Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-11 / 99. szám
Tizenkettedik évfolyam. 99. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, december 11. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedMATOLAI ETELE. Ur. BU2a BARNA. évre 2 korona 50 fiilér- E2yes szám ára 10 fillér> Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Nehéz idők. Irta: Búza Barna. Háromszáz éven át azért nem fejlődhetett Magyarország, mert minden erejét lefoglalták a török ellen való küzdelmek. Azóta ráfeküdt az osztrák s ez akasztja meg fejlődését, boldogulását. Azelőtt időnként mindig visz- szatérő harci küzdelmek szakították félbe a meg-megindult munkát, most újra meg újra ismétlődő politikai válságok állítják meg léptennyomon a nagy munkával megindított gazdasági fejlődést. Erezzük mi azt, hogy most is nagyon megbénítja az ipart, kereskedést az egész gazdasági életet az immár kilencedik hónapja húzódó válság. De mi vagyunk é okai, hogy a válság kitört s hogy olyan régóta húzódik ? Igaz, nem lenne válság sohasem, ha mindig s mindenben feltétlenül engedelmeskednénk a császár akaratának. Ha a császár parancsolja, hogy hosszabbítsuk meg a közös bankot, meghosszabbítanék, ha parancsolja, hogy szavazzunk meg a hadseregre 500 milliót, megszavaznók, ha parancsolja, hogy fogadjuk el Jack, a senki. Vígjáték 3 felvonásban. Ma Somerset Maughan. Ford. Gábor Andor. Szinreke- rült itt először deczember 8-án. Az a közönség mely „Jack a senki“ előadását végignézte, megelégedettséggel távozhatott a színházból, mert jó darabot jó játékkal élvezett. A vígjáték külföldi színházakban több száz estén szerepelt s fővárosunk közönsége is sikerhez juttatta Az angol őshumor csillan fel a színdarabban ötletes me3e keretében. Irodalmi becsét pedig csak emeli az a körülmény, hogy erkölcsi tendenciát is tartalmaz. Elénk megvilágításban szemlélhetjük ugyanis a parvenük világát. A nagyzási hóbortban szenvedők mindenáron felfelé törekszenek, küzdenek a rangért, letiporják a náluknái kisebbeket, pióca módjára odasimulnak a született fensőbb személyekhez. Az ilyen parvenük osztályrésze — legalább a színpadon — a kudarc, így jár Parker Jennings s érdemes hitvese, akik szemünkben legfeljebb azért szimpatikusak, mert a család virága, Etel nemesebb érzésű, tiszta gondolkodású lény. Parker Jenningsné a Babylon szállóban nagy nyilvánosság előtt a szerb szerződést, amely állattenyésztésünket tönkre teszi, elfogadnék. Akkor nem bukna meg a kormány s belső ügyeinket ugy-ahogy szabadon in- tézhetnők. Abba nem szólnánk bele, hogy mennyi legyen a mezőőrök fizetése és hogy a közcsend elleni kihágásban a szol- gabiró itéljen-é, vagy a járásbiró. Ilyen ügyekben „szabadkezünk“ volna, egyebekben alázatosan tel- jesitenők a császár parancsait s akkor a nyugalom körülbelül biztosítva lenne számunkra. Kell-e hát ez a nyugalom ? Áldás lenne-é az ilyen béke ? Bizony ennél jobb a legnehezebb háborúság is. Mert háborúban, ha kitartásunk és szerencsénk van, győzhetünk, de ilyen békében feltétlenül elpusztulunk. Mindenki látja és érzi immár, hogy az ország folytonosan hanyatlik. Evről-évre nehezebb a gazdasági helyzetünk, s az ipar fejlesztésére fordított milliók mel lett is a kérlelhetlen statiszka ipari behozatalunk emelkedését, hazai ipari termelésünk csökkenését mutatja. így nem mehet tovább. Ha ennek a hanyatlási folyamatnak útját nem vágjuk, ha a magyar gazdasági élet fejlődésének alapsérti meg Rosie Abbotot egy lelkész szerény hitvesét. A megsértett védelmére kel Ambrosse Holand és barátnéja Lady Wanley, kik szövetkezvén a szálló helyettes pincérével Jackkal a bosszú kivitelére. Pár perc múlva az ex főpincér úr mint pomeránia főhercege jelenik meg. Es mig a Parker család tagjai a pincér Jackot megvető bánás- módbav részesítik, a főhercegnek hódolni sietnek szinte kémikus alázatossággal s meghívják őt kastélyukba. Jack a meghívást már azért is elfogadja, mert a család Etelkája szivében nyomot hagyott. Parkerék ugyancsak kitesznek magukért az estélyen. Minden fé nyes, pompás. S a több 100 tagból álló vendégkoszorut Bremer gróf is disziti. Az ál főherceg azonban visz- szavonul Etelkával, kit meghódítania legfőbb törekvése. Az estélyre eljöttek Ambrosse Holand és Lady Wanley is, kik félve a játék kimenetelétől Jackot a család előtt lelep lezik. A leleplezéssel megkezdődik a Parker család bünhödése, mert ez Jackot hidegen hagyja, semminemű fenyegetődzéstől, még a rendőrség emlitéséiől sem riad vis«za, sőt felvilágosítja Parker Jenningsnét, miszerint a felidézendő botrány nem feltételeit gazdasági önállóságunk kivívásával helyre nem állítjuk, akkor a végzetünk meg van pecsételve. Az osztrák magyar bank szabadalma 1910. végén lejár. Ön- gyilkosság volna a nemzettől, ha ezt meghosszabbítaná. Mert akkor már előre bizonyos, hogy 1917-ben sem tudná az önálló vámterületet meghosszabbítani, s maradna tovább alig belátható időkig a gazdasági lekötöttség mai gyarmati állapotában. Ezért kellett nekünk az önálló bank mellett kitartani. Ha most, ezt az időt az önálló bank megvalósítására elmulasztjuk, ennek a nemzedéknek az életében aligha tér vissza ilyen alkalom. Már most ki az oka annak, hogy ebből ilyen hosszú, kínos válság fejlődött. Mi-é, akik a nemzet törvényben biztosított jogát követeljük, akik ragaszkodunk a gazdasági önállósághoz, mert tudjuk, hogy a nélkül elsorvad a nemzet? Vagy a király, aki törvény ellenére, esküje ellenére, szerződés ellenére megtagadja ennek a jogunknak az érvényesülését ? Es azok, akik gonoszságukkal a királyt biztatják, vagy gyengeségükkel bátoőt, hanem a családot érintheti leginkább. így hát mindenkit hatalmában tartva, parancsokat osztogat, kényelembe helyezkedik, tovább udvarol s még pénzért sem hajlandó a távozásra. E helyzet igen fordulatos, mulattató, komikus vonásokban gazdag. Mint leleplezett szélhámos még a ház kisasszonyát is megmeri kérni, dacára, hogy a leánynak komoly vőlegény jelöltje van. Már-már szinte azt várjuk, hogy a Liliomfi féle alak végre is horogra kerül, hisz végre a Parker család felsülése elég kudarc parvenüs viselkedéséért. Azonban váratlan fordulat következik. Újból megérkezik Bremer gróf, ki Jackot, a kalandos főpincért pomeránia főhercegének igazolja s a fejedelem üdvözlésével egyben annak beleegyezését hozza, miszerint szeretett unokája Etelkát eljegyezheti. Ez a mulatságos történet van elmondva három tartalmas felvonásban. Es mig a bevezetés kissé unalmas párbeszédekkel kezdődik — mi a modern színdarabok sajátsága — addig a bonyodalom szórakoztató-, mulatságos, a kifejlés pedig határozottan érdekes. Szinte örülünk annak, hogy Jack a senki, valaki. A főhőst, a kalandos főherceget ritják, hogy ne teljesítse a nemzet jogos követelését ? Április óta tart a válság s ma sincs megoldva. Az ember nem tudja, kacagjon-é, vagy káromkodjék, mikor hétről-hétre újra csak azt olvassa, hogy „ő felsége már legközelebb dönteni fog.“ Azóta megbukott már a francia kormány, a német kormány, a spanyol kormány, az olasz kormány. Min- dennüttt elintézték a válságot 1 hét alatt. Csak nálunk nem tudják elintézni kilenc hónap óta. Vezetnek az orrunknál fogva, mint a birkákat, mint a bolondokat. Űznek velünk olyan játékot, aminél gonoszabbat, hitványabbat, gyalázatosabbat még nemzettel nem űztek. Hát tehetünk mi arról, hogy igy bánik velünk a királyunk ? De bánhat akárhogy: ha a nemzetben lesz csak egy parányi férfiasság, önérzet, az élethez való ragaszkodás és megáll szilárdan jogai mellett, akkor hiába packázik velünk Bécs, a mi jogaink győzni fognak. Ha pedig nyomorultul, rabszolgák módjára behódolunk, akkor elpusztulunk. De az a nemzet, amelyik ilyenre képes, nem is érdemli meg, hogy éljen. Palásthy játszotta igazi bravúrral. A sok sikeres alakításai közt ez egyike a legsikerültebbeknek. Ez a művész ember már megjelenésével is hangulatot hoz a színpadra, játéka sohsem túlzott, mindig természetes alakítása átgondolt, a helyzethez kitünően alkalmazkodó, szerepébe testet-lelket öntvén. Kitűnő partnere volt Halasiné, ki Parker Jenningsné nehéz szerepét művészettel játszotta. Beszéde és mozdulatai a sokoldalú művésznőt igazolták, ki szerepét színezni tudja, ki a komikum titkait jsmerve, ki is használván azokat. Őt és Palásthyt ünnepelte a színház szépen megtelt közönsége, mely megvolt elégedve a gördülékeny összjátókkal is, mely* nek elősegítéséhez buzgón hozzájárultak kisebb-nagyobb szerepben Kertész, Szász Anna, Magas Béla, Völgyi és Fekete Rózsi. Halasi Mariska — bár személyében értékes erőt sejtünk — játéka nem egészen elégített ki s alakításának határozatlanságánál fogva nem voltunk tisztában azsal, hogy a két kérője közül melyikhez húzott iukább. Megemlítésre méltó végül, hogy a disz- letezés teljesen megfelelő volt. Kertész Ödön. Karácsonyi vételek "VI ''„ŰZI mélyen leszállított árakon -----SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. czégnél.
