Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-29 / 68. szám
Hatodik év 68. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, augusztus 29. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vi3sza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. cH mi zászló^szentelásünfí. A mi zászlóanyánk. A függetlenségi kör zászlószentelési ünnepe iránt való lázas érdeklődés egyre hatalmasabb rétegekre terjed. — Nagy az öröm és készülődés egész vármegyénkben épp úgy, mint ennek határain túl, s főképp hazánk szivében, az országos függetlenségi és 48-as pártban, mely mindenképen emelni fogja az ünnepségek fényét és jelentőségét Biztos, hogy e hazafias ünnepünkön egyesülni fognak a szivek, egybeolvadni fognak a lelkek és Ujhely oly országos lelb uzdulás színhelye lesz, minő vidéki városban ritkán esik meg és jelentősége, nagyszerűsége, kihatása által emlékezetes marad vármegyénk lakossága előtt. Város- és megyeszerte kíváncsian várták, hogy ki lesz e szép ünnepünkön a mi zászlóanyánk? A fentorgott viszonyok miatt és részben a nyomdászsztrájk okozta zavarok miatt ezt a kíváncsiságot eddig ki nem elégíthettük, bár a körnek csak egy jelöltje volt, kihez kezdettől fogva ragaszkodott és kinek kedvező elhatározását feltétlen bizonyossággal remélte, így is történt. Most már közhírré adhatjuk, hogy zászlóanyánk dr. Láczay-Szabó Lászlóné sz. Mezőssy Sára úrnő Sárospatakról, ki a kör felkérésének azonnal engedni és e szép tisztséget készséggel elvállalni volt szives. Mindenütt, hol törekvéseink és ünnepünk iránt jóindulat honol, élénk örömet fog ez okozni, mert zászlóanyánk saját honleányi értékénél fogva, de köztiszteit férje révén is, ki a megyei függetlenségi pártnak kitűnő tevékeny alelnöke és pártunknak országosan ismert szilárd hűségű bajnoka, a zászlóanyai szerepre kiválóan méltó és első sorban ille tékes. — A kör választása és Láczayné úrnő honleányi készsége az újhelyi függetlenségi érzelmű lelkes hölgyek körében különös örömet keltett. Büszkék vagyunk a mi zászlóanyánkra, mert egyénisége a mi nyereségünk és az ünnep fényes sikerének egyik biztosítéka. * A mi zászlónk. Szép lesz, gyönyörű lesz, annyi bizonyos. A fővárosi sajtóban, ennek tájékozott orgánumaiban, azt Írták e héten, hogy a maga nemében páratlan az országban. Helyén valónak látjuk hát, hogy közönségünk előtt már most leírjuk, minő lesz a mi lobogónk? bár a valóságban szebbet fog mutatni minden leírásnál. Nemzeti szinü lesz a lobogó, finom nehéz selyemdamaszt szövetből, díszes aranyrojtok- és bojtokkal. Egyik oldalán a koronás magyar czimer, továbbá e felírás: Sátoraljaújhelyi Függetlenségi Kör 1901 és sarokékitmények, mind tiszta vert aranyból művészileg hímezve. Másik oldalán Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos művészileg festett portraitképei hímzett aranykeretekben és babérkoszorúval, — felírások a Rákóczi képe felett: »Hazáért és Szabadságért«, Kossuth képe felett: »Szabad polgár független hazában«. A két kép közt az »1903« évszám és ugyancsak diszes sarokhimzések. Minden hímzés tiszta vert aranyból. Természetes tehát, hogy* a fővárosi sajtó máris dicséri a zászló szépségét és még természetesebb, hogy a rajta leendő ékességek folytán páratlannak mondja. Mert melyik városnak, melyik vármegyének van még oly ékessége, minő Rákóczi és Kossuth ? Hiszen hozzánk, a mi földünkhöz tapad a nevökről és emlékükből sugárzó fény és dicsőség. S hogy ez a fény és dicsőség anyaföldjükön felragyogjon, azt czélozza és azt jelzi a mi lobogónk, mely képöket hordozva szellemök diadalát jelenti. * ■ A mi népünk. Mély hálával ismerjük el és örömmel hirdetjük, hogy lobogónk és a hozzája fűződő nera- zetfentartó eszmék iránt anyagi szempontból is megnyugtató, sőt biztató és lelkesítő támogatás nyilvánul. A lakosság minden rétege siet adakozni, s mi valamennyi jóakarónk iránt benső hálát érzünk. Mégis kell, hogy kiemeljük- a magyar népet, a mi édes paraszttestvéreinket, mert a miket ezeknél tapasztalunk, valóban megható. A beérkező gyüjtőiveken sűrűn látjuk a legszegényebb néprétegnek 5-10-20 fillérnyi adományait. Nem telik szegényeknek több, de elmaradni sem akarnak. Őszintén megvalljuk, hogy nekünk ezek a legkisebb adományok nagyon jól esnek. Mert bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a magyar nép leikéből a függetlenség, a szabadság eszméihez való ragaszkodást kiirtani lehetetlen. Szent előttök ez a régi keservet, régi elveket jelképező lobogó és követni is fogják, ha a műveltebb polgárok mételyezni inem fogják lelkűket, — ha becsületes, honfilelkiismeretü vezetőik lesznek. — Különösen meghat bennünket, ha olyan helyekről is érkezik a jó magyar nép összerakott kis adománya, a hova kérelemmel, gyiijtő- ivvel nem is fordultunk. Nem lélekemelő eset-e, midőn a tőlünk térrajzilag oly távol, de sziveinkhez oly közel eső Abara község népéből derék túrájától, Szabó Andrástól vezetett küldöttség jő hozzánk és előadják, hogy bár őket erre fel nem kérte senki, de mert olvasták és tudják, hogy itt Ujhelyben felszentelni fogják Kossuth-apánk lobogóját, s erre gyűjtés folyik, hát ők leikök sugallatából kéretlenül is kötelességüknek tartották csekély filléreiket összerakni s elhozni. Igen kérik, hogy ezt fogadjuk el azzal az áldással együtt, mit ők reánk, törekvéseinkre és zászlónkra kívánnak a Mindenhatótól. S ez az eset nem áll egyedül. Már több faluból kaptuk ily kéretlen gyűjtés eredményét. . Szükségünk van a nagyobb adományokra, mert a nagyarányú ünnep költségei nagyarányú támogatást igényelnek, — de nekünk mégis ezek a legkedvesebbek, mert a néplélek mélyéből fakadnak, ahová nem férkőzhetik más, mint a „megváltó igazság“. * ' A mi gyűjtésünk. Folytatólag köszönettel nyugtázzuk az újabban beérkezett következő adományokat : Láng Ferdinánd (Gálszécs) ivén 10 K. — F. Pornárfy Gyula (O.-Liszka) ivén 8 K. 20 F. Balázs Anna (Szinyér) ivén 24 K. Wilhelm Lenke ivén 21 K. — - F. Priárn Andrásné ivén 9 K. 60 F. Zsihovics Bertalanná iv. 20 K. — F. Abarai elvtársaktól 23 K. — F. (Folytatjuk.) A gyűjtőinek beküldését ismételten és nyomatékkai megsürgetjük. As üres gyűjtőinek is nisssaküldendők. T A R C A. Államfogházban. Bár hetek óta sinlődöm bezárva, E sivár helyen el nem csüggedek. Egy jó barátom, aranyos kedélyű, Vigasztalgatja árva lelkemet: — „Ejh, sohse számold a napot, az [órát, Ha nem vigyázod, hamarabb telik ! Majd tdbeszélgetünk reggeliül estig, S ha kell, akár estétül reggelig.“ „Bolond világ az odakünn, — még [legjobb így bedutyizva lenni egyedül. Lépten-nyomon nem ér itt bosszúság s a Gond nem szegődik hű testvéredül. Jó ismerősid, kárörvendő arczczal Nem vigyorognak uton-utfelen . . . Itt a rabság fáján a nyugalomnak ízletes, edes almája terem.“ „Régi szerelmedet, a Múzsát, a kit Te hagytál cserben, Isten tudja mér’, Kiengeszteljük együtt, idehivjuk. Az lesz mulatság, ha ő visszatér! Hármasban kinevetjük a világot És a világnak százezer baját . . . Ha itt vagyunk mi ketten oldaladnál, Fölösleges más minden jó barát,“ „Sok csengő nótát tudtál s künn a [zajban Kedveflenül elnémult ajakad. Múzsád csókjától rajta itt e csöndben Ismét a régi, édes dal fakad. Csönd, nyugalom, szerelmes lágy ak[kordok . . . Hisz’ csakis erre vágytál untalán ! Ha elhagyódé csöndes kis szobácskát, Akkor lehetsz megint vigasztalan.“ — így vigasztal s én hagyom, ah, [örömmel Hagyom vigas^talgatni magamat. Reggeltől estig, késő éjszakáig Elhallgatom e jó barátomat. Nem csupa bölcsesség, a mit mond, [inkább Csak lotyogás, — de kedvesen lötyög. Vigasztalgass hát, édes jó barátom, Mindenkor hálás hallgatód vagyok. Lötyögj, lötyögj, oly jól esik szikemnek, Ugv felvidámit ez a lotyogás ! Úgy sincs nekem kívüled jó barátom, j Úgy sem vigasztal engem senki más. j Hozz a szivemre, búmban-bánatomban Ismét derűt, miként már annyiszor ... I — Ah, nincsen jobb vigasztaló e föl[dön, Mint te, barátom, jó Tokaji Bor\ —ró. Sülyedö hajó. Irt í: Wiczmándy Jenő. A Felső magyarországi Hirlap eredeti tárczája. Ki látott már sülyedő hajót?! Ki látta a rémületet, a kétségbeesést, mely az alámerülő hajó utasainak arczán visszatükröződik. Lassan-lassan száll alá a zajongó hullámoktól összeroncsolt hajó. A feketés habok mind magasabbra csapnak föl. A hajó matrózai halálsápadt arczczal dolgoznak a szivaty- tyuk mellett. A rémület megnémítja az utasokat, kik dermedten nézik a vészes hullámok növekedő árját. A kormányos [vésztjosló arcczal fut- károz, itt szóval buzdít, ott segít, majd a kormánynál megáll- s reménytele nül néz a tájékzó habokba. A hajó födélzetén egy fiatal leány ' áll mozdulatlanul, egy férfi közelít felé, — a vőlegénye. „Ilona, “szól „minden elveszett, kincsedet, melyet boldogult szüleid neked hagytak, a tenger elralbá “ „Péter“ felel szelíden a leány, „csak minket engedjen a jó Isten megszabadulni, ah mily boldogok leszünk.“ — „Bolond beszéd, levegőből élni nem lehet, nyugodj meg inkább sorsodban, s készülj a halálra.“ „Ah Péter, mily kegyetlen vagy.“ „Nem, csak józan.“ „Józan?!“ , „Természetesen, talán azt gondolod, ha a véletlen partra segít, boldog leszel ? ! miből tartod fönn magadat ? — Hidd el jobb a halál. „Péter, eddig másképen ösmertelek: hányszor mondottad, kész lennél értem meghalni, s én hittem neked, Ments meg, ha tudsz !“ „Hiszen magam sem tudom, hogy menekülök meg.“ „Miattad eltaszitottam Fortant, elhagytam szerető nénémet, s te most igy beszélsz !“ „Ugyan! — hisz Fortan is e hajón van, möst megkérdezheted, hogy még szeret-ó ? !“ „Péter, téged a rémület megfosztott elmédtől. Te szólhatsz igy?!“ „Már csak nehány perez, s a feneketlen mélység befogad mindnyájun1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében Lapunk 6 oldal.
