Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-06 / 89. szám
Tizenkettedik évfolyam. 89. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, november 6. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. Előfizetési ár: POLH 1KAI FÖMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedL)r. BÚZA BARNA. évre ^ korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. „Videant consules ... “ Régen nem írtam már lapunkba politikai cikket. Ennek oka főleg az volt, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank létesittetését annyira fontosnak, oly életkérdésnek tartom hazánkra nézve és most annyira időszerűnek, a mire majdnem azt lehetne mondani, h°gy „most vagy soha“ : — annyira, hogy bármi más politikai kérdést szóba is hozni nem tartom időszerűnek, célszerűnek, tanácsosnak, sőt szinte megengedhetőnek sem, — mig ez a kérdés el nem dűl — nehogy azon más kérdéssel a banktól a ügyeimet elvonjuk, az erőket megosszuk. Erről pedig már annyiszor írtam, hogy valóban nem tudtam mit írni; mert én nem vagyok oly tehetséggel megáldva, hogy másmás szavakkal tudjak ugyanegyet ismételve megírni. Mi véteti hát velem fel a tollat ? — kérdi t. olvasóm — ta Ián megtörtént a döntés ? Dehogy történt! Sőt ellenkezőleg éppen az indít az írásra, hogy még nem történt meg és én ezt aggasztónak találom. Ebből a most már valóban indokolatlan halogatásból én ré szemről csak azt a gyanút tudom meríteni, hogy ellenfeleink oly kényszethelyzetbe akarnak minket juttatni, a melyben már időnk nem lesz az ónálló bankot léteUtazás az „Altálános szépirodalmi közlöny“ targoncáján! A villanyosság korszakában, mikor a megélhetéssel járó ezernyi gondok teljesen lekötik a cselekvő ember minden életkedvét és munka erejét, alig marad annyi idő, hogy az elernyedt idegek, a sok lázas, testet sorvasztó fizikai cselekvések ezer tömegei után, az uj erőt kölcsönző, szórakoztató tettek vagy olvasmányok felé vonzódhasson és azokat művelhesse. Mindazonáltal a csodálatosan konstruált emberi elme gon doskodik arról, hogy nehéz évek szülötte termékek, — lett légyenek akár szellemi vagy testi formába öltözve — oda dobassanak pillanatnyi gyönyörül, annak a molochnak, a mely mogkivánja mindennap a maga gyermekét, a vidító, uj életfluidumot szerzőt. Az a határtalan jóság és emberszeretet, mely annyira jellemzi az egyént, a csupán mások boldogulásáért élő makulátlan Isten képmását, feltámadt és emberi alakban, daliás siteni s igy kénytelenek legyünk a mostani állapot folytatását 1911-iki uj éven túl is tűrni. Nyugodtan várnék én is abban a hitben hogy a döntés — bár meddig késsék — csak a mi javunkra eshetik, h a nem közelednék az 1910. év vége oly feltartóztathatatlanul. De mivel a kö zösség megszüntetésére, a közös vagyon feloszlatására mindenesetre kell némi idő, tehát „videant consules!“ Talán szerénytelenség tőlünk igy beszelni, de hát nem tehetünk róla, hogy hazánk sorsa égetően érdekel s véleményünk nyilvánítására kényszerít. Tudjuk mi azt, hogy a mostani közös bank törvényesen tovább nem szerepelhet, nem működhetik. De annyiszor tapasztaltuk már ellenfeleink oly törekvését, melylyel inkább magoknak sem használnak, csakhogy nekünk ártsanak, hogy ilyenre most is készen kell lennünk. A kérdésnek két része van ; igenlő vagy cselekvő és tagadó, — positiv és negativ. A positiv — az önálló bank felállítása: a negativ a közös bank kérelmének leszavaztatása. Természetes, hogy időrend szerint ez utóbbi elóbbvaló. Úgy tudjuk, hogy a bank kérvénye szabadalmának meghosz- szebbittatás3 végett már régóta maszkban testet öltött tolcsvai Friedmann Béni szerkesztő és iró kollegánk személyében. A nemezis kisérte rögtelen életuton, a veszély szerzetre betegségek, kóros elváltozások között, méltó helyet foglal el az a gyógyíthatatlan betegség, melynek csiráját, ép úgy magában hordja a törékeny uj szülött teste, mint a megedzett agg szervezete. A betegség, a morbus hungaricusoknak, a politizáló rohamoknak tejtestvére és a neve irógörcs. A szárnyas állatok, a tyuk vagy kappan életében különösen reggel gyakori az a periódus, hogy kakasoknak képzelik magukat, kukorékolnak és meddő fajfentartási kísérleteket tesznek. Miért ne hinné az ember tehát magáról azt az édeskevés, de boldogító valamit, hogy hivatva van állítólagos elnyomottak feltámasztására ? Miért ne gondolná a polgártárs, hogy a napi vagy más újságok szerkesztőségei zsarnokok, a kik a parnaszus hegy tetején épült irói viskó ajtaján dörömbölő, hivatott, de kenyérigységből vagy hiú