Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-08 / 72. szám

Tizenkettedik évfolyam. 72. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, szeptember?. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a iegjutányosabb árban közlünk. Az iskolai év elején, A múzsák csöndes, komoly fa­lait immár vidám zaj, elevenség tölti be : megérkeztek a diákok, hogy tiz hónapon át azokban a lelki kincsekben gyarapodjanak, amelyek részben közvetve, rész­ben közvetlenül az életpályákra képesítenek s irányitólag hatnak erkölcsi világuk kialakulására. En Istenem, mennyi reményt fűz szülő, tanár és tanuló egyaránt a most megkezdett munkához s hány gyönyörű álmot fog szétszaggatni a rideg valóság, amikor majd újból bezáródnak az iskola ka­pui. Az ismeretek hiányos elsajá titását szorgalom és komoly munka még aránylag könnyen helyrehozhatják, de aki erkölcsi tekintetben a lejtőn való esés törvényeinek engedelmeskedik, azt visszavezetni és megtartani »hoc opus, hic labor estf. A nevelésnek, valóban helyesen mondják, nem lehet magasabb célja, mint erkölcsös, jellemes egyének képzése, mert az ilyenek ben rejlik a társadalom, a nemzet életereje. Sajnos, az iskola nem A pofon. A nyári színkör egyik előadása után vacsorázni mentem az „Árnyas berek“ nevű zöld vendéglőbe. A primadonna hamis éneke még fü­lembe zsongott, mikor a pincértől az étlapot kértem. A pincér, régi ösmerősöm, bizal­masan feléin hajlott. — Tessék, mondotta, a leander csarnokba menni ott vanak .... — Kik ? — Az urak, a vörös szerkesztő, a tisztelendő a doktor ur és aSpiláthy ur is . . . — Miért mentek oda ? kérdeztem. — Valami bankett van, a fiatal Izsa ur fizet mindent, sok pezsgőt rendeltek . . . A fiatal Izsát ismertem. Néhány­szor találkoztam vele a színházi fő­próbákon és a kávóházban. Tudtam, hogy az apja gazdag telek spekuláns. Hogy ő micsoda, az alig érdekelt .. A gazdag fiú mindig valami. Külön­ben sem tett idegeimre kedves be­nyomást ez az Izsa fiú. ízléstelenül hencegett azokkal a sikerekkel, me­lyeket a nőknél aratott. Emlékeztem egy cinikus kijelentésére. Tudatta a társasággal, hogy vőlegény lett a Frey kisasszonynyal. S hozzá tette : — Ez legkevésbbé sem fog kor­tehét sokat épen az erkölcsi kép­zés tekintetében, részben mert oly gazdag változatosságot nyújt tanulóinak egyénisége, hogy azt kiismerni nincs elég alkalma; részben, mert annyiféle külső ha­tásnak van kitéve a gondjaira bí­zott gyermeikifju, hogy a rendel­kezésére álló idő csekélysége s eszközeinek elégtelensége miatt e hatásokat kellőleg ellensúlyozni nem képes. Bekell vallanunk, hogy a szülői háznak, a környezetnek a tanár munkájával való egyet­értő működése nélkül igazi sikert e téren nem remélhetünk ; éppen ezért rajta kell lennünk, hogy az iskola s a tanuló környezete men­nél szorosabb kapcsolatba kerül­jön s egymás munkáját támogassa, kiegészítse. Azonban hiába vádoljuk addig az iskolát, hogy nem nevel kel­lőképen, nem irtja ki a hibákat, a gyomot az ifjú leikéből, mig a környezet, a társadalom, fokozott mértékben az ilyenekben leledzik. Mert jól jegyezzük meg azt az újabb időben hangsúlyozott gyer­meklélektani igazságot, hogy az ifjú annál inkább keres eszmény­látozni szabadságomban . . . Meny­asszonyom tudatlan szerelem dolgá­ban, én ellenbon tudós vagyok. Igaz, hogy nagyon magas tandijakat fi­zettem . . . Éppen mondani akartam a pin­cérnek, hogy sem Izsa ur személye sem pezsgője csöppet sem vonz, mi­kor a vörös szerkesztő, Kárász Dani egy jóizü, kissé vad bohém a vál­lalóra ütött. — Szervusz kiáltotta, gyere át hozzánk. Egy nagyobb stilü murit csinálunk végig. Az az Izsa fiú,. — Nem nagyon imádom, vetettem gyorsan közbe. Kárász Dani őszintén nézett rám csillogó szemével. — En ki nem áílhatom. Utálatos firma. Úgy henceg, mint egy pávián . . . De az mellékes, azért jól fogsz mulatni. Es jóízűen hozzátette : — Tudod nem vele. hanem rajta . . . Egy kettő, gyere. Karom alá nyúlt és vitt a leander csarnokba, hol vagy liarmincz ur foglalt helyet néhány egymáshoz tóit asztal körül. Az asztalfőt Izsa a fiatal, foglalta el. Mellette ült jobbra az apja, a gazdag telekspe­kuláns, balra pedig Frey Jónás, le­endő apósa. A társaság nagy részét ismertem képeket az utánzásra közvetlen közelében : ismerősei között, ko­rának társadalmában, mennél job ban halad az