Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-30 / 87. szám
Tizenkettedik évfolyam. 87. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, október 30. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedMATOLAl ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér- Egyes szám ára 10 fille'rHirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Meghívó. Vasárnap, október 31-én d. u. 4 órakor a függetlenségi körben (Dubay-ház) gyűlést tartunk, amelynek tárgya lesz városunk helyzete s fejlődésének kérdései. A gyűlés keretében Búza Barna orsz. képviselő előadja ezekre a kérdésekre vonatkozó beszámolóját s ennek nyomán fogjuk az egyes kérdéseket, megvitatni. Különösen tárgya lesz a gyűlésnek a tokajhegyaljai bortermelésnek, borértékesítésnek s váró sunk iparának és kereskedelmének fejlesztése. Meghívjuk a gyűlésre pártkülönbség nélkül a város minden polgárát s minden érdeklődőt. Akik az egyes tárgyakhoz hozzászólni kívánnak, legyenek szívesek ezt a kör elnökénél bejelenteni. Sátoraljaújhely, 1909. évi október hó 26. Hazafias üdvözlettel: Kincsesy Péter, a függetlenségi kör elnöke. János röpülése. Privolcsik János egy szép napon fölfedezte magában, hogy ci ur, a kit nem lehet Iakatosmühely fenekén eltemetni, mert annál sokkal különbekre van hivatva. Bántották továbbá némi társadalmi kérdések is és tele volt ambícióval a lelke, amely olykor, bizalmas magányos órákban sokat háborgott. A városban rokonai laktak, szegény kishivatalnokok, a kik azonban kétes elegáuciájukban előkelőknek nevezték magukat és lenézték a mesterembert, mint ahogy lenézi a magánál alacsonyabbnak vélt társadalmi állású embert mindenki a világon. S Privolcsik Jánost is addig nézték, addig, a mig a legény befurakodott a vármegyére napidijasnak. Annyi szent igaz, hogy az alispán nem vetett olyan szép gömbölyű betűket, mint ő, a kit a mesterei szívesen használtak föl máskorában is számlairásra, épp oly bizonyos, hogy nagyobb ambícióval kevesebb ember másolt, mint János. Es állandóan léniát használt, mert azt rá Obstruál a király. A parlamenti többség, ha ellenzékbe megy, akkor is többség marad. Ha feloszlatják a képviselőházat és az uj választás után jönnek be az uj képviselők, — bizonyos, hogy akkor is a iliggetlenségi és negyvennyolcas párt lesz többségben. A pártegyeséget megbontani ebben a többségben azért nem lehet, mert ezt a pártot mindenféle egyéb kapcsolatokon kivtil főleg a nemzeti érzések tartják együtt. Minél erősebb az a törekvés, hogy ezt a pártot szétrobbantsák, annál melegebben, annál őszintébben, annál nagyobb ragaszkodással nyilatkoznak meg benne a nemzeti érzések. Ezzel lehet megmagyarázni, hogy habár nekünk csak 67-es alkotmányunk van, — a negyven- nyolcas párt ma, ehhez az alkotmányhoz is ragaszkodik, sőt minden olyan kompromisszumra hajlandó, melylyel a saját pártpro- grammjátkormányképessé tehetné. Ezért nem fél a párt a képviselőház felosztásától, ezért nem fél az uj választások eredményétől. Ezért vannak kolosszális tévedésben azok, akik azt gondolják, vagy éppen abban reménykednek, hogy a negyvennyolcas programm népszerűsége megszűnt, — mert lehet helyezni a fogalmazványra, különben összetéveszti az ember a sorokat, amelyek rengeteg ravaszságot tartalmazhatnak. így kell annak lennie, mert szavak voltak mindig benne és mindig csak szavak, annak a biztos reménytelenségével, hogy bármikor is megérti, mit tartalmaznak az árvaszéki elnök ur hieroglifái értelmi szempontból. János emelkedésének főleg a női világ örült, mert immár úrral volt alkalma társalognia, lévén a vármegye fiatal napidijasa igen müveit lelkű, férfiú, aki leszamarozott minden fölebbvalót (mikor az nem hallotta), sőt úgy szerepeltek mindazon egyének az elbeszélt történeteiben is, megtörtént eseményeket valahányszor csak előadott János. Az életmódját szükebb keretek közé vonta, de ezen nem, busult, mert legalább ur volt. 0 annak érezte magát és kinek-kinek érzelme fölér valódi tényállásokkal. Immár, hogy szaladtak az esztendők és megnyúltak a betűi, karcsú formát szedve föl, részint elfeledte a régi foglalkozását és beszélt a technika csodáiról. Beszélt fólbeaz ország választóközönsége tudja( látja, hogy a negyvennyolcas párt a kormányképesség megszerzésére azért szánta el magát, — pro- graminpontjainak jelentékeny részét azért volna hajlandó kikapcsolni a politikából, mert egyedül csak ezen áldozatok árán volna lehetséges a nemzetet az önállóság és függetlenség felé egy lépéssel tovább vezetni. Ezért nem lehetséges az, hogy a hatvanhetesek újból egyesüljenek és az országban megint töb- ségre — vagy csak számbavehető kisebbségre is — jussanak. Most már akármit gondolnak is Bécsben, csakis két irányban határozhatnak. Vagy kompromisszumra lépnek a kormányképes függetlenségi és negyven- nyolcas párLtal, vagy alkotmány- ellenes kormányt küldenek az ország nyakára. A függetlenségi párt hajlandó a kompromisszumra. Igenis, hajlandó kormányképessé tenni a maga programmját, — egyetlen feltétele csupán az, hogy a nemzet önállóságára való törekvésében meg ne akadályoztassák. Nem gondolunk ezúttal a per- szonál unióra. Nem gondolunk a közös hadsereg egységének megbontására, bárhogy a nemzetnek ezen jogairól lemondani nem fo- gnnk : ellenben gondolunk az 1867. évi XII. törvénycikkben maradt mérnöki pályájáról, ahol babérok kecsegtették, sőt utol is érik, ha a melle épp olyan erős, mint az acél, meg a réz, amelyek tudvalevőleg megalázkodó szolgákká vál nak a technikában. — Oh Privolcsik ur — sóhajtozott olykor a sarki fűszeres leánya — maga pályát tévesztett. — En is úgy gondolom, igen tisztelt kisasszony. — Magának feltalálónak kellett volna lenni, — fűzte tovább a leány. Mondja csak, sosem talált föl semmit ? János ebben a pillanatban lépett a kultúra bajnokai közé. Egy villamos ütés volt az egész, semmivel sem több, de föltalálta önmagát. Rejtélyes álarcot öltött, az ajkát rágni kezdte és úgy mondta nagyon hallkan : — Honnan tudja azt az igen tisztelt kisasszony ? — En nem tudok semmit, mentegetőzött a leány, csak úgy gondoltam. Tehát csakugyan igaz volna ? — Bocsásson meg, de nem beszélhetek. Még azt találná hinni, hogy hivalkodom. foglalt azon közös ügyek megbontására, melyeket Deák Ferenc is a nemzet szabad akaratának megnyilatkozásától tett függővé. Jól van. Ha bécsi politika azt gondolja, hogy Magyarországon olyan többséget képes választatni a parlamentbe, mely a gazdasági közösség mellett fog szavazni, — próbálja meg. Ha lesz ilyen többsége, akkor mi az ellenzéki padsorokra szorulunk és ott folytatjuk a küzdelmet a nemzeti függetlenségért ; de az eljárás alkotmányossága ellen bizonyára nem szólhatunk; addig azonban, mig az országgyűlés többsége a függetlenségi pártból kerül ki, Bécs is köteles, sőt kénytelen lesz elfogadni törvényesnek és alkotmányosnak a nemzet függetlenségi és önállósági törekvéseit. Igaz, hogy a párt vehemens obstrukció utján jutott többségre ; de ez az obstrukció csak azért válhatott eredményessé, mert törekvései a nemzeti érzésekben gyökereztek. Igaz, hogy most a korona obstrukciójával állunk szemközt, amit talán re- vánsnak kell tekintenünk, de viszont igaz az is, hogy a nemzet obstrukciója paktummal nyert befejezést, melynek minden feltételét becsületesen megtartottuk. Ne feledjék el a bécsi urak, hogy ha ez a paktum a nemzet és a király között létre nem jött — Óh, Privolcsik ur, maga olyan szerény. Beszéljen. De Jánosból egy szót sein lehetett kivenni. Épp úgy benne maradt a szög is, amit ez a beszéd ütött a fejébe. Azon az éjszakán nem is aludt (ez már igaz, mert jórészt énekelt a korcsmában, habár az italt sem mellőzte), másnap pedig a hivatalban annyit mondott nagyokat ásitva : — Majd nevettek ti még rajtam 1 — No I — Azt mondtam, hogy majd nevettek ti még egyszer, ha a leghíresebb föltalálók közé kerülök 1 Egyszerre eszébe jutott mindenkinek a félbe maradt gépészmérnöki pálya s halvány irigység lepte el az arcokat. — Dolgozol valamin ? — kérdezte a szomszédja. János csak a szeme rebbenósével mutatta, hogy dolgozik, Igen titokzatos volt, folyton a levegőbe me- redezett, hogy az már, sok volt. Es csakugyan boszantó is az állapot, mikor az embernek semmi sem jut az eszébe, amin dolgozni kellene. Az ŐSZI és TÉLI idényre a legjobb pamut- és gyapjú- fonalból készítek férfi-, női- és gyermek-harisnyákat, sport- és vadász-harisnyákat, valamint urak részére gallérvédőket, stb. " " Sátoraljaiyhely, Bátezy-iito 15 szám, Javításokat pontosan és gyorsan készítek, Lapunk 8 oldAl.
