Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-16 / 83. szám

~W9

Tizenkettedik évfolyam. 83. szám.

Sátoraljaújhely, 1909.

Szombat, október 16.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk.

Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS:

MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér,

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

íarifa harc Ausztria ellen.

Ausztria államosított vasúthálózatával erős fegyverekre tett szert a magyar kivitel megbénítására.

Közzétett tarifa reformja azt bizonyítja, hogy fegyverekkel a legkíméletlenebb módon akar élni. E tarifák 1910. év január hó 1-én léptek életbe. Sürgős feladatunk, hogy az osztrák támadással szemben megvédjük gazdasági érdekeinket. E támadásra régen készül Ausztria és harcias szándékát soha nem is leplezte. Ennek bizonyítására legyen szabad az államosításra vonatkozó törvényjavaslatok indokolásából a következőket kiemelnem :

„Az államosítás folytán az osztrák államvasutaknak módjukban lesz fokozottabb mértékben vonalaikra terelni a monarchia forgalmát, a kivitelt előmozdítani, a behozatalt pedig szabályozni. Módjukban lesz továbbá az államvasutaknak, hogy a forgalmat a hosszabb osztrák vonalakra tereitessék, viszont egyes viszonylatokban gazdasági okokból a más útvonalak szállítási jogosultságát is kimondhatják.,,

Ezen indokolás nyílt bevallása annak, hogy Ausztria illojális harcra készült ellenünk. Illojális az osztrák tarifareform elsősorban azért, mert mig a magyar államvasutak tervezett tarifa emelése az eddigi tarifáknak csak 7

—10 százalékára rúg, addig az osztrákok egész 50 százalékig fogják a szállítási dijakat felemelni és e prohibitió jellegű fuvardíjakkal némely magyar árut az osztrák piacról teljesen leszorítani, mig azok hatását az osztrák árukra külön díjkedvezményekkel fogják paralizálni.

Illojális továbbá az osztrák tarifákban érvényesülő mesters.vonalmeg- hosszabbitás is. Az oszták tarifákban evonalmeghosszabitásokkétféle eredetűek. Az egyik az úgynevezett virtuális hossz, amelynek számítása akkor jogosult, ha sok költséget igénylő műszaki léte- sitvények, — a forgalom nehéz lebonyolítása, vagy a korlátolt teljesítő képesség ezt indokolttá teszik. Nemzetközi szokás jog, hogy a befektetések, az üzemköltségek és a teljesítmény arányában számítják többre a megfelelő vonalhosszt. Ily alapon állapították meg például, hogy a Aeszlaubruck-Kammer-i vonalrész másfélszeres hoszra számítható. Ily példák továbbá a simmeringi

vasút, számítva a Baja-Bátaszéki hid 18 kilométer helyett 40-re- Ugyanezen alapon számíthatnánk virtuális hosszakat a pozsonyi alagutnál, a fiumei-kammera-ora- viczai vonalrészre és igy tovább. Az ezen alapon számított osztrák vonalmeghosszabbitásokat jogosultnak kell elfogadnunk, de ellenkezik a nemzetközi szokásjoggal, ha nem az említett mathe- matikai alapon lesznek a virtuális hosszak megállapítva. Teljesen ellenkezik pedig a nemzetközi szokásjoggal az osztrákok azon önkényes vonalmeghosszabitása, amidőn a különböző útirányok közül a leghosszábbat veszik alapul, holott minden más európai államban a két végállomás között mindig a legkisebb kilómé- terszám szerintit veszik vonalhosz gyanánt és a tarifát a legolcsóbb útirány egységárai szerint számítják. Az osztrák tarifatervezetben több ily önkényes mesterkélt vonalhosz van felvéve, a melyek egyes relációkban egész 50 kilométerrel hosszabbítják meg kiviteli utunkat.

Végül illojális az osztrák tarifa azon tendenciája, amellyel bennünket az eddigi forgalom részesedéstől el akar ütni. Midőn a magyar államot reá kénysze- ritették arra, hogy az óriási befektetéseket igénylő katonai célokat szolgáló vidrányi-beszkidi és körösmezei vonalakat kiépítsük, ellenszolgáltatás gyanánt a külföldi forgalomban való részesedés lett részünkre kilátásba helyezve. Azon körülmény pedig, hogy most agics wieni és az ost- nordwest relációkat a helyi díjszabásba vették fel, arra enged következtetni, hogy részesedé sünktől el akarnak bennünket ütni és e forgalmat teljesen magukhoz akarják ragadni.

A vázolt támadás annál súlyosabban sújtja kivitelünket, mert Magyarország főleg tömegárukat exportál Ausztriába, melyek árát nagyon is befolyásolja a szállítási díj.

Ami fakivitelünket illeti, úgy a felvidéki fára vonatkozólag eddig sem voltak kedvező kötelékei vagyis közvetlen díjszabások, mert azok csak 5—6 koronával voltak olcsóbbak, mint a kilometersze- rinti díjtételek. A galicziai, bukovinai viszonylatban tervezett emelés mintegy 20 százalékra rúg. Az osztrák verseny tehát csak akkor lesz felvidéki fatermelésünkre veszélyes, ha az osztrák termelőket díjkedvezményben fogják részesíteni, a magyar kivételes köteléki díjszabást pedig nem újítják meg.

Szénkivitelünk jövője még szomorúbb képet mutat, mert a határszéltől Wienig terjedő távolságoknál az eddigi fuvardijat több mint kétszeresére emelték. Így pl. a wieni viszonylatban 15 f. 34 f.-re emelték fel a fuvar- dijtételt és ezzel lehetetlenné teszik az eddigi körülbelül 3 millió q.-ra tehető szénexportunkat, ami 1500—2000 munkásnak veszi el kenyerét, mig mi kb. 13 Va millió q. szenet és pirszenet hozunk be Ausztriából és ezzel 7—8000 osztrák munkást istá- polunk. Szemünk előtt áll tehát azon óriási kár, amely az osztrák tarifa merényletből termelésünket értheti s keressük már most a védekezés és a megtorlás eszközeit.

Be kell vallanunk, hogy puskaporunk egy részét már elpu- fogtattuk azzal, hogy jövő tarifáinkat közre adtuk, mielőtt az osztrák tarifákat ismertük volna. Az is bizonyos, hogy kezünk a kiegyezéssel 1917-ig sok tekintetben meg van kötve. Mindazonáltal netn állunk tegyverzet- lenül az osztrák támadással szemben.

Teljesen magunkévá teszsük Gerő Károly máv. főellenőrnek a vasúti- és hajózási klub közgazdasági szakkbizottságában 1908 évi december 11-éu tartott felolvasásában kifejtett azon véleményét. hogy az osztrák támadásokkal szemben leghatásosabb fegyverünk lesz a mai köteléki rendszer felmondása,

Ennek felmondásával egyúttal be kell szűntetni mindazon megállapodásokat is, melyeken forgalmunk irányítását lekötöttük és be kell szüntetni mindazon referenciákat, amelyeket eddig osztrák áruknak adtunk. így például a dombran—debreceni viszonylatban a 170 korona díjtételből 27 koronát elengedünk 5 a budapesti viszonylatban az engedmény 29 korona, a gáztartásra rendelt szén még további 6 k. engedményt kap tiz koronánként

Helyesen mutat rá Gerő Károly jelzett felolvasásában arra, hogy az Ausztriával a kiegyezés idejére lekötött közös áruosztályozásra és díjszabáson kívül képezhetünk egy autonom díjszabást országhatártól országhatáráig, amelyet teljesen a magyar speciális viszonyok szerint képezhetünk ki( különös figyelemmel lévén azon csomópontokra, amelyekkel kikerülhetjük a bécsi dijszábást. Ha azután felszabadul tunk a közösség nyűge alól, úgy természetesen az áruszabályozást is, csakis hazai érdekeinknek

megfelelőleg kell megállapítanunk. Tisztán áll előttünk, hogy hazai termelésünk megvédését a magyar viszonyoknak megfelelő tarifa-politikát csakis önálló gazdasági berendezéssel érhetünk el.

Ezen alapra lépett vasúti politikánk, amidőn 1891-ben megváltottuk az akkori osztrák—magyar államvasutnak országunkban fekvő részét.

Ezen alapon haladt tovább Kossuth Ferenc, midőn az uj kiegyezésben fenntartotta a tarifaképzésben az ország szabad rendelkezési jogát,

Ezen az utón most már meg- állani vagy visszatérni nem lehet. Az osztrákok oly harci tarifákat léptetnek életbe, amelyek fölérnek egy önálló vámterülettel. Az osztrák támadás egyaránt éri és sújtja Magyarország minden lakosát. így rombolják le az osztrákok azon falakat, amelyek eddig különböző nemzetiségüeket, különböző politikai állásuakat elkülönítettek. Álljon tehát az egész nemzet az önálló gazdasági berendezés alapjára. És a nagy cél kivívásában ne legyünk kishitüek. Az hogy a dinasztia idegenkedik a magyar érdekeket Ausztriával szemben megvédeni, nem lehet ok a meghátrálásra. Elég példát láttunk magunk előtt, ahol a fejedelem akarata meghajolt a nép állhatatos és erős követelése előtt. T alán elégséges e tekintetben a polgári házasság kivivására, de még inkább Lueger esetére reá mutatni. Luegert polgármesteri állásában csak 8 szőri megválasztása után erősitete meg a császár. Es ugyanezen Lueger most a dinasztia teljhatalmú kegyence.

Mi nem riadunk vissza a gazdasági harctól, amelyre az osztrák szertelenség kényszerít bennünket. A harci tarifákkal szemben, ha kell a retorzió fegyvereit szegezzük. Az osztrák érdekeket könnyen szivén találjuk, ha az ő importjukat támadjuk meg.

Csak texitlárukban behoztunk 1908-ban 1,109,979 métermázsát 556.209,641 K. értékben, összes behozatalunk pedig 33,654,607 q. 1339,353,747 K. értékben volt.

Magyarország fogyasztó képességét legjobban illusztrálja az, hogy 8 éven belül az Ausztriából hozott áruk közel 45 százalékkal, értékük közel 50 százalékkal növekedtek.

Ha Ausztria szertelenségében oly vak, hogy saját érdeke ellenére legjobb kolóniája kizsarolására, tönkre tételére tör, úgy a nemzet öníentartási ösztöne meg fogja találni a fegyvereket az ádáz támadás visszaverésére.

Lapunk 6 oldal