érettebb kor felé ; s aki ideáljait olvasmányaiból me­ríti, sajnos, ma ritkábban fordul a hazafias, történeti müveknek erkölcsi tekintetben ragyogó alak­jaihoz, hanem a detektív-tört éne­tek s a szennyes irodalom lapjait forgatja. íme, a külső hatás, a korabeli társadalom, a környezet befolyása az iskolában élő ifjúra s ez annál erősebb, minél többet forog a diák az iskolán kívüliek közölt. Hosszas bizonyitgatás he lyett csak egy pár példában kí­vánom szemléltetni állításunk igaz­ságát : a nagy társadalom s a diáktársadalom hibáinak analógi­áját. Tudja mindenki, hogy a tekin­télyt erősen kikezdték bizonyos oldalról egy idő óta. S mi ennek az eredménye ? Az, hogy az is­kolában is mutatkoznak oly je­lenségek (tiszteletlenség, a fegye­lem megtagadása stb.), amelyek azelőtt igen ritkák voltak s egye nesen a tekintélyben való hit le­rombolására vezethetők vissza. s igy természetesnek tűnt fel meg­jelenésem. Már illuminált állapotban voltak s igy mgg is éljeneztek, mi kor az asztalnál helyet foglaltam. Alig ültem öt percig az asztalnál, mikor Kocsis tisztelendő ur mula­tós hittanár, ki úgy festett, mintha uraságoktól levetett reverendába járna, felkelt és pezsgős pohárral a kezében tosztott mondott az est ün- nepeltjére, a fiatal Izsára. — Ügy vau, deklamálta hitszónoki lendülettel, én mint pap és mint ember egyaránt elitélem a párbajt. De ma este éjfélig esetleg hajnalig felfüggesztem szigorú Ítéletemet. A mi kedves barátunk, az én Izsa ba­rátom párbaja megérdemli, hogy ne közönséges erkölcsi sablonnal mé­ressék. Ez nem annyira párbaj, mint hőstett volt. Odaállt a pisztoly csöve elé, hogy védje az erényt, a női erényt, menyasszonyának, az an­gyalnak jó hírnevét. Mint pap köte- lességszerüen lelkes hive vagyok az angyal kultusznak. Mi lenne az em­berek élete, ha olykor-olykor egy angyal nem szállva le közibök meg­édesíteni, megdicsőiteni a földi létet, türhetővé, elviselhetővé tenni a si­ralomvölgyet. Uraim! Tiszteljük az angyalokat, emeljük poharunkat Frey Regina kisasszony, barátunk meny­asszonyának egészségére! Éljen 1 Azonban nemcsak a társadalom mutat az ifjúnak példát e jelen­ségekre, hanem némely, szülő — elismerem — sokszor akaratlanul is hozzájárul a tekintély lerom­bolásához, midőn gyermekei előtt gunyja céltáblájául tűzi ki a neki nem tetsző tanár egyéniségét. A gyermeki lélekben körülbelül egyenlő mértékben megosztva áll a tekintély a szülő s a tanár kö­zött; vigyázzunk, hogy az egyik fél lerombolása a másik fél pusz­tulását ne vonja maga után. A pártoskodás is erősen jel­lemzi napjainkat. Az „Éljen az egyenlőség!" jelszava mellett annyi pártra, körre, osztályra szakadunk, hogy a jó Eg a meg­mondhatója. Nos, a környezet e tekintetben is érezteti hatását az iskolára. Különböző pártok, érdekkörök, stb. keletkeznek az iskola respuklikájában; ezek a legjobb esetben lenézik egymást, máskor meg — a nagy társada­lomhoz hasonlóan — elkesere­detten küzdenek, de nem a ki­válóság babérjáért, hanem más­nemű hangzatos elsőbbségért vagy hiú dolgokért. Kocintottak, éljeneztek, kiabáltak. Mint a banketteken szokás. Újabb és újabb foasztok gyultak ki az em­berek ajkán, de akárhogy' erőlköd­tem a zavaros Ízléstelen szóáradat­ból nem tudtam kihámozni a tény­állást. Végre egyik szomszédom felvilá­gosított. A fiatal Izse aznap párba­jozott. Valami szóváltás volt Kiste­lekivel. a menyasszonya miatt. 0 megsértette Kistelekit az pofonütötte s ezt a dolgot intézték el pisztoly- párbajjal. Baja senkinek sem esett. Állítólag a lovagiasságnak sein. Azt az örvendetes eseményt ünnepelte a társaság. Minthogy az egész társaságban én voltam az egyetlen józan, ráértem gondolkozni. Furcsának találtam ugyanis, hogy valakit azért ünne­peljenek, mert valaki pofonütötte. Ez a „casus libendi“ mulattatott. Még furcsábban hatott reám, mikor Frey ur, a leendő após felkelt és az örömtől vibráló hangon hirdette, hogy büszke leendő vejére. Legyen gondoltam magamban, ón ugyan sohasem dicsekedném, ha akár a vömet, akár az apósomat felpofoz­nák, de végre is a hány ház, any- nyi szokás . . . Mikor egy óra [múlva észrevétle­nül távoztam, még sokáig fülembe Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Elsőrangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk -4- oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents