Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-24 / 94. szám
Tizenkettedik évfolyam. 93. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, november 20. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőm adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Meghívó. A sátoraljaújhelyi függetlenségi és 48-as pártkörben vasárnap d. u. 5 órakor megbeszélést tartunk a politikai helyzetről, melyen Búza Barna, kerületünk országgyűlési képviselője fogja ösmer tetni a viszonyok alakulását. Felkérem tehát városunk függetlenségi polgárait, hogy a jelzett időben a kör nagytermében minél számosabban jelenjenek meg. A mostani nehéz politikai viszonyok feltétlen szükségessé teszik, hogy minden polgára a városnak tisztán lássa a helyzetet. Kölcsönös megbeszéléssel, egymás megértésével igyekezzünk a súlyos válságban helyesen tájékozódni s egységesen állást foglalni. Jöjjünk össze mindnyájan. Hazafias üdvözlettel : Kincsesy Péter, elnök. Becsületes törekvések. Irta: Kincsesy Péter, a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör elnöke. Elmúlt a pillanat izgalma. Nem marad a szivekben utóirként csak a keserűség. Minden becsületesen gondolkodót — tartozzon az a pártok bármelyikéhez is — fájó érzéssel kell, hogy eltöltsön az a szomorú vivmány, melyet a „bölcs“ előrelátás váltott ki azzal, hogy sikerült a nemzet egy főerősségében — melynek eredendő főbűne a nemzeti jogok feltétlen kikövetelése — Herostratesi munkáját elvégezni és az országos függetlenségi pártban a párt- egyeséget megbontani. Kicsiny hittel, meghunyászkodva a hatás alatt, legkényelmesebb dolguk lenne a szerencsétlenség előidézőinek, ha a becsületesen akarók megfélemlítve a sok oldalról megnyilatkozó fenyegetésektől, vagy behódolnának, vagy félre állanának. De hála a gon- viselésnek, dacára a mohácsi vész utáni nagy alkunak, a szatmári békekötés biztató jutalmazásának, a rég múlt, de a közeli idők zsíros tapasztalatainak is — amikor a hazaárulás fertőjében meg- ftirdött alakok emelt fővel, szinte kérkedve hizalkodnak a nemzet testén és bántatlanságuk mégis biztosítva van — akadnak sokan, igen sokan, akik hallgatva önzetlen szivük, eszük, lelkiismeretük parancsszavára, számolva a kisebb nagyobb üldöztetéssel — amely nálunk ki szokott jutni a hazafias önzetlenségért — ha nem is űznek országos politikát, ha nincs is terük és nem is óhajtják ha- zafiságukat aprópénzre beváltani, kitartanak parányukban is a nemzet jogainak védelmében. Es ezek a férfiak úgy a közbeeső, mint a nagyobb leszámolásoknál készek lesznek áldozatot is hozni a nemzet jogos igazáért, úgy, hogy minden törvényes alapot megragadnak, kihasznainak, mely ezen törekvésük elérésében őket elősegíti és ragaszkodni fognak mindannyian a kalendárium törvényes időrendjéhez a halogatókkal szemben. Sokat ígértek már ennek a meghurcolt nemzetnek, e téren már bő tapasztalatai vannak. De ha vannak is olyanok, akiknek szája megédesedik a sok mézesmadzag huzogatásától, vannak — hála a gondviselésnek — olyanok is, akik még ebben a materiális világban is elhárítanak maguktól minden előnyt és egyedül a haza üdvének, boldogulásának kiküzdését tűzik ki maguk elé célul. Es inkább eltűrnek, elszenvednek minden keserűséget, lekicsinylést, üldöztetést, mintsem hogy a nemzet jogait elárulják. Ledőltek a bálványok, irta valaki nemrégen iszonyú kesergések közepette. Hát csak dőljenek. A nemzeteket ma inár személyekhez láncolni nem lehet, nem szabad. A múltak emlékeiben kell, hogy legyen nagy, kiváló egyének tisztelete, de a jelennek nem szabad bálványokat emelni. Nemcsak a politikai, de a kulturális nagyságoknak sem szoktak életűkben emlékoszlopokat emelni, hogy emlékeiket megörökítsék, mert ez csak a már láthatatlan szellem jutalmazása, mely isteni politikát űzve, a halhatatlanságot jelképezi. Nem a legendás idők, de a közelmúlt a nemzet nagy részét megtanította arra, — és ezen tanítás élő szavának bűvös hangja még ma is a fülekben cseng — hogy a magyar nemzet az őt megillető törvényes, a törvényalkotás minden tényezője által elfogadott jogait csak úgy vívhatja ki, csak úgy keltheti életre, ha azt a nemzet komolyan, erélyesen követeli. Sem a megalkuvás, sem a mérlegelés, sem a fokozatos fejlődés jelszavaival nem érhetünk el célt, mert ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor a megalkuvás — negyven éves tapasztalat szerint — az elalkuvást, a fokozatos fejlődés hirdetése a fokozatos visszaesést és mérlegelés a közszallem megmételyezését eredményezi. Követelnünk kell a nemzet teljes függetlenségét, életre kell keltenünk a törvényben biztosított összes jogainkat és az egész nemzetnek együttes erővel arra kell törekedni, hogy a nagy célok elérésében a közéleti tisztaságot ne csak hirdessék, hanem azt teljes mértékben meg is őrizzék. A legmesszebb menő demokratikus közszellem ápolására törekedjünk igazán, becsületesen. Ne szövetkezzünk magyar nemzet ellenségeivel, a felekezeti és nemzetiségi izgatókkal, de főleg ne tekintsük a népet fel- és kihasználható egyedeknek, hanem igye^ kezziink őket a hazának megtartani és velük együtt dolgozva törekedjünk a nemzetet megerő- siteni, odafejleszteni, hogy a meg alkuvók, a mérlegelők ne sodorhassák ama lejtő felé, melyen le- csuszamlás jelentős haladást jelent ugyan, de a visszatérés — akár arra a helyre is, ahol ma állunk — szinte lehetetlen. Bizzunk tehát a jobb jövőben és higyjük, hogy a legközelebbi alakulások meggyőzik elszakadt testvéreinket arról, hogy tétovázással csak rombolni s nem építeni lehet és együvé kerülve, a keserű tapasztalatokon okulva megtalálják azt az utat, a mely a nemzet előbbreviteléhez szükséges. Be fogják látni, hogy eredményeket csak egy erős, egysé ges, nem személyekhez, de elvekhez sziklaszilárdan ragaszkodó és a mellett kitartó függetlenségi párt érhet el. Búza Barna. A biblai Mózest Paraó leánya halászta ki a Nílusból, úgy került Egyptom hatalmas uralkodójának házába. A felséges ur megszerette a lelenczet és ölébe véve, játszadozott vele. Egyszer mi történt? Mózes lekapta a Faraó fején volt koronát és a földhöz vágta. Nosza rajta, lett erre óriási megrökönyödés, zűrzavar a királyi palotában. Össze ültek a vének, a bölcsek, hogy a gyermek Mózes fölött ítélkezzenek. Ártatlan-e Mózes, vagy bűnös ? Ez volt a fő- kérdés, amire az akkori esküdteknek, a bölcsek tanácsának felelnie kellett. A vélemények eltérők voltak és határozni nem tudtak, míg végre az egyik bölcs indítványára Mózes ártatlanságát próbára tették. Hozzattak két tálat. Az egyikben csillogó fényes aranyat, a másikban szintén csillogó, fénylő — parazsat. Es Mózes elé tették. Ha az aranyakhoz, az aranyakkal teli tálhoz nyúl, akkor bűnös, ha az égő parázshoz kap, akkor ártatlan. Es Mózes a parázshoz nyúlt. Hogy az Ítélet milyen volt, hogy szólt, azt már fölösleges megjegyeznem. Nohát a mi kis lelenczünk, a mi kis Búza Barnánk, akit mi sátoraljaújhelyiek fedeztünk fel, szintén a parázs után nyúlt. Előtte voltak tálak teli csengő aranyakkal, előtte volt hatalmas nagy urak jóindulata, támogatása, előtte voltak díszes állások, előtte volt Kossuth Ferencz barátsága, mert kedvence volt ő Kossuthnak és Búza Barna a — parazsat választotta. Becsületesen, őszintén lemondott minden elébehozott javakról és lelki- ismeretére hallgatva, hátat fordított vezérének Kossuth Ferencznek. Feláldozott czimet, rangot, magas Összeköttetést, hogy szive suggallatának eleget téve, meggyőződéséhez híven szolgálja hazáját, meggyőződéséhez híven harczoljon ennek a szegény nemzetnek függetlenségéért, önállósításáért. — Senki sem kételkedett mostanáig sem Búza Barna önzetlenségében, mindenki meghajolt tudása, hazaszeretete előtt, de ellenségei ráfogták, hogy a néppárttal kaczérkodik, ráfogták, hogy az agráriusok felé kacsint. Nohát mostani szereplése napnál fényesebben beigazolta az ellenkezőjét. Hát kellett-e jljobb, kapósabb alkalom arra, hogy ezeknek a klerikális uraknak a pártjához álljon, mint a mostan Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boehé“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Rocké ét Co. Basel (Svájc)
