Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-03 / 10. szám
Tizenkettedik évfolyam. 10. szám.____________________Sátoraljaújhely, 1909.________________ Szerda, február 3. POLITIKAI ÚJSÁG egjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat, vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 2- Kiadóhivatal: Landestnann Miksa es Társánál. LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egy szám ára I 0 fillér, Hirletéseket a legjutányosabb árban közlünk Búza Barna beszéde. 1 — Az adóreformjavaslatról. — Búza Barna, kerületünk orsz. képviselőjének legutóbb az adóreform tárgyalásánál a parlamentben mondott beszédét egyes lapok elferdítve, egyesek pedig hiányosan közölték. Kötelességünknek tartjuk a kerület polgárságát tájékoztatni arról, hogy mit beszélt képviselőjük a parlamentben s e célból hiteles gyorsírói jegyzetek alapján alább közöljük a beszédnek fontosabb részeit szórul-szóra úgy, ahogy azt képviselőnk a parlamentben elmondotta: T. ház 1 Az én impresszióm az, hogy két motívumból szövődik össze az adóreformellenes agitációnak gyülekezőié. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik anyagi érdekmotivurn ; his'zen évtizedek óta hirdetik, százszor megírták, ugyanannyiszor bebizonyították, t. ház, hogy ebben az országban igen nagy és igen jelentékeny jövedelmek vagy teljesen, vagy leg nagyobb részükben állandóan kibúj nak az adózás és az állami teherviselés alól. (Igaz 1 Úgy van I balfe- 161.) Azt is tudjuk, látjuk, hogy ennek a javaslatnak az egyik intenciója épen az, hogy ezeket a teherviselés alól eddig mindig kisiklott jövedelmeket most megfogja és a közteherviselésben való részvételre kényszerítse. En tehát csak egészen természetesnek találom, hogy ezeknek a nagy jövedelmeknek fáj az, hogy jövedelmük egy részét most az állam el fogja venni s hogy ezentúl, úgy mint azok a kis birtokosok és kisgazdák, a kikért annyi könvet hullattak egy idő óta ebben a par laraentben, ők is, a nagybirtokosok, jövedelmük egy részével hozzá fognak járulni az adófizetés kepében az állam terheinek viseléséhez. Egészen természetesnek találom, hogy ez fáj ezeknek a nagy jövedelmeknek, de az is egészen természetes, t. képviselőház, hogy ha ezek a nagy jövedelmek egészen meztelenül kiállanának az ország szine elé . . . Egy hang (a baloldalon): Isten őriz ! (Élénk derültség.) Búza Barna ... és azt mondanák : adóval erősen meg vagyunk terhelve, segítsetek rajtunk, a magyar nép nem nagyon sietne a védelmükre, hanem inkább kinevetné őket. Azonban, t. ház, ezeknek a nagy jövedelmeknek, azok élvezőinek megvan az a különös tulajdonságuk, hogy a saját fájdaimukat bámulatos ügyességgel tudják átszuggerálni más emberek leikébe és igen szépen el tudják hitetni azzal a kisiparossal és azzal a kiskereskedővel, hogy a mi nekik fáj, az mégsem nekik fáj hanem a kisiparos nak és a kiskereskedőnek. Ezzel a jelszóval állanak ki a kisemberek elé és azt éneklik neki. — pedig azelőtt nem igen szerették ezt a nótát — hogy : mi nékünk fáj, tinéktek fáj. (De rültség.) Es nagyrészben sikerül is ezt elhitetniük. T. ház! Ugyanezt a módszert tapasztaltuk (Halljuk ! Halljuk !) már ezelőtt egy jó félévvel, mikor a végrehajtási novella javaslatát tárgyalta ez a ház. Akkor is azok, a kiknek fájdalmas volt egy kicsit a végrehajtási novella, kiálltak a nép elé, fellármázták az országot, hogy igy a hitel el fog pusztulni, hogy igy a kisember kölcsönt többet nem fog kapni s hogy ez a javaslat épen ugyanazt a kisembert teszi tönkre, a melyiken pedig segiteni akar. Vagyis az ő fájdalmukat, az ő keserűségüket átszuggerálták a kisemberek leikébe és tényleg, bizonyos mértékig akkor is fel tudták izgatni a kis exiszteneiákat az ellen a javaslat, ellen. Pedig a következés megmutatta, a javaslat gyakorlati alkalmazása bebizonyította, hogy semmiféle romboló, káros hatása annak nem volt, sőt üdvös hatása észlelhető a kisgazdákra és a kisbirtokosokra . . . Farkasházy Zsigmondi A szeszadó emelése is üdvösnek bizonyult ? Búza Barna.- ... és ha valakinek kára volt abból a javaslatból, hát kára volt az uzsorásoknak és az 50 forintos végrehajtásokból élősködő fiskálisoknak. Ugyanazt a proczesz- szust, ugyanazt a módszert, a melyet alkalmaztak a végrehajtási javaslattal szemben az olt érdekeltek, alkalmazzák most az adójavaslattal szemben is. Elhitetik, hogy ha a nagybirtokot meg azt az ingó tőkét kissé jobban megadóztatják mint most, akkor a kis ember fog szenvedni, akkor a kisiparos és a kiskereskedő fogja fizetni azt az adót. T. ház! lia valaki előáll és azt mondja, hogy hibák vannak a javaslatban, mint a hogy előállottak többen erről az oldalról is, ha valaki ezeket a hibákat őszintén fel tárja és kéri azok javítását, ez olyan objektiv eljárás, a mely ellen sen kinek kifogása nem lehet. Határozottan állítom azonban, hogy az az agitáczió, a mely nem annyira itt a parlamentben, igen erősen tompított hangon adta elő a kifogásokat, hanem az az agitáczió, a mely országszerte folyik a javaslat ellen, a legrosszhiszemübb eszközökkel, ferdítésekkel, a közönség félreveze tésóvel . . . Sándor Pál : Melyek azok a ferdítések ? hol vannak azok a ferdítések ? Azt bizonyítani kell 1 Búza Barna: Ha kiváncsi rá, t. barátom, egy pár adattal bizonyíthatom. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy tendencziózus valótlanságok vannak azokban az agitaczionális röpiratok- ban és beszédekben, hogy elhitetnek a néppel olyat, a mi nincs benn a javaslatban, hogy ezen ferdítésekkel és valótlanságokkal felizgassák a közönséget a javaslat ellen. (Halljuk! Halijuk !) e tekintetben raéitóztassék megnézni Budapes- székesfővárosának az adójavaslatok elleni kétrendbeli feliratát. Az egyik felirat a városi polgárság érdekét hangoztatja, a másik felirat hangoztatja a városnak, speczialiter a városi háztartásnak az érdekét. Az első felirat arról panaszkodik és azt kifogásolja, hogy e reform túlságos mértékben fogja terhelni a városi polgárságot, hogy a városi polgárság adóját a földmivelő vidéki polgárság érdekében óriási mértékben fel fogja emelni . . . Sándor Pál: Ez igaz ! Búza Barna : Ez igaz Sándor Pál barátom szerint. A másik azt fejtegeti és bizonyítja, hogy ha az adójavaslat életbe lép, akkor a városok nera tudnak megélni, mert az adótételek leszállván, a községi pótadó is annyira le fog szállni, hogy nem lesz miből fedezni a városoknak a háztartási szükségletet. Ez is igaz, kérem ? (Zaj.) Panaszkodnak tehát, hogy a kereseti adó ieszáíl és igy nem lesz elég pénz a háztartás számára a városok rendelkezésére. En Sándor Pál barátomnak választást engedek, mondja meg hogy melyik igaz a kettő közül. En csak egyet állítok, hogy a kettő egyszerre nem lehet igaz. Polónyi Géza: Dehogy nem, hát a jövedelmi adó? (Zaj.) Búza Barna: Nem a jövedelmi adóról beszélnek ebben a feliratban . . . Sándor Pál: Ilyesmit Sátoraljaújhelyen el lehet mondani, de itt nem! Búza Barna: Olvastam, hangoztatták, hogy a kereseti adónál óriási adóemelést jelent a lakbér alapján való minimális tételeknek a megállapítása. Emlékezik rá Sándor Pál, neki magának említettem ezt, ő maga is azt állította, hogy a lak- bérminimum megállapítása a kereseti adójavaslatnak az eddigi adóval szemben határozott és magas emelkedést jelentene. En elővettem a czeruzát, hogy számítsuk hát ki, hogy a lak vagy üzletbórnél menynyit fizetett eddig az adózó és mennyit fog ezután fizetni. Akármilyen lakbért veszünk is alapul, — méltóztassék számításokat tenni — kitűnik, hogy a mostani minimális adótételnél nem magasabbat, legfeljebb ugyanannyit fog fizetni. Polónyi Géza: Ez nem áll! Búza Barna: Ezt nem Wekerle mondta, hanem ezt a kétszer kettő mondja, a mi még Sándor Pálnál is nagyobb ur. Sándor Pál, amikor én a számításaimat megtettem és elmondtam ezt neki, azt mondta, hogy nagyon sietős a dolga, mert Vázsonyi beszédjét kell meghallgatnia. Sándor Pál; Ez már csak rosszhiszemű heszéd! (Zaj.) Búza Barna: így történt mindenütt a vidéken: minden népgyü- lésen felolvasták, hogy eddig 15—1009/0-ig volt az üzletbér felvéve adóalapul, most pedig 40—150%-al. De nem mondják sehol, hogy az adókulcs pedig felére van leszállítva, tehát, hogy ha a 100°/o helyet ma 150 és nem 200% a maximum, az nem adóemelést, hanem adóleszálli- tást jelent. Ezt nem mondják sehol, hanem a számok tiszta játékával rosszhiszemüleg félrevezetik és becsapják az ország közönségét. Wekerle Sándor ministerelnök: Kétszáz perczentnek kellene lenni, hogy ugyanaz az adó maradjon. (Zai.) Búza Barna: Igen, 200 perezent- nek kellene lenni, hogy ugyanannyi adó maradjon, mint most, ez természetes. Búza Barna: Sándor Pál vezére az országban ennek a mozgalomnak, mint egyik generálisa a kereskedőknek, és itt is vezérszónoka volt épen ennek az iránynak. Sándor Pál iránt őszinte nagyrabecsüléssel vagyok, nagyrabecsüléssel vagyok egyénisége iránt, de ki kell jelentenem, hogy felszólalásában itt a házban is ép oly rosszhiszemű volt, mint a mily rosszhiszemüek társai okakint az országban az izgatásoknál. (Úgy van !) Méitóztassanak megengedni, ho y ezt egy-két példával igazoljam. (Halljuk!) Sándor Pál barátom felhozta, vérlazitó színekkel ecsetelte, hogy a kataszterben mily rettenetes igazságtalanságok vaunak ma Magyarországon. Jól tette, hogy felhozta. De ha jóhiszeműen járt volna el, hozzá kellett voh.a tennie, hogy e gonosz igazságtalanságokat évtizedekig tűrték azok a kormányok, a melyeket tűzön-vizen keresztül támogatott, és ez a mostani kormány az, a mely az igazságtalanságok kiigazítására javaslatot tesz. (Úgy van!) Sándor Pál t. barátom lelke, az ő nemesen érző lelke, kiszállott a Lipótváros palotasorai közül, elröpült a távol magyar falvakba, a hol egyszerű magyar kisgazdák verejtékes munkával termelik azt a gabonát, a mely milliókat hoz aztán a gabonával spekulálóknak. (Igaz! Úgy van ! Taps a jobboldalon.) AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR ÁRA 1 KORONA. KAPHATÓ LANDESMANN MIKSA KÖNYV-, PAPÍR- ÉS ÍRÓSZEREK KERESKEDÉSÉBEN. Lapunk 4- oldal.
