Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-11 / 73. szám

POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Győznünk keil, A politika ismét elfoglalta do­mináló szerepét az újságok ha­sábjain. Máskor is előtérben ál­lott mindig a politika nálunk — par excellence politizáló nemzet vagyunk — mégis most a ren­desnél is nagyobb mértékben fog- lelkoztatja az embereket a poli­tika. A mostani nehéz viszonyok mellett természetes, hogy min­denki különös érdeklődéssel kiséri a politika fejleményeit és nagy várakozással tekint a jövő ese­ményei elé. Tagadhatatlan, hogy a mostani helyzet nagyon súlyos és a leg­nagyobb államférfim bölcseségre, körültekintésre, higgadtságra van szükség, hogy elkerülhessük az esetleges komoly válságot, amely most lényégét minket. A király és a nemzet, precízebben a nem­zet túlnyomó többsége egymás­sal ellentétbe került. A függet­lenségi párt 1911-ben fel akarja állítani az önálló bankot, a király pedig — noha elismeri a nem­zetnek ehhez való törvényes jo­gát — nem látja ezt az időpon­tot erre alkalmasnak. Ha ezt a két ellentétes álláspontot nem lehet valahogy kiegyeztetni, akkor megint egy küzdelemmel, izga­lommal teljes korszak köszönt ránk, amely szomorú kihatásában ismét évekre megbénítja az or szágot fejlődésében. Mégis — őszintén megvallva — bizonyos optimisztikus remény­kedéssel nézünk a krízis kimene­tele elé. A korona, amikor az önálló bank felállításához nem adta beleegyezését, illetőleg ami­kor kijelentette, hogy nem biz­hatja a kormányt olyanokra, akik programmjukban az önálló bank­nak sürgős felállítását vallják, nem helyezkedett mereven szembe a függetlenségi pártnak, mint a parlament többségének ezen kí­vánságával, csak arra utalt, hogy az időpontot nem látja erre al­kalmasnak. Más tehát most a helyzet, mint volt például a ka­tonai kérdésekben, amikor őfel sége felségjogaira hivatkozott. Vagyis, ha a felséget meg tudjuk győzni arról, hogy a mostani idő­pont igenis alkalmas az önálló bank felállítására és ha sikerül az ő atyai aggodalmát eloszlatni, hogy a bank kettéválasztása nem fog Magyarországra semmiféle megrázkódtatással járni, akkor nincs ké ség benne, hogy a fel­ség meg fogja adni hozzájáruld sát. Másfelől az önálló bank fel­állítását halaszthatatlan szükség sürgeti. Ha a közös bank szaba­dalmát nem hosszabitjuk meg — amire teljes jogunk van — ak­kor Magyarországon teljes pénz­ügyi anarchia köszönt be, ami teljességgel abszurd állapot és aminek nem szabad bekövetkeznie. Más tekintetek is biztatnak av­val, hogy sikerül a krízist béké­sen, a nemzet nagy többsége kí­vánságának honorálásával megol­danunk. A Fejérváry léle abszo­lutizmus teljes kudarca után nem hisszük, hogy végső esetben új­ból alkotmányellenes kísérletek­kel próbálkoznának meg. A füg­getlenségi pártot többségi pozí­ciójáról semmiféle erőszakos vál lalkozással nem lehet leszorítani és bizonyos az, hogy ha ismételt választásokkal erőltetnék a dolgot, a függetlenségi párt még hatal­masabban megerősödve kerülne guldott végig az utón. Olykor meg- zökkent egy-egy vizraosta árokban. A fekete sár magasra fecscsent, a lovak csatakosak voltak, de azért repültek, mintha érezték vo’ua, hogy a gazdájuk életéről van szó. A szürke pórázaiból mér kirajzo­lódtak a kastély apró tornyai, ami kor befordultunk az erdőbe. Hátra dőltem a kocsi fekete bársonynyal bevont támlájára és merengve néz­tem szót. Az utón tört gallyak he­vertek szanaszét, a sárga levelek egész kis dombokat alkottak. Bel­jebb a vihar derékon tört ketté egy karcsú tölgjet; lombkoronája a föl­det érte. Itt-ott panaszosan csipo- gott egy veréb. Talán a fiókáit ke­reste . . . Az egyik fordulónál hirtelen na gyot zökkent a kocsi, s nyomban utána recsegés hallatszott. Thüh, az áldóját!, — káromk.odta el magát a János és visszarántotta a lovakat. Aztán egy ugrással a földön termett, hogy a recsegés okát kikutassa. Nem kellett soká keresgénie. Az első kerekek egjike kettétört. A friss törés fehéren, re­ménytelenül villogott ki a kocsi alól. János nehány pillanatig bambán nézte a gúnyosan vigyorgó küllő­ket. be a parlamentbe. Azután meg minden alkotmányellenes kisérlet már