Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-23 / 50. szám
POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKA 1ÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedik BÚZA BARNA évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A Kossuth minisztérium létjogosultsága. Sok szó esik arról, hogy vájjon jogosult e a függetlenségi pártnak azon állásfoglalása, hogy a koalició által vállalt feladatok megoldására csak egyedül és csak Kossuth kabinet alatt vállalkozik, igen e vagy nem ? Mielőtt e kérdési megvilágítanék és eldöntenők, előbb azon kérdést kell tisziába hoznunk, hogy jogosult-e a mai parlament amely a koaliczió jegyében született, arra, hogy más, mint. koalíciós kabinetet támogasson, kövessen. Aki a parlamentárizmusnak alapelveivel tisztában van, az e kérdésre egyszerűen azt fogja válaszolni, hogy a mindenkori kormány létjogosultsága egyes- egyedül attól lügg, hogy támo gatja e a többség, igen, vagy nem? A parlament pedig mindig olyan kormányt támogat, mely az ő programmját követi. Ezen egyszerű megállapítás nem elégíti ki azonban a 67 es sajtót, a mely úgy érvel, hogy miután a mostam képviseiőhaznak tagjai, mint a koalícióhoz tartozó jelöl tek léptek fel és választási küzdelmeikben a koalíciót iániogatni óhajtó polgároktól lettek megválasztva, az ő mandátumuk csak is arra szól, hogy koalíciós kormányt támogassanak és a mai parlament létjogosultsága megszűnik, amint a koalició maga felbomlik. Szembeötlő és könnyen bebizonyítható, hogy a felállított tétel hamis és igy a levont konzekvenciák sem állják meg a sarat. Az ország és a választó polgárok ismerik íüggetlenségi pártot, ismerik az alkotmány pár tot, a néppártot, ismerik a nemzetiségi pártokat, talán a párion kívülit is, de koalíciós pártol soha senki sem ismert, ilyen nem is létezett, el nem is képzelhető, mert, ahhoz, hogy a koalícióból párt alakuljon, ahhoz előbb a koalíciós pártok fúziója volna szükséges ! A kerületek tehát pártok szerint választottak. A régi aerában is előtordult, hogy például nemzetiségi kertetekben a függetlenségi pártiak támogattak egy szabadelvűt csak azért, hogy a nemzetiségit legyűrjék és fordilva is elég eset fordult elő a nélkül, hogy bárki is kétségbe merte volna vonni, az illető képviselő pártállását. De különben is nem jó a 67 eseknek ezt a kérdést feszegetni. Alig van a mai parlamentnek olyan függetlenségi képviselője, aki az ő támogatásuknak köszönhetné mandátumát, mig az alkotmánypárt, vagy a néppárt alig mondhatná el ezt magáról. Azt nem hiszem, hogy volna olyan Íüggetlenségi párti képviselő, aki azon Ígéretnek kő szünheti mandátumát, hogy ő sohasem fog függeilenségi párti többséget követui. Igaz, hogy mi a függetlensé giek, úgy, mint az alkotmánypár tiak és a néppártiak is egy közös program keresztülvitelére vállalkoztunk. Ezen programm alapján dolgoztunk eddig együtt a többi pártiakkal és nem a mi bűnünk, ha a többi párt ezen programmot most cserben hagyja, Közös programmunk sarkalatos pontja, amelyet a koalíciós pártok az 1905. évi képviselőházi feliratban megró gzitettek, hogy megegyezünk azon törekvésben, hogy tényleg életbeléptessük a szavaknak, mert a fordító két szót. I át ott, hát azt hiitc hogy nem csak a pater, de a noster szót is le keli fordítani. Meglátszik ez a szolgai fordítás tovább is: qui es incoeiis — „Ki vagy a menyekben“ szóról szóra, holott ez magyarul kérdő alak, csak a kérdőjel kell hozzá „ki vagy a menyekben ?“ — mert a deákban többesben van „in coelis“. Helyesen tehát azt kell mondanunk „a ki a menyben vagy“. „Szenteltessék a te neved“ — ez igy helyesen van; de sokszor halljuk igy mondatni:„megszenteltessék a te neved“, így már nem helyes, mert a „meg“ szócska valamely lénynek végbe-vitelét, nem folytonosságát jelenti. Itt a miatyánkban azt jelenti, hogy az isten nevét mindenkor szentnek tartsuk, tehát folyton szenteljük. Ha már megszentelve volna, nem kellene folvton szentelni. „A mi mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma. — Nem tudom milyen nyelven mondotta ezt Jézus és milyen nyelven írták meg az evangélisták s igy nem beszélek a fordítás mivoltáról ; de ez igy mondva a logikával ellenkezik, mert ha például akkor mondjuk a miatyánkot külön vámterületet és önál ó hi- telr ndszerünket. Közös megállapodással kötöttük meg az osztrákokkal a kiegyezési törvény t és közös megaláztatással járultunk hozzá, ahhoz, hogy a kvóta felemeltessék csak azért, hogy biztosítsuk az önálló banknak 1911. január l én való íeláilitására nézve az ország szabad kezét. S most, midőn itt az ideje annak, hogy beváltsuk a nemzetnek közösen tett Ígéretet, a 67 esek nemcsak hogy megtagadják a közösséget, hanem még azon abszurd tételt állítják fel, hogy miután ők nem akarják a nemzettel sze ben közösen elvállalt kötelességet teljesíteni, a munkát nekünk is abba kell hagynunk. Nem úgy jó urak! Nem igy áll az alku! Mi hűen állunk elvállalt kötelességeink mellett s tántoritliatatlanul haladunk a nemzettől kitűzött és a királytól jóváhagyott cél leié .* ejőre ! Ha valaki, akit a nemzet mellénk állított, a tornyosuló nehézségektől megijed és lélreáll, ám számoljon lelkiismeretével és választóimkor aludni megyünk, mi értőimé van a nak „add meg nekünk ma ?“ és ha mindennapi az a kenyér, miért kérjük épen csak mára? Ha az angoloknak szabad volt ezt igy fordítani.’ Our daily bread giveus each day“ miért ne volna szabad nekünk is ésszerűen okosan szórói- szóra igy modanunk: „a mi napi kenyerünket add neg nekünk mindennap“ ? Imádság gyanánt mondják az úgy név. üdvözletei, is, a mely deákul igy kezdődik : „Ave Mária gratia flena“ ez helyesen fordítva igy lenne: Udvözlégy inasziaszltal teljes Mária. De ha már nem akarjuk ennyire változtatni, mondjuk igy : „Üdvözlégy Mária ! malaszttal vagy teljes“ ha egy szóval több is, de igy van értelme. „Imád Istent érettiiuk“ — igy helyes a mi érettünk felesleges, de sokszor haliam igy : »imádj Istent« —- igy már nem helyes mert — magyarul gondolkozva ez annyit tenne, hogy iöbb iston vau és rábízzuk Mariára hogy közülök egye- imádjon. Leghelyesebben igy lenne : „imádd az Istent“. (Folyt köv.) Matoiai Etele. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. ZZZ:°ÍZ:;;ZZ Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaujhe!) i főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk A oldal. Valódi magyarság. II. Legközeltbbi számaink egyikében e. ciiu alatt állandó rovatot nyilék. Egy kedves barátom éles bírálat alá vevén cikkemet; megjegyzései nagy részét elfogadom, AzL a vég határozatát, hogy nem ludok ma gyárul — csak azzal tórium vissza, hogy ő még jobban lúd. De szándékomtól el néni riaszt és hue ! hozza logok. Kezdjük az imádságon. — Az imádságot pedig kezdeni szoktak az úgynevezett kereszt vetéssel. A hathoiikusok kézzel is vetnek keresztet : a protestánsok nem, — de a formulát — az azzal járó szavakat ők is mondják ekképen : „Atyának és fiúnak es Szeutléleküek ne vében Amen“. — Hát ebben nagy hiba van. Tudjuk, hogy Az.-iából jött őseink csak itt Európában ösiuerkt dtek meg a keresztenységgel. Télitőik, hittamtóik — természetesen nem magyarok voltak s igy teljességgel nem csoda, hogy imádságainkba, egyházi iratainkba idegenszerü sza vak és kifejezések csúsztak be — latinizmusok, germanizrausok, szievizmusok. Ez a hiba azonban — melyet itt akarunk megróni — nem ilyen, — nem árulja el, tót volt-é, német voit-é az a pap ki ezt megírta, a ti őseinket erre tanította; de hogy nem magyarul gondolko zott az bizonyos. Deákul azt mondjuk : „In nomine patris, et fiúi . . — nem pueri; németül „Im Namen den Vaters, und des Sohnes . . . “ nem „des Knaben“ tótul „Occai Sina“ nem chlapca. — Nem is lehet iit szói fiúról — de az attyának fia ról. Es epen ezért ne mondjuk „Atyának“ — (egy ty vei) — de „Az atyának“, mert itt nem bar mely altyáról van szó, de annak a fiának az atiyáról. Mondjuk tehát igy; „Az attyának és fiúnak és szentiéíekiH-k nevében“. Menjünk tovább. Következik a „Miatyánk“. Hát miután mar nagyon megszoktuk, ennek az imádságnak neve gyanánt maradjon a „miatyánk“; hiszen már közmondásokba is át ment, mint például „Úgy tudjamint a iniatyáukoi“, vagy „ezt már csak a miatyánk tartja“ — stb. De ha mint imádságot mondjuk, ne mond juk „mi atyánk“ —csak „Atyánk ! “ Ez már csakugyan világosan szóról szóra való fordítása a Paternoster“
