Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-05 / 36. szám

Tizenkettedik évfolyam. 36. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, május 5. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FOMUNKATÁRS: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Két erő. Irta: Búza Barna. Kértük Bécsben a kartelbankot, az önálló bankot, a katonai téren már léiig megígért változásokat. Mindenik kérésünkre a legride­gebb, a legelbizakodottabb visz- szautasitás volt a felelet. Lehet-e erre a magyarság ré­széről egyéb méltó válasz, mint a jogaink megvédésére váló egy­értelmű sorakozás ? Hogy az önálló bank felállítása nemzeti jogunk, az kétségtelen. Hogy akarata is a nemzet több­ségének, tehát nemzeti akarat( az is kétségtelen. Tanultuk azt is, hogy az al­kotmányosság lényege a nemzeti akarat valósulása. Es azt látjuk, hogy az alkot­mány pártja s ennek a sajtója érthetetlenül vad, szinte őrjöngő gyűlölettel támad azok ellen, akik a nemzeti akarat érvényesü­lését kivánják. A többségi akarattal szembe szögezik a maguk kisebbségi aka­ratát, a többségi akarat letöré­sére segítségül hívják a király vétóját. Es az „alkotmány“ párt­jának nevezik magukat. Azt mondják: engedjünk a bank kérdésében, hogy az alkot­mányosságot megmenthessük. Mert, ha ragaszkodunk a bank­hoz, akkor veszélyeztetjük az al­kotmányt. Tehát az alkotmányt csak úgy menthetjük meg, ha a nemzet akaratát alárendeljük a király akaratának. Ha mindig azt fog­juk akarni, amit a király akar, akkor virágzani fog az alkotmá nyunk. Ha csak egyszer akarjuk is a magunk akaratát érvényesí­teni,veszélyeztetjük a2 alkotmányt. Tehát áldozzuk föl a nemzeti akaratot, hogy az alkotmányt meg- védhessük. Vagyis : ha nem akarjuk, hogy a bécsiek megfojtsák a mi alkot­mányosságunkat, hát fojtsuk meg mi magunk. Amit erőszakkal akar­nak elvenni tőlünk, azt adjuk oda önként. Ezzel megakadályozzuk az erőszak érvényesülését, meg- védjük magunkat az erőszak ellen. íme, ez ma az alkotmánypárti alkotmányosság. Az alkotmány­hoz hozzá tartozik a királyi vétó, tehát az előtt meg kell hajolni. Vagyis alkotmányos alapelv sze­rint csak az történhetik, amit a király megenged. Ezek szerint a legalkotmányo­sabb uralkodó volt Európában Abdul Hamid, mert ő igazán azt akarta, hogy csak az történjék, amit ő megenged. Es az alkot­mány leggonoszabb ellenségei az uj törökök, akik ezen a szent, alkotmányos elven csorbát mer­tek ütni. Az alkotmánypárt felfogása szerint nagyon könnyű az alkot­mányosságot fentartani. Egysze rüen a nemzeti többség akarja mindig azt, amit az uralkodó akar s kész van a leggyönyörűbb al­kotmányosság, így egész bátran lehetett volna XIV. Lajos is, Nagy Péter cár is, sőt akár Ca­ligula is alkotmányos uralkodó. Csak egyet kérdeznék az al­kotmánypárttól, ha az alkotmá­nyosságnak annyira lényeges tar­talma a királyi vétó, hogy alkot­mányos országban kizárólag csak az történhetik, amit az uralkodó megenged : mondják meg, hogy mi hát akkor az abszolutizmus ? Bizony kár ilyen súlyos időkben farizeusi szemforgatással helye­selni azt, ami helytelen és erő­szakos és oldalba támadni azokat, akik a nemzet jogainak érvénye­sítéséért küzdenek ? mondom“ és azzal siet hazafelé. Otthon előveszi az edényt és a mint kezdi a köveit számlálgatni, száz­húszat talál benne. „Ha valaraeny- nyii bevallom, — gondolja magá­ban a Hodsa, — kinevetnek és azt fogják rám, hogy megbolondultam. Legjobb lesz, ha eltagadom a ja­vát.“ Azzal visszatér és azt mondja, hogy ma a negyvenötödik napja van. „Oh Hodsa, — mondják neki, — hisz harminc napból áll az egész böjthónap, hogy mondhatsz ilyet?“ „Még keveset is mondtam“ — feleli a Hodsa. Ha az edényem kövei után indulnék, — szászhuszadik napja volna ma a hónapnak.“ Egy létrát kap egyszer a Hodsa a vállára, oda támasztja egy kert falához, fölmászik rá és bemegy a kertbe. Megpillantja a kertész és kérdi tőle, hogy mit akar. A Hodsa nagy gyorsan odasiet a létrájához és igy szól : „Létrát árulok“. — Itt szoktak létrát árulni? — kérdi a kertész. ,,0h te tudatlan ember, — szólt a Hodsa, — létrát ott árulnak a hol van“. * A temetőben sétált egyszer a Hodsa és megpillant egy jó régi Nekik nem elvük az önálló bank, nem is tartják jónak. Lehet. De joga van hozzá a nemzetnek s akarja a többség. Szabad-e annak a pártnak, amely az alkot­mányról nevezte el magát, szembe szállani azokkal, akik a nemzetnek egy kétségtelen jogát akarják érvényesíteni s tajtékzó dühvei követni el mindent, hogy a nem­zet jogának érvényesülését meg­akadályozza ? Ha nem kivánták is eddig, most, mikor Bécs ellene szegül, minden alkotmányosan érző embernek követelnie kell, hogy valósuljon a többség akarata. De legalább is nem szabad az alkotmányos több­ségi akarat érvényesülése ellen harcot indítani. Milyen szépen megértette ezt gróf Andrássy Gjula ezelőtt négy esztendővel! Ő ellensége volt a magyar vezényszónak. Emléke­zünk, hogy a babiloni tornyot emlegette, mikor a hadsereg nyelv­beli egységének megbontása ellen felszólalt, 1905 ben pedig azt mondta, hogy miután immár két­ségtelenül a nemzeti többség akarata a magyar vezényszó, ő is követeli az alkotmányos elv alapján ennek érvényesülését. sirkövet Holtnak tetteti magát, hogy lássa vájjon eljönnek-e hozzá a kérdezőangyalok. Egyszerre csak harangszót hall. „Itt az ítélet napja 1“ kiáltja el magát és futás­nak ered. Egy karaván haladt volt arra felé, az öszvérek megijedtek és összevissza gabalyodtak. „Ki vagy ember ?“ — kérdi a Hodsától a karavánfőnök. „Halott vagyok, egy kis sétára jöttem elő“, feleli a Hodsa. „No majd megsétáltatlak én“! mondja az ember és azzal szolgái­nak egy-egy botot ad a kezébe és jól agyba főbe verik a Hodsat. A Hodsa menekül és a mint hazaérke­zik, kérdi a felesége, hogy mi lelte, hol volt. „Meghaltam volt a teme­tőben feküdtem“, — szólt a Hodsa. „Hát mi van a másvilágon“ — kérdi a felesége. „Ha a karaván öszvéreit meg nem ijesztik, nincs semmi külö* * * nős“, — felelt a Hodsa. # Összeszedi egyszer a Hodsa a tyúkjait, egy kasornyába teszi és viszi őket Szivri-Hiszárba. Útköz­ben, hogy valahogy meg ne fullad­janak, kiengedi őket a szabadba. Ahány annyi felé szaladt. Veszi a Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbe nyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk A- oldal Naszreddin Hodsa tréfái. Eredetijét gyűjtötte és fordította : Kunos Ignácz. A mint heverész egyszer a Hodsa, nagy zajt hall a kapuja előtt. Oda­szól a feleségének, hogy keljen fel és gyújtson gyertyát, szét aaar oda­kint nézni. Az asszony azt mondja neki, hogy sohse törődjék vele. A Hodsa nem fogad szót, magára te­ríti a paplanját és amint kimegy benne, valaki lekapja róla és elfut vele. A Hodsa dideregve tér vissza és mikor kérdi tőle a felesége, hogy miért lármáztak odakint, igy felel neki: „Úgy látszik, ami paplanunkon vesztek össze. Alig, hogy elvették tőlem, vége lett a lármának,“ * Egy zöldséges kertbe tévedt egy­szer a Hodsa és ami répa, retekféle csak a kezeügyébe esett, mind be­dugta a zsákjába. Meglátta ezt a kertész ós ráförmedt a Hodsára, hogy mi keresni valója van itt. A Hodsa nem tudja, hogy mit mondjon és nagy zavarában azt feleli, hogy a minapi nagy vihar hajtotta ide. „Hát ezeket ki tépte ki?“ — kérdi a ker­tész, rámutatva a kitépett veteraó nyekre. „A nagy vihar ide-oda do­bált“ — feleli a Hodsa — „és amibe csak bele fogózkodhaitara, mind a kezembe maradt.“ — „Hát a zsákba ki töltötte őket ?“ — kérdi a kertész nagy haraggal.“ „Épp ezen gondol­kozom ón is“ — volt a Hodsa vá­lasza. * A folyó partjára megy egyszer a Hodsa felesége, hogy fehér ruhát mosson. Leteszi a szappant és hozzá­lát a munkához. Egyszerre csak le­száll egy fekete holló és elkapja a szappant. Kiáltja az urának, hogy fusson a holló után. „Sohase bántsd“ — mondja a Hodsa — „piszkosabb az, mint mi, hadd mosakodjék meg egyszer ő is.“ * Amint elérkezett a böjtök hónapja (Ramazán), egy nagy edényt vesz elő a Hodsa és hogy a napok számát el ne felejtse, mindennap egy-egy követ dob az edénybe. Egy kis lánya volt a Hódsának, aki az apja pél­dáját látva, szintén beledobálgatott egyet-egyet. A böjtölések 25 napján kérdi tőle valaki, hogy hányadik napot böjtölik már. „Várj egy kissé“, mondja a Hodsa, „mindjárt meg

Next

/
Thumbnails
Contents