csak azért is sikertelen ma­radna, mert az ország valamennyi politikai pártját tömöritené az alkotmány védelmében és azok a pártok, amelyeket mostan a bank kérdésében ellentétek választanak el egymástól, újból egy táborba sorakoznának az erőszakkal szem­ben. Alkotmányválság előtt állunk, ha nem tudunk valamely békés megoldásra jutni és épen ez adja meg a bakkérdésnek eredeti ke­retein túlnövő fontosságát, épen ez teszi a mostani politikai krí­zist különösen súlyossá. Mi azon­ban nem hiszünk az alkotmány* válság komoly lehetőségében, mert bízunk igazunkban, bízunk kirá­lyunk alkotmánytiszteletében. Nem hiszük, hogy épen most, amikor az annexió támaszlotta bonyo­dalmak után különös gondot kell arra fordítani, hogy a külföld előtt, mint szilárd, hatalmas mo­narchia jelenjünk meg, belső vál­ságot, nehéz bonyodalmakat idéz­zenek fel nálunk, ami a monarchia gyengeségét, erőinek megoszlását — Hát nem mehetünk tovább ? — kérdeztem, miközben boszusan száll­tam le a kocsiról. János szomorúan bökte ki : — Ezzel má’ nem ! — Hát csak hozd valahogy rendbe, — mondottam gyors elhatározással — én addig gyalog besietek a kas­télyba. Hiszen alig félórányira van már innét. — Az ám — jegyezte meg a ko­csis — csakhogy nem nagyon biz­tonságos ez az erdő ilyenkor, al­konytájba. — Ne félts engem — szóltam mo­solyogva — el vagyok látva min­den eshetőségre. Es a köpenyem zsebéből kivettem a revolververemet. Azzal útnak indultam. Az esővíz már kezdett beszikkadni a földbe, nyirkos levegő suhant keresztül a fákon ; egyébként mélységes csönd volt. A köpenyemet összébb fogtam s rátértem a gyalogösvényre, amely a kocsiuttal párhuzamost kígyózott vénig az erdőn, Az átázott sárga levelek lépteim nyomán valami kü­lönös, siró hangot hallattak. Már vagy egy negyedórája halad­tam az utón, amikor oldalt a sűrű­ben gyanús nesz támadt. Mintha emberi léptek lettek volna. Megálltam s hallgatóztam. Semmi Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. SSSSS: Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. ___ Lapunk 6 oldal. Az inasom. — Egy orvosíanár emlékirataiból. — Mintegy tiz évvel ezelőtt — ha könyveimben utána néznék, a napot is pontosan meg tudnám mondani — történt életemnek egyik legiz­galmasabb esete. Nevem akkor már meglehetősen ismert volt, sőt — szerénytelenség nélkül mondhatóuj — harrniuczöt éves korom dacára egyike voltam a legkeresettebb mütő-orvosoknak. Az operáid kést a legnagyobb biztonsággal kezeltem, s higgadtságom, hidegvérem a leg­kritikusabb pillanatokban sem ha gyott el. Egy ködös őszi napon táviratilag hívtak az öreg Osorbay báróhoz. A sürgönyben ez állott; haladékta­lanul. Tüstént összecsomagoltam a műszereimet. Ha engem hívnak, — gondoltam — szükségem lesz rájuk. Azután kihajtottam a vasúthoz Tud­nivaló ugyanis, hogy az öreg báró körülbelül három órányira lakott a várostól, egy elhagyott, mohos, vén kastélyban, a hóimét egész éven át alig mozdult ki. Beszélték, hogy fiatalabb korában vidám életet élt, de amióta a feleségét és egyetlen fiát eltemette, teljesen elvonult a világtól, s bár dúsgazdagnak tudta mindenki, valósággal remete életet élt. Alighogy elhelyezkedtem a vonat egyik fülkéjében, megeredt az eső. Hosszú vonalakban hullott .alá az óiomszürke felhőgomolybói, és csöp- pekre válva folydogált végig a kupé ablakain. Kelletlenül gondoltam arra, hogy ebben a komor, zord időben a kastélyig még mintegy háromne­gyedórai utat kocsin kell megten­nem. Mire azonban a vonat bero bogott az állomásra elállt az eső. Nyomát hatalmas pocsolyák jelez­ték. A falevelekről koppanva hul­lottak alá az esőcseppek. Az állomásnál már várt reám a báró fogata. — No, mi a baj, János? — kér­deztem a kocsist. — Rosszul vagyunk, nagyságos ur! — mondá miközben leszedte a lovakról a pokrócot s az ülésre rakta. — Hát mi a baj ? — Délben ott volt a falusi dok­tor. Azt hívtam el hirtelenében, mert a méltóságos ur nagyon jaj­gatott. Rázta a fejét a doktor ur. Azt mondta, hogy ' valami incifin- cális történt! — Hol János ? — A lábán, — szólt hátra a ko­csi-, miközben a lovak közé csördi. tett az ostorával. A ruganyos kocsi nyilsebesen szá-

Next

/
Thumbnails
Contents