Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-13 / 13. szám

13 szám (2)

FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP

Szombat, február 13.

családok fiai menjenek ipari, kereskedelmi pályára is, amely családokban a hazafiság erénye szent érzésként adatott át egyik generációiul a másiknak. Addig mig csak panaszkodunk kereskedelmünk szellemére, de mit sem tesszünk annak megváltoztatására, eredményeket nem is remélhetünk. Ha a földbirtokos család egyes tagjai kereskedelemmel, iparralis fognak foglalkozni, ha a külön termelési osztályok tagjai nem idegenként fognak szemben állani, hanem tényleg megbecsülve kölcsönösen egymást, együttesen és harmonikusan fognak működni, akkor fogja kezdetét venni nálunk a valódi demokratikus fejlődés. Az a demokratikus fejlődés, melynek végeredménye nemcsak a jogok egyenlő voltának hirdetése, hanem a kötelességek egyenlő teljesítése. Ezen fejlődés egyik alapköve lesz a már tárgyalás alatt álló adóreform, melynek kétségtelen helyes czélja a terhek áthárítása a szegényről a vagyonosra Mert ugyancsak a valódi demokrata elve az, hogy az erősebb többet teljesítsen, mint a gyenge.

Ujhely köztisztasága.

Sokat, nagyon sokat irtunk már az újhelyi köztisztasági állapotokról. Csak nemrég egy hosszú cikk keretében tettük szóvá azt a tarthatatlanul, botrányos állapotot, amely Uj- helyben most télidŐben a köztisztaság terén uralkodik. De felszólalásunknak nem volt semmi eredménye, az állapotok semmiben sem változtak, amennyiben a háztulajdonosok továbbra is fittyet hánynak a közönség érdekeinek és a rendőrség is szó nélkül tűri, hogy a házigazdák nemtörődömsége miatta közönség testi épsége továbbra is veszélyeztetve legyen.

Napról napra tömegesen fordulnak elő kisebb nagyobb szerencsétlenségek. A város legforgalmasabb utcáin egymás után esnek el a járókelők és nem egy embernek keze, vagy lába törik ki a háztulajdonosok kegyetlensége és a rendőrség kötelességérzetének hiánya miatt. A kórházban alig győzik a síkos járdák áldozatainak kezelését. Szerdán is 3 ember törte kezét, vagy lábát.

Hát ezek az állapotok immár tarthatatlanokká váltak. A város közönsége nem tűrheti tovább szó nélkül, hogy a rendőrség indolenciája folytán testi épsége állandóan veszélyeztetve legyen. A legközelebbi képviselőtestületi ülésen szóba kell hozni ezt a botrányos állapotot és meg kell magyarázni az illetékes, eljárni köte les hatósági személyeknek, hogy a szabályrendeletet nem azért alkották, hogy azt mindenki lábbal tápod* hassa. Elébe kell tárni a rendőrkapitány urnák a köztisztasági szabály- rendelet következő első szakaszát:

1 §•

A ház belső és külző részeinek, valamint a ház előtt alkalmazott járdának tisztántartása miden utcában és helyeken a háztulajdonost, vagy annak helyettesét, illetőleg az épület fentartóját terheli. És köteles a házudvarát, lépcsőit és folyosóit felsöpörtetni és folyton tisztán tartani; a házi söpredéknek kellő időben való kihordásáról gondoskodni, a csatorna és árnyékszékek fertőtlenítését, mi

dőn az hatóságilag elrendeltetett, eszközöltetni; télnek idején a háza mentében lévő járdáról a havat és sarat naponkint reggeli 8 óráig eltávolíttatni, síkos időjárás esetén pedig a járdát kőpor, fürészpor, vagy hamuval behinteni, annak kellő időben való eltávolításáról gondoskodni és a lakók részére pece- gödröt tartani, egyáltalában azon intézkedéseket megtenni, amelyek a közegészség és köztisztaság érdekében szükségesek.

Követelni kell ennek a szakasznak, valamint ugyanezen szabályrendelet következő 25. §-ának végrehajtását: 25 §.

