Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-17 / 57. szám
57. szám (2) FKLSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, julius 17. járt ránk szabadulna ellenségünk. Tehát hódoljunk be. Ha Bécs nem engedi az önálló bankot, hát tartsuk fel tovább is a közös bankot. Akkor fogják látni, hogy micsoda erős, hatalmas nemzet vagyunk mi! Akkor tog félni tőlünk minden ellenségünk ! Essünk hát neki bunkósbottal a »bankcsoportnak», amely a behódolást, a közös bank fentartását, törvényesjogunk feladását akadályozza és pusztítsuk el a nemzet összetartásának, erejének ezt az egyetlen akadályát! Ezt hirdeti a Vörös Lászlótól lepausálézott újság. Soha jogosabb, törvényesebb alapon küzdelem nem folyt, mint most a bankért való küzdelem. Törvény, királyi eskü, mind a nemzet igazát bizonyítja. Es soha több kilátással, alaposabb reménnyel nem mehetett a nemzet küzdelembe, mint most ebbe. Mert a küzdelem letörése, a közös bank további fentartása, ha a nemzet kitart, csak nyílt abszolutizmussal, a királyi eskü nyilvá nos megszegésével történhetik. Es mert a zavaros külső helyzet, a rendkívüli sürgős katonai szükségletek mind arra késztetik az uralkodót, hogy Magyarországon az önálló bank elfogadása árán rendet, békét teremtsen. Es mikor ilyen reális számításon alapuló kilátásával a diadalnak harcba megy a nemzet többsége az önálló bankért, akkor a másik rész, ahelyett, hogy a harcot segítené, vagy legalább félreállana, tajtékzó gyűlölettel oldalba támadja a közös ellenség ellen harcba indulókat s jobban igyekszik leverni őket, meghiúsítani küzdelmüket, mint maga az ellenség. Es hangzik táborukból a csatakiáltás : torjuk le a bankcsoportot, törjük le azokat, akik nemzet részére jogot kivívni, eredményt elérni akarnak ! Es üldöznek minket, akik arra törekszünk, hogy ez a magyar nemzet legalább egyszer álljon már meg a jogai mellett, legalább egyszer mutas suk meg már a világnak, hogy vagyunk, hogy van még erőnk, önállásunk s nem rendelkezik velünk feltétlenül, behódolt rabszolgaként a bécsi hatalom. Ez a mi bününk, ezért támadnak, bántanak minket magyar emberek! Gonosz, veszedelmes ellenség tör minden felől ránk s mi egymás ellen küzdünk. Magyar testvérek ott abban a másik táborban: Jól van ez igy? fi Romániai zászlósértés. Bár nem valami nagy meglepetéssel, de nem is fájdalmas éizés nélkül olvassuk lapjainkban, hogy egy szomszéd országban a magyar lobogókat letépni és sárba taposni merészelték ! Es még csak azt sem olvassuk, hogy az ottani rendőrség közbelépett, a merényletet megakadályozni, a zavargókat szétoszlatni, vagy legalább vezéreiket letartóztatni megkisérlette. Ilyent ugyanegy a mi monarchiánknál nagyobb, hatalmasabb államban sem tennének, — nem engednének tenni; és ha mégis tennék, az ellen is bátran és mindenre készen kellene fellépnünk és elégtételt eszközöl nünk. Ez a szomszéd ország pedig — a hol e sajnos dolog történt — monarchiánkhoz képest alig számba- velutő kis ország — Románia —és ténnek lépések az extrán irány megváltoztatására.1) Delia közönségünk már a priori, hol tradiczionalis elfogultságból, hol kicsinyes senti- mentalismusbúl Ítéli el a darwinis- must, mindenesetre csak a tárgyban való tájékozatlanságát árulja el vele. Valóban meg kellene fontolnunk, mily sok biológiai tünemény nyeri csakis ezen elmélet alapján kellő tudományos megfejtését (p. o. a természetbeli lépteu-nyomon előforduló adoptatió), mennyi frappáns és abszolút meggyőző eredményt mutat fel az, úgy inkább komoly és tudományos rendszernek semmint divatos hangulatnak tartanók a dar- winismust. Ha tán teljesen egybe sem vág a tényállással Huxley ítélete, hogy az evoluczió filozófiája a gondolatvilág trónusán foglal helyit, de tagadhatatlan, hogy Darwiu nevelői elválaszthatatlan lesz azüsz- szes tudományoknak egy teljesen uj irányba való terelődése. Az evo- lucziouismus ma már nem egyes külöuczködőkneR hypothetikus nézete, egy világnézet, valóságos hitvallás az. Alig van számbavehető természettudós, ki nem az evoluczio- nismusnak lenne hive. De nem csak a biológiára szorítkozik a darwmisz tikus elmélet, hatalmába ejtette a történetírást, filozófiát, theologiát l) Evolution and Character fortnighty Revien 19U8, január és február havi füzete. (hely eseti: össze hasonlító vallástudo. mányi) sociológiát is.") Huxley szerint Darwin ritka kom- binácziója volt a genialitásnak, szór galomnak, igazmondásnak, a ki a század neves emberei Között az első helyet egyedül a vele született energiájával vívta ki magának, még pedig „in the teeth of a gale of popular prejudice“. Igen természetes tehát, hogy a müveit világ ily férfiú centenáriumát nyomtalanul letűnni nem engedhette. Az ünnepet a Christó College rendezte, a melynek Darwin egykor növendéke volt, hol „aranyifjuságáuak“ három évét — his joyful years — töltötte, s a hova világkörüii útja után pi benőre tért. Az ünnnep külső kere tét képezi a gazdag kiállítás, Darwin arczképeiből, kézirataiból, naplóiból és az ő egyéniségére vonat kozó számos relikviából, összesen mintegy háromszáz piéce. Arczképei rendkívül okos és amellet szeretetre méltó egyéniséget varázsolnak szemeink elé. Igen érdekesek azon eszközök, melyeket tudományos kutatásainál használt. De miundennéí becsesebb az élő érdek, mely a müveit világot Darwinhoz és müvéhez fűzi. N. 8) Daiwin and Modern Science. Ed. by A, C. Seward; Huszonkilencz essa-bó'l álló gyűjtemény, mindegyik egy-egy szaktudós által megírva, Darwinnak a külüm- bőző tudományágakra gyakorolt befi Ij'á- sát ismorteti, Centenáriumi emlékmű. ott mégis merészelnek ilyent tenni ! Ez szinte érthetetlennek látszanék, ha nem volna meg a magyarázata az ugyanott nem régen történt esetben. Emlékeznek még t. olvasóink — legalább sokan — azon egy-két év előtt történt esetre, mikor Gra- disteanu — a román cultur-liga elnöke oly csattanós bizonyítványát szolgáltatta a román culturának, hogy monarchiánk egy Kutsera nevű con- sulját pofon ütötte azért, mert ez egy harmadik egyénhez magán beszélgetésben magyarul beszélt! Es kormányunk nem látta szükségesnek ezért kellő elégtételt eszközölni, megelégedtek valamely semmitmondó nyilatkozattal. Ebben van magyarázata a mostani zászlósértésnek, mert ha külügyi kormányunk (talán épen azért mert magyar ember szenvedett sérelmet) ilyent eltűr, legyen arra mindenkor készen, hogy ilyen sérelmeket kell elszenvednie, hogy a kik nem épen barátságos érzelmekkel viseltetnek a monarchia egy vagy másik népe iránt: ilyen vakmerőn kifejezik gyűlöletüket és megsértik a monarchia egyik országának lobogóját, a mi nyilvános sérelme magának az ossz monarchiának is. Ha akkor,a Gradisteanu — Kutsera féle esetnél külügyi kormányunk erélyesen követelte volna azt a leg természetesebb, legegyszerűbb elégtételt a Romániai kormánytól, hogy Gradisteanut nem csak elnökségétől a román cultur-ligának, de tagságától is eltiltsa és ezt keresztül is vigye .