Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-11 / 73. szám
POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Győznünk keil, A politika ismét elfoglalta domináló szerepét az újságok hasábjain. Máskor is előtérben állott mindig a politika nálunk — par excellence politizáló nemzet vagyunk — mégis most a rendesnél is nagyobb mértékben fog- lelkoztatja az embereket a politika. A mostani nehéz viszonyok mellett természetes, hogy mindenki különös érdeklődéssel kiséri a politika fejleményeit és nagy várakozással tekint a jövő eseményei elé. Tagadhatatlan, hogy a mostani helyzet nagyon súlyos és a legnagyobb államférfim bölcseségre, körültekintésre, higgadtságra van szükség, hogy elkerülhessük az esetleges komoly válságot, amely most lényégét minket. A király és a nemzet, precízebben a nemzet túlnyomó többsége egymással ellentétbe került. A függetlenségi párt 1911-ben fel akarja állítani az önálló bankot, a király pedig — noha elismeri a nemzetnek ehhez való törvényes jogát — nem látja ezt az időpontot erre alkalmasnak. Ha ezt a két ellentétes álláspontot nem lehet valahogy kiegyeztetni, akkor megint egy küzdelemmel, izgalommal teljes korszak köszönt ránk, amely szomorú kihatásában ismét évekre megbénítja az or szágot fejlődésében. Mégis — őszintén megvallva — bizonyos optimisztikus reménykedéssel nézünk a krízis kimenetele elé. A korona, amikor az önálló bank felállításához nem adta beleegyezését, illetőleg amikor kijelentette, hogy nem bizhatja a kormányt olyanokra, akik programmjukban az önálló banknak sürgős felállítását vallják, nem helyezkedett mereven szembe a függetlenségi pártnak, mint a parlament többségének ezen kívánságával, csak arra utalt, hogy az időpontot nem látja erre alkalmasnak. Más tehát most a helyzet, mint volt például a katonai kérdésekben, amikor őfel sége felségjogaira hivatkozott. Vagyis, ha a felséget meg tudjuk győzni arról, hogy a mostani időpont igenis alkalmas az önálló bank felállítására és ha sikerül az ő atyai aggodalmát eloszlatni, hogy a bank kettéválasztása nem fog Magyarországra semmiféle megrázkódtatással járni, akkor nincs ké ség benne, hogy a felség meg fogja adni hozzájáruld sát. Másfelől az önálló bank felállítását halaszthatatlan szükség sürgeti. Ha a közös bank szabadalmát nem hosszabitjuk meg — amire teljes jogunk van — akkor Magyarországon teljes pénzügyi anarchia köszönt be, ami teljességgel abszurd állapot és aminek nem szabad bekövetkeznie. Más tekintetek is biztatnak avval, hogy sikerül a krízist békésen, a nemzet nagy többsége kívánságának honorálásával megoldanunk. A Fejérváry léle abszolutizmus teljes kudarca után nem hisszük, hogy végső esetben újból alkotmányellenes kísérletekkel próbálkoznának meg. A függetlenségi pártot többségi pozíciójáról semmiféle erőszakos vál lalkozással nem lehet leszorítani és bizonyos az, hogy ha ismételt választásokkal erőltetnék a dolgot, a függetlenségi párt még hatalmasabban megerősödve kerülne guldott végig az utón. Olykor meg- zökkent egy-egy vizraosta árokban. A fekete sár magasra fecscsent, a lovak csatakosak voltak, de azért repültek, mintha érezték vo’ua, hogy a gazdájuk életéről van szó. A szürke pórázaiból mér kirajzolódtak a kastély apró tornyai, ami kor befordultunk az erdőbe. Hátra dőltem a kocsi fekete bársonynyal bevont támlájára és merengve néztem szót. Az utón tört gallyak hevertek szanaszét, a sárga levelek egész kis dombokat alkottak. Beljebb a vihar derékon tört ketté egy karcsú tölgjet; lombkoronája a földet érte. Itt-ott panaszosan csipo- gott egy veréb. Talán a fiókáit kereste . . . Az egyik fordulónál hirtelen na gyot zökkent a kocsi, s nyomban utána recsegés hallatszott. Thüh, az áldóját!, — káromk.odta el magát a János és visszarántotta a lovakat. Aztán egy ugrással a földön termett, hogy a recsegés okát kikutassa. Nem kellett soká keresgénie. Az első kerekek egjike kettétört. A friss törés fehéren, reménytelenül villogott ki a kocsi alól. János nehány pillanatig bambán nézte a gúnyosan vigyorgó küllőket. be a parlamentbe. Azután meg minden alkotmányellenes kisérlet