Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-29 / 60. szám

60. szám (3) Szerda, julius 29 FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP külön apácza betegápolónő által lel­kiismeretesen gondoztatik. Felvételi feltételek és a többi szükséges tud­nivalókról bővebb felvilágosítást nyújt az intézet főnöknője, kihez e czimen fordulandó : „A Carolineum felsőbb leánynevelő intézet főnök­nője — Sátoraljaújhely. — Szerencs város képviselőtestülete julius 22-én ülést tartott, melynek főtárgya az uj városház építési mó­dozatainak megbeszélése volt. El is határozták, hogy az építést még a folyó év nyarán foganatosítják ; — előbb azonban a tolonczház felépité sét látja legszükségszerüebbnek. A képviselőtestület feihivta az építé­szeti bizottságot, hogy az építés ügyét vegye kezébe. Felolvastatott a másodfokú határozat, mely szerint a községi bírónak nincs joga úgy­nevezett hitelesítési dijakat szedni. Tárgyaltatott azután a város iparos osztályának ama kérelme, hogy az országos- és hetivásárokon ne szed­jenek tőlük helypénzt. A méltányos kérést, noha dr. Kovács Gábor kép­viselő igen támogatta, a képviselő- testület nem akarja teljesíteni. Vé­gül tárgyalták Szerencs gazdaközön-, ségének azon kérelmét, hogy egy általános rakodó, cséplő és szériis kéri helyiséget adjon a város gaz­daközönségének, miután — tiizrendé szeti szempontból a cséplési munká­latok otthon nem végezhetők. A képviselőtestület elvben és vélemé­nyezés végett az ügyet a pénzügyi bizottsághoz tette át. — Baleset. Szerencsről írják : Man­dula Sándor, a Mandula faraktáros íia e hó 18-án éjjel a kutyák erős ugatására figyelmessé lett, s abban a hitben, hogy valaki gazdálkodik a faraktárban, hirtelen fölöltözködött és forgópisztolylyal ment ki az ud­varrá. Miután aggodalmát eloszlatta, a revolvert zsebre tette, visszament nyughelyéhez és lefeküdt. Másnap este valami ügyes-bajos dolga akadt, hogy tehát jobbik kabátját megkí­mélje, felöltötte ez időre ugyanazt a kabátját, melynek zsebében felej­tett^ tegnap a forgópisztolyt. E pil­lanatban a zsebben felejtett revolver elsült és a golyó jobb felső lzbszá- rába fúródott. A dörrenésre a ház­beliek figyelmesek lettek és eszeve szetten rohantak a hanghullámok ere­dőjének irányában, hol összeroskad- tan találták Mandula Sándor 19 éves fiatal embert. A gyorsan hivott or­vosi segély a legnagyobb figyelmes­séggel kutatott a golyó után : de mert nem sikerült azt megtalálniuk, Budapestre küldték. — Meglopott utasok. Ifj. Guttman Mór varannó-csemernyei és Grün­stein Abrahám varannói lakosok f. hó 21-én szekerükkel betértek Ná- tafalván a Glück-féle korcsmához tartozó állásba, hogy ott meghálja­nak. Ugyanoda húzódott meg Mar- kovics Gáspár daróczi illetőségű ván­dorlegény is. Éjjel Markovics nagy lármát csapva, azzal ébresztette fel Guttmanékat, hogy valaki álmában kifosztotta és kirágott kabátja zse­bére mutatott- ÉPP °ly módon vol­tak Guttmannak és Grünsteinnak is a zsebeik kivágva, mi annál kelle- metlenebbül érintette őket, mert előbbinek 320, utóbbinak pedig 720 koronája veszett ezzel oda. Gutt- manék gyanúja Markovicsra irányult, ki valószínűleg csak azért vágta fel a saját kabátját is, hogy ezzel őket félrevezesse. Megerősítette gyanujo- kat még az is, hogy Markovics egyik igazoló irata ott feküdt szekerükben. A csendőrség vallatóra fogta Mar kovicsot, ez azonban határo .ottan tagadta a terhére rótt cselekményt. Sem pénzt, sem zsebmetsző szerszá­mot nem találtak nala és igy a vizs­gálatnak eddig pozitív alapja nincs. — Lovak megvizsgálása. Sátoralja­újhely városban előfordult takony- kór-esetékből kifolyólag a városban lakó bérkocsitulajdonosok, fuvarosok és általáaan véve a fuvarozással fog­lalkozók lovait Hlavathy Kálmán m. kir. városi állatorvos hétfőn, augusz­tus hó 3-án a hecskei lókarámban meg fogja-vizsgálni. A jelzett nap­nak reggelére minden bérkocsitulaj­donos és fővaros büntetés terhe alatt köteles lovait elővezetni. — Gyermek tolvajbanda. A rendőr­ség — följelentés alapján — egy szervezett gyermek tolvajbandának jött a nyomára, mely hivatájszerü- leg űzi a Kazinczy utcza végében fekvő, úgynevezett „ungvári pincék“- ben a betöréseket és lopásokat. A betörő tolvajbanda legifjabb cseme­téi még csak 6 évesek, a legidőseb bek 15 — 16 éves korúak. Az utób­biak 6 éves kis társaikat arra hasz­nálták fül, hogy az egyes borháza­kon vájt üregeken keresztül betusz­kolták a borházak belsejébe, ahon­nan az apró tolvajok minden elemel­hető tárgyat, enni- és innivalót ma­gukhoz vettek és kiadták korosabb és e téren már jártasabb társaiknak. Egész sorát a borházaknak látogat­ták meg. A rendőri nyomozás már eddig is megállapította, hogy gróf Sztáray Antal, Haas Fiilöp, Osváth Ferencz, Griinbaum Simon és Spitz. testvérek borházaiban is jártak, a honnan kisebb-nagyobb mennyiség­ben Különböző borokat loptak el. Azonkívül élelmiszereket és más tár­gyakat is magukkal vittek. Érdekes a dologban, hogy a gyermek-betörők a borlopáshoz szükséges üvegeket sem szerezték be becsületes utón, hanem azokat is loptákl Az üvegek­nek, továbbá két lopónak, valamint ! hat darab libának Waller Herman szatócs vallja kárát. A vakmerő be­törő-tolvajok ezeket a lopáshoz való felszereléseket és tárgyakat a pincék között a bokorban tartották elrejtve, és csak akkor vették magukhoz, mi kor egy-egy betöréshez és lopáshoz készültek. Egy Ízben nagy lakomát is csabtak a pincék között. Az egyik libát megsütötték és jóizüt ittak a zsíros falatokra. Bámulatos az a vak­merőség, melylyel a betöréseket és lopásokat végrehajtották. A borhá­zak tetőzetét fölszedték és a padlá son lyukat vájtak, s azon vagy a? ablakon keresztül hatoltak a borhá zak belsejébe. A lopott borokat rész ben értékesítették, részben maguk között elfogyasztották. Most végre rájöttek turpisságukra és a dísze; társaságot bekísérték. Akik eddig i rendőrség .ezébe kerültek ezek : Ta kács Gyula 15 éves, Bolhár Józse 7 éves, ZsUka Mihály 6 éves, Smid János 10 éves, Bodnár József, Vo losin Mihály,^ Egri János. Napoleon. Épen mikor a francziál meghódították Korsikát, 1769-ben abban az évben született Bonaparte Napoleon mint egy ajaccioi ügyvéd nek másodi fia. 8 éves kora óta < király költségén taníttatták a katona előkészítő iskolákban. Már akkor ki váló volt a matematikáb i n és bizo nyitványa szerint meglehetősen tud ja a történelmet és földrajzot, gyón ge a tánezban és zenében. Mikor < párisi tüzériskolát elyégezte, meg jegyezték róla, hogy »korsikai nem zetre és jellemre sokra viszi, ha ; körülmények kedveznek neki.“ Ak koribban Plutarehost olvas és me< akarja Írni szülőföldjének történetét Eközben kitör a forradalom, haza megy Korsikába és nemsokára mim pártfő lép fel. A vége az lett, bőgj kénytelen volt Francziaországba me nekülni. Erős jacobinus lesz és ennek köszönheti, hogy Robespierre kegyé be fogadja. Sokszor szegénységbe jut, a czárnőnak is felajánlja kard ját s Törökországba is készül a tű zérséget újjászervezni. Mikor Párisi lefegyverezte, egy 1; éves fiú jelent meg nála, Beauhar nais Eugen, a hős tábornok fia, kér ve, hogy atyja kardját hagyják inéi nála. A tábornok szívesen bánt vei és megismerkedett anyjával. A sze góny idegen katona először jutót divatos körbe és a nálánál jóval idő sebb. de szép özvegy rajongó szc relemre gyulasztotta. Josephine szi vesen fogadta az udvarlást és nőii ment hozza. E házassággal a korsi kai kalandor a legjobb párisi társa ság tagja lett. Ettől fogva gyor volt előmenetele; neje barátnőj Barrasnak. a kitől a fiatal férj nász­ajándékul kapta a fővezérségot. Erről. a tüneményes életpályáról szól a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 189: füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesz­tője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal a kötet írója is. Egy- egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes félbőrkötósben 16 korona, füzetenként is kapható 60 fillérjével; Megjelen minden héten egy füzet, Kapható a kiadóknál (Révai Test­vérek Irodalmi Intézet Részvénytár­saság Budapest, VIII., Üllői-út 18 sz.) s minden hazai könyvkereske­dés utján, havi részletfizetésre is. NYILT-TÉR*) Ellenválasz a „Gotterhalte Ma- gyarizsépen“ ez. válaszra. Ha haragszol — igazam van ! Azért akarod tán betörni a fejem, mert igazat mondtam?! Erre a meggyő­ződésre jutottam, mikor a választ elolvastam. A tényt, hogy „a lakodalmak al­kalmával használatos zagyva marsch félét“ — a Gotterhaltét húzták, új­ból megerősítem; véleményemet fenn­tartom ; erre már nem is reflektálok. Letárgyaltnak tekintem. De más megjegyzésem van : I. A Gotterhaltés közlemnyt rög­tön (május hó 16-án) a Gotterhaltés kormány gyászos uralkodásának kez­detén küldtem be a t. Szerkesztőség­hez, s hogy miért nem közölte a in. J t. Szerkesztő úr/ tessék tőle felvi- , lágositást kérni. II. Aki az ex-lexbe belezökkent, s nemzeti, jogos kívánalmakról hallani sem akaró kormány vergődését „epi- gon“ hazafiság szemével nézte, aki a függetlenségi képviselők szivet gyújtó s Gotterhaltét ostromló be­szédjeit szorgalmasan tanulmányozta, aki továbbá Búza dr. úr Gotterhal­tés ezikkeit épen május első felében e lap hasábjain figyelmesen olvas­gatta, még ha nem is volt olyan nagy hazafi, mint a t. úr, aki vála­szolt, okvetlenül kell, hogy felhábo­rodjék azon, hogy egy — majdnem j azt merem mondani — a gyermekek egész életére kiható ünnep alkalmá­val, találkozzék nem egy, hanem több (maguk vallják be !) intelligens úri ember, aki „a lakodalmak alkal­mával használatos zagyva marsch félét“ —• a Gotterhaltét huzatni en gedje, sőt — rettegj hazafiság“ — „nekik az fel sem tűnik.“ III. Ha t. cikkíró úr Gotterhaltés hazafiságra akar oktatni, bátran ki­jelentem, hogy nálam a legrosszabb helyen kereskedik ; ón a magam ha- zafiságából szépen megélek, s ez a hazafiság mindig arra ösztönöz, hogy „a lakodalmak alkalmával használa­tos zagyva marsch félét“ — Gotter­haltét meg se hallgassam, hanem le­tiltsam, ahogy azt épen a Gotterhal­tés felvonulást követő hétfőn három úri ember a násznép nem csekély bámulatára letiltotta, mikor ugyan­csak az a vályogvető füstös banda egy lakodalom alkalmával „haszná­latos“ Gotterhaltéját húzta, mikor a násznép az esküvőről a nászházba visszatérőben volt. IV. A sajtó nemes céljával is tisz­tában vagyok. Csodálatos, hogy t. cikkíró úr „erkölcsi züllés jeléről“ panaszkodik, s ezt rám akarja appli­kálni, mikor való tényt adtam elő. Nem gondolta meg t. ur, hogy ez­zel önmaga alatt vágta a fát, hogy saját kárára, azaz veszedelmes mal­mára hajtotta a vizet, mikoY „elszo­morító tünet“ gyanánt a sajtó „ma­gas hivatásának zenithjére felkapasz­kodik, s onnan bepeslan a „nemzet lelkiismeretének areopagjába“ s en­gem meg akar hazudtolni s „szemé­lyes érdekek nélkül“ eljárásomat el­itélni, holott én senkit sem Ítéltem el, csak figyelmetlenséget imputál- tain a tanító urnák. (Tán t. cikkíró *) B rovat alatt köz lőttekért a szerkesztő nem felelős, urnák is, ha a felvonulásnál jelen volt!) V. Higyje el t. cikkíró úr, hogy én személyes érdekből nem küzdöt­tem, mikor olyan tényt hoztam a hazafias „Magyar“ Izsóp kebeléből napfényre, melyhez kétség nem fér­het, s a melyről sem most, sem ké­sőbb nem fog kiderülni, hogy nem „hazafias“, hogy nem „nemtelen“, hogy nem „hamis“, hanem tényleg hazafias, nemes, szinarany és köz­lője- nem „gyáva“, nem „lelketlen hirkovács“, hanem az az ember, a ki azt mondja a t, czikkiró urnák, hogy — vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te . . . és csak azért „burkolom magam a Szerkesztőség diseretiojába“, mert „epigon“ hazafiságomat piacra nem viszem. VI. Hogy én senkit sem ítéltem el, a t. cikkíró úr is megengedi, mi­kor szavaimat idézi, „hogy szándé­kos volt-e a Gotterhalte húzása, nem igen hihető.“ Nem ítéltem el az iskola vezető­ségét, mert azt a szavamat, hogy „elöljáró“ még a legnagyobb hazafi sem magyarázhatja vezetőségre. Ve­zetőség, elöljáróság collectiv foga­lom szó, „egy“ tanító pedig csak „egy“ személy és nem összegyűjtött ember. S ha t. czikkiró ur is tett külömbséget válaszában „az iskola vezetősége és tanítója“ azaz közvet­len elöljárója között, nekem is en­gedje inog; hogy mikor elöljárójáról beszélek, a közvetlen elöljáróját t. i a tanítót értsem, (az „epigonok“ ha­zafiéi nyelve nagyon is világos,) s ha én a község elöljáróját említem, bizonyára mindenki a bírót, nem pe­dig a jegyzőt vagy a főszolgabírót fogja érteni. Nem ítéltem el a dicsért magya­rosodásért sem, mert „aztat“ nagyon jól tudom, hogy a gyermekek akar­nak magyarul tanulni! Egyes egye­dül figyelmeztetés volt a czélom : Vigyázzon a tanító ne csak „Magyar“- Izsépen, hanem másutt is, hogy a gyermekek majálisa alkalmával ne engedje a Gotterhaltét huzatni s le­gyen annyi gondja, hogy „feltűnjék“ neki »a használatos zagyva marsch féle,» mert mint diplomás paedagó- gus ige i jól tudom, milyen mara­dandó impressiót gyakorol a gyer­mekre egy ilyen ünnepély s annak körülményei. Végül köszönet a magyarázatért, melylyel szives volt a t. czikkiró ur ! szolgálni ; most már magam is tudom, hogy miért huzza a czigány a »hasz­nálatos zagyva marsch félét“ min­den. lakodalmon : a gyermekek ezzel a nótával nevekednek, ezt tanulják meg majálison és lakzikban, ezt dú­dolják örökösen s a füstös kedves­kedésből ezt huzza mindig! Azért olyan „használatos“ a Gotterhalte „Magyar“-Izsépen. Még egy szavam van