Az ezen szabályrendelet ellen vétők kihágást követnek el és amennyiben cselekményük az 1879. évi XL. t. ez., vagy az 1876. évi XIV. t. ez.-ben nem ütközik, 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén két napig terjedhető elzárással bűntetteinek. A szabályrendelet alapján befolyó pénzbüntetések a város szegény alapja javára fordítandók.

Minden valamire való városban a rendőrkapitány lelkiismeretbeli kötelességének tartja a közönség életbiztonságával szemben a járdák tisztántartására vonatkozó szabályrendeleti intézkedések szigorú végrehajtását, csak nálunk való előbbre a háziurak érdekének biztosítása a közönség életbiztonságánál.

Rendőrkapitány Ur ! Köztisztasági Felügyelő Ur! Önöknek kötelességük, sőt első sorban kötelességük a szabályrendelet intézkedéseinek érvényt szerezni és a közönség testi épségét biztosítani. Lássanak egyszer már komolyan hozzá hivatali kötelességeik teljesítéséhez és akkor aztán elérhetjük, hogy köztisztaság tekintetében legalább is oda emelkedjünk, ahol Királyhelmecz, vagy Sárospatak áll.

Ezt pedig elvárhatja, sőt megkövetelheti önöktől a város közönsége.

HÍREK.

Revolver a gyermek kezében.

A modern pedagógiának egy hibája van, — de az aztán alapos hiba — hogy t. i. inkább elméleti, mint gyakorlati irányú. Evek hosszú során át a vita tárgyát képezi pl. hogy adjunk-e a gyermek kezébe újságot, vagy ne, de nincsenek óvóintézkedések a gyermek testi jólétére vonatkozólag.

Igaz, hogy már Rusau tépe- lődik azon, hogy adjunk-e a gyermeknek olyan tárgyakat, pl. kést, a melyekkel testükön kárt tehetuek. Nevezett pedagógus szinte kívánatosnak tartja, hogy hát hagy okuljon a gyermek saját bajából.

Könnyű volt ezt Ruseaunak 300 évvel ezelőtt mondani, a midőn a gyermek lelke igazi tabula rasa volt, ma pediglen, a modern XX. században a börtönök megtelnek kisde d gonosztevőkkel és a sok gyermekgyilkosság, öngyilkosság bőven munkát ad a statisztikusoknak.

Városunkban az utolsó 6 hétben 8—10 kisebb nagyobb tanuló került kórházba az önmagán revolverrel ejtett seb miatta.

Es az orvosi operáció által megtalált golyó olykor életet ment meg, más esetben az amputálásnak veszi elejét.

A gimnáziumba vagy polgári iskolába járó nagyreményű ifjú az iskolába is magával viszi lőfegyverét, sőt az elmúlt héten egy a tanteremben röpített golyót — véletlenül csak a kezébe.

Persze először az iskolát vonják felelősségre, mert ha baj van, mindig ,iz iskolában kerestetik a baj csirája. Mert hát őt illeti meg a nevelés — oktatás misziója.

Hát oktatni oktat ugyan az iskola, nevel is, de eredményt csak az előbbiben tud felmutatni.

A nevelésben irányitó lehetne, ez a fáradsága pedig kárba vész, mert, sok esetben előbb a szülői házat kellene nevelni.

Hisz a legtöbb szülőnek tu domása van arról, hogy 10—-14 éves fiacskája lőfegyvert hord zsebében. De arra nem gondolnak, hogy a fegyver kezeléséhez szükséges óvatosság hiányzik a gyermeknél, nem látják be azt, hogy a serdületlen ifjú nem tud mindig számolni a következményekkel és a beszárnit- hatlan állapot olykor katasztrófát idéz elő, hogy olykor tréfából céloz iskolatársára, máskor pillanatnyi búskomorságból süti magára fegyverét, a mihez olykor egy „elégtelen“ osztályzat is elegendő.

____igsígek, hurutok, szamár

köhögés, skrofulozis. influenza

ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.

•' - -•,» »<* V:4Vp*

Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen» mindenkor „Rooht" eredeti csomag ólát t.

F. Heffmann-La Roche át Co. Basel (Svájc)

Ilyen a horvát paraszt helyzete s gondolkodása, de igy gondolkodnak a jobbmóduak is. Ha tehetné, se ad élelmet a magyar katonának, nem ad még nagy pénzért sem.