• most minden valószínűség szerint nem mernének elkövetni zászlósértóseket az osztrák-magyar monarchia ellen. Legyen szabad reraénylenünk, hogy Aerenthal Lexa Alajos báró külügyminiszterünk erélyesebb lesz, mint volt Goluchowski és megszerzi magának, a monarchiának és nekünk a kellő elégtételt. Vagy — ha ő is úgy gondolja, hogy Magyarország sérelme nem sérelme a monarchiának, akkor adják meg nekünk a külön külügy-minisz- tert, a külföldi külön képviseletet és majd megvédjük mi országunk tekintélyét, nem türjük meg sérelmét lobogónknak, megvédjük még egyes polgárainkat is, sőt még azt is merem ígérni, hogy a velünk szövetségben élő osztrák lobogó sérelmét is a magunkéval egyenlő védelemben részesítjük. Vagy talán azt hiszi külügyi kormányunk, hogy a magyar zászlót lehet megsérteni amiattnem szükséges megtorló lépést tenni, de bezzeg a a sárga-fekete zászlót nem merik bán tani ! — Hát éppen mialatt e sorokat irom, olvasom a lapban, hogy bkon Szíriájában két sárga-fekete zászlót is letéptek és csúnyán meggyaláztak. — No külügyminiszter ur! hát most már kíváncsian várjuk, mi lesz erre a felelet ? ! Caeteium Carthaginem deleudam esse censeo. A bankközösséget el kell törülni! Matolai Etele. A városi bormérés. Városuuk egyik legújabban létesített intézményét kivánjuk egy pár szóban ismertetni. Hiszen annyira szegények vagyunk korszerű intézményekben, melyek a város akár kulturális, akár gazdasági életét vannak hivatva emelni, hogy szinte ujongó örömmel kell fogadnunk, ha néha-néha hosszú, fáradságos munka árán sikerül valamelyes ilyen intézményt létesítenünk. A városi bormérésről kívánunk ezúttal néhány szót szólani, mert ez a legújabb intézmény nagy fontossággal bir nemcsak Ujhely, hanem az egész Hegyalja gazdasági viszonyaira. A Hegyalja gazdasági ágazataiban első helyet á bortermelés foglalja el. A világszerte hires tokajvidóki borok innen kerülnek ki. Természetes tehát, hogy elsősorban a bortermelés, illetve a borkereskedelem előmozdítása, kell, hogy főfeladatunkat képezze. Hosszú évtizedek alatt azonban nem sikerült ez iráuyban egy lépésnyire sem előrehaladnunk. A mindenkori kormányok ugyanis mindennel inkább törődtek, mint az ország gazdasági érdekeivel és igy természetesen meddőnek bizonyult a Hegyalja szőlőbirtokainak a hegyaljai bortermelés és borkereskedelem fellendítésére irányuló minden törekvése. De minthogy mindennek, úgy a Hegyalja felvirágzásának is kellett, hogy megjöjjön az ideje. A mostani kormány belátva, hogy mily határtalanul nagy kincs fekszik kiaknázatlanul a Hegyaljai), elhatározta, hogy elősegíti ennek a kincsnek a felszinrehozatalát, az értékesítését. Megalkották az uj bortörvényt és abban a Hegyaljára vonatkozó kivételes rendszabályokat, életbelóptet- ték a már oly régen kért zárt területet. Ezzel megtették mindazt az intézkedést, amelyet a hegyaljai borok védelmére meglehetlek és lehetővé tették, hogy a borok királya megkülönböztetve a többi italoktói elérhesse azt az értéket, amelj őt méltán megilleti. A kormány részéről megtéttek tehát az összes intézkedések, a melyek a Hegyalja érdekében megtehetők voltak. Most‘tehát csak a Hegyalja bortermelő közönségén múlott, hogy az elért kedvező helyzetet, boraiknak az eddiginél jóval nagyobb értékesítését keresztül vigyék. Miután természetes, hogy a mai korban mindennek értékesítése első sorban a helyes hányban vezetett reklamirozástól függ, a Hegyalja közönségének is a fősulyt a reklamirozásra, a borok ösmerteté- sére kellett helyezni. Ezt a célt kívánta szolgálni Sátoraljaújhely városa, mikor elhatározta a városi bormérósek, helyesebben borkóstolók létesítését. Két bormérés felállítása volt tervbe véve, melyek közül egyik a városban, a másik a vasúti állomásnál volna felállítandó. A tervet, rögtön követte a kivitel is, amennyiben — mint tudjuk dr. Búza Barna orsz. képNAGY QCASSió 1 SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. cégnél az összes raktáron levő nyári áruk u. m. batisztok, chifonok, sephirek, mosó és gyapjú delainek, Poplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra. — Az ocassió vásár folyó évi julius hó 20-ig tart. Mpnnvfissznnvi kelengyékben nagy választék.
