Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-26 / 51. szám

Tizenkettedik évfolyam. 51. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, junius 26. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A válság. Rövid idő kérdése, hogy a politikai válság ügyében döntő fordulat következzék he. A király julius 4-én megkezdi nyaralását Ischlben és addig végleges dön­tést akar hozni a politikai hely­zetben. Az egész nemzet élénk várakozással néz a korona elha­tározása elébe és aggodalommal várja a politikai tejleményeket. Bizonyosat senki sem tud most mondani. Bécsben, mint látszik meg van a hajlandóság arra, hogy közvetlenül a iüggetlenségi párttal tárgyaljanak és a koalíció többi pártjainak elejtésével a függetlenségi párt kormányvállal­kozását akceptálják, de nem ri­adnak vissza attól sem, hogy ne­hézségek esetén erőszakos eszkö­zökhöz nyúljanak és a többségi elv félretételével olyan kabinetet állítsanak az ország élére, amely­nek pártja nincsen. Lukács Lászlónak politikai sze­replése volt a nmlt hét elsőrangú szenzációja. Az ő homo regius gyanánt való küldetését a leg- különbözőképen fogadták és kom­Júniusi délután. Irta: Mok Ferencné. Mint egy nagy, lomha, fehér kí­gyó, úgy feküdt a poros országút az aranysárga buzatáblák között. A portól behintett cseresznyefák alig vetettek egy kevés árnyékot az útra. A juuiusi délután csöndjét sem madárdal, sem emberi hang meg nem zavarta, mintha a nap tüze minden életet megbénított volna. Csak egy vékonyágu cseresz nyefa alatt látszott egy kis élet. Tarkaruhás, fiatal parasztasszony, egy csomó árokfüre hajtva fejét mélyen aludt. A kanyargós ut végén egy ka­tonaruhás alak gyors tempóban kö­zeledett. Piros sipkáján, kék attilá- jának vállain finom porréteget szi­tált a gyors menés. Mikor a pihenő asszonyhoz ért csodálkozva fordult meg s egy pillanatig tétovázott. Azután leült a sáncz szélére szembe az alvó asszonynyal, sipkáját maga mellé dobta s kíváncsian nézte az álomtól, melegtől kipirosodott csi­nos arcot. A férfiszemekből erősdelejes áram sugározhatott ki, az asszony fel emelte szempilláit s pillanatokig meglepődve nézett farkasszemet a mentálták. Lukács most a kabinet lemondásával újra telveszi a tár­gyalásokat, amelyek elől elhárult az az akadály, amit Kossuth Fe­renc első érintkezésük alkalmá­val hangoztatott, hogy t. i. mi­nisztertársai háta mögött, azok hozzájárulása nélkül az ő mellő­zésükről nem bocsátkozhatik dis- kussziókba. Most a kormány fel­mentésével Lukács László, mint tényleges homo regius fogja az érintkezést keresni a függetlenségi párt vezéreivel, első sorban Kos­suth Ferenccel, hogy a függet­lenségi párt esetleges kormány­vállalásának feltételeit preczizi rozza. Egyáltalán nem bizonyos, hogy Lukács olyan ajánlattal közeledik-e a parlament többségét alkotó függetlenségi párthoz, amely el­fogadható lesz. A függetlenségi párt semmi esetre sem térhet el eredeti álláspontjától és bár kész­séggel tárgyal a király küldött­jével, nem hajlandó belemenni kabinetalakitásba olyan alapon, hogy lemondjon elveiről és kö vetéléseiről. A gazdasági önálló­ság tekintetében hangoztatott fiatal katonával. Lassan, mély pi- rosság ömlött végig a napbarnított arcon, bronznyakon, le egészen a fe­detlen vállakig. Mély zavarral meg­igazgatta köténye ráncait, a mell­kendőjét s felegyenesedett. — Jó reggelt menyecske 1 évő- dött a katona, s megsodorta hetyke, barna bajuszát. — A ki maga is fáradt s poros, ne nevesse ki a másik fáradt ván­dort ! — duzzogott az aszony. — Na csak ne oly fennen, szé­pem ! Nem loptam csókot tőled a miért megharagudhatnál. Csak pi­henni akartam ón is, mert a nap tüze szinte leperzselte hátamról a bőrt. Ülj le szép menyecske még egy kicsikét, igy mehetünk együtt tovább. A katona tarisnyáját felbontotta, zsíros papírból szalonnát hámozott ki, rátette egy nagy karéj rozske- nyórre, nadrágja oldalán vógighuzta fényes pengéjű bicskáját, a tenye- nyeróre tette, úgy kínálta meg vele társnőjét. — Egyél! Ne mond, hogy a hu­szár nem jó utitárs. A asszony mosolygott, — Köszönöm a szívességét, de nem vagyok éhes, inkább szomja­zom. követeléseinek teljesítését feltét­lenül