már csak azért is sikertelen maradna, mert az ország valamennyi politikai pártját tömöritené az alkotmány védelmében és azok a pártok, amelyeket mostan a bank kérdésében ellentétek választanak el egymástól, újból egy táborba sorakoznának az erőszakkal szemben. Alkotmányválság előtt állunk, ha nem tudunk valamely békés megoldásra jutni és épen ez adja meg a bakkérdésnek eredeti keretein túlnövő fontosságát, épen ez teszi a mostani politikai krízist különösen súlyossá. Mi azonban nem hiszünk az alkotmány* válság komoly lehetőségében, mert bízunk igazunkban, bízunk királyunk alkotmánytiszteletében. Nem hiszük, hogy épen most, amikor az annexió támaszlotta bonyodalmak után különös gondot kell arra fordítani, hogy a külföld előtt, mint szilárd, hatalmas monarchia jelenjünk meg, belső válságot, nehéz bonyodalmakat idézzenek fel nálunk, ami a monarchia gyengeségét, erőinek megoszlását — Hát nem mehetünk tovább ? — kérdeztem, miközben boszusan szálltam le a kocsiról. János szomorúan bökte ki : — Ezzel má’ nem ! — Hát csak hozd valahogy rendbe, — mondottam gyors elhatározással — én addig gyalog besietek a kastélyba. Hiszen alig félórányira van már innét. — Az ám — jegyezte meg a kocsis — csakhogy nem nagyon biztonságos ez az erdő ilyenkor, alkonytájba. — Ne félts engem — szóltam mosolyogva — el vagyok látva minden eshetőségre. Es a köpenyem zsebéből kivettem a revolververemet. Azzal útnak indultam. Az esővíz már kezdett beszikkadni a földbe, nyirkos levegő suhant keresztül a fákon ; egyébként mélységes csönd volt. A köpenyemet összébb fogtam s rátértem a gyalogösvényre, amely a kocsiuttal párhuzamost kígyózott vénig az erdőn, Az átázott sárga levelek lépteim nyomán valami különös, siró hangot hallattak. Már vagy egy negyedórája haladtam az utón, amikor oldalt a sűrűben gyanús nesz támadt. Mintha emberi léptek lettek volna. Megálltam s hallgatóztam. Semmi Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. SSSSS: Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. ___ Lapunk 6 oldal. Az inasom. — Egy orvosíanár emlékirataiból. — Mintegy tiz évvel ezelőtt — ha könyveimben utána néznék, a napot is pontosan meg tudnám mondani — történt életemnek egyik legizgalmasabb esete. Nevem akkor már meglehetősen ismert volt, sőt — szerénytelenség nélkül mondhatóuj — harrniuczöt éves korom dacára egyike voltam a legkeresettebb mütő-orvosoknak. Az operáid kést a legnagyobb biztonsággal kezeltem, s higgadtságom, hidegvérem a legkritikusabb pillanatokban sem ha gyott el. Egy ködös őszi napon táviratilag hívtak az öreg Osorbay báróhoz. A sürgönyben ez állott; haladéktalanul. Tüstént összecsomagoltam a műszereimet. Ha engem hívnak, — gondoltam — szükségem lesz rájuk. Azután kihajtottam a vasúthoz Tudnivaló ugyanis, hogy az öreg báró körülbelül három órányira lakott a várostól, egy elhagyott, mohos, vén kastélyban, a hóimét egész éven át alig mozdult ki. Beszélték, hogy fiatalabb korában vidám életet élt, de amióta a feleségét és egyetlen fiát eltemette, teljesen elvonult a világtól, s bár dúsgazdagnak tudta mindenki, valósággal remete életet élt. Alighogy elhelyezkedtem a vonat egyik fülkéjében, megeredt az eső. Hosszú vonalakban hullott .alá az óiomszürke felhőgomolybói, és csöp- pekre válva folydogált végig a kupé ablakain. Kelletlenül gondoltam arra, hogy ebben a komor, zord időben a kastélyig még mintegy háromnegyedórai utat kocsin kell megtennem. Mire azonban a vonat bero bogott az állomásra elállt az eső. Nyomát hatalmas pocsolyák jelezték. A falevelekről koppanva hullottak alá az esőcseppek. Az állomásnál már várt reám a báró fogata. — No, mi a baj, János? — kérdeztem a kocsist. — Rosszul vagyunk, nagyságos ur! — mondá miközben leszedte a lovakról a pokrócot s az ülésre rakta. — Hát mi a baj ? — Délben ott volt a falusi doktor. Azt hívtam el hirtelenében, mert a méltóságos ur nagyon jajgatott. Rázta a fejét a doktor ur. Azt mondta, hogy ' valami incifin- cális történt! — Hol János ? — A lábán, — szólt hátra a kocsi-, miközben a lovak közé csördi. tett az ostorával. A ruganyos kocsi nyilsebesen szá-