önérzetből mellőzött tehetséges Íróknak, be van adva. Igénytelen véleményünk szerint, ha nem is már most, de a jövő 1910. év elején ideje lenne a kérvényt tárgyalás alá venni, és — természetesen — leszavazni, megtagadni. A korona sokat tehet „vétója“ sok mindent megakadályozhat, de arra neki sincsen hatalma, hogy valamit megszavaztathasson a kép viselőkkel, a mit megszavazni nem akarnak. Ha tehát a mienk a többség a képviselőházban, úgy több mint bizonyos, hogy a közös bank szabadalma nem lesz törvényesen meghosszabbítva. Nem szívesen említem politikai cikkben a koronát, valamint nem helyes a király személyét parlamenti beszédben emliteni, de erre ellenfeleink kényszerítenek, akik minduntalan azzal állanak elő, sőt azzal akarnának elnémítani minket, hogy az önálló magyar nemzeti jegybankot „a király nem engedi felállítani“. így hát nekünk is szabad, sőt kénytelenek vagyunk a koronát is emliteni. — Ez legyen mentségünk ama bátor mondásunkért, miszerint a korona sem parancsolhatja meg a bank kérvényének meghosszabittatását. De hallani véleui az ellenvetést »mi célja volna a bank-kér- veny leszavaztatásának, ha az önálló bank felállíttatásához még úgy sem foghatunk ? Hát mi úgy véljük, hogy mindaddig, mig még saját testük árán sem mondják ki a boldogító „szabad“ „tessék be- sétálni„-t . . . Hogy . . . Nem igy van ez kedves Fried mann Béni ur ! lapszerkesztő és Messiás, amint az előszavában, — mely terjedelmes és értelmetlen — szivet facsaró módon elzengi. Nincsenek olyan kevesen a magyar irók, hogy az általános szépirodalmi közlöny belső külső, melső, hátsó dolgozótársainak is meg keljen bocsátunk! Nem okvetlen szükséges, hogy a „magyar kulturális állapot fejlődésének rögzítője épen a tolcs- vai, sajna szabad sajtó legyen“, — Nem okvetlen életfeltétel, hogy a „Borszem Jankó“ csodabogarak rovatának a legjobb és legtöbb anyagot zempléniek szolgáltassák, az Ui 1909 esztendejében ilyenek Írva „A mennyi irány, cél és törekvés az akaratban, annyi módszer nyelvünk gyönyörködtető voltának állapotában“ ! Nem dűl össze a Szt. István basilika, ha meg nem tudjuk „Orion“ által, hogy a fáklyák csókolni való szépen égtek és hogy vannak nálunk tekintetes és raéltóságos gyotényleg meg nem tagadjuk a bank-szabadalmának meghosszab- bittatását: ellenfeleink meg nem szűnnek azon mesterkedni, arra minden eszközzel törekedni, hogy országgyűlési többségünket megbontsák és addig mindig reményük is megsemmisíthetni szándékunkat. Ezért óhajtjuk viszont, hogy ebbeli reményüket megsemmisítse a bank kérelmének leszavaztatása. Ekkor megszűnnék, meg kellene szűnnie — mert céltalanná lenne — a többség megbontására irányuló minden ármánykodásnak és elenfeleink látván, hogy célt nem értek, egy részök elhallgatna, egy részök más térre tenné át cselszövéseit és más fegyvereket venne elő; de majd akkor ott és az övéiknek megfelelő fegyverekkel állunk eleikbe. Es akkor nem mondhatnák nekünk, hogy nevetséges az önálló bank felállításán fáradoznunk, mikor még a meglevő bank kérelme nincs elutasítva, tehát — szerén- t ö k — még az is megtörténhetik, hogy szabadalma meghosz- szabbittatik. Végre az is bizonyos, hogy a bank-kérvény leszavaztatása a döntést is maga után vonná, a minek pedig mentői előbbi meg történtét kívánnunk kell még azon esetre is, ha az ellenünk szólna. Matolai Etele. mornedvek és hogy olyan ember a kinek se háza se posztója, az vagy teketória nélkül összetöri, vagy pedig ötleteken töri a fejét! Orion az utóbbit választotta, máskor ha dile- numába jut, fáradjon el mihozzánk, mi kivezetjük az egyedüli üdvözítő útra. Nyiri „Sors“ novelletjében kopott banális témát dolgoz fel. Szól a hi- /atalnok kisasszonyról a ki elbukik, csakhogy előléptetésével hozzátartozóit jobb megélhetési viszonyok közzé jutassa. Omega „Vázlatok“ humoreszkjében, azonkívül, hogy az egészből egy szót sem értünk, figyelmünket a sok között a következő kitételek ragadják meg; „neki volt régen féltüdeje, okulárója stb. és minden egyéb a mit egy becsületben megőszült élet a porhüvelybe rakhat“. „Divatbábok közzé sem tartozott. Annyira sem, hogy vedlett felöltőjét alig tudta néha-néha valamely biztos helyre menekíteni“. — »Először is Kohn váltott egy jegyet Os- budavárába. Igen, bement stb“. V. M. „Rebeka“ czimen költői el3 Sirclin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszfln» Icti’a köhögést váladékot éljél) toldást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohé“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Lapunk 6 oldal.