Valahol tíelovár környékén kis faluban töltöttünk egy napot. Mi a neve, hogy hívjak, bizony már elfeledtem. Talán neve sincsen, mert se térképen, se lexikonban nem találtam. Komisz kenyerünk elfogyott, a konzervahoz pedig nem volt szabad hozzányúlni. Ezt csak akkor szabad feltörni, ha a koplalás hetedik napján az ájulás környékez. Az élelmezést száilitó kocsikat hiába vártuk. Azok egy része eltévedt, más részét elvette az ellenség. Ép úgy, mint háború esetén szokott történni. Egy falat kenyér, egy falat hús nélkül álltunk, pedig huszonnégy órai éhséget hordoztunk magunkkal. Útnak indultunk a faluban, hogy valami élelmiszert keressünk. Csirkét, kacsát láttunk bőven, akartunk is venni, de a horvát paraszt öt forintért se adta párját. Mar belenyugodtam a vaitozhatatlanba, mikor előkerült legényem, a század dobosa:

— Lesz már vacsoránk önkéntes ur

— Micsoda te ? kérdeztem tőle.

Felelet helyett a dobba nyúlt s

két csirkét húzott ki belőle. Fejét már mindkettőnek leütötte.

— Hol vetted ?

— Hat úgy szépszerivel szereztem.

Pénzért nem kapott a jó legény,

hát úgy ütötte le mind a kettőt valamelyik udvaron.

Este nagy tüzet rakott a gézengúz a kert aljában és bográcsban főzte a csirkepaprikást. Mi a tűz körül ültünk, s epedve vártuk, bogy a dobos elkészüljön a vacsorával. Hirtelen el kiáll tóttá magát valamelyik :

— Jön a kapitány ur 1

Ijedten kapkodtunk, de el nem tüntethettünk semmit, mert akkorra a tözhöz lépett az „ezred réme“ Komorovcsák kapitány.

— Mi történik itt? kérdezte, s fél szemével a bogrács felé pislogott.

— Vacsorát főzünk kapitány ur, jelentette hüledezve a dobos.

— No hát csak csináld ! Szólott a kapitány s ő is odatelepedett a tűz mellé. Megvárta, mig elkészül, akkor kiválogatta a legjobb falato kát s megvacsorázott. Farkas étvágya volt a kapitány urnák, úgy látszik neki se adtak enni a horvátok.

— Ehhez valami ital is kellene, mondotta a katonáknak.

— Az is akad kapitány ur, felelt a dobos és odaállította a vászonból készült vedret a kapitány ur elé. Komorovcsák nagyot húzott belőle, raegtörölte hosszú fekete bajuszát, szivarra gyújtott és szó nélkül odább állott.

Egy szóval se kérdezte, hogy honnan került mindez elő. Hogy a bort honnan vették, azt én is csak azután tudtam meg, amikor a negyedik-ötödik veder járt körül.

— Honnan vettétek a bort?

— Hát azt is csak úgy szépszerivel szereztük. Úgy jött a házhoz.

Hogyan te akasztófavirág?

— Hát kérem itt a harmadik szomszédban lakik a pap. Lementünk a pincéjébe és megfúrtuk a hordóját. Jó az isten majd ad neki jövőre megint 1

Másnap reggel elindulás előtt Komorovcsák kapitány szigorú beszédet intézett a legénységhez Beszédjének az volt a veleje hogy tudomásara jutott, hogy többen hozzá- férköztek a lakossák élelmi cikkei hez s elfogyasztották azokat, miál tál érzékeny károkat okoztak. A ki ellen tehát ezentúl ilyen dolog miatt panaszt emelnek, azt a legszigorub ban meg fogja büntetni.

Harmadnapra újra valami rongyos fészekben táboroztunk. Kincsekért se lehetett egy falat kenyeret kapni. Komorovcsák kapitány maga elé hivatta a dobost:

— Estére főzz paprikás csirkét. Megértetted ?

— Igenis kapitány ur, de hol van a csirke ?

— Az a te dolgod. Annyit azonban mondok, hogy ügyesen végezd a dolgot, mert külömben irgalmatlanul becsuklak.

A dobos megértette a beszédet. Ügyesen végezte a dolgát, a kapitány ur meg lehetett vele elégedve.

(Folyt köv.)