Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-02 / 1. szám

1. szám (2) F E L S O M A G /RORSZ AGIHIRLAP Szombat, janua A másik függő kérdés, amelynek kielégítő megoldása egyik előfel­tételét képezi a végleges kibonta­kozásnak, — a bankkérdés, amely aktuálissá csak ebben az uj észtén dőben válott. Még abban az időben, amikor az alkotmányellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit, — szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdések­ben szabad kezet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentéseket, —• Magyarország szabad elhatáro­zását úgy a bank, mint egyéb gaz­dasági kérdésekben tételes tőivé nyék biztosítják. Már nem hónapok, — csupán csak hetek választják el a nemzetet at­tól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb létfeltételéhez, gazdasági önállóságához. Az a negyvenéves babona, mely az önálló magyar nemzeti jegybank kérdését annyi éven keresztül le­nyűgözve tudta tartani, — oszlado- zóban van és az érdekcsoportok int­rikáin a kishitű, egyoldalú, szűk látkörü felfogáson maholnap diadal­maskodni fog az élni akaró nemzet, akadályt nem ismerő, minden áldo­zatra kész energiája/ Az annexió kérdése időközben egé­szen váratlanul nyomult előtérbe a politikai láthatáron, mint az a fe kete felhő, amelyről a szántóvető ember nem tudja az első pillanat­ban, hogy áldást vagy átkot hordoz-e méhében ! Évszázados tradíciók, történelmi múlt, megdönthetien alkotmányjogi vonatkozások, megerősítve koroná­zott királyok, ország-világ előtt el­hangzott esküje által ; nemzedékről nemzedékre, egyik királyról a má­sikra átháramló kötelezettségek, ün­nepélyes fogadalmak, — Magyar- ország szempontjából, egészen tiszta képet tárnak a világ elé. Az an­nexió kérdése, — maga magát kell hogy megoldja, olyan irányban, amelyhez semmi kétség nem fér- kőzhetik, mert a jogalap, amelyre helyezkedik — megdönthetetlen. Az uj választói jog megalkotása, előfeltétele volt az ideiglenes és elengedhetetlen kelléke a végleges k okozásnak is. H.. '■zt a vállalt nagy felada­tot fúzió vagy fúzió nélkül tudja-e a kormány legoldani, az nagyrész­ben az imén. felsorolt közjogi és közgazdasági sarkalatos kérdések miként való megoldásától fogfügni. Maga a fúzió kérdése is mintha egyik kelléke volna a végleges ki­bontakozásnak, — egy békés, nagy alkotásokra hivatott uj korszak, be- következhetoségének ! Nem volt még magyar parlament, nem volt még magyar kormány, amely elé a megoldandó nagy kér­dések ilyen tömege igy össze tor­lódott volna! Vájjon lesz-e elég erő a parla­mentben, elég tv " 'Mldozó kitartás a kormányban, I» ezeket a nagy kérdéseket sorra« goldani tudja? Es vájjon lesz- elég józan mér­legelő képesség V nemzetben, hogy ezeknek a korszakalkotó kérdések­nek nagy horderejét megállapítani tudja ? Csak az egész, osztatlan magyar nemzet odaadó bizalma, egységes akarata képes a vezérek leikébe hat ványozott erőt önteni, hogy ezt a nagy munkát, amelynek elvégzésére a nemzet érdekében vállalkoztak, — el is végezhessék és diadalmaskod­hassanak a nemzet külső és belső ellenségein ! A 48-as szocialisták. A szeretet nagy ünnepének, a karácsonynak az idén van egy kuriózuma, olyan „fából vaskarika“- féle csalafinta találmány, amely kívülről 48-as, belülről nemzetközi szociáldemokrata s egészben és va­lójában pedig: maszlagos szociál­demokrata part. A torzszülött Füzesgyarmaton, odalent Békésvármegyében , látott napvilágot, ahol már egyszer az aratósztrájk eszméjének égő csóvá­ját is sikerült eredményesen eldobni a földmunkás nép közé. Ezúttal a politika mezején s a honyhazamen- tés nagy munkájában egy lépéssel tovább haladtak, midőn karácsony másodnapján s a rákövetkező va­sárnapon megtartott parasztkongresz* szuson az újjászervező szociálde­mokrata pártnak hívei, a 283 ki­küldött földmives munkás és kis­gazda a párt tízesztendős fennállá­sának évfordulóját azzal tették em­lékezetessé^), hogy a pártot újra elkeresztelték s eddigi hirdetett elvei közé beállították 48 as kiegé­szítést, melyet Mezőfi Vilmos elnök és pártvezér azzal a kijelentéssel indokolt meg, hogy a pártnak oly nevet kell adni, amely vágyait, küzdelmeit s törekvéseit hatásosab­ban domborítsa ki. Es ezt a hatásos kidomboritást a „48-as szociálde­mokrata párt“ elnevezésben látja. Nincs okunk kételkedni a tudó­sítás hire szerint az általános lelke­sedés őszinteségében, mely az ott egybegyült földmunkásokat és kis­gazdákat a „48-as“ névre elfogta, mert hát jól tudjuk, hogy a 48 as eszmék s ideálok a magyar nép leikébe kitörülhetetlenül bevésődtek s onnan a Kossuth-kultuszt se erő­szak, se szép szó, de még kerékbe­törés sem volna képes kiirtani. Amikor tehát a fiizesgyarmati pa­rasztkongresszusnak beadták Mező- fiék a 48-at, — persze szociálde­mokrata zubbonyban, — azok a földmunkások se láttak, se hallot­tak mást, mint csupán a 48 at, a Kossuth Lajos szent hagyatékát s' bizonnyal ma sem tudják még és el sem hinnék, hogy micsoda maszlag ez abban a szociáldemokrata kön tösben, melyet Mezőfi et consortes mint valami kényszerzubbonyt rá húztak és dehogy hinnék el azok a becsapott, elámított egyszerű föld­munkások és kisgazdák, hogy ez a legújabb vignetta éppen úgy csak arra van szánva, mint a hangzatos és ritkító címke a hamisított italon, hogy hadd bomoljon utána, aki meglátja. Negyvennyolc és szociáldemokrá­cia ! Micsoda fából vaskarika ez! Olyan mint az olaj és a viz egy pohárban, — soha össze nem ve­gyül, épp igy a nemzetköziség és a 48 is soha sem árulhatnak egy gyé­kényen. Azok a bábák, akik ezt az eszmét most keresztvíz alá tartot­ták, csak hamisságot, csalafintasá­got gondoltak ki, hogy a 48-as esz­mékért könnyen hevülő magyar népet ennek a névnek a révén a maguk táborába terelhessék. Tehát politikai sakkhuzásból nem átallot­ták ezt a vérrel megszentelt 48-at maszlaggá aljasitani a maguk vezéri hatalmának öregbítésére s önös céljaiknak előmozditására bűnös szándékkal megszentségteleniteni. Mert aki belát az ő kártyáikba, azonnal kiveheti, hogy az uj, negy­vennyolcas jelző csak cégér náluk valami olyan szereppel, mint a vá­sári komédiás bódénál a nagy dob és trombita harsogtatása, t. i. hogy minél nagyobb csődület képződjék a bódé körül, mert hát az össze­verődött nagy tömegből sokkal könnyebb ám maszlagolni, a komé­diás bódénak nézőket toborzani. Igazán nem tudja az ember, hogy bosszankodjék-e, avagy egyszerűen szánalmasan megmosolyogja ezt a Mezőfiádát, mert hát józan ésszel csak nem képzelhető el, hogy a szociáldemokraták gárdája hivatot- tabb és képesebb volna azoknak a negyvennyolcas eszméknek, ame­lyek ma is aktuálisok s a melyeket nem tett avultakká még a gyorsan száguldó idő sem, ezeknek a meg­valósítására képesebb volna a füg­getlenségi pártnál, amely tisztán s minden hamisság nélkül áll azon a 48-as alapon, amely a Kossuth La­jos programmját törekszik követke­zetesen s fokozatosan megvalósítani. Éppen ilyen képtelenség az az indokolás is, amellyel a bábák az újra keresztelést elfogadhatónak igye­keznek feltüntetni, azl hangoztatva, hogy a mai koalíciós kormány, mely­nek egyik legfőbb támasztéka, a hatalmasan megnőtt 48 as tábor, a nagybirtoknak feláldozza a kisgazdák érdekeit. Ez a súlyos vád teljesen légből kapott állítás, mert aki objek­tive fontolja meg a Wekkerle — Kossuth-Andrássy kabinet összes ténykedéseit, gazdasági politikájuk­ban s ez irányú nagy alkotásaikban, semmi olyat nem találhat, ami e merész vádat a legtávolabbról is támogatná, sőt éppen a vád ellen­kezője domborodik ki alkotásaikból s egész intenciójukból. Mindig a kisgazda helyzetének javítása volt a céljuk, amint hogy ma is az. — 0 rökösen a kisemberek érdekeit istápolják s aki az ellenkezőt állí­tani elóg merész, az csak ellenség lehet. A kis ekzisztenciák, igaz, eddig el voltak hanyagolva, A „liberális“ uralom nem törődött velük, de mióta a koalíció vette ke zébe a kormányt, azóta az apró emberek tényezők lettek s a kormány mindent elkövet, hogy a múltak bűneit, a vétkes el­hanyagolást kireperálja. A szociáldemokraták elkereszte- lése ellen minden igaz függetlensé­ginek óvást kell emelnie, mert azt csak nem nézhetjük összefont ka­rokkal, hogy Kossuth Lajos pro­grammját éppen a szociálisták sajá­títsák ki azért, hogy vonzó cégérük legyen hívek toborzására. Fel kell világosítani a népet a dolog valódi mibenléte felől, hadd lásson tisztán s hogy ne üljön fel a legújabb maszlagnak. Olvasóinkhoz! Most midőn mai számunkkal ti­zenegy év fáradságos, de minden­kor őszinte örömmel teljesített mun kálkodását lezárva egy uj év mun­kálkodását kezdjük meg: pár őszinte szót intézünk lapunk olvasó­közönségéhez, mely az]elmult egy év alatt nemes törekv nemes harcosaiul oldalunk állott. Nem akarjuk olvasóink figye mét ráterelni újból arra a nemi hivatásra, melyet lapunk itt Zer plénvármegyében fennállása ói sziklaszilárd elvhüséggel és báto sággal betölt; nem akarjuk itt fe sorolni a mi — hála Istennek ! ­nem eredménytelen munkálkodj sunk általánosan ismert, sikereit fényes erkölcsi diadalát. Mi ezt sikert az eszmére vezetjük vissz' melynek nevében harcolunk, mel toliunk erejét növeli s szivünké a legszebb jövendő reményéve tölti el. Ezt az eszmét, melynek harcc saivá szegődtünk kezdettől fogvs Magyarországon egy név képviseli Kossuth Lajos neve. Az ő neve disz lik a mi lobogónkon, az ő tanítása hatják át sziveinket: kétsógtelei tehát, hogy miénk leend a végle ges diadal is. Es e munkálkodáshoz kérjük m a tizenkettedik év kezdetén Zem plén vármegye nagyközönségénél szives pártfogását, hogy bizalmává ajándékozzon meg minket újra, kik mindenkor elszánt s lelkes harcosa voltunk annak a nagy küzdelemnek, mely a Kossuth Lajos eszméit és jelszavait hirdető zászló alatt fo iyik. Es tudjuk, hogy olvasóközön­ségünk pártfogásában és áldozat- készségében nem is fogunk csa­lódni. Tizenegy év tanulsága ön­tötte belénk e hitet egyesülve ama tudattal, hogy a, mostani súlyos helyzet még fokozottabb mérvben fogja körónk tömöríteni az eszme baj nokait. Mi a magunk részéről nem teszünk Ígéretet a jövőre nézve, ami jövőnk a mult, a mely minket igazol s a mely munkálkodásunkat előírja, mi változatlanul megmaradunk helyün­kön, a hova minket Kossuth Lajos eszméinek tisztelete és a megalku­vást nem ismerő kötelességérzet pa­rancsszava épen úgy odaszögezett, mint Pompeji kapujához a katonát, kit az egymás ellen csatázó elemek harca sem volt képes onnan elmoz­dítani. Mi bízunk a közönségben, mely pártfogásával továbbra is lehetővé fogja nekünk tenni, hogy ne legyünk kénytelenek elhagyni őrhelyünket s a közönség pedig tizenegy évi lanka­datlan munka után ajándékozzon meg előlegezetbizalmávalaimak a hit­nek ; hogy mi is megtesszük köteles­ségünket. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ szerkesztősége. SZÍNHÁZ. Kapuzárás előtt. Elértünk a szezon végére. Hol­nap este még játszanak színészeink s azután bezárulnak a színház kapui. Színészeink Munkácsra mennek s csak két hónap múlva A LEGDIVATOSABB FORMÁBAN RENDKÍVÜLI o/v OLCSÓ ÁRON KÉSZÍTTETNEK LANDESMANN MIKSA te TSA <%/V KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. ^ *

Next

/
Thumbnails
Contents