Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-24 / 33. szám

Tizenkettedik évfolyam. 33. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, április 24. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőm adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fcilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Sorakozzunk! Irta: Búza Barna. Semmi okunk sincs haragudni azért, hogy az osztrákok a kar- telbankot elutasították. Utóvégre is a kartel egyszerű szerződés, arra pedig senkit se lehet kényszeríteni, hogy mással szerződést kössön. Ezért nem is kívánhatjuk, hogy az uralkodó közbelépjen a kar- telbank érdekében. Sőt, határo­zottan igazságtalan és alkotmány sértő erőszak lenne az, ha az osztrák császár kényszeriteni akarná az osztrák törványozást arra, hogy a magyar állammal szerződést kössön. Éppen úgy, mint ahogy erőszak és alkotmány sértés lenne az, ha a magyar király akarná kényszeriteni a ma­gyar törvényhozást arra, hogy az osztrák állammal bankügyi közös­ségben éljen. Amint nem kívánható s nem engedhető meg jog és igazság szerint az egyik, úgy nem tör­ténhetik meg a másik sem. Szerző dést kötni mással senki sem köteles. Közösségben élni mással még kevésbbé köteles. Az ezred réme. Irta: Szász József. II. Sok rosszhoz hozzászokik az em­ber. Ollós Géza is hozzá kezdett már szokni a szurony víváshoz. Ész­revette ezt azonban Komorovcsák kapitány s újabb kinzási módon törte a fejét. Azt hallotta, hogy a professzor kerül minden társaságot, a táncot pedig gyűlöli. Bolondságnak, ko­moly emberhez nem valónak tartja. Pokoli ötlet villant meg agyában. Eszméjének pompásságán ő maga hangos kacajra fakadt. Másnap keményen ráparancsolt, hogy azokon az estélyeken, bálokon, ahová a tisztikar hivatalos, o is minden alkalommal okvetlen meg jelenjék. — Ön természetesen nem azért lesz ott, hogy a szép leányok kö­rül legyeskedjék, — tette hozzá, —- hanem azért, hogy azokat mulat­tassa, akiket senki sem mulattat. Csak aztán vigyázzon, szégyent ne hozzon a századra. Kedvetlenül, de mégis elment Ollós Géza az első mulatságra. So­kan voltak ott, úgy érezte, hogy az ő jelenléte teljesen fölösleges. Meg­húzódott a fényesen kivilágított te­Ha az osztrákoknak joguk van a szerződést elutasítani, nekünk épp olyan jogunk van a közösségben élést megtagadni. A kartelbank elutasítására csak egy méltó felelet lehet: az, hogy az egész magyar nemzet egyön- tetiileg az önálló bank felállítását határozza el. Ha valamit adunk mégjövónkre, tekintélyünkre, nemzeti önérze­tünkre, akkor csak ezzel felelhe­tünk az elbizakodottan kategori kus visszautasításra. Avagy csak azért állították fel egyértelmüleg a kartelbank pro- pozicióját, hogy az első elutasító szóra rögtön kardcsapás nélkül kapuliláljunk s elfogadjuk enge­delmesen áz osztrákok akaratát ? Akkor igazán bűnös, a nemze. tét megalázó és következéseiben végzetes komédia volt a kartel­bank mellett való felvonulás. Végzetes, mert hogyan remél­hetjük, hogy valaha csak a leg­csekélyebb kívánságunkat is ho­norálni, teljesiteni fogják az osz­trákok, ha azt tapasztalják, hogy mi az első visszautasításra rögtön feltétlenül behódolunk. Ha a magyar államférfiak a rém egy sarkában, 3 karjait össze­fonva, elábrándozott. Miért, hogy neki senkije sincs, miért, hogy őt senki se szereti ? Pedig neki is van szive, jobb, mint a másé, hűbb, mint a másé és még sincsen senkije. De ha volna: te­nyerén hordaná, megbecsülné. E percben kimondhatatlanul bol­dogtalannak érezte magát. Szeretett volna elrohar ni, hogy senki se iássa, hogy senkit se lásson. Kifelé indult. Az ajtóban egy leánykával talál­kozott. Szőke hajú, kék szemű, kar­csú termetű leánykával. Ne valami szépség, de kellemes jelenség. Ket­tőjük tekintete találkozott. A ka­tona megrázkódott, elkapta szemét a leányról, s kifelé menekült. Egy erős kéz azonban válón ragadta: — Vigyázzon, professzor ur, szé­gyent ne hozzon a kompániára ! A kapitány ur volt. ö szólott hozzá, az ezred réme. Visszafordult hát a terembe.- Oda állott megint a sarokba, s kereste azt a szőke fejet, azt a kék szemet. Kereste, de a nagy sokaságban nem találta. Tovább akarta fűzni ábránd­jait, miközben hozzája lépett a szá­zad kadétja. Csupasz arczu, eleven fiú : — Jöjj, bemutatlak néhány hölgy­kartelbank-propozició elutasítása után rögtön a közös bank állás­pontjára térnének, sohase hárít­hatnák el magukról azt a vádat, hogy az egész felvonulásuk nem volt komoly dolog, hanem csak kasírozott színpadi szemfényvesz­tés. Es ha mindig úgy lesz, hogy mihelyt Bienerth ur a mi ajánla­tunkat visszautasítja, mi rögtön elfogadjuk az ő kívánságát, akkor bizony semmi értelme sincs, hogy Magyarországon országgyűlés és parlamenti kormány legyen. Mert azért igazán nem érdemes kor­mányt és parlamentet fentartani, hogy legyen aki Bienerth ur aka­ratát tudomásul vegye és regisz­trálja. Ez mind nem lehet. A kartel- bank-propozició nem kegyelmi kérvény volt, amelynek elutasí­tása után engedelmes alázattal bevonulunk a bankközösség bör­tönébe. En úgy értettem, hogy a kartelbank-propozició ultimátum volt, amelynek el nem fogadása után csak a végleges szakítás következhetik. Úgy értettem, hogy az nem elitéit rabok alázatos kö nyörgése, hanem szabad térfiak nek. Táncolj, udvarolj mert külön­ben bajod lesz a kapitánynyal. Gépiesen követtea kadétot. Bánta is ő, akárhova viszi, akárkinek mu­tatja. Arra gondolt, hogy még két­száz egynéhány napja van hátra, s aztán ismét szabad ember. Ott tán­col, ott mulat, ahol ő akar, nem pedig ahol a kapitány ur akarja. Mikor feltekintett, azt a szőke le­ánykát látta maga előtt, akivel előbb az ajtóban találkozott. A ka dét ravaszul mosolyogva bemü­tatta: — Lujza kisasszony, ime itt van a mi önkéntesünk, Ollós Éro^ess:;or ur. Ollós zavarában ügyetlenül meg­hajtotta magát, miközben olyasfélét hebegett, hogy rendkívül örül a szerencsének. A leány észrevette zavarát és biztatóan rámosolygott. Ettől a mosolytól aztán egészen megzavarodott. Mikor táncra vitte a leányt, for­gott körülötte az egész világ. Nem­csak a táncoló párok, hanem a tük­rök, s a terem menyezete is. A ka­tonabanda valami dallamos kerin- gőt játszott. Olyasfélét, amit egy hónap alatt az ország széliében hosszában mindenütt dalolnak a sze­relmesek. — Ismeri ezt a dalt, Ollós ur, becsületes békeajánlata ; férfiaké, akik nem keresik a harcot, de nem is futamodnak meg gyáván előle, ha rájuk kényszerítik. Most újra látjuk, hogy becsü­letes békét az osztrákkal kötni nem lehet. Elmentünk a legvégső határig. Megadtunk három év óta mindent, amit kívántak. Mi­kor az elmúlt hónapokban sú­lyos háborús bonyodalmak előtt állt a ,.nagyhatalom“, nem hasz­náltuk fel a nehéz helyzetet kal­márkodásra. Nem mondtuk, hogy megszavazzuk az ujonczokat: de csak úgy, ha teljesitik kívánsá­gaikat. Mikor ötlelől szegezték a tőrt Ausztria mellének, nem állottunk ott hatodiknak, hogy zavarát felhasználva, kicsikarjuk tőle törvényes jogaink teljesíté­sét, hanem kitartottunk mellette becsületes hűséggel. Kilencztized- részben magyar anyák fiai, ma­gyar családok kenyérkeresői ál­lottak fegyverben ott a végeken, ahol az egész háborús akció ki- lencztizedrészben Ausztria érdeke volt. Nem panaszoltuk fel. A hála most az, hogy mikor a kis Szerbiát meg tudta fékezni, meg tudta alázni Ausztria, kétes kérdezte tőle Lujza kisasszony. Dehogy ismerte. Es ha ismerte volna is, akkor se tudná most. Nem hall, nem lát ő most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallga­tott. Ügyetlenül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezett. Lujza kisasszony alig tudta megál­lapítani. A tánc után séta következett, s Ollós lassankint magához tért, zseb­kendőjével letörölte verejtékéről nedves arcát, s beszélgetni kezdett. Eleinte bátortalanul, később mikor látta, hogy a lányka érdekkel hall­gatja, egyre bátrabban. Elmondotta, hogy ha megszabadul a katonaélet­től, tanár lesz egy alföldi gimnázi­umban. Sokat kell még szenvednie addig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan rossz ember a kapitány ur, — mondotta a le­ányka. — Ne kívánja ismerni se a kis­asszony, — válaszolt sóhajtva az önkéntes s még a keresztvizet is leszedte Komorovcsák kapitányról. Elmondotta mindennek, csak becsü­letesnek nem. # A táncterem nagy ablakain ke­resztül lassankint átszürődött a haj­nal világossága. A mulatók lassan­kint hazaszállingóztak. Ollós Géza Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hl^Se,rPlrgUirtr3ÖooohL Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents