Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 21. szám
21. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGIHIRLAP Szombat, márczius 13. Nem szabad felednünk, hogy az a helyes birtokpolitika, mely feltétlenül, minden izében a nemzeti érdekeket szolgálja. Látjuk ezt nemcsak a nagy nemzeteknél, hanem sajnos, látjuk itthon is, különösen Erdélyben, ahol az oláh pénzintézetek az utóbbi évtizedekben számtalan magyar birtokot vásároltak össze és az oláh nemzeti kultúra tér jedésének ezek az összevásárolt birtokok vetették meg alapját, mert igaz mondás ez . „ Akié a föld, azé az ország.“ Felhívás! A magyar nemzet legnagyobb ünnepét, a szabadság és egyenlőség születésnapját, március tizenötödikét az igaz hazaszeretet meleg érzésével kívánjuk az idén is megünnepelni. Ennek az ünnepnek méltó megölésére kérjük fel városunk pol gárságát. Hogy a megélhetésért való su lyos küzdelmeknek mai megnehezedett időszakában a dolgozó polgárság munkanapot ne veszítsen, az ünnepet március 14-én vasárnap tartjuk meg és pedig délelőtt 9 órakor a r. kath , 10 órakor a ref. és 11 órakor az izr. templomban tartandó isteni- tiszteleten való részvétellel, majd fél 12 órakor a városi színházban nyilvános polgári ünneppel, este 8 órakor pedig a vármegyeháza nagytermében társasvacsorával. anyáin nincs. Igen visszavonultan élünk. Nekem nincs senkiin. A rokonaink vidéken lakna1', nem járunk sehová. — Mondom, tehát inog akar halni. Nem szólt semmit. Egy ideig szótlanul mentünk egymás melleit, aztán rám nézett. — Maga nem akar meghalni? — De hát tulajdonképpen mért akar meghalni? — Nem is tudom. Meg akarok halni. Annyi az egész. Nem tudtam kivenni belőle mért akar meghalni. Bizonyos hogy ő se tudta. Közben fölértünk a (jeliért hegy oldalára. Egy hűvös helyen leültünk a fűre. — Volt már maga szerelmes ? kérdeztem. — Nem én soha. Nem is tudom milyen az. — Pedig tudhatná. Maga most szerelmes. Hogy kibe, azt nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy szerelmes. Az arczán halvány pir ömlött e), a szemeit lesütötte és a füvet simit- gatta az ujjaival. Möst hirtelen feltekintett, merőn a szemembe nézett: — Hát igen, tudja meg, magába vagyok szerelmes. Halálosan, érti? Es most hogy megmondtam, a női büszkeségem sem engedné, hogy ezt túléljem. Meg akarok halni, de a maga szemei előtt. Görcsös zokogos következett. Az arcát beletemette a fűbe, a két Minél nehezebb küzdelmeket kell a mai válságos időkben állami önállóságunk csak egyik részletének megvalósításáért is vivnunk) annál szükségesebb, hogy a nagy idők emlékezeténél találkozva felekezet és foglalkozási külömbség nélkül, szorosan egyesüljünk hazánk javának önzetlen szolgálatára. Jöjjön el azért minden jó magyar ember! Sátoraljaújhely, 1909. évi március hó 2-án. Magyaros üdvözlettel: Dokus Gyula. Búza Barna, Kincsesy Péter. MEGYE ÉS VAROS. )( Vármegyei közgyűlés. Zemplén- vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlését 1909. évi március hó 23 ik napjának d. e. 9 órakor fogja megtartani. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: 1. A vármegye 1908, évi közigazgatási, árva és gyámhatósági zárszámadásának tárgyalása. 2. Az alispán évnegye- des jelentése a közigazgatás általános állapotáról. 3. Belügyminiszter leirata a vármegyei nyugdíjalapról szóló szabályrendelet módosítása tárgyában. 4. Belügyminiszter leirata a fegyvertartásról szóló szabályrendelet megalkotása tárgyában, 5. Belügyminiszter leirata a vármegyei dijnokok fizetésének és szolgálati viszonyainak rendezéséről alkotott szabályrendelet tárgyában. 6. Belügyminiszter leirata a Kossuth-szobor elhelyezése tárgyában. 7. Belügyminiszter leirata Vicraándy Ödön volt vármegyei főjegyző nyugdíjazása tárgyában. 8. Kereskedelem ügyi miniszter leirata a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérósi ipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet kezét kinyújtotta és rémesen, fuldokló zokogással sirt. — Mi baja? Ne sírjon. En is szeretem magát. Ki ne szeretue ilyen édes gyermeket. No hallja, azért ugyan nem kell meghalni. Rendben van, szeretjük egymást. Fölemelte fejét, nagy könnyes szemeivel bámulva nézett rám, mialatt én mosolyogva, hízelkedve nyúltam a keze után. Megfogtam a kezét és a könnyein át láttam va lami halavány, elhaló, végtelen szomorú mosolyt. Aztán elfordította a szemét és nem nézett rám jó dara- big. Mit beszél itt össze-vissza ! Lehet hogy szeret engem, lehet. Nem vonom kétségbe, de ez a szerelem gyerekes és romantikus, tehát os tóba. Nem is akarok tudni róla semmit. Idegesen hadartam, a lány elképedve nézett rám egy pillanatig. Szinte kétségbeesve mondta: — Maga most kicsalta a titkomat és fojtogat, pedig tudja, hogy meg akarok halni anélkül is. — Dehogy akar maga meghalni. Meglátnak egy embert, megszeretik, mert kopott a ruhája, mert talán más, szokatlan a megjelenése. Aztán megkövetelik tőle, hogy odadobja magát, feláldozza az ideáljait, meglopja az álmait, megváltoztassa az életrendjét a maguk kedvéért. Miért? Azért mert magának szép szemei vannak ? Nem, menjen haza, ne gondoljon rám többé. Az én rossz világomat nem cserélem el tárgyában. 9. Kereskedelemügyi miniszter leirata a Sátoraljaújhelyben felállítandó üzletvezetőség tárgyában. 10. Hajdú vármegye, Debrecen és Kolozsvár szab. kir. városok átiratai a „Ne temere“ kezdetű pápai dekrétum érvénytelenítése tárgyában. 11. Turócz vármegye átirata a községi és körjegyzők nyugdíj ügyének egységes rendezése tárgyában. 12. Pozsony vármegye átirata az általános vasárnapi munkaszünet kötelező kimondása tárgyában. 13. Pozsony vármegye átirata a pornog rafiai irodalmi termékek és detektív regén yek árusításának betiltása tárgyában. 14. Abauj-Torna vármegye átirata a vármegyei számvevőségek visszaállítása tárgyában. 15. Jász- Nagykun-Szolnok vármegyei átirata a vármegyei pótadók kivetésének és kezelésének egyszerűsítése tárgyában. 16. Komárom vármegye átirata a gazdakörök szervezése tárgyában. 17. Ung vármegye átirata a kötelező lépfene oltásról szóló szabályrendelet tárgyában. 18. Alispán javaslata aHornonna—tavarna csemernyei törvényhatósági közút államosítása tárgyában. 19. Alispán javaslata a Tavarna—ujszomor— jesznői vicinális útnak a törvény- hatósági utak sorába leendő felvétele iránt, 20. Alispán javaslata főszolgabírói lakások és íiivatalos helyiségek építése tárgyában. 21. Alispán jelentése az uj vármegyeháza építésére beérkezett pályatervek fe lülbirálatáról. 22. Alispán javaslata a milléniumi és ellenállási éveknek a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők szolgálati idejébe kétszeresen leendő beszámítása iránt. 23. A közigazgatási bíróság leirata Fritsch Albert és társai végkielégítési ügyében. 24. Zemplén vármegye gazdasági egyesületének indítványa a hegyvidéki kirendeltség hatáskörének kiterjesztése tárgyában. 25 Az „Erzsébet“ közkor ház kibővítése érdekében készített terv díjazására megszavazott 1000 korona kiutalása. 26. Az 1908. évi anyakönyvi tiszte letdijak és államsegélyek számadása. 27 A Kasztenbaum Márton-féle a'a pitvány 19081 évi számadása. 28. A vármegyei kéményseprők kérvénye a kéményseprési szabályrendelet mó, dositása iránt. 29. A szomotori körjegyzőség rendszeresítési ügye. 30. Sátoraljaújhely r. t. város képviselő- testület nek határozata a Rákóczi- szobor alap javára eddig befolyt összegnek a vármegye részére leendő átengedése tárgyában. 31. A községek költségelőirányzatai és zárszámadásainak tárgyalása. A már beérkezett és még beérkezendő ösz- szes a közgyűlés által intézendő ügyek. „ X Állandó választmány ülése. ZempléDvármegye az állandó választmányának ülését a főispán március hó 22-nek d. e. 9 órájára tűzte ki. SZÍNHÁZ. — márcz. 13. Most kivételesen el kívánunk térni a rendes sablontól és az előadások bírálata helyett, a közönség viselkedésének bírálatával kezdjük kritikánkat. Nem hallgatjuk el ugyanis szó nélkül azt az indolenciát, mellyel közönségünk a társulattal szemben viselkedik. Mi voltunk mindig azok, akik nem nézve semmiféle mellékkörülményeket, híven az igazsághoz bíráltuk a társulatot és nem kiméltük a direkciót, sem a társulat tagjait, ha a közönség jogos igényeit nem találtuk kielégítve. Mi voltunk azok, akik elsősorban kívántuk a társulat rekonstruálását, de ép azért mi kívánunk lenni az elsők, akik konstatáljuk, hogy igényeink kielégítésre találtak. A társulat tagjai és az igazgatóság mindent elkövetnek, hogy a közönség igényeit kielégítsék. A legutóbbi előadások a legnagyobb siker jegyében folytak le. Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti*« köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rocké" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc) „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara’ Uvegenkint 4.— korona. azért amit a maga szerelme nyújthat. Menjen haza, ne bántson engem. Anélkül, hogy csak rá is néztem volna, felkeltem és indultam haza felé. Valami kaján gyönyörűség lobogott bennem. Visszaadtam azt a sok keserű visszautasítást, amiben részem volt a nagy úri kisasszonyoktól, Mindig a cipőmet nézték, mindig a kopottságomon akadtak fenn és be’ sokszor láttam csöudes mosolygást a szemükben, mikor a rácsnál állottam és néztem a tenis szező kisasszonyokat. Most megfi zettem. Mért legyek én az ő ro mantikus hajlamainak a médiuma? Mindez pedig történt ezelőtt öthat esztendővel. II. Ennek a szomorú történetnek a vége most játszik. A villamoson ülök, szemközt egy bájos, fiatal asz- szonyka. A villamoson mindig megszoktam nézni az utitársaimat. Ahogy a szemünk találkozott, valami homályos derengés kelt bennem. Ezeket a szemeket már láttam valahol. 0 is hosszan nézett rám és szinte láttam, hogy ő is ke rés az emlékezetében valami pon tot, amihez a személyemet köthetné. Oda ültem mellé. Egészen a fülé hez hajoltam. — Ismer maga engem ! — Igen. — Tudtam, mert ezeket a szemeket már láttam valahol. — Akkor is a szemeit üldözte. — Mondja meg, ki maga asszo. nyom . . . — Nem lehet. Az életem legnagyobb szégyene köt a maga emlékéhez. Nem akarom megismételni. Örülök, hogy nem emlékszik. De most már emlékeztem ám. Egy pillanat alatt eszembe jutott, az egész szomorú história. A Gellérthegy, a zokogás, a bosszú, minden. Érett észszel most elégtételt adok neki— Bocsásson meg. akkor bolond gyerek ember voltara. Elégtételt akarok önnek adni. Itt vagyok rendelkezzék velem. Az asszony fölényesen mosolygott, felállt, egy hideg biccentéssel köszöntött és ment ki. En meg bambán, üres arccal bámultam utána. Egyetlen érzés fogott át az egész utón A szégyen érzete és a ludat, hogy nincsen a világon olyan bosszú, amit vissza ne lehetne bosszulni. Az ember gyilkos kegyetlenséggel marja a másikat, a másik meg őt, fáj mindkettőnek, hogy gaz dolog, de gyilkolunk mióla az első ember megölte a másodikat. Eszembe jutott, hogy milyen boldogtalan lett volna az a lány, ha én meg nem bosszulom magamat. Egy szegény bohém felesége lenni, nem irigylendő dolog. Most meg láttam az arcán a boldogságot, mert hiszen ilyen gőgös nem lehet csak igen boldog, vagy igen szerencsétlen ember.
