Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-29 / 68. szám

Hatodik év 68. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, augusztus 29. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vi3sza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. cH mi zászló^szentelásünfí. A mi zászlóanyánk. A függet­lenségi kör zászlószentelési ünnepe iránt való lázas érdeklődés egyre hatalmasabb rétegekre terjed. — Nagy az öröm és készülődés egész vármegyénkben épp úgy, mint ennek határain túl, s főképp ha­zánk szivében, az országos füg­getlenségi és 48-as pártban, mely mindenképen emelni fogja az ün­nepségek fényét és jelentőségét Biztos, hogy e hazafias ünnepün­kön egyesülni fognak a szivek, egybeolvadni fognak a lelkek és Ujhely oly országos lelb uzdulás színhelye lesz, minő vidéki város­ban ritkán esik meg és jelentő­sége, nagyszerűsége, kihatása ál­tal emlékezetes marad várme­gyénk lakossága előtt. Város- és megyeszerte kíván­csian várták, hogy ki lesz e szép ünnepünkön a mi zászlóanyánk? A fentorgott viszonyok miatt és részben a nyomdászsztrájk okozta zavarok miatt ezt a kíváncsiságot eddig ki nem elégíthettük, bár a körnek csak egy jelöltje volt, ki­hez kezdettől fogva ragaszkodott és kinek kedvező elhatározását feltétlen bizonyossággal remélte, így is történt. Most már közhírré adhatjuk, hogy zászlóanyánk dr. Láczay-Szabó Lászlóné sz. Mezőssy Sára úrnő Sárospatakról, ki a kör felkérésének azonnal engedni és e szép tisztséget készséggel el­vállalni volt szives. Mindenütt, hol törekvéseink és ünnepünk iránt jóindulat honol, élénk örömet fog ez okozni, mert zászlóanyánk saját honleányi ér­tékénél fogva, de köztiszteit férje révén is, ki a megyei füg­getlenségi pártnak kitűnő tevékeny alelnöke és pártunknak országo­san ismert szilárd hűségű baj­noka, a zászlóanyai szerepre ki­válóan méltó és első sorban ille tékes. — A kör választása és Láczayné úrnő honleányi készsége az újhelyi függetlenségi érzelmű lelkes hölgyek körében különös örömet keltett. Büszkék vagyunk a mi zászló­anyánkra, mert egyénisége a mi nyereségünk és az ünnep fényes sikerének egyik biztosítéka. * A mi zászlónk. Szép lesz, gyö­nyörű lesz, annyi bizonyos. A fő­városi sajtóban, ennek tájékozott orgánumaiban, azt Írták e héten, hogy a maga nemében páratlan az országban. Helyén valónak látjuk hát, hogy közönségünk előtt már most le­írjuk, minő lesz a mi lobogónk? bár a valóságban szebbet fog mu­tatni minden leírásnál. Nemzeti szinü lesz a lobogó, finom nehéz selyemdamaszt szö­vetből, díszes aranyrojtok- és boj­tokkal. Egyik oldalán a koronás magyar czimer, továbbá e felírás: Sátoraljaújhelyi Függetlenségi Kör 1901 és sarokékitmények, mind tiszta vert aranyból művészileg hímezve. Másik oldalán Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos művé­szileg festett portraitképei hímzett aranykeretekben és babérkoszorú­val, — felírások a Rákóczi képe felett: »Hazáért és Szabadságért«, Kossuth képe felett: »Szabad pol­gár független hazában«. A két kép közt az »1903« évszám és ugyancsak diszes sarokhimzések. Minden hímzés tiszta vert aranyból. Természetes tehát, hogy* a fő­városi sajtó máris dicséri a zászló szépségét és még természetesebb, hogy a rajta leendő ékességek folytán páratlannak mondja. Mert melyik városnak, melyik várme­gyének van még oly ékessége, minő Rákóczi és Kossuth ? Hiszen hozzánk, a mi földünkhöz tapad a nevökről és emlékükből sugárzó fény és dicsőség. S hogy ez a fény és dicsőség anyaföldjükön felragyogjon, azt czélozza és azt jelzi a mi lo­bogónk, mely képöket hordozva szellemök diadalát jelenti. * ■ A mi népünk. Mély hálával ismer­jük el és örömmel hirdetjük, hogy lobogónk és a hozzája fűződő nera- zetfentartó eszmék iránt anyagi szempontból is megnyugtató, sőt biz­tató és lelkesítő támogatás nyilvá­nul. A lakosság minden rétege siet adakozni, s mi valamennyi jóakarónk iránt benső hálát érzünk. Mégis kell, hogy kiemeljük- a ma­gyar népet, a mi édes paraszttest­véreinket, mert a miket ezeknél ta­pasztalunk, valóban megható. A be­érkező gyüjtőiveken sűrűn látjuk a legszegényebb néprétegnek 5-10-20 fillérnyi adományait. Nem telik sze­gényeknek több, de elmaradni sem akarnak. Őszintén megvalljuk, hogy nekünk ezek a legkisebb adományok nagyon jól esnek. Mert bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a magyar nép leikéből a függetlenség, a sza­badság eszméihez való ragaszkodást kiirtani lehetetlen. Szent előttök ez a régi keservet, régi elveket jelké­pező lobogó és követni is fogják, ha a műveltebb polgárok mételyezni inem fogják lelkűket, — ha becsüle­tes, honfilelkiismeretü vezetőik lesz­nek. — Különösen meghat bennün­ket, ha olyan helyekről is érkezik a jó magyar nép összerakott kis ado­mánya, a hova kérelemmel, gyiijtő- ivvel nem is fordultunk. Nem lélekemelő eset-e, midőn a tőlünk térrajzilag oly távol, de szi­veinkhez oly közel eső Abara község népéből derék túrájától, Szabó And­rástól vezetett küldöttség jő hozzánk és előadják, hogy bár őket erre fel nem kérte senki, de mert olvasták és tudják, hogy itt Ujhelyben fel­szentelni fogják Kossuth-apánk lo­bogóját, s erre gyűjtés folyik, hát ők leikök sugallatából kéretlenül is kötelességüknek tartották csekély filléreiket összerakni s elhozni. Igen kérik, hogy ezt fogadjuk el azzal az áldással együtt, mit ők reánk, törek­véseinkre és zászlónkra kívánnak a Mindenhatótól. S ez az eset nem áll egyedül. Már több faluból kaptuk ily kéret­len gyűjtés eredményét. . Szükségünk van a nagyobb ado­mányokra, mert a nagyarányú ün­nep költségei nagyarányú támoga­tást igényelnek, — de nekünk mé­gis ezek a legkedvesebbek, mert a néplélek mélyéből fakadnak, ahová nem férkőzhetik más, mint a „meg­váltó igazság“. * ' A mi gyűjtésünk. Folytatólag kö­szönettel nyugtázzuk az újabban be­érkezett következő adományokat : Láng Ferdinánd (Gálszécs) ivén 10 K. — F. Pornárfy Gyula (O.-Liszka) ivén 8 K. 20 F. Balázs Anna (Szinyér) ivén 24 K. Wilhelm Lenke ivén 21 K. — - F. Priárn Andrásné ivén 9 K. 60 F. Zsihovics Bertalanná iv. 20 K. — F. Abarai elvtársaktól 23 K. — F. (Folytatjuk.) A gyűjtőinek beküldését is­mételten és nyomatékkai meg­sürgetjük. As üres gyűjtőinek is nisssaküldendők. T A R C A. Államfogházban. Bár hetek óta sinlődöm bezárva, E sivár helyen el nem csüggedek. Egy jó barátom, aranyos kedélyű, Vigasztalgatja árva lelkemet: — „Ejh, sohse számold a napot, az [órát, Ha nem vigyázod, hamarabb telik ! Majd tdbeszélgetünk reggeliül estig, S ha kell, akár estétül reggelig.