Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-09 / 3. szám
3. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, január 9. A nemzetet régen és most uj is uj meglepetések érték az alkotmányos többség részéről. Elhitte azt, hogy a közelmúlt meglepetések a nemzeti bank felál- lithatása érdekében érték. E hi tében csalódni nem szabad. Mi ily csalódásnak eszközei nem lehetünk. A sajtónak nagy része ma is porhintéssel vádolja a függetlenségi pártot. A párt tagjainak egyénileg legkötött állásfoglalá sából kétségtelen megnyugvást kell szereznie a nemzetnek aziránt, hogy a függetlenségi és 48-as párt tagjai elvekért és nem öncélokért küzdenek, s az elvek megvalósítása tekintetében a nemzet érdekeiért ideiglenes haladékokra, várakozásra készek, de elfoglalt álláspontjukkal állanak vagy buknak. Ezektől áthatva, kívánom én a magyar nemzeti jegybanknak 1911. január elsején való felállítását. jN'agy szálloda a Vörös Ökörben — Ajánlat a városi szállodára. — 1908. január 9. Lapunk közönsége előtt ösmeretes az a szálloda mizéria mely városunkban jelenleg is van, s a mely kényszeríti az idegent, hogy ha csak teheti városunkat kerülje ki. — Dacára annak, hogy városunkban most egy uj szálloda épült, a szálloda mizéria még mindig tart, s ha különös figyelemmel vagyunk városunk jövő fejlődésére, úgy elkerülhetetlen egy igazán modem nagy szálloda mielőbbi felépítése. Ha komolyan akarjuk, hogy az üzletvezetőség városunkban legyen elhelyezve, ha a tokaji borok felvirágoztatása érdekében városunkban piacot akarnak teremteni, égetően szükséges egy nagyobb modern szálloda. Ezen szálloda felépítésére egyedüli alkalmas hely a jelenlegi Vörös Ökör épülete. Csakhogy a város a saját erejéből oda szállodát nem építhet, mert már úgy is nyögünk a nagy pétadótól. — A Vörös Ókor jelenleg 3—4000 korona évi vesztességet jelent a város pénztárára a mi körülbelül 2 százalékos pótadó- nak felel meg, s bár a Vörös Ökör azért lett megvéve, hogy oda egy modern'szálloda építtessék ez a város jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel, hosszú ideig keresztül vihetetlen. Führer Miklós budapesti vállalkozó most olyan ajánlatot nyújtott be a város tanácsának, amely ajánA legényes házhoz mennek az eladó leányok, a kerítést igyekeznek pamuttal körülfonni s ha sikerül, a legény a farsangon azok közül a leányok közül választ magának feleséget. Kimennek Luca napján a kapuba, ottan almába harapnak; ezt min dennap megteszik ksrácsony napjáig, amikor aztán az egész almát megeszik. Ekkor várni kell, mig kutyaugatást nem hallanak ; ahonnan az ugatás jön, onnan jön a kérő is; ha közelről hallatszik, hamarabb, ha távolabbról, később. Még egy nagyon sajátságos szokás is divatban van. Luca napján megvesznek egy tükröt, uj ezüst pénzen, minden alkudozás nélkül; egy magányosan álló dió — vagy hársfa tövében elássák és karácsonyig minden este a beharangozáskor 3 Mia- tyánkot kell elimádkozni. Krrácsony este pedig háttal feléje fordulva, hogy bele ne nézhessenek, fehér kendőbe takarva hasa viszik. Ott éjfélkor 2 viaszgyertya közzé állítva addig kell bele nézni, mig a jövendőbeli képe meg nem jelenik, lat elfogadása esetén városunk minden anyagi megterheltetés nélkül sőt figyelemre méltó évi haszon mellett egy diszes szállodát nyerne a mely szállodába, az oly nagyon szükséges vigadó, kávéház, vendéglő, te ke és tennispálya is elhelyezést nyerne. De lássuk magát az ajánlatot Führer Miklós budapesti épitész hajlandó a Vörös Ökör telkén 360000 korona költséggel egy nagyarányú vigadót, 40 lakó szobát, casinó helyiséget vendéglőt kávéházat, kerti helyiséget tennis és teke pályát magában foglaló, szállodát felépíteni és azt a legmodernebb s legnagyobb igényeknek megfelelően berendezni s kezelni, vállalkozó 60000 koronát sajátjából fedez, mig a 300000 koronát a felépítendő nagy szállodára felveendő kölcsönnel kiván fedezni. A felépítendő szállodát s helyiségeket 50 évig használja, s ezért fizeti a 360000 korona évi kamatait, fizeti ezenfelül a Vörös Ökör vételárának kamatait s egyóbb annuitásait s ezenfelül fizet a városnak 3000 korona évi bért. Mondanunk sem