Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-03 / 88. szám
Tizenkettedik évfolyam. 88. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, november 3. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nein adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban köziünk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. Ki vágyik a hatalomra? Irta: Búza Barna. A Zemplén vezércikkben foglalkozik a politikai helyzettel. A cikk nincs aláírva, de könuyen ráismerhet mindenki az Írójára. En a cikkíró személye iránt őszinte és nagy tisztelettel vagyok, de cikkének egy pár részletét nem tudom szó nélkül hagyni. Megismétli ez a cikk azt a jóindulatú állítást, amit a pesti közösbankos lapok már meguntak hangoztatni (mert nem hitte el nekik senkid, hogy a tüggetlen- ségi párt csak azért vetette fel az önálló bank követelését, hogy ez által kitúrhassa az alkotmánypártot a hatalomból s ő jusson hatalomra. Szóval egy konclesés az egész küzdelmünk. Hát megmutatta a függetlenségi párt most legutóbb is, hogy milyen koncleső. Egy állást már elfoglalt az alkotmánypárttól. Eddig a képviselőház egyik alelnöke alkotmánypárli volt, most függetlenségi párti lett Mig alkotmány párti volt az alelnök, kapott a képviselőház pénztárából 12000 korona évi fizetést. Mihelyt függetlenségi párti lett az alelnök, azonnal beszüntettük a fizetését, ma az alelnök ingyen szolgál. íme, ilyen konclesők vagyunk mi. Azt mondják, a hatalomra tö rekszünk Hát ha mutat nekem a Zemplén cikkírója egyetlenegy alkotmányos országot a világon, ahol a kisebbség kormányozná az országot, akkor elismerem, hogy nálunk is az alkotmánypárti kisebbségnek van joga az országot kormányozni s bűnös a függetlenségi többség, ha a hatalmat ki akarja venni a kisebbség kezéből. De ilyen ország egyetlenegy sincs az egész világon. Mindenütt a többség kormányoz. Hát olyan halálos bűn, ha nálunk is kormányozni akar a többség? Pedig mi még ezt se tettük Három éven át türtük, hogy a kisebbség kormányozzon Türtük a béke kedvéért. S most se akarjuk ezt megbolygatni. Felőlünk maradhatnak tovább az alkotmánypárti miniszterek is, főispánok is, egyiknek se kívánjuk az állását. De az elvünket, az ország érdekét nem vagyunk hajlandók feláldozni azéit, hogy ők hivatalukban maradhassanak. Am, ha nem hiszik, tegyenek próbát. Mondja ki Andrássy Gyula gróf, hogy akarja az önálló bankot s kitart mellette. Jótállók róla, hogy egyetlenegy ember se lesz köztünk az ellen, hogy ő maradjon tovább is belügyminiszter s hogy az ő főispánjai maradjanak. De mikor látom, tudom, hogy elpusztul ez az ország, ha a gazdasági függetlenséget ki nem vívjuk s mikor bizonyos vagyok benne, hogy kitartással elérhetjük most ennek első részét, az önálló bankot, akkor csak nem kívánhatják, hogy mindenről mondjak le s fogadjam el az országot tönkretevő gazdasági közösséget, csak azért, hogy az alkotmánypárti miniszterek és főispánok megmaradjanak ? Azt mondják: Andrássy nem állhat az önálló bank mellé, mert nem ez az elve. Tehát A ndrássy nem térhet el az elvétől s ez tőle helyes dolog. De mi térjünk el, mi mondjunk le elvünkről, törekvésünkről, mert ha le nem mondunk, ha elveinkhez ragaszkodunk, akkor gonosz emberek, konclesők, felforgatók vagyunk. Mikor ígértem én, hogy a kö zös bank hive leszek ? Megmondtam már 1906 ban, első beszámolómban, megmondtam 1907- ben, mikor a kvótaemelést bejelentettem választóimnak, hogy az önálló bankhoz és önálló vámterülethez ragaszkodom, egyéb dolgokban kész vagyok a béke kedvéért engedni, de ebben a kettő ben, amit az ország létkérdésének tartok, nem fogok engedni. Nyíltan hangoztatom ezt három éve, sose tagadtam, sose titkoltam. Hát olyan nagy bűn az, hogy a szavamat megtartom ? En az önálló bank mellett kitartok, — nem tehetek s nem akarok tenni máskép. Ha ez nem tetszik az uraknak, ne szidjanak minket. Tessék uj választást csinálni, tessék minket megbuktatni s ha a választáson a nemzet ne kik ád többséget, akkor hosszabbítsák meg a közös bankot, meg a közös vámterületet akár száz esztendőre. A nemzet belepusztul, de ha olyan többséget fog választani, amelyik ezeket a gyilkos dolgokat elfogadja, akkor nem is érdemel jobb sorsot, mint a pusztulást. De tőlünk ne követeljék, hogy az ő kedvükért továbbra is tűrjük az országot megrontó gazdasági rabszolgaságot, mert ez becstelenség volna tőlünk s ezt nem tesszük, bármi történik is. Hogy a nemzet megtegye egy uj választáson, azt se hiszem. Az tény, hogy a függetlenségi párt van a parlamentben többségben. Az is tény, hogy a függetlenségi párt az önálló bankot akarja, Az is tény, hogy az osztrákok pedig egyértelmüleg a közös bankot akarják. Ezekből pedig kétségtelen, hogy akik itthon most a közös bankot akarják a nemzetre erőszakolni, azok arra vállalkoznak, hogy a magyar parlamenti többség letörésével az osztrákok akaratát érvényesítsék Magyarországon. Nem igy van? Tessék ezt le- cáíolni! Hogy az az Andrássy Gyula, akiért rajongtam, akit a nemzeti jogokért vívott küzdelmében olyan lelkesedéssel követtem s akit, mint férfit, ma is őszintén tisztelek, hogyan vállalkozhatik ilyenre, az érthetetlen előttem s nagyon rosszul esik nekem. De még ő érte se tudom az elvemet elhagyni, tett ígéretemet megszegni. Nem kérek semmi hatalomból, semmi fizetésből, de az elvemet sem engedem. Hiszen kérem, ha mi olyan nagyon vágyódnánk azokra a miniszteri, államtitkári és főispáni javadalmakra, amiket most olyan önzetlenül élveznek s úgy féltenek tőlünk az alkotmánypárti urak, csak annyit kellene szólanunk : lemondunk az önálló bankról s már egy féléve benne ülnénk a sok jó zsíros hivatalban. Egy szavunkba kerülne, hogy megkapjuk a kormányt, de legye nek nyugodtak s ne féltsék az urak a javadalmaikat: mi azt az egy szót nem fogjuk kimondani. Tehát csak vállalják önök a kormányt, buktassanak meg minket s élvezzék a hatalmat és a fizetést mindörökké. Mi elveinkért küzdünk s a hatalom csak akkor kell nekünk, ha elveink érvényesülésével vállalhatjuk. Szolgálni az osztrákok akaratát és érdekét csak azért, hogy a hatalmon maradhassanak ; ezt önök cselekszik most, nem mi! ítélje meg minden gondolkozni tudó ember, nem igy van-é ? — nov. 3. Mit akarnak? Egy abszurd, teljesen lehetetlen terv került újra napvilágra a mi hires vármegyénkben. Egyes urak, akik semmi érzékkel nem bírnak a hasznos, a célszerű, a jó dolgok iránt, most egy, a maga valóságában megdöbbentő tervve! áll nak elő és kompromittálják most uj ból — isten a megmondhatója hányadszor — vármegyénket. Helyi lapokban, de több fővárosi lapban is közreádták hivatalosan, hogy vár megyénk gazdasági egyesülete a Kossuth-szobor leleplezését egy állat- kiállitással kapcsolatban akarja rendezni. Igazán nem tudja az ember nevessen-e, vagy bosszankodjék a szerint, hogy meggondolatlanságból vagy merő rosszindulatból született-e ez a terv. Evek hosszú során át kü lönféle dolgokkal tervszerűen halogatták a Kossuth-szobor leleplezését és most, amikor már semmiféle módon nem lehet megakadályozni, hogy a leleplezés tavasszal megtörténjék, egy ilyen szégyenletes tervvel hozakodnak elő, hogy rontsák annak a lélekemelő ünnepélynek a fényét, a nagyszerűségét. A Kossuth-szobor leleplezése egymaga is van olyan országos jelentőségű ünnepély, hogy az óriási számú közönséget vonzzon a leleplezésre. — Nem kell ahhoz semmiféle más nagyobbszabásu dolog rendezése. Vagy talán a Kossuth- szobor leleplezését akarják kihasználni valamiféle jövedelem szerzésére? Ezt nem tartjuk helyesnek. De ha már feltétlenül akarják, hát van arra ezer mód, sőt kiállítást is rendezhetnek sokfélét, azonban állat- kiállitás rendezésével teljesen lerombolni az ünnepély fényét és—úgyszólván — megsérteni a Kossuth emlékét nem tartjuk megengedhetőnek, sőt határozottan elítéljük azt. Nem hisszük, hogy a terv kieszelői- nek a Kossuth-emlékónek a meg- gyalázása volna a célja és ezért már jóelőre figyelmeztetjük az illetékes köröket, hogy erről az eléggé el nem Ítélhető tervről mondjanak le még mielőtt az nagyobb hullámokat ver. Búza Barna ör. beszámolója. — gyűlés a függetlenségi körben. — Kerületünk országgyűlési képviselője: dr. Buzá Barna vasárnap délután tartotta meg beszámolóját a függetlenségi kör nagytermében. A nagypolitikát ezúttal teljesen kerülte Búza Barna, mert azzal a jövőben megtartandó nagyobb arányú politikai beszámoló keretében kíván foglalkozni — csupán városi ügyekkel foglalkozott és rövid vázlatokban kívánta keretét adni annak a munkásságnak, melyet kép- viselősködése ideje alatt a város érdekében kifejtett. Es bátran mondhatjuk, hogy ez a beszámoló hosszú időkre emlékezetes lesz mindazoknak, akik azon részt vettek. Értékes, nagyarányú, ritka szorgos munkásságról adott számot Búza Barna. Meggyőződést szerezhettünk arról, hogy a képviselők közt szokatlan ambícióval, munkássággal törekedett megfelelni annak a hivatásnak, melyért őt a parlamentbe küldték. Sokat jelentő, nagyértékü eredményt produkált Búza rövid pár év alatt és Ujhely utóbbi években tett rohamos fejlődésében óriási része van Búza eléggé nem dicsérhető és soha meg nem hálálható munkásságának. De nem csak eddigi munkásságáról adott számot ezen a gyűlésen, hanem egyben programm- ját adta annak az útnak, melyet továbbra is kiván követni városunk fejlesztése érdekében. Es ennek a programmnak az éle a borászati ügyek fejtegetése közLupunk 4- oldal.