“ „Bolond világ az odakünn, — még [legjobb így bedutyizva lenni egyedül. Lépten-nyomon nem ér itt bosszú­ság s a Gond nem szegődik hű testvéredül. Jó ismerősid, kárörvendő arczczal Nem vigyorognak uton-utfelen . . . Itt a rabság fáján a nyugalomnak ízletes, edes almája terem.“ „Régi szerelmedet, a Múzsát, a kit Te hagytál cserben, Isten tudja mér’, Kiengeszteljük együtt, idehivjuk. Az lesz mulatság, ha ő visszatér! Hármasban kinevetjük a világot És a világnak százezer baját . . . Ha itt vagyunk mi ketten oldaladnál, Fölösleges más minden jó barát,“ „Sok csengő nótát tudtál s künn a [zajban Kedveflenül elnémult ajakad. Múzsád csókjától rajta itt e csöndben Ismét a régi, édes dal fakad. Csönd, nyugalom, szerelmes lágy ak­[kordok . . . Hisz’ csakis erre vágytál untalán ! Ha elhagyódé csöndes kis szobácskát, Akkor lehetsz megint vigasztalan.“ — így vigasztal s én hagyom, ah, [örömmel Hagyom vigas^talgatni magamat. Reggeltől estig, késő éjszakáig Elhallgatom e jó barátomat. Nem csupa bölcsesség, a mit mond, [inkább Csak lotyogás, — de kedvesen lötyög. Vigasztalgass hát, édes jó barátom, Mindenkor hálás hallgatód vagyok. Lötyögj, lötyögj, oly jól esik szi­kemnek, Ugv felvidámit ez a lotyogás ! Úgy sincs nekem kívüled jó barátom, j Úgy sem vigasztal engem senki más. j Hozz a szivemre, búmban-bánatomban Ismét derűt, miként már annyiszor ... I — Ah, nincsen jobb vigasztaló e föl­[dön, Mint te, barátom, jó Tokaji Bor\ —ró. Sülyedö hajó. Irt í: Wiczmándy Jenő. A Felső magyarországi Hirlap eredeti tárczája. Ki látott már sülyedő hajót?! Ki látta a rémületet, a kétségbeesést, mely az alámerülő hajó utasainak arczán visszatükröződik. Lassan-lassan száll alá a zajongó hullámoktól összeroncsolt hajó. A feketés habok mind magasabbra csapnak föl. A hajó matrózai halál­sápadt arczczal dolgoznak a szivaty- tyuk mellett. A rémület megnémítja az utasokat, kik dermedten nézik a vészes hullámok növekedő árját. A kormányos [vésztjosló arcczal fut- károz, itt szóval buzdít, ott segít, majd a kormánynál megáll- s reménytele nül néz a tájékzó habokba. A hajó födélzetén egy fiatal leány ' áll mozdulatlanul, egy férfi közelít felé, — a vőlegénye. „Ilona, “szól „minden elveszett, kin­csedet, melyet boldogult szüleid ne­ked hagytak, a tenger elralbá “ „Péter“ felel szelíden a leány, „csak minket engedjen a jó Isten megsza­badulni, ah mily boldogok leszünk.“ — „Bolond beszéd, levegőből élni nem lehet, nyugodj meg inkább sorsodban, s készülj a halálra.“ „Ah Péter, mily kegyetlen vagy.“ „Nem, csak józan.“ „Józan?!“ , „Természetesen, talán azt gondolod, ha a véletlen partra segít, boldog leszel ? ! miből tartod fönn magadat ? — Hidd el jobb a halál. „Péter, eddig másképen ösmertelek: hányszor mondottad, kész lennél ér­tem meghalni, s én hittem neked, Ments meg, ha tudsz !“ „Hiszen magam sem tudom, hogy menekülök meg.“ „Miattad eltaszitottam Fortant, el­hagytam szerető nénémet, s te most igy beszélsz !“ „Ugyan! — hisz Fortan is e hajón van, möst megkérdezheted, hogy még szeret-ó ? !“ „Péter, téged a rémület megfosz­tott elmédtől. Te szólhatsz igy?!“ „Már csak nehány perez, s a fene­ketlen mélység befogad mindnyájun­1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében Lapunk 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents