Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-19 / 66. szám
Hatodik év 66. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, augusztus 19. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerla-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Résen legyünk! irta: Matolai Etele. Sátoraljaújhely, 19Ü3. Nyárutó 14-én. Alig hogy oda jutánk, hogy el-1 lenfeleink, — sőt az osztrák lapok is kénytelenek elösmerni, mi-1 szerint — ugynevezett — nemzeti követelményeink nem jogtalanok,! és nem képeznek lehetetlenséget: i már is feltalálták, a mivel azokat j meghiúsítani vélik. De csak egyről — a katonai vezényszóról beszélnek; állitván, hogy annak behozatalára hosszú idő kell; a többiről tehát — (jelvény, stb) hallgatag elösmerik, hogy azonnal létesíthetők. A vezényszóra azt mondják, hogy tiszteink nincsenek elegen, i akik magyarul tudnának, sőt a magyar tiszteknek is idő kell rá, hogy megtanuljanak magyarul vezényelni, és már is tiz évről beszélnek, hogy annyi időre van szükség, hogy azalatt a magyar csapatokhoz a nem magyar csapatoknál szolgáló magyar tisztek áthelyeztessenek, hogy itthon a katonai nevelőintézetekben magyar fiuk magyar tisztekké képez- tethessenek, s igy lassankint magyarul vezényelni képes elegendő tisztünk legyen. Ne hagyjuk magunkat az ilyen beszédek- és cikkekkel félrevezettetni, akár a N. Fr. Presse, akár magyarul szerkesztett lapban olvassuk is. Mi tapasztalásból szólhatunk a dologhoz. Most legalább honvéd- gyalog- és huszár ezredeinknél magyarul vezényelnek a tisztek és a honvédségi tiszt-képző intézetekben magyarul képeztet- nek, — tehát már is vannak szép számmal, de 1848-ban semmi se volt és mi történt? Az újonnan alakított csapatoknál azonnal az első naptól magyar volt a vezényszó, és a sorhadi ezredektől a honvéd-zászlóaljakhoz átlépett legénység azonnal értette a magyar vezényszót, és az átlépett tisztek azonnal tudtak magyarul vezényelni. Sőt számos idegen származású tisztünk is volt és azok is megtanulták a magyar vezényszót. Az a tapasztalás. De tekintsük a kérdést elméletileg is, — azaz úgy, mintha ilyen még soha se történt volna. Hát ha a magyar vagy bármely más nem német nemzetiségű tiszttől meg lehet követelni, hogy németül tudjon vezényelni: miért ne lehetne megkövetelni, hogy magyarul tudjon vezényelni ?! Hiszen úgyis — igy mondják katonáék - minden tiszt bizonyos rövid idő alatt köteles az ezred nyelvét tudni, tehát a magyar ezredeknél ilgáló nem magyar tiszteknek már tudniok kell magyarul; és ha a minden műveltséget nélkülöző magyar vagy más nemzetiségű nem német újonctól megkövetelik, hogy értse a német vezényszót egy hét alatt, különben büntetik ugya n hogy állíthatnak ki olyan szegénységi bizonyítványt nem-magyar tiszteikről, hogy azoknak hónapokba, vagy épen évekre lenne szükségük arra, hogy azt a néhány szót, néhány rövid kifejezést megtanulják?! Résen legyünk tehát! Ne csak puszta ígéretre ne adjunk semmit — hisz ez már épen kimondhatatlan botorság lenne! — de semmi határidőket se fogadjunk el, mert a halasztásoknak hossza- vége nem lenne, s az csak kijátszásra vezetne: de követeljük elengedhetetlenül, hogy a többi követelményekkel együtt a magyar vezényszó is azonnal — azaz október hó 1-én, vagyis azon nappal, melyen a legköze^bbi újonc- állitáson besorozandó újoncok bevonulnak, — »kein Pardon« —- életbe lépjen okvetetlenül, múlhatatlanul! cftafloxiófi. Nemes Lajos kir. tanácsos úr, j Zemplénvármegye volt tanfelügye- I lője nagyon érdekes levelet volt szives hozzám intézni. Ennek a levélnek egyik-másik részére tennék némi észrevételt. Amikor azt a Kossuth Ferenchez intézett táviratot olvastam, meg voltam győződve, hogy Nemes Lajos most már függetlenségi párti. Mert tudtommal még eddig kormánypárti emberek nem csak így nem, de egyáltalában sehogy sem üdvözölték Kossuth Ferencet politikai cselekedetei alkalmából. Most, a táviratot felvilágosító cikk után már nem olyan világos előttem a dolog, sőt szörnyű zavarban vagyok a mi volt tanfelügyelőnk pártállása felől. 1. Azt írja Nemes Lajos egy helyen, hogy ő »marad ott, abban a pártban, ahol volt« — ami azt jelenti, hogy marad kormánypárti. 2. Más helyen azt Írja, hogy az ő politikai hitvallása nem változott, úgy, mint sok más emberé. 3. Később azt mondja, hogy lehet, hogy rajta is történt valami változás Saujhelyhöl való távozása óta. 4. De pár sorral lejjebb megint azt írja, hogy nem változott, s nem is fog soha annyira változni, hogy abban nekem örömöm legyen. 5. Azonban azt is kijelenti, hogy ő mindenkor hive volt és lesz annak a küzdelemnek, amelyet Magyarország függetlenségéért vívnak. No hát ebben én végkép nem tudok eligazodni. Az 1. számú kijelentésből azt látom, hogy Nemes Lajos ma is kormánypárti, ellenben az 5. számú kijelentésből azt olvasom ki, hogy eddig is függetlenségi volt, most is az (mert a mi pártunk küzd Magyarország függetlenségéért). A 2. és 4. sz. kijelentés határozottan mondja, hogy Nemes Lajos nem változott, — ellenben a 3. számúból azt olvasom, hogy rajta is történt valami változás. Végül a 4. pont kilátásba helyezi, hogy még meg fog változni, de nem annyira, amennyiré én szeretném. Hanem, hogy mennyire változik hát meg, azt elhallgatja. Ezek után tehát most már igazán nem tudom, hogy milyen a Nemes Lajos politikai pártállása. * Azt kérdezi tőlem a volt tan- felügyelő úr, hogy van-e Magyar- országon komolyan gondolkozó hazafi, aki Kossuth Ferenc békepolitikájának hive ne volna, — annak a politikának, a melynek célja törvényes és békés utón fok- ról-fokra megszerezni a magyar állam függetlenségét? Meg is felel rá rögtön, hogy ilyen hazafi »nincs, nem lehet*. Én ellenben kénytelen vagyok erre a kérdésre a legnagyobb sajnálattal bár, de ellenkezőleg felelni, t. i., hogy ilyen »komolyan gondolkozó hazafi« nagy számban vagyon magyar hazánkban, így pl. az országgyűlési kormánypárt 250 tagja, — köztük Dókus Ernő, akire Nemes Lajos minden eljövendő választásokon szavazni fog, továbbá — hogy csak Uj- helyben maradjunk — az újhelyi kormánypárt összes érdemes tagjai élükön Ft. Miklósy István pártelnök úrral. Ezek a jó urak mind nem hívei a Kossuth Ferenc politikájának, mert akkor Kossuth- pártiak volnának, nem kormány- pártiak. Tessék hát ezeket az egykori elvtársakat meggyőzni, hogy Magyarországon minden igaz magyar embernek a Kossuth politikája hívének kell lenni. Mi már rég azok vagyunk, de ők mégnem. * Örömmel olvastam, hogy Nemes Lajos is elitéli a Judáspénz- zel dolgozó kormányt. Csakhogy tetszik látni, Dókus Ernő ebben is ellenkezőleg gondolkozik, mert ő végfogytig őszinte hive és támogatója volt a Khuen-kormány- nak, s neki meggyőződése, hogy a kormány ártatlan a veszte - (Ézt ugyan biztosan ez getésben. Lapunk 4- oldal. nem tudom, mert a Dókus Ernő meggyőződéséről ritkán értesül a világ, de következtetem abból, hogy nem lépett ki a Khuent támogató kormánypártból.) S mégis rá méltóztatik szavazni? Külömben elismerem, hogy — mint a volt tanfelügyelő ur mondja — Khuen miniszterelnök működése külömbözik elődeiétől. Ugyan is az elődei alatt a választóközönséget vesztegették meg ötéven- kint, ő alatta pedig egyenesen a megválasztott képviselőket akarták megvesztegetni. Ez sokkal gyorsabb és praktikusabb. * Van azután a levélben egy erős megrovás azon álhazafiakra, akik csak a saját céljaik elővite- lére állanak a függetlenségi zászló alá (pl., hogy magukat vagy hozzátartozóikat képviselővé választassák), és akik meggyanúsítják Kossuth Ferencet is. Hát ez igen helyes, de mél- tóztassék tán közelebbről megjelölni azokat az álhazafiakat, akikről szól. Mert pl. itt miköztiink senkit se tudok, aki Kossuth Ferencet meggyanúsította volna. Az első részéből a megrovásnak még csak sejthetném, hogy az én csekélységemre vonatkozik, mert az itteni kormánypárt biztos meggyőződése szerint én pusztán önzö egyéni érdekből vagyok ellenzéki — de a másik rész már sehogy se illik rám, mert soha világéletemben nem gyanúsítottam Kossuth Ferencet. Kire szól hát? * No de annál szenzációsabb aztán a levélnek az a része, amely kereken kijelenti, hogy Dókus Ernő minden erejét és képességét a magyar nemzet függetlensége érdeké- ben érvényesíti. Ezt annál jobban esik nekem hallani, mert eddig bizony isten nem is álmodtam, hogy igy van. Én ugyanis meg voltam győződve, hogy Dókus Ernő kormány- párti, mint ilyen, ragaszkodik a fennálló (helyesebben: düledező) közjogi alaphoz, tehát nem hive a közjogi alap megdöntésének és Magyarország függetlensége kivívásának. Mivelhogy akik ennek hívei, azokat függetlenségi pártiaknak hívják. Azt is megvallom, hogy — talán még nem kisértem kellő figyelemmel a magyar parlament újabb történetét — még eddig egyáltalában nem vettem észre, hogy Dókus Ernő az ő erejét és tehetségét a magyar haza függetlensége érdekében érvényesítette volna. Miután azonban ezt Nemes Lajos mondja, aki gyermekkora óta
