Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-08 / 72. szám
Tizenkettedik évfolyam. 72. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, szeptember?. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőin adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a iegjutányosabb árban közlünk. Az iskolai év elején, A múzsák csöndes, komoly falait immár vidám zaj, elevenség tölti be : megérkeztek a diákok, hogy tiz hónapon át azokban a lelki kincsekben gyarapodjanak, amelyek részben közvetve, részben közvetlenül az életpályákra képesítenek s irányitólag hatnak erkölcsi világuk kialakulására. En Istenem, mennyi reményt fűz szülő, tanár és tanuló egyaránt a most megkezdett munkához s hány gyönyörű álmot fog szétszaggatni a rideg valóság, amikor majd újból bezáródnak az iskola kapui. Az ismeretek hiányos elsajá titását szorgalom és komoly munka még aránylag könnyen helyrehozhatják, de aki erkölcsi tekintetben a lejtőn való esés törvényeinek engedelmeskedik, azt visszavezetni és megtartani »hoc opus, hic labor estf. A nevelésnek, valóban helyesen mondják, nem lehet magasabb célja, mint erkölcsös, jellemes egyének képzése, mert az ilyenek ben rejlik a társadalom, a nemzet életereje. Sajnos, az iskola nem A pofon. A nyári színkör egyik előadása után vacsorázni mentem az „Árnyas berek“ nevű zöld vendéglőbe. A primadonna hamis éneke még fülembe zsongott, mikor a pincértől az étlapot kértem. A pincér, régi ösmerősöm, bizalmasan feléin hajlott. — Tessék, mondotta, a leander csarnokba menni ott vanak .... — Kik ? — Az urak, a vörös szerkesztő, a tisztelendő a doktor ur és aSpiláthy ur is . . . — Miért mentek oda ? kérdeztem. — Valami bankett van, a fiatal Izsa ur fizet mindent, sok pezsgőt rendeltek . . . A fiatal Izsát ismertem. Néhányszor találkoztam vele a színházi főpróbákon és a kávóházban. Tudtam, hogy az apja gazdag telek spekuláns. Hogy ő micsoda, az alig érdekelt .. A gazdag fiú mindig valami. Különben sem tett idegeimre kedves benyomást ez az Izsa fiú. ízléstelenül hencegett azokkal a sikerekkel, melyeket a nőknél aratott. Emlékeztem egy cinikus kijelentésére. Tudatta a társasággal, hogy vőlegény lett a Frey kisasszonynyal. S hozzá tette : — Ez legkevésbbé sem fog kortehét sokat épen az erkölcsi képzés tekintetében, részben mert oly gazdag változatosságot nyújt tanulóinak egyénisége, hogy azt kiismerni nincs elég alkalma; részben, mert annyiféle külső hatásnak van kitéve a gondjaira bízott gyermeikifju, hogy a rendelkezésére álló idő csekélysége s eszközeinek elégtelensége miatt e hatásokat kellőleg ellensúlyozni nem képes. Bekell vallanunk, hogy a szülői háznak, a környezetnek a tanár munkájával való egyetértő működése nélkül igazi sikert e téren nem remélhetünk ; éppen ezért rajta kell lennünk, hogy az iskola s a tanuló környezete mennél szorosabb kapcsolatba kerüljön s egymás munkáját támogassa, kiegészítse. Azonban hiába vádoljuk addig az iskolát, hogy nem nevel kellőképen, nem irtja ki a hibákat, a gyomot az ifjú leikéből, mig a környezet, a társadalom, fokozott mértékben az ilyenekben leledzik. Mert jól jegyezzük meg azt az újabb időben hangsúlyozott gyermeklélektani igazságot, hogy az ifjú annál inkább keres eszménylátozni szabadságomban . . . Menyasszonyom tudatlan szerelem dolgában, én ellenbon tudós vagyok. Igaz, hogy nagyon magas tandijakat fizettem . . . Éppen mondani akartam a pincérnek, hogy sem Izsa ur személye sem pezsgője csöppet sem vonz, mikor a vörös szerkesztő, Kárász Dani egy jóizü, kissé vad bohém a vállalóra ütött. — Szervusz kiáltotta, gyere át hozzánk. Egy nagyobb stilü murit csinálunk végig. Az az Izsa fiú,. — Nem nagyon imádom, vetettem gyorsan közbe. Kárász Dani őszintén nézett rám csillogó szemével. — En ki nem áílhatom. Utálatos firma. Úgy henceg, mint egy pávián . . . De az mellékes, azért jól fogsz mulatni. Es jóízűen hozzátette : — Tudod nem vele. hanem rajta . . . Egy kettő, gyere. Karom alá nyúlt és vitt a leander csarnokba, hol vagy liarmincz ur foglalt helyet néhány egymáshoz tóit asztal körül. Az asztalfőt Izsa a fiatal, foglalta el. Mellette ült jobbra az apja, a gazdag telekspekuláns, balra pedig Frey Jónás, leendő apósa. A társaság nagy részét ismertem képeket az utánzásra közvetlen közelében : ismerősei között, korának társadalmában, mennél job ban halad az érettebb kor felé ; s aki ideáljait olvasmányaiból meríti, sajnos, ma ritkábban fordul a hazafias, történeti müveknek erkölcsi tekintetben ragyogó alakjaihoz, hanem a detektív-tört énetek s a szennyes irodalom lapjait forgatja. íme, a külső hatás, a korabeli társadalom, a környezet befolyása az iskolában élő ifjúra s ez annál erősebb, minél többet forog a diák az iskolán kívüliek közölt. Hosszas bizonyitgatás he lyett csak egy pár példában kívánom szemléltetni állításunk igazságát : a nagy társadalom s a diáktársadalom hibáinak analógiáját. Tudja mindenki, hogy a tekintélyt erősen kikezdték bizonyos oldalról egy idő óta. S mi ennek az eredménye ? Az, hogy az iskolában is mutatkoznak oly jelenségek (tiszteletlenség, a fegyelem megtagadása stb.), amelyek azelőtt igen ritkák voltak s egye nesen a tekintélyben való hit lerombolására vezethetők vissza. s igy természetesnek tűnt fel megjelenésem. Már illuminált állapotban voltak s igy mgg is éljeneztek, mi kor az asztalnál helyet foglaltam. Alig ültem öt percig az asztalnál, mikor Kocsis tisztelendő ur mulatós hittanár, ki úgy festett, mintha uraságoktól levetett reverendába járna, felkelt és pezsgős pohárral a kezében tosztott mondott az est ün- nepeltjére, a fiatal Izsára. — Ügy vau, deklamálta hitszónoki lendülettel, én mint pap és mint ember egyaránt elitélem a párbajt. De ma este éjfélig esetleg hajnalig felfüggesztem szigorú Ítéletemet. A mi kedves barátunk, az én Izsa barátom párbaja megérdemli, hogy ne közönséges erkölcsi sablonnal méressék. Ez nem annyira párbaj, mint hőstett volt. Odaállt a pisztoly csöve elé, hogy védje az erényt, a női erényt, menyasszonyának, az angyalnak jó hírnevét. Mint pap köte- lességszerüen lelkes hive vagyok az angyal kultusznak. Mi lenne az emberek élete, ha olykor-olykor egy angyal nem szállva le közibök megédesíteni, megdicsőiteni a földi létet, türhetővé, elviselhetővé tenni a siralomvölgyet. Uraim! Tiszteljük az angyalokat, emeljük poharunkat Frey Regina kisasszony, barátunk menyasszonyának egészségére! Éljen 1 Azonban nemcsak a társadalom mutat az ifjúnak példát e jelenségekre, hanem némely, szülő — elismerem — sokszor akaratlanul is hozzájárul a tekintély lerombolásához, midőn gyermekei előtt gunyja céltáblájául tűzi ki a neki nem tetsző tanár egyéniségét. A gyermeki lélekben körülbelül egyenlő mértékben megosztva áll a tekintély a szülő s a tanár között; vigyázzunk, hogy az egyik fél lerombolása a másik fél pusztulását ne vonja maga után. A pártoskodás is erősen jellemzi napjainkat. Az „Éljen az egyenlőség!" jelszava mellett annyi pártra, körre, osztályra szakadunk, hogy a jó Eg a megmondhatója. Nos, a környezet e tekintetben is érezteti hatását az iskolára. Különböző pártok, érdekkörök, stb. keletkeznek az iskola respuklikájában; ezek a legjobb esetben lenézik egymást, máskor meg — a nagy társadalomhoz hasonlóan — elkeseredetten küzdenek, de nem a kiválóság babérjáért, hanem másnemű hangzatos elsőbbségért vagy hiú dolgokért. Kocintottak, éljeneztek, kiabáltak. Mint a banketteken szokás. Újabb és újabb foasztok gyultak ki az emberek ajkán, de akárhogy' erőlködtem a zavaros Ízléstelen szóáradatból nem tudtam kihámozni a tényállást. Végre egyik szomszédom felvilágosított. A fiatal Izse aznap párbajozott. Valami szóváltás volt Kistelekivel. a menyasszonya miatt. 0 megsértette Kistelekit az pofonütötte s ezt a dolgot intézték el pisztoly- párbajjal. Baja senkinek sem esett. Állítólag a lovagiasságnak sein. Azt az örvendetes eseményt ünnepelte a társaság. Minthogy az egész társaságban én voltam az egyetlen józan, ráértem gondolkozni. Furcsának találtam ugyanis, hogy valakit azért ünnepeljenek, mert valaki pofonütötte. Ez a „casus libendi“ mulattatott. Még furcsábban hatott reám, mikor Frey ur, a leendő após felkelt és az örömtől vibráló hangon hirdette, hogy büszke leendő vejére. Legyen gondoltam magamban, ón ugyan sohasem dicsekedném, ha akár a vömet, akár az apósomat felpofoznák, de végre is a hány ház, any- nyi szokás . . . Mikor egy óra [múlva észrevétlenül távoztam, még sokáig fülembe Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Elsőrangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk -4- oldal.
