. Porosz lovagoknak adták ki ma­gukat és teméndeket nyertek, mert játék közben felcserélték a talónt. Sokkal rusztikosabban járt el Sá­toraljaújhelyen egy nemes ur, aki mikor észrevette, hogy társa pakli­zott kivette a bicskáját és az asz­údhoz szegezte a hamisan játszó kezét. Az illető teljes életében nyo­morék maradt és nem használhatta többé csalfa tudományát. Óriási kár­tyázások estek a „nemzet bárójának“ néhai Bizay Miskauak az idejében Balatonfüreden. Bizay t kitűnő kibic- nek tartották és általános volta hit, hogy tetemes vagyonát kártyán, ne­vezetesen kibiceléssel kereste. Egy ösmert felvidéki család tagja, úgy mondják, kártyán nyerte a fe­leségét egyik jó barátjától, aki min­denét elvesztve, utoljára az asszonyt tette fel a blattra. A Duna mellett, Adonyban is tör­tént hasonló eset, ahol egy ur, mi­után birtokát, kastélyát, lovait elját­szotta, az utolsó partinál még a fe­leségét is elvesztette. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. ÄÄS2S Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gáiszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 4- oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents