Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-21 / 58. szám
Szerda, julius 21. Tizenkettedik évfolyam. 58. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőm adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ur. BÜZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Aratási gondolatok. A magyar parlament kapui bezárultak őszig és szünetel az oly sok ídő óta izgalmat keltő válság, hogy annál nagyobb erővel törjön elő szeptember huszon- nyolcadikán, majd ha a parlament kapui újra megnyílnak. Mindaz a jövedelem, mindaz a bevétel, ami alapját képezi az egész ország háztartásának, ebben az időben gyűlik össze, ebben az időben takarittatik le a termelő anyaföldről. A másfélmilliárdos költségvetéssel gazdálkodó politikai Magyarország az év háromnegyed részébén fürkészve vizsgálja azt az anyatöldet, hogy vájjon megfelelő áldásban részesiti-e népét aratáskor? Több mint háromnegyed része ennek az országnak tisztán az anyaföldről lesi, várja boldogulását és az a negyedik negyedrésze, aa ely nincs a röghöz kötve, szintén erősen megérzi a termőföldnek bő, vagy mostoha áldását. Az idei aratás, amint már előrelátható, országos átlagban nem lesz kielégítő. Hiányzott a jó aratáshoz szükséges egyik tényező : — az őszi eső. A mag vagy épen nem kerülhetett a megA kártya. Már a múlt század 30-as éveiben megmondotta Kölesei a magyar urakról, hogy : „áldozatkészségük a bihari nótán, a boros kancsó és a kártya asztal közt oszlik meg . . Azóta se változottt valami nagyot a dolog, mert kaszinókban, kávéházakban, magántársaságában serényen folyik a blattozás, szói a csöndes. Természetes taián, hogy sehol sincs annyi kártya-affér, mint mi- nálunk. Egy gazdag dzsentri főne- lövi magát, mert a turfon és a kártyán elvesztette vagyonát. A golyó nagyon gavalléros expe- diens, mikor odáig ért egy zsentl- mén, hogy vien ne va plus . . . Érdekes volt, évekkel ezelőtt a Báró D . . . esete is. Szerencséjéről már hihetetlen dolgokat beszéltek a kaszinóban. Szinte félelelmes,volt már ez a szerencse D . . . sohase vesztett. Mesés volt ez az összeg, amit összenyert, kivált a lóversenyek al- alkalraával, mikor az ország minden müvelhetetlen kőkemény földbe, vagy ha nagy erőfeszítéssel el tudott vetni a gazda, ebben sem volt köszönet, mert hiányzott a földből a csírázáshoz szükséges nedvesség és az elvetett mag, akárcsak a biblai sziklás talajon, megtaplósodott és clcsenevészett. Hogy az idei aratás nem lehet kielégítő, azt már az ősszel tudta a legtöbb magyar gazda ; de előre vetette az árnyékát a kenyérmagnak és a kenyér árának állandó emelkedése által is. Ma már a kenyér ára olyan magas, hogy kezd egyenesen elviselhetetlen lenni. Az ország laki sságának az a része, amely napi munkáját a neki és családjának szükséges mindennapi kenyérért szokt kiizadni, aggódva látja, hogy ez a mindennapi kenyér napról-napra kisebbedik. Szinte megdöbbenve kérdjük, hogy hát akkor mi lett volna belőlünk, ha a jó aratáshoz szükséges másik tényező a tavaszi eső is elmaradt volna ?! Igazán szegény, szerencsétlen ország vagyunk, hogy egész évi jövedelmünk az őszi és a tavaszi esőtől van függővé tévéi vagyis gazdasági életünk alapja rajtunk teljesen kívül álló, megbízhatatlan tényezőnek, az időjárás szeszérészéből Budapestre özönlenek a mágnások. Egy alkalommal feltűnt, hogy a báró, valahányszor a kiosztott kártyát kezébe vette, előbb mindig cigarettát sodort és maga elé helyezte a dohány szelencéjét. Ez a dohány szeiencze finom, tükör simaságu ezüst lappal volt ellátva, úgy hogy a báró partnereinek arcát éppen úgy láthatta benne, mint egy velencei kristályban. Más alkalommal aztán nemcsak az tűnt fel, hogy a báró cigarettát sodor, de az is, hogy mialatt játszik, lopva, de sűrűn nézi a szeiencze tiikürsimaságu lapját. Egy nem játszó ur egyszer úgy intézte a dolgot, hogy D . . . háta- mögó álit és megdöbbenve vette észre, hogy a báró nem annyira a pártnerei arcát, mint inkább kártyájukat vizsgálja. Pár nap múlva mindenki tudta a kaszinóban, hogy D . . . hamisan játszik. A kaszinó tagok' elhatározták, hogy le fogják leplezni. Midőn egy este jött a báró, szo- kot partnerei leültek vele játszani. lyének van alávetve. Az az igazi végtelen nyomor és szenvedés, ha elmarad a termőföldről az őszi és a tavaszi eső, nem pedig az, amit az úri hun cutság, a politika szokott hirdetni a maga vonatkozásában. Ha Magyarországnak nagy és bő termése van : beszélhetnek ennek az országnak akármitéle közjogi nyomorról és szenvedésről, golyóról és akasztófáról, csak mosolyog rajta. De viszont, hiába húznak akármilyen vastagon megkent közjogi mézes madzagot a száján át : ha a tényleges élet alapja, a kenyér meg nem terem, nem lehet őt ezért semmivel sem kárpótolni. Javában peng a kasza most, hogy a parlament kapui egyidőre bezárultak és az egész ország fi- gyelme a mindennapi kenyér felé terelődik: vájjon lesz-e belőle elegendő — egy egész észtén dőre ? Ez az istentől megáldott föld mindig megterem annyit, hogy éhen nem pusztulhat senki ebben az országban, csakhogy a puszta kenyér még nem elegendő az állami, mindig növekedő kiadások fedezésére ; felesleg is kell ebből a kenyérből, hogy annak az árán üzemben lehessen tartani az óriási államgépezetet. Másfél milliárdot meghaladó renOsztottak mint rendesen és D . . . mielőtt a kártyáit kezébe vette volna, cigarettát sodort magának. — De remek dohányod van — monda egyik partnere a finom szultán flórra mutatva. D . . . mormogott valamit, de nem kínálta meg az illetőt. — Megengeded, hogy sodorjak ? — forszírozta a partner. — A báró kissé kellemetlenül érintve adta át a tárcáját és még kellemetlenebbül érezte magát, mi kor azzal a kifogással, hogy kóstolni akarják a dohányát, kézről- kézre járt a tárca. Izgett mozgott székén a báró, halott halvány lett és az erek egészen kidagadtak a homlokán. A játék nagy pénzbe ment és a báró elvesztette a partit. Ekkor a vele szemközt ülő ur arcába dobta a kártyát és kijelentette hogy hamis játékos . . . A nemzeti kaszinónak fennállása óta nem volt ennél kínosabb átférje. Pár év előtt I. B., a zsentri kaszinó tagja, Tátrafüreden leplezett des állami kiadások nem gyerekjáték bármely nemzetre nézve sem, hát még egy olyan országra nézve, ahol ezt az összeget csaknem a maga egészében az anya földből kell kisajtolni, minta mindennapi kenyéren túl mutatkozó felesleget. Egy nagy tanúságot levonhat minden magyar ember az idei termésből és ez az, hogy igyekezzünk minél előbb Ausztriától függő gazdasági életünk önállósítására. Ha törik, ha szakad, az önálló nagy magyar ipart és kereskedelmet meg kell teremtenünk, hogy ez, mint uj teherviselő tényező segítségére siethessen a magyar földnek, mely egy évezredes megterheltetés súlya alatt maholnap a folyton növekedő igényeknek képtelen tovább megfelelni. Magyar ipart közös vámterület mellett elképzelni. Az önáiió nemzeti bank nem végcél, csak eszköz a vámterület elkülönítéséhez és a nagy magyar ipar, mint uj gazdasági erőtényező megteremtéséhez. Aki erre nem törekszik, az tönkre akarja tenni a túlterhelt magyar földet és örökre a tavaszi és őszi esőtől akarja függővé tenni húsz millió ember mindennapi kenyerét. le egy egész, hamis kártyásokból álló bandat. Porosz lovagoknak adták ki magukat és teméndeket nyertek, mert játék közben felcserélték a talónt. Sokkal rusztikosabban járt el Sátoraljaújhelyen egy nemes ur, aki mikor észrevette, hogy társa paklizott kivette a bicskáját és az aszúdhoz szegezte a hamisan játszó kezét. Az illető teljes életében nyomorék maradt és nem használhatta többé csalfa tudományát. Óriási kártyázások estek a „nemzet bárójának“ néhai Bizay Miskauak az idejében Balatonfüreden. Bizay t kitűnő kibic- nek tartották és általános volta hit, hogy tetemes vagyonát kártyán, nevezetesen kibiceléssel kereste. Egy ösmert felvidéki család tagja, úgy mondják, kártyán nyerte a feleségét egyik jó barátjától, aki mindenét elvesztve, utoljára az asszonyt tette fel a blattra. A Duna mellett, Adonyban is történt hasonló eset, ahol egy ur, miután birtokát, kastélyát, lovait eljátszotta, az utolsó partinál még a feleségét is elvesztette. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. ÄÄS2S Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gáiszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 4- oldal.