kell, hogy ez az ajanlat városunkra nézve rendkívül kedvező és megfelelő. Minden anyagi megterhelés nélkül városunk egy gyönyörű palotához jut, azon felül megszabadul a Vörös Ökör évi vesztességeitől s a vételár kamatai s annuitás részletei fizetésétől sőt mindezek tetejébe évi 3000 korona tiszta jövedelemre tett szert. Tehát úgy szépészeti mint pénz ügyi s egyéb tekintetekből ez az ajánlat rendkívül előnyös a városra. t Ezen ajánlat megvitatására Kiss Ödön h. polgármester a képviselő- testület tagjait folyó hó 8-án pénteken délutánra bizalmas értekezletre hivta össze a vármegyeháza főispáni kistermébe, hogy azután képviselőtestületi közgyűlés tárgyalhassa. Az értekezlet alaposan megvitatta az ajánlatot s Halász József, Hajnal Dezső, Dókus Ernő, Búza Barna, Grünbaum Simon, Némethy Berta lan, Davidovics Adolf, dr. Reichard Salamon, Zinner Henrik képviselőtestületi tagok és Kérészy Gyula városi mérnök felszólalása után úgy határozott, hogy az ajánlatot elvben elfogadja, azonban megbízza a polgármestert, hogy az ajánlat tevővel az ajánlottnál nagyobb garancia adása tekintetében folytasson tárgyalásokat és a tárgyalások befejezte után az építészeti, pénz ügyi és jogügyi bizottságok véleményével kerüljön az ajánlat a képviselőtestületben tárgyalásra. A magunk részéről a legnagyobb örömmel fogadjuk ezen előnyös s a város érdekeire kiválóan fontos ajánlatot s kérjük a képviselőtestület igen tisztelt tagjait hogy minden személyes tekintetet és egyéni érKarácsonykor már sokkal kevesebb szokás divik. A szoba négy sarkából a középre kell seperni a szemetet, reá állni s ahonnan a kutyaugatást hallja a leány, onnan várhatja a kérőjét. A világ tájak felé az ablakokba rakni a parazsat, amelyen a karácsonyi ebédet főzték, a melyikben leghamarabb alszik ki a parázs, arra viszik el a leányt. Még néhány Szilveszteri szokást akarok csak felemlíteni. A karácsonytól összegyűjtött for gácsból tüzet kell rakni s rajta rán- tottát sütni, aki a rántottáért jön, az lesz a férje. Főtt borsót kell hányni a falra, akié ott ragad, az a farsangon férjhez megy. Töpörtyüt raknak egymás mellé az eladó leányok, beeresztik a macskát s akiét először viszi el, az jut legelőbb főkötő alá. Másutt a kocsonya csontokat rakják a leányok egy lapátra s akiét először viszi el a kutya, az megy közülök leghamarabb férj- hezDr. Jámbor. deket félre téve egyedül a város jól felfogott szépészeti s anyagi érdekeire való különös tekintettel bi- rálják el a Führer Miklós ajánlatát. Führer Miklós megbízhatósága tekintetében, az általa Nyíregyházán épitett hatalmas bérház s az előre befektetendő 60000 korona nyújt megnyugtató garanciát a mi azonban nem jelenti azt, hogy ha előnyösebb és kedvezőbb ajánlat érkeznék az ő ajánlatánál, hogy akkor mi nea városra kedvezőbb ajánlatot fogadjuk ei. Mindenesetre érdemes a Führer Miklós ajánlatával komolyan foglalkozni s ez az a mit mi ismételten ajánlunk a képviselőtestület tisztelt tagjainak figyelmébe. SZÍNHÁZ. Kapuzárás után* A sátoraljaújhelyi színészet utóbbi évei történetének érdemes néhány hasábot szentelni. E kis történetben meg vagyon Írva, hogy létezik egy város 20000 lakossal, a színészetért eleget áldoz, a közönsége is elég jó színházlátogató, van kőszinháza, — de emellett megtűri, hogy a kőszinházbau felüse tanyáját az Ízléstelenség és müvésztelenség. Hopp! Egészen elfeledtem! Van ennek a városnak szinügyi bizottsága is. Vagy nincs?» Es itt vau a kutya eltemetve. Itt a baj eredendő kutforrása. Mert nem Micsey és nem Polgár ur a hibás. Elvégre nekik fogalmuk sincs kompániájuk silányságáról —tisztelet és elismerés a kivételeknek, -— mert Polgár úrtól, a ki művészi sikereit Kajászó Szent Pálon vagy Mátészalkán vagy Nyírbátorban aratta, senki sem veheti rossz néven, hogy erőben és egészségben megért vagy 56 évet anélkül, hogy a művészetről képződött fogalmai a pe- leskei nótárius eszmekörén túlterjedtek volna. Ez rendén van. A falusi kántortanitó is tanit, a professor is tanit, de az előbbi nem töltheti be az utóbbi helyét, bár a merészsége megvan hozzá. Ki tehát a hibás ? Az, a ki a professor helyére a kántort beültette, — a nagyrabecsült szinügyi bizottság. Hiába, a midőn bizottságról van szó, mindig eszembe jut az egyszeri debreczeni czivis, a ki, — midőn az állattenyésztési érdekek előmozdítására kiküldendő szakbizottság alakításáról volt szó, — azt mondta, hogy arra nincs szükség, „mer’ ha disznórul van szó, ott a sógor, hamraeg marhárul, ott a koma, hammeg lurul, ott van ő“, — kitelik a czivisből minden. Szinügyi bizottság. Kicsiny tisztség, nagy feladat. Kell hozzá szakértelem, azért felteendő, hogy a ki ebbe belekerül, nem azért kerül bele, mert öreg, vagy mert páholybér- lete van, vagy mert egyáltalán, nem szokott színházba járni, — mert ilyen is van, — hanem azért kerül bele, mert érti egy kevéssé a művészetet, de nem csupán a helyi múzsa kegyéből. így kellene lenni. A t. bizottság azonban siker helyett bakokat lő, nyakrafőre szerződtet dilettáns directorokat és a silány képességeket elsőrendű müvészek- * i * Legutóbbi számunkban magjelent kritika, hogy mily általános helyesléssel t alálkczott a közönség körében, bizonyítja e z a talán kissé éles, de alapjában véve i gazságos birálat, melyet egy, a társadalmi é létünkben előkelő szerepet betöltő állandó színházlátogató irt. nek deklarálja. Hányszor elnéztem, mily lelkesen tapsolt a szinügyi biz-ottság több tagja Ágotáinak, Szabolcsi Jozefinnek, Kertésznek és az elragadtatás glóriája vette körül jóságos arcukat, ha a vastagbetüs primadonna a „porondra“ lépett. Volt ez valaha másként is. Élvezetes estéket lehetett a színházban tölteni, a midőn Komjáthy a téli hónapokban havonta háromszor és a tavaszi 6 hetes szezonban elsőrendű erőkkel, elsőrendű zenével a legjobb újdonságokat adta le. A szinügyi bizottság azonban azt mondta, hogy nekik téli operette saison kell, mert gyermekkorában mindenkit megvert a papája, ha nem télen, de tavasszal járt a színházba. Szerződtették tehát Micseyt és nem számoltak azzal a jó urak, hogy vannak itt finomodott izlé- süek, a kiknek Komjáthy vagy Micsey és Polgár nem mindegy. Micsey azelőtt kőmives mester, volt, tehát értett a színház — felépítéséhez. Egy sprajczlóccel kezében tartotta fel a fegyelmet és el akarta csapni a kornétást, mert pausát tartott. Pausáórt — úgymond — nem fizet. Buzgó direktor. Ok, hogy szerződtessék. Szerződésileg kiköttetett azonban, hogy elsőrendű primadonnát kell szerződtetnie hetenkint három vendég-fellépésre. A kialvó igények egy utolsó szikrája volt a szerződés e pontja. A társulat csapni való volt, a primadonnák kitűnőek. Gyönyörű képeket láttunk ocsmány keretben. De Margó Zelma, Kállay Jolán, Tur- csányi Olga és Feledi Boriska sem tudták elviselhetővé tenni a hiányokat és a szinügyi bizottság is rosz- szabbra vágyott. Jött tehát Polgár Béla ur, hogy végkóp kiábrándítsa azokat, akik még azt hitték, hogy a múzsának az újhelyi színházhoz valami köze van. Polgárnál is, ép úgy, mint Mi- cseynél, az „aetas precedit“ elve érvényesült. Ssepesi Szidi úrnő, mint azelőtt Bácskai Julosa is, — elsőrendű szubret szerepekhez jutott. De kárpótolva lett a közönség azzal, hogy vastag betűkkel nyomták a Jászay Mariska nevét, a kinek hangja egyáltalán nem volt ugyan, de annál hatástalanabbal játszott. Betetőzte azonban Polgár ur a közönség iránti áldozatkészségét a megfordított pacsirta, Szabolcsi Jo- zefin és a nagy karzatjátékos, Ágotái szerződtetése által. Utóbbi cirkusznak nézte a színházat, papa- gálytól kölcsönkért hangon és kót- ségbeejtően hamisan énekelt és ar- culcsapósdit játszott a jó Ízléssel. így lesz aztán érthető, hogy a t. szinügyi bizottságra valóságos öröm ünnepet jelentett azon nagy művészeti esemény, a midőn Harmath Zseni, pseudo tragika, a bálkirálynő elsőrendű szubrett szerepét kreálta. Már maga az eszme is büntetendő volt, a kivitel pedig a dobhártyák tragédiáját jelentette. Es ehhez hasonló, példátlan merényletek sorozatából állt a szezon. A hány bukott, silány darab van, az mind szinre került, a mi elég ok volt arra, hogy Polgár urat a t. szinügyi bizottság kegyébe helyezze. A szezon elején az egyik bizottsági tag a bizottság összehívását sürgette, — A bizottság egy tekintélyes tagja azonban