elvárja, különben elvfeladás volna részéről, ha ennek félreté­telével fogadná el a kormányzást. A választói reform ügyében a függetlenségi pártnak és a koro­nának az álláspontja között nin­csen eltérés. A függetlenségi párt kész az általános választó jogot mielőbb megvalósítani, ámint azt mindig is hirdette, de erre a fel­adatra csak úgy vállalkozhatik a kormány átvételével, ha a bank­kérdésben megfelelő garanciákat kap. Nagy kérdés tehát, ismerve a királynak az önálló bank te­kintetében elfoglalt, ez időszerint elutasító álláspontját, hogy ilyen alapon létrejöhet-e a megegye­zés a Lukács ai való tárgyalások során. Ha Lukács akciója sikerrel nem járna, akkor állítólag a bécsi kö­rök Khuen-Héderváry-ra gondol­nak, hogy ő próbáljon kabinetet alakítani. Bécsben nagyban han­goztatják, hogy jó lesz a függet­lenségi pártnak Lukácscsal egyez kedni, különben jön Khuen Héder- váry, jön az erőszak, az ism ételt választások, a többségi elv félre — Ezzel a fa gályái közé nyúlt gömbölyű karjaival, hogy egy-kót cseresznyét leszakítson. A katona piros arca még pirosabb lett a mint a karcsú, telt alakot ebben a mozdulatában megfigyelte, hirtelen felszökött, átölelte a hajlé­kony asszonyderekat s füzes, rövid csókot nyomott a telt ajakra. — Szemtelen! — szisszent föl az asszony és erős lökéssel eltaszitotta a legényt. — Igazad van lelkem: nagy szem­telenség is kell hozzá ha egy kívá­natos cseresznyeszáj csókjára meg­szomjazik a fáradt vándor. Látod, mikor aludtál, nem loptam volna csókot tőled a falum minden cifra szürjeért sem. De mikor karodat felemelted, mintha valakit ölelni akarnál — biz 1 Isten — felpezsdült a katonavér bennem. — Gyáva vagy ! hiába van ka- tonaraundér rajtad! — zúgolódott az asszony s fej kendőjét szemébe huzva, elindult az országúton. — Tehát együtt megyünk ! — jelentette ki a katona és a zsíros papirt dolmányába gyömöszölve az asszony mellé szegődött. —- Miattam jöhetsz, de ne feledd, hol tér el az utunk 1 dünnyögte a menyecske. * * * tétele. Valószínű, hogy ez csak üres fenyegetés akar lenni. Khuen- Héderváry, mint mumus igazán nem alkalmas arra, hogy a füg­getlenségi pártot megfélemlítse és engedékenységre késztesse. Ha alkotmányellenes eszközökkel próbálnának Bécsben kísérletezni, akkor ez csak arra vezetne, hogy az egész magyar nemzetet oda sorakoztatná a függetlenségi tá­bor mellé a leghevesebb és leg­elszántabb küzdelembe. Hiába próbálja majd a volt horvát bán kétszer-háromszor is feloszlatni a parlamentet és választásokat el­rendelni. Ezen az utón semmi kilátása sincs arra, hogy többsé­get kapjon, még csak számbave- hető kisebbséget sem verbuvál­hat magának. Khuen-Héderváry vállalkozásának, ha megpróbálnák, a legszégyenletesebb kudarc lenne az eredménye. Szinte hihetetlen és fel sem te­hető, hogy Bécsből abszolutiszti­kus eszközökkel kísérleteznének a magyar nemzet ellen. Ősszel aktuálisak lesznek a nagy had­ügyi beruházások, amelyre a mo­narchiának most már mulhatatla­A nap perzselőleg tűzött le, a gyaloglók meglassították lépteiket s végigtörölték izzadt homlokukat. — Hej, ha nőm lenne sietős az utam, de szívesen pihennék még a sáncparton — sóhajtotta az asz- szony. — Az én időm is kurtára van szabva, huszonnégy órai urlabot adott a kapitányom. Nagy dolog vár reám a faluban, az anyám vesz- tibe akar rohanni, őtet kell meg­mentenem. — Vesztibe? — érdeklődött az asszony. — Persze ! Özvegy már tiz éve s most férjhez akar menni. Nincs szüksége reá, három hónap múlva hátat fordítok katonáéknak, ledo­bom a mundért, felveszem a pa- rasztginyát s gazdálkodom odahaza. Nem tudnék idegen embert a por­támon tűrni. Előbb-utóbb úgyis bics­kára menne a dolog. Jobb ha most közbelépek — mig nincs nagyobb veszedelem. Aztán meg szeretem is azt az ón fehérhaju anyámat . . . — Igazad van lelkem — hagyta rá az asszony. Vén korban ne há­zasodjék senki. En is e miatt hagy­tam el két napra városi gazdámat. Azt írták a falumból : bolondul az apám, menyecskét akar özvegyi portájára. Ebből semmi se lesz. Nem Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. ____ Lapunk 6 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents