Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-23 / 85. szám

Tizenkettedik évfolyam. 85. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, október 23.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS:

Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA.

Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér,

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

Kitart-é a nemzet ?

Irta: dr. Búza Barna.

Csakugyan nem akarna a magyar nemzet kivergődni ebből a mostani rettenetes nyomorúságából gazdasági lekötöttségéből ? Csakugyan nem kívánja a gazdasági önállóságot s az akar maradni, ami most : Ausztria adófizető gyarmata ?

Majd eldől a választáson, — ha ugyan mer valaki választást csinálni ebben a kérdésben. Majd eldől akkor, hogy egy két apró katonai engedményért odaadja-é a nemzet a gazdasági függetlenséget s belenyugszik-é abba, hogy belátható időkig mindig a mai nyomorúságban maradjon ?

Nagy és nevezetes fordulópont ez a nemzet életében. Hosszú évtizedekre most dől el a sorsunk. Most válik el, hogy kiszabadul- hatunk-é az Ausztriához való gazdasági lekötöttségünkből, elindul- hatunk-é az önálló, egészséges fejlődés utján, megteremthetjük-é nemzeti iparunkat, kereskedelmünket s evvel egy boldogabb jövő alapját, vagy még sok-sok évtizedekig nyakunkon marad a közös

bank, a közös vámterület s vele az egyre fokozódó romlás és nyomorúság ?

Megértheti azt a leggyengébb képzettségű ember is, hogy miért pusztít el minket a gazdasági közösség. Megmondja világosan a kereskedelmi statisztikánk. Even- kint most már több mint ezerót- százmillió korona értékű árui hoznak be hozzánk Ausztriából. Ezerötszázmillió koronát fizet ki ez az ország minden évben Ausztriának ruháért, gépekért, egyéb ipari cikkekért. Hát ha mi nem fogjuk tudni itthon megcsinálni még a testi ruhánkat se, ha még azért is sok százmilliókat fogunk éven- kint az osztráknak fizetni, természetes dolog, hogy tönkre kell mennünk. Ezen pedig nem segíthetünk máskép, mint az önálló vámterülettel. Es az önálló vámterületet csak úgy állíthatjuk fel 1917 ben, ha most megvalósítjuk az önálló bankot.

Ezért ragaszkodik a függetlenségi párt az önálló bank követeléséhez. Három éven át sokat eltűrt, sokat megszavazott, mind csak azért, hogy addig el ne rontsa a helyzetet és hogy majd

az önálló bank mellett annál erősebben és szilárdabban megállhasson.

Ellenségeink gúnyoltak, szemünkre vetették, hogy egészen behódoltunk már Bécsnek, feladunk mindent s fel fogjuk adni az önálló bankot is. Mindig azt feleltem erre: várják meg, majd meglátják, hogy ha kisebb dolgokban a béke kedvéért enged tünk is, az önálló bank mellett annál szilárdabban meg fogunk állni.

íme: az egész függetlenségi párt szilárdan és rendületlenül áll az önálló bank ügye mellett. Láthatják ellenségeink, akik bizalmat- lankodtak, láthatják barátaink, akik bíztak bennünk, hogy becsülettel megtartjuk a szavunkat, Állunk és ki fogunk tartani, bármi történjék is. Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy ha már az időből kifogyunk, az átmenet kedvéért 2—3 évvel elhalasszuk az önálló bank felállítását. Ennyi halasztás nem árthat semmit, — ennél tovább nem megyünk semmi szin alatt.

A függetlenségi párt kitart és nem enged. Hogy mit fog tenni

a király, nem tudjuk. Szomorú hogy megint akadnak magyar emberek, akik ajánlkoznak Bécs- ben, hogy ők olcsóbban is vállalják, elengedik az önálló bankot, sőt készek annak híveit, a függetlenségi pártot választáson tüz- zel-vassal letörni, csak valami csekély kis katonai koncessziót adjon nekik a király, amivel a választók előtt csúf vállalkozásukat fedezhessék.

Persze, Andrássy grófnak jó dolga van, ő nem lát szükséget s azt hiszi, hogy már boldog lesz az ország, ha a bakák hasára kétfejű sas helyett a király monogrammját teszik. Kérdezné csak meg a magyar iparost, a magyar kereskedőt, attól megtudhatná, hogy a gazdasági közösség milyen nyomorúságot teremtett már itt és hogy ha ebből ki nem gázolunk, hiába hoznak nekünk akármiféle katonai jelvényt, elpusztul az ország.

Mi kitartunk. Ha Andrássy csakugyan vállalná a harcot az önálló bank ellen — amit én ma se tudok róla elhinni — akkor aztán a nemzet magatartásától függ minden. Ha a nemzet

Az érc-kakas.

(Folytatás.)

II.

Még aznap teljes parádéba öltözött a főhadnagy ur és beállított leendő apósához, hogy ünnepélyesen megkérje a leánya kezét. Es hozzátette :

— Ismerem a föltételt. Nos, nem rajongok az uniformisért . . . Elsőben is ember akarok lenni és dolgozni akarok. Ha méltónak Ítél arra, hogy folytassam a munkáját, hát én életcélomat látom ebben, de csak úgy, ha Paula, akit imádok, boldog lesz velem . . .

