Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-08 / 37. szám
37. szám (á) FKLSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, május 8. A nemzet ellenségei mindig arra építik sikereiket, ha meg tudják az egységes tömörülést akadályozni és ezzel kishitűséget és szakadást hozni létre, amelynek nyomában örökké a lemondás szokott járni. Vájjon sikerülni fog-e ez al kálómmal is diadalmaskodni az ármánynak s cselszövésnek a nem zet felett — vagy ezúttal tánto- rithatlan egységben kitart igaz ügye mellett a nemzet — amig végre is a jog, törvény és igaz ság veszi át uralmát, a jogtalanság, törvénytelenség és igazságtalanság helyett! Mert sorsát a szerint fogja megérdemelni. — máj. 5. Népgyülés az önálló bank mellett A függetlenságt pár f. h<5 ló án az önálló nemzeti jegybank és a politikai helyzet tárgyában népgyülést tart, melyre, mint értesülünk, több országgyűlési képviselő is lejön. Néhány szó a városrendezéshez. Azt mondja dr. Búza Barna a városrendezésről Írva, hogy tíz dr. Hornyay Béla kéne Ujhelynek, aki sok szépet és jót tervez, sőt létesít is, — hogy igaza van midőn kultúrpalotát kíván építeni, Ujhelyt virágvárossá alakítani, de a hasznos jöjjön a szép, a jó elibe. Kell nagy szálloda és a többi hasznot hajtó dolog. Az én nézetem pedig az, hogy a jó, a szép éppen olyan szükséges, mint az azonnal jövedelmet hozó, előbb utóbb hasznot hoz az is és azt kell sürgősen létesíteni, aminek idő kell, hogy kifejlődjék, tökéletesedjék. Parkot, sétányt, vagy sétaterei, szóval valamely helyet, ahol fák alatt, bokrok, virágok közt a sza badban járkálhat, üdülhet a közönség, — ezt kell első sorban létesíteni. A meglévőt élvezhetővé tenni, s lehetőleg többet teremteni. Azt kivánja mindenki, hogy ide jöjjön az államvasútak üzletvezető sóge, azt olvasom egy helyen, hogy 200 családot hozna az városunkba. Hát nekem meggyőződésem, hogy az a 200 család mindent el fog kö vetni, hogy ide ne helyezzék, mi helyst némelyike körül nézett váró sunkban. Azok idegenek, nincsen saját szőlőjük, kertjük, ahova a napi munka után kimenjenek üdülni. Aztán a családokban gyermekek is vannak, hová vigyék azokat friss levegőt, némi virágillatot, vagy legalább a fű és falevél éltető illat át beszivni? Nincs sehol semmi növény, semmi árnyék közel. De vegyük sorba. Lenne a Dianna kert, ahol vannak ősfák is, habár kevés. Ebhez meg szerezvén a tervbe vett területeket, minél előbb kertté, városligetté kellene alakítani, természetesen a Nyul- házat és kertet is kisajátítván, hozzá venni. Ha a nyár folyamán megtörténnének a kisajátítások, élőké szittetnék a talaj, már az őszön be lehetne — legalább részben — a fákat és bokrokat ültetni. Természe tesen egy szakértő műkertésszel kellene a tervet elkészíttetni, melybe beletartoznék nyáron egy tennisz tér, télen pedig ugyanaz — lévén a vízvezetékben elég viz jégnek — korGSolya pálya, télen melegedő, nyáron ozsonnázó kioszkkal. Elég kicsiny az a terület városligetnek, de egyelőre bár lenne az rendben. Azt mondanom sem kell, mindenki tudja, hogy első szükség a környékéről minden oda nem illő épületet kisajálitani, eltisztítani, hogy aztán szívesen menjen, mehessen oda a közönség sétálni, mulatni. Mihelyt a műveltebb közönség veszi igénybe a kertet, kiszorul a nem oda illő elem magától lassan kint. Láttam én különben Vízaknán a sóstós fürdőben a hosszú asztalok egyik végén magas rangú katonatiszteket díszes egyenruháikban, választékosán öltözött felesegeikkel és leányaikkal ozsonnánál ülni, az asztal másik végén pedig ünneplőbe öltözött falusi köznép ozsonnált és illedelmesen viselve magát egyik társaság sem feszélyezte a másikat. Ha már rendes sétakert lesz a Dianna, egy rendes vacsorázó, uzsonnázó étterem is kell hozzá és he- tenkint egyszer legalább térzene, hogy idővel a vacsorához húzná a cigány az magától értetődik. De ez nem elég. Itt van a Hecske, most már a Szabadságtér. Itt az ideje, hogy a marhavásárnak más alkalmas helyet adjanak. Borzasztó az, hogy tizenkétszer egy éven minden népes utcán végig hajtják a marhát fei és le. Északról, délről, kel étről jön a marha, tehát minden népes utcán végig. Ez egy városban sem fordul elő. Itt sem volt ez igy ezelőtt, hiszen az egész Hecske be volt építve vásári deszka bódékkal, míg nem voltak ilyen díszes, mindennel ellátott üzleteink és nem lehetett mindent a póstán utánvéttel hozatni, mindent ott vásároltunk, — eljöttek a pesti divatkereskedők, sőt még ékszerészek is jöttek Pestről. Hát ahol akkor lehetett a marhavásár, lehet remélhetőleg most is. Milyen gyönyörű kilátás van a Hecske — Szabadság térről 1 Milyen pompás hegyi levegő van ott. — A talaj a sok évi marhavásár által olyan jóvá tétetett, — hogy a fák, bokrok nagyszerűen fognak ott disz- leni, — gyorsan nőni; s milyen gyönyörű lesz a gyep! Van vízvezeték, van mivel öntözni. Ide is egy kioszk lenne idővel építendő s he tenkint egyszer, felváltva a Dianna kerttel, térzene. Teszem fel az egyik kerlben vasárnap, a másikban csütörtökön szólna a zene. Hiszen a kultúrpalota igen fogja emelni a műveltséget s miután a miniszter más városokban tekiuté lyes összeggel segélyezte az építést, remélhető hogy nálunk is megtenné. Igen, de a kultúrpalotát kitenni a poros útcára nem lehet, — okvetlen valamely kertben van a helye. Hiszen a kulturpalotas benne, muzeum, könyvtár, képtár, — annál szükségesebb, mert azon kell igyekezni, hogy több olyan intézet kerüljön városunkba, amely a műveltséget előmozditja, — mint pl. tanítónő- képző, kereskedelmi iskola stb. Ha mindez létesül, akkor talán kell majd nagy szálloda is, — most még nem hallottam, hogy valamely utas nem kapott volna szállodáinkban éjji szállást, — hogy minden szoba le lett volna foglalva. Végre azt is mondhatnák, hogy nincs sétaterekre szükségünk ; gyönyörű hegyeinken erdőben sétálhatunk. Igen de hogyan juthatunk oda? Meredek utakon, a Magashegyre már éppen fáradságos kapaszkodással. A Sátor és Várhegy oldalán szép séta esik, — de az is már kirándulás számba megy, olyan messze van. Azt is szeretném tudni, miért nem folytatják ezen kopár helyeken a fenyő fákkal való befá- sitást; hiszeu a kísérlet bevált, a fenyő fák vigan nőnek és ha fáradságos is a felmenés, ez jó üdülő hely lesz idővel. Igen, de a hegyekre csak nyáron száraz időben lehet menni, — a sétaterek jó! kezelt po rondos utain, mindég sétálhatunk. Meggyőződésből írtam a fentebbieket ; bár lenne soraimnak egy kis hatása az intéző körökre. Z. A. HÍREK. Aktuális strófák. Schweitzer Jánoshoz. Munkáért jutalmat sohasem várj, Nevetséges ez nagyon és fura ; Talpat nyalj, kiabálj és intrikálj S pártol majd — a megye „esz ura“ Apróhirdetés. (a divathölgj eknek). Nagyon jutányos árban eladó, Mivel az üzlet pang, Egy női kalapnak használható Süket — templomharang. A „nőegylet“ választása. Az asszonyok, amig korteskedtek Es készülődtek a választásra, Szegény férjék vájjon mit tehettek ? Papucsban vigyáztak a — rántásra • —niká8. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofiilozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kifiáinak, kérjen mindenkor „Rocké“ eredeti csomagolást. F. Hoffntams-La Roche A Co. Basel (Svájc) élet. Gyöngyvirágerdőről álmodunk, mikor bele lépünk s a valóság aztán hogy letarolja az egész erdőt, hogy boldog lehet, akinek egy szál gyöngyvirág megmaradt az illúzióiból. De minél jobban pusztulnak a virágok az élet nagy sarlójának kegyetlen kapásai alatt, annál melegebben ragaszkodunk ahhoz az egy pár virágszálhoz, amely ifjúságunk álmainak virágözönóből még megmaradt. Ezt a kis virágot őrizzük aztán és hogy el ne hervadjon még ez a kevés is a lelkűnkben, azért keressük és ápoljuk olyan gyöngéd szeretettel a természet virágait. Keressük és ápoljuk, az igaz. De minek szavaljunk róluk ? Mi értelme lehet ennek. Csakhogy ez már nem a mi dől gunk. Hiszen azok a jó magyar fiuk, akiket seregestül szállítanak most Belgrád alá, szintén joggal kérdezhetnék, hogy mi értelme lehet ennek a verekedésnek, hogy miért kell nekik a jámbor szerbekre haragudui. De mégse kérdik, mert ami parancs, violaszin pecsét alatt, hát a szegény magyar katonának el kell masirozni és meg se állni a belgrádi konakig. En is úgy vagyok vele, hogy ami parancs, az parancs. Es mivei én felsőbb helyről, a mi külömben nagyon szeretetreméltó, de hivata los ügyekben kérlelhetetlenül szi goru igazgatónktól megkaptam a parancsot, hogy a virágokról fogok felolvasni, mingyárt tisztában voltam vele, hogy itt nincs pardon, itt csaK egy lehetőség vau: Maul hal ten, illetve maul öffnen und weiter dienen. — En már ebben annyira fegyelmezett vagyok, hogy ha az én kedves feljebbvalóm és igazga tóm, Hornyay Béla jövőre azt a parancsot fogja nekem kiadni, hogy olvassak fel a harangönté srőí, hát olyan szakértelemmel fogok a harang öntésről felolvasást tartani, mintha legalább is tiz esztendeje hajdú lennék. Egyelőre azonban a harangból csak a harangvirág tartozik ebbe a felolvasásba, az ő szép virágtestvéreivel, — azaz hogy azokkal se valamennyivel. Mert ugyebár önök is a célra is, amiről itt most szó lesz, t. i. ablakok és erkélyek díszítésére, kiválóan alkalmasak s azért önökről még sem fogok itt felolvasni, csak édes testvéreikről, a tényleges álló mányu virágokról. Hogy önök és a virágok édes testvérek ezt körülbelül Adára mondotta először Évának és azóta ez a legkétségtelenebb igazság egész a a mai napig. Olyan igazság, amit még az se tesz hazugsággá, hogy költők, irók és újságok htlyenkint átlag százötvenezerszer megírják, pedig köztudomású, hogy ami az lóságokban van, annak rendesen az ellenkezője sem igaz és ha egyszer megírnák az újságok, hogy az ég kék, én erősen hiszem, hogy attól a naptól kezdve az ég legalább is piros lenne. A virágokkal való testvériségük abban is nyilvánul, hogy sokszor dúl önök közt és a virágok közt testvérharc. Es tagadhatatlan, hogy ilyen harcba mindig önök maradnak a győztesek. Ez már azért van, mert a jó isten csudálatosképen úgy teremtette a férfit, hogy ha virág hát mindig az asszonyt választja. Amit igen szépen megirt a nagy Heine Henrik a következőképen : Die Rose, Die Lilie, die Taube, die Sonne Die liebt’ ich einst alle in Liebeswonn#, Ich lieb' sie nicht mehr, ich liebe alleine Die Kleine, die Feine, die Reine, die [Eine Sie selber, aller Liebe Bronne Ist Rose, und Lilie, und Taube und Sonne. Szóval, mihelyt azt az egyetlen finom, tiszta kicsi kis leányt meg* látla a nagy poéta, akkor rózsa, liliom, sőt a galamb és a nap is egyszerre vonulhatott a jól megérdemelt nyugalomba. Csakhogy aztán mikor „dieKleine, die Feine, die Reine, die Eine“ szokásos szerint szépen a faképnél hagyja a szegény szerelmes póétát, akkor megint jó a kedves rózsa és liliom, amelyek hűségesen megmaradtak mellette, hogy elsírhassa nekik a bánatát. Ezért azt hiszem, hogy a két testvért, az asszonyt, meg a virágot igy külömböztethetem meg: az asz- szony szebb, de a virág hűségesebb. (Folyt köv.)
