Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-09 / 3. szám

3. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, január 9. A nemzetet régen és most uj is uj meglepetések érték az al­kotmányos többség részéről. El­hitte azt, hogy a közelmúlt meg­lepetések a nemzeti bank felál- lithatása érdekében érték. E hi tében csalódni nem szabad. Mi ily csalódásnak eszközei nem le­hetünk. A sajtónak nagy része ma is porhintéssel vádolja a független­ségi pártot. A párt tagjainak egyénileg legkötött állásfoglalá sából kétségtelen megnyugvást kell szereznie a nemzetnek az­iránt, hogy a függetlenségi és 48-as párt tagjai elvekért és nem öncélokért küzdenek, s az elvek megvalósítása tekintetében a nemzet érdekeiért ideiglenes haladékokra, várakozásra készek, de elfoglalt álláspontjukkal álla­nak vagy buknak. Ezektől áthatva, kívánom én a magyar nemzeti jegybanknak 1911. január elsején való felállítását. jN'agy szálloda a Vörös Ökörben — Ajánlat a városi szállodára. — 1908. január 9. Lapunk közönsége előtt ösmeretes az a szálloda mizéria mely váro­sunkban jelenleg is van, s a mely kényszeríti az idegent, hogy ha csak teheti városunkat kerülje ki. — Dacára annak, hogy városunkban most egy uj szálloda épült, a szál­loda mizéria még mindig tart, s ha különös figyelemmel vagyunk váro­sunk jövő fejlődésére, úgy elkerül­hetetlen egy igazán modem nagy szálloda mielőbbi felépítése. Ha komolyan akarjuk, hogy az üzletvezetőség városunkban legyen elhelyezve, ha a tokaji borok felvi­rágoztatása érdekében városunkban piacot akarnak teremteni, égetően szükséges egy nagyobb modern szálloda. Ezen szálloda felépítésére egye­düli alkalmas hely a jelenlegi Vörös Ökör épülete. Csakhogy a város a saját erejéből oda szállodát nem építhet, mert már úgy is nyögünk a nagy pétadótól. — A Vörös Ókor jelenleg 3—4000 korona évi vesz­tességet jelent a város pénztárára a mi körülbelül 2 százalékos pótadó- nak felel meg, s bár a Vörös Ökör azért lett megvéve, hogy oda egy modern'szálloda építtessék ez a város jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel, hosszú ideig keresztül vihetetlen. Führer Miklós budapesti vállal­kozó most olyan ajánlatot nyújtott be a város tanácsának, amely aján­A legényes házhoz mennek az eladó leányok, a kerítést igyekeznek pamuttal körülfonni s ha sikerül, a legény a farsangon azok közül a leányok közül választ magának fe­leséget. Kimennek Luca napján a kapuba, ottan almába harapnak; ezt min dennap megteszik ksrácsony napjáig, amikor aztán az egész almát meg­eszik. Ekkor várni kell, mig kutya­ugatást nem hallanak ; ahonnan az ugatás jön, onnan jön a kérő is; ha közelről hallatszik, hamarabb, ha távolabbról, később. Még egy nagyon sajátságos szokás is divatban van. Luca napján meg­vesznek egy tükröt, uj ezüst pénzen, minden alkudozás nélkül; egy ma­gányosan álló dió — vagy hársfa tövében elássák és karácsonyig min­den este a beharangozáskor 3 Mia- tyánkot kell elimádkozni. Krrácsony este pedig háttal feléje fordulva, hogy bele ne nézhessenek, fehér kendőbe takarva hasa viszik. Ott éjfélkor 2 viaszgyertya közzé állítva addig kell bele nézni, mig a jöven­dőbeli képe meg nem jelenik, lat elfogadása esetén városunk min­den anyagi megterheltetés nélkül sőt figyelemre méltó évi haszon mellett egy diszes szállodát nyerne a mely szállodába, az oly nagyon szükséges vigadó, kávéház, vendéglő, te ke és tennispálya is elhelyezést nyerne. De lássuk magát az ajánlatot Führer Miklós budapesti épitész hajlandó a Vörös Ökör telkén 360000 korona költséggel egy nagyarányú vigadót, 40 lakó szobát, casinó he­lyiséget vendéglőt kávéházat, kerti helyiséget tennis és teke pályát magában foglaló, szállodát fel­építeni és azt a legmodernebb s legnagyobb igényeknek megfelelően berendezni s kezelni, vállalkozó 60000 koronát sajátjából fedez, mig a 300000 koronát a felépítendő nagy szállodára felveendő kölcsönnel kiván fedezni. A felépítendő szállodát s helyisé­geket 50 évig használja, s ezért fizeti a 360000 korona évi kama­tait, fizeti ezenfelül a Vörös Ökör vételárának kamatait s egyóbb an­nuitásait s ezenfelül fizet a város­nak 3000 korona évi bért. Mondanunk sem kell, hogy ez az ajanlat városunkra nézve rendkívül kedvező és megfelelő. Minden anyagi megterhelés nélkül városunk egy gyönyörű palotához jut, azon felül megszabadul a Vö­rös Ökör évi vesztességeitől s a vételár kamatai s annuitás részletei fizetésétől sőt mindezek tetejébe évi 3000 korona tiszta jövedelemre tett szert. Tehát úgy szépészeti mint pénz ügyi s egyéb tekintetekből ez az ajánlat rendkívül előnyös a városra. t Ezen ajánlat megvitatására Kiss Ödön h. polgármester a képviselő- testület tagjait folyó hó 8-án pén­teken délutánra bizalmas értekezletre hivta össze a vármegyeháza főispáni kistermébe, hogy azután képvise­lőtestületi közgyűlés tárgyalhassa. Az értekezlet alaposan megvitatta az ajánlatot s Halász József, Hajnal Dezső, Dókus Ernő, Búza Barna, Grünbaum Simon, Némethy Berta lan, Davidovics Adolf, dr. Reichard Salamon, Zinner Henrik képviselő­testületi tagok és Kérészy Gyula városi mérnök felszólalása után úgy határozott, hogy az ajánlatot elvben elfogadja, azonban megbízza a polgármestert, hogy az ajánlat tevővel az ajánlottnál nagyobb ga­rancia adása tekintetében folytas­son tárgyalásokat és a tárgyalások befejezte után az építészeti, pénz ügyi és jogügyi bizottságok véle­ményével kerüljön az ajánlat a kép­viselőtestületben tárgyalásra. A magunk részéről a legnagyobb örömmel fogadjuk ezen előnyös s a város érdekeire kiválóan fontos aján­latot s kérjük a képviselőtestület igen tisztelt tagjait hogy minden személyes tekintetet és egyéni ér­Karácsonykor már sokkal keve­sebb szokás divik. A szoba négy sarkából a középre kell seperni a szemetet, reá állni s ahonnan a ku­tyaugatást hallja a leány, onnan vár­hatja a kérőjét. A világ tájak felé az ablakokba rakni a parazsat, amelyen a kará­csonyi ebédet főzték, a melyikben leghamarabb alszik ki a parázs, arra viszik el a leányt. Még néhány Szilveszteri szokást akarok csak felemlíteni. A karácsonytól összegyűjtött for gácsból tüzet kell rakni s rajta rán- tottát sütni, aki a rántottáért jön, az lesz a férje. Főtt borsót kell hányni a falra, akié ott ragad, az a farsangon férj­hez megy. Töpörtyüt raknak egymás mellé az eladó leányok, beeresztik a macs­kát s akiét először viszi el, az jut legelőbb főkötő alá. Másutt a kocsonya csontokat rakják a leányok egy la­pátra s akiét először viszi el a kutya, az megy közülök leghamarabb férj- hez­Dr. Jámbor. deket félre téve egyedül a város jól felfogott szépészeti s anyagi ér­dekeire való különös tekintettel bi- rálják el a Führer Miklós ajánlatát. Führer Miklós megbízhatósága tekintetében, az általa Nyíregyházán épitett hatalmas bérház s az előre befektetendő 60000 korona nyújt megnyugtató garanciát a mi azon­ban nem jelenti azt, hogy ha elő­nyösebb és kedvezőbb ajánlat ér­keznék az ő ajánlatánál, hogy akkor mi nea városra kedvezőbb ajánlatot fogadjuk ei. Mindenesetre érdemes a Führer Miklós ajánlatával komolyan foglal­kozni s ez az a mit mi ismételten ajánlunk a képviselőtestület tisztelt tagjainak figyelmébe. SZÍNHÁZ. Kapuzárás után* A sátoraljaújhelyi színészet utóbbi évei történetének érdemes néhány hasábot szentelni. E kis történetben meg vagyon Írva, hogy létezik egy város 20000 lakossal, a színészetért eleget áldoz, a közönsége is elég jó színházlátogató, van kőszinháza, — de emellett megtűri, hogy a kőszinházbau felüse tanyáját az Íz­léstelenség és müvésztelenség. Hopp! Egészen elfeledtem! Van ennek a városnak szinügyi bizottsága is. Vagy nincs?» Es itt vau a kutya eltemetve. Itt a baj eredendő kutforrása. Mert nem Micsey és nem Polgár ur a hibás. Elvégre nekik fogalmuk sincs kompániájuk silányságáról —tisztelet és elismerés a kivételeknek, -— mert Polgár úrtól, a ki művészi sikereit Kajászó Szent Pálon vagy Mátészalkán vagy Nyírbátorban aratta, senki sem veheti rossz néven, hogy erőben és egészségben megért vagy 56 évet anélkül, hogy a mű­vészetről képződött fogalmai a pe- leskei nótárius eszmekörén túlter­jedtek volna. Ez rendén van. A falusi kántortanitó is tanit, a pro­fessor is tanit, de az előbbi nem töltheti be az utóbbi helyét, bár a merészsége megvan hozzá. Ki tehát a hibás ? Az, a ki a professor he­lyére a kántort beültette, — a nagyrabecsült szinügyi bizottság. Hiába, a midőn bizottságról van szó, mindig eszembe jut az egy­szeri debreczeni czivis, a ki, — midőn az állattenyésztési érdekek előmozdítására kiküldendő szakbi­zottság alakításáról volt szó, — azt mondta, hogy arra nincs szükség, „mer’ ha disznórul van szó, ott a sógor, hamraeg marhárul, ott a koma, hammeg lurul, ott van ő“, — kitelik a czivisből minden. Szinügyi bizottság. Kicsiny tisztség, nagy feladat. Kell hozzá szakértelem, azért felteendő, hogy a ki ebbe belekerül, nem azért kerül bele, mert öreg, vagy mert páholybér- lete van, vagy mert egyáltalán, nem szokott színházba járni, — mert ilyen is van, — hanem azért kerül bele, mert érti egy kevéssé a művészetet, de nem csupán a helyi múzsa kegyéből. így kellene lenni. A t. bizottság azonban siker helyett bakokat lő, nyakrafőre szerződtet dilettáns directorokat és a silány képességeket elsőrendű müvészek- * i * Legutóbbi számunkban magjelent kritika, hogy mily általános helyesléssel t alálkczott a közönség körében, bizonyítja e z a talán kissé éles, de alapjában véve i gazságos birálat, melyet egy, a társadalmi é létünkben előkelő szerepet betöltő állandó színházlátogató irt. nek deklarálja. Hányszor elnéztem, mily lelkesen tapsolt a szinügyi biz-ottság több tagja Ágotáinak, Szabolcsi Jozefinnek, Kertésznek és az elragadtatás glóriája vette körül jóságos arcukat, ha a vastagbetüs primadonna a „porondra“ lépett. Volt ez valaha másként is. Élve­zetes estéket lehetett a színházban tölteni, a midőn Komjáthy a téli hónapokban havonta háromszor és a tavaszi 6 hetes szezonban első­rendű erőkkel, elsőrendű zenével a legjobb újdonságokat adta le. A szinügyi bizottság azonban azt mondta, hogy nekik téli operette saison kell, mert gyermekkorában mindenkit megvert a papája, ha nem télen, de tavasszal járt a szín­házba. Szerződtették tehát Micseyt és nem számoltak azzal a jó urak, hogy vannak itt finomodott izlé- süek, a kiknek Komjáthy vagy Micsey és Polgár nem mindegy. Micsey azelőtt kőmives mester, volt, tehát értett a színház — fel­építéséhez. Egy sprajczlóccel kezé­ben tartotta fel a fegyelmet és el akarta csapni a kornétást, mert pausát tartott. Pausáórt — úgy­mond — nem fizet. Buzgó direktor. Ok, hogy szerződtessék. Szerződé­sileg kiköttetett azonban, hogy el­sőrendű primadonnát kell szerződ­tetnie hetenkint három vendég-fel­lépésre. A kialvó igények egy utolsó szikrája volt a szerződés e pontja. A társulat csapni való volt, a primadonnák kitűnőek. Gyönyörű képeket láttunk ocsmány keretben. De Margó Zelma, Kállay Jolán, Tur- csányi Olga és Feledi Boriska sem tudták elviselhetővé tenni a hiányo­kat és a szinügyi bizottság is rosz- szabbra vágyott. Jött tehát Polgár Béla ur, hogy végkóp kiábrándítsa azokat, akik még azt hitték, hogy a múzsának az újhelyi színházhoz valami köze van. Polgárnál is, ép úgy, mint Mi- cseynél, az „aetas precedit“ elve érvényesült. Ssepesi Szidi úrnő, mint azelőtt Bácskai Julosa is, — első­rendű szubret szerepekhez jutott. De kárpótolva lett a közönség azzal, hogy vastag betűkkel nyomták a Jászay Mariska nevét, a kinek hangja egyáltalán nem volt ugyan, de annál hatástalanabbal játszott. Betetőzte azonban Polgár ur a kö­zönség iránti áldozatkészségét a megfordított pacsirta, Szabolcsi Jo- zefin és a nagy karzatjátékos, Ágo­tái szerződtetése által. Utóbbi cir­kusznak nézte a színházat, papa- gálytól kölcsönkért hangon és kót- ségbeejtően hamisan énekelt és ar- culcsapósdit játszott a jó Ízléssel. így lesz aztán érthető, hogy a t. szinügyi bizottságra valóságos öröm ünnepet jelentett azon nagy művé­szeti esemény, a midőn Harmath Zseni, pseudo tragika, a bálkirálynő elsőrendű szubrett szerepét kreálta. Már maga az eszme is büntetendő volt, a kivitel pedig a dobhártyák tragédiáját jelentette. Es ehhez ha­sonló, példátlan merényletek soro­zatából állt a szezon. A hány bu­kott, silány darab van, az mind szinre került, a mi elég ok volt arra, hogy Polgár urat a t. szinügyi bi­zottság kegyébe helyezze. A szezon elején az egyik bizottsági tag a bizottság össze­hívását sürgette, — A bizott­ság egy tekintélyes tagja azonban

Next

/
Thumbnails
Contents