— Derék embernek ismertem. Itt a kezem. Önnek adom egyetlen kincsemet. Csupán egyet kötök ki: Mielőtt a gaiambosvári református templomot be nem fejezzük, szó sem lehet az esküvőről. Nekem építőtársra és nem vőre van szükségem I

— De hisz akkor még két óvet kell várnunk 1

— Nincs fölebbezés 1 Amig az órckakas nincs a torony tetején s a templomot ál nem adjuk: Addig szót se többet 1 Az esküvő is az uj templom oltára előtt lesz.

Az érc-kakas. Ki hitte volna, hogy az még bajt és kétségbeesést fog

okozni ? A lovassági laktanya elkészült, a főhadnagyi egyenruha valamelyik szekrény fenekére vándorolt. Harmatos Gyula elegáus polgári ruhában játszta a boldog vőlegény szerepét, a református templom is elkészült, de hátra volt még az érckakas 1

Még mielőtt féltették, sok gondot okozott. Mert nemcsak tartósnak, hanem könnyednek is kell lenni: hadd mutassa, mintha csak ebben a pillanatban repült volna oda. A rúd is, melyen az ércmadár áll, nem afféle közönséges rúd. Nagy hivatasa van ennek az egyszerű szerkezetnek. Meg kell éreznie : merről fuj ti szél s nem szabad válogatni sem az éjszaki, sem a déli, sem a keleti, sem a nyugati fuvaimakban.

Külön műszaki bizottság állapi- pitotta meg a rudat is, a kakast is. Es Harmatos Gyula meg, Paula dobogó szívvel nézték, mint húzzák fel a vasszárnyast a toronyba.

Szép csendes nyárutói napon büszkélkedett először a kakas ott a magasságban. Milyen pompás kilátásban gyönyörködhetett! Köröskörül a legszebb panoráma, megvilágítva a fölséges naptól . . . Közel a vér- teshegység, távolabb a Duna széles, ezüstös szalagu, közvetlen alatta az elterülő város . . . Milyen csodás távlatból láthatta a kakas a szép Galambosvárt.

A szomszéd város református hívei irigyelve nézték s méreg elfutotta, amint a galambosváriak dicsekedve mondták:

— Nincs ám több ilyen kakas az országban, még a szoraszédéké is csak baromfi ehhez, a mi királyi madarunkhoz képest!

A mátka pár boldog volt. Még egy-kót hét és mehetnek a paphoz.

De ekkor közbe jött valami. A műszaki bizottság megvizsgálta az érckakast és nem volt vele megelégedve. Rögtön hivatták Barnabás uramat és Harmatos Gyulát.

— Uram ! A kakas hátsó fele nagyon is alant van. Ez nem maradhat igy !

S valóban, a vasmadár felemelt fővel, mereven nézett az égre, megvetve mindent, ami földi.

Ennyi fölfuvalkodott gőg még sem tűrhető el. Nosza, megindult a tanácskozás.

— Tisztelt szakfórfiak! — jelentette az elnök —• a fizikai törvény azt tanítja, hogy az egyensúly akkép jő létre, ha az illető tárgy egyik fele épp olyan nehéz, mint a másik.

— Helyes 1 De mit csináljunk, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk? — kérdezte Harmatos Gyula, a vőlegény aki most is folyvást a szép Paulara gondolt.

— Le kell valamit reszelni a kakas farkából! Hadd legyen köny- nyebb s akkor majd egyenesen lebeg a madár.

— Inkább nehezítsük meg a fejét 1

— Meg kell növeszteni a taraját!

— Úgy van I Majd lehajtja aztán a fejét a dacos jószág.

Es a vita mind erősebb hullámokat vetett. A vőlegény közel jutott a kétségbeeséshez. Már-már megállapodtak volna, amikor Harmatos Gyulának mentő gondolata támadt.

— Üres a begye annak a kakasnak !

Mintha villamos ütés érte volna az egész műszaki bizottságot ott a torony csúcsán, mert hát fönn, az állványon folyt a nevezetes vita.

— Kolosszális ideal — hangzott mindenfelől. Minden homlok a nehéz probléma megoldását hirdette. Valaki annyira elbizta magát, hogy már ólcelni is mert és hetykén vetette oda:

— Biz ez a vaskakas éhes ! Szinte hallom, hogy korog a gyomra.

— Tele kell tömni a begyét ólom- söréttel!

Ez volt a döntés. Paula a szép mennyasszony, könnyes szemekke

ELADÓ HÁZAK olcsó és kedvező fizetési feltételek mellett

________ bővebb felvilágosítást ad ~~ ' '

Dr. BETTELHEIM JAKAB, ügyvéd

________________ Sátoraljaújhely» Kazinczy-utcza 11 szám.

Lapunk G oldal.