Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-21 / 32. szám

Tizenkettedik évfolyam. 32. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, április 21.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS:

MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér.

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

A bank.

Már szinte félve nyúlok toliamhoz, hogy t, olvasóink — látva a cimet — földhöz vágják szegény ártatlan lapunkat, bosszankodva rajta, hogy ismét a bank és megint a bank és újra is csak a bank, a melyről már anynyit irtunk, hogy megunták.

Hát bizony a bank, ismét a bank, megint a bank és újra is a bank, — a bank „for ever“. Ez égető kérdés mellett akarva sem tudunk másra gondolni.

Újabban minduntalan azt olvassuk, hogy a magyar sajtó egy része is folyton biztosítja Bécset — (nem Wient kérem \) — hogy ne engedjen nekünk e kérdésben, mert a külön magyar jegybankot nem a nemzet többsége, csak egy kis bankcsoport kívánja — és ijesztget minket, hogy ő felsége a király azt meg sem engedi semmi esetre stb.

Hát én már szemeim hanyatlása miatt csak egy lapot is alig olvashatok — (a „Magyaror- szág“-ot járatom^ — és nem is tudom melyek azok az érintett lapok — a melyek nagyon is megérdemelnék, hogy minden városban a köztéren megégessék

Az ezred réme.

Irta: Szász József.

Csikorgó hideg az idő. Fagyos szól száguld végig az utcában, útközben fel-felkap egy csomó friss havat, s visítva rohan vele tovább. Ember alig jár, még a sarki kávé- házban is kevesen vannak. Odaben pedig jó meleg idő lehet: nagyon homályosak nagy ablakai.

A szélső ablak kerek asztalánál közös hadseregbeli kapitány ül. Jól ismerik a városban: Komorovcsák Jánosnak hívják. Kemény tekintetű, széles vállu férfi. Nagy fekete bajuszának egyik ága ég felé mere- dez a másik a föld felé kívánkozik.

Azon a helyen ül esztendők óta minden délután. Jaj annak, aki helyét elfoglalja s különösen jaj jaj a pincérnek, aki elfoglalni hagyja. Valami tiz esztendő előtt egy szerencsétlen vászonban utazó ügynök ült a helyére, a min olyan nagy indulatba jött a kapitány ur, hogy a vékony dongáju legényt irgalmatlanul kilóditotta a kávéházőket — amiből Bécsben is megérthetnék, mit tart a nemzet azon lapokról és mennyi hitelt adhatnak nekik a Bécsiek, midőn azt kürtölik, hogy itt a magyar, nemzeti bankot csak egy nyugtalankodó kis csoport kívánja. — De hát azt nem veszik észre a jó Bécsiek, hogy hónapok óta számtalan népgyülésen nyilatkozott a nemzet a külön önálló magyar nemzeti jegybank mellett, a melyet mint ez idő szerint legfőbb — szinte egyedüli főcélját a közös bank szabadalmának lejártával okvetlenül Iétesittetni kiván, mig ellenben egyetlen egy népgyü- lés sem tartatott a mostani közös bank szabadalmának ?neghosszab- bittatása mellett. — En legalább ilyenről nem hallottam. Valamint hogy igen számos vármegye és város irt fel a törvényhozáshoz a külön bank mellett: ellene egy sem. — Hát ezt tudva — ugyan hogy gondolják ama bizonyos lapok elhitethetni Bécsben, hogy itt nem kívánják az önálló magyar bankot, csak egy zavargó kis töredék ? ] Hát igen ! arra számítanak, hogy a mit óhajtunk azt el is hitetjük magunkkal. De az ilyen hiedelem mellett nagyon közel áll a csalódás és

jön a keserű kiábrándulás . . . . Ez vár a Bécsiekre is, még pedig — reményiem már igen rövid napok múlva, mikor megtudják, hogy a magyar nemzet képviselete az egyhangúságot megközelítő hatalmas többséggel leszavazta a mostani közös bank kérvényét, megtagadta szabadalmának meghosszabbittatását.

A világ minden országgyűlésén — parlamentén — elfogadott elv, hogy az alkotmányos fejedelem — a király — személyét a politikai pártok vitájába bevonni nem szabad. Ezt az elvet nagyon helyesnek és szükségesnek vélem a sajtóban is. Részemről követem is. De most az egyszer, ha ama bizonyos lapok jónak látták megkísérteni, hogy minket megfélemlítsenek, elhatározásunkban megingassanak azon állítással, hogy a király semmi esetre meg nem engedi a bank ketté osztását; és a mi lapjaink jónak látták ezt alaposan megcáfolni, legyen szabad nekem is hozzá szólnom.

Minden alkotmányos országban a fejedelemnek korlátlan »vétó« joga van, — azaz hogy hiába szavaz meg az országgyűlés valamely törvényjavaslatot, ha a fejedelem nem szentesíti, abból

törvény nem lesz. E részben csak Svéd-ország tesz kivételt, a menynyiben az ottani alkotmány szerint, ha valamely törvényjavaslatot nem egy országgyűlés háromszor, de három uj-uj választásból alakult országgyűlés megszavaz — az törvénynyé válik a király szentesítése nélkül is, a király vétója ellen is.

Nálunk ilyen ugyan nincsen. De ámbár hiába szavazna meg valamit akárhány országgyűlés, abból törvény soha se lesz ha a király vétót mond rá : más részről azonban ennek nincs ellenkezője, nincs »impero». Vagyis valamint nem hozhat a király törvényt az országgyűlés hozzájárulása nélkül, úgy oly hatalommal sem rendelkezik, hogy megparancsolhatná a képviselőknek, hogy valamit megszavazzanak. «Eiat application A korlátlan vétóval rendelkező király sem parancsolhatja meg a képviselőknek, hogy szavazzák meg a közös bank szabadalmának meghosszabbittatását.

Hát már most meg lesz tagadva a közös bank szabadalmának meghosszabbittatása, az lejár a jövő 1910 év végével, tehát akkor meg is szűnik — és ekkor

Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság.

hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört.

Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sőrnagyraktár, Justus-utcza.

Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenylk és

Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.

Lapunk -4- oldal

bői, a pincért pedig néhány pofon kíséretében utána küldötte.

Se betegség, se vihar nem tudta visszatartani a kávéházból. Megivott rendesen négy üveg sört, elszitt két Virginiát s nagy füstfelhőket eregetve, kinézett az utcára.

Mit néz, mit vigyáz: jól tudja a garnizon legénysége. Nem is menne arrafelé Darius minden kincséért se. Még ha útja arra is vinné. Inkább elkerül a hatodik utcába, semhogy az „ezred rémével“ találkozzék, így nevezték maguk között Komo- rovcsák kapitányt, mert nevét rendesen kimondani három esztendő alatt se tanulták meg.

Miért féltek, miért rettegtek tőle, erről száz meg száz történetet beszélnek. Talán nem is igaz valamennyi . . Minden beszédnek azonban az volt a veleje, hogy Komo- rovcsák kapitány gonosz lélek, a ki üldözi, sanyargatja az embereket.

Most negyedik üveg sörét itta már ki, második Virginiáját is majdnem egészen elszívta. Vizsla szemekkel tekintett ki az utcára, de nagy bosszúságára egy lelket se látott. Haragjában az időt átkozta s

szidta a katonákat, akik még az időtől is megijednek. Éppen fizetni készült, mikor a sarkon egy lióri- horgas baka alakja tűnt fel. Pejét vállai közé húzta, kezét szellős köpenyege zsebébe mólyesztette. A kapitány rögtön felismerte :

— Hisz ez Ollós Géza a profesz- szor ur — dörmögte — ugyan mit keres ez ilyenkor az utcán ?

Ollós Géza végzett tanár volt és önkéntes Komórovcsák kapitány századánál. Valahonnan az Alföldről került a horvát fővárosba, ahol akkor az ezred feküdt s a hol egy lelket se ismert. A kapitány nem szerette az úri katonát: az önkéntest. Ollós Gézát pedig valósággal gyűlölte. Miért? Ennek csak ő a megmondhatója. A mint szeme elé került, úgy pocsékra szidta, hogy sokszor alig ismert magára.

Az önkéntes gyanútlanul közeledett az ablak felé. Mikor odaért, ösztönszerüleg betekintett a kávéházba. Egyszerre holt ember lett szegény. Maga előtt látta az ezred rémét, akiről azt beszélték társai, hogy betegen fekszik lakásán. Tovább akart menni, de nem vitte a

lába, köszönni akart, de nem mozdult a keze. Úgy állott ott, mintha a földbe verték volna.

A kapitány ur vérfagyasztó te- kiutettel méregette végig a hadfit. Borzasztó méreg kavaroghatott benne, mert bajuszának mindakét ága rettenetesen rángatózott. Intett a megrémült embernek, aki ekkorára magához tért, bement a kávé- házba.

— Hol csavarog maga tanár ur ? förmedt rá. Vagy ha már csavarog, miért ilyen báli cipőkben, s ilyen magas gallérral ?

Az önkéntes zavarában a báli cipőkre tekintett, de csak azt a bakancsot látta a lábán, melyet októberben az őrmestertől kapott. Még a szeg is benne volt a talpában, még a patkó is csörömpölt a sarkán. Erről szólni azonban nem mert a kapitány urnák.

— Micsoda tanár maga odahaza ?

— A malhematikát s a fizikát adom elő, jelentem alásan.

— No, az gyönyörűséges lehet. Szeretném most megmutatni, micsoda tanárjuk van a fizikából s a mathematikából. Most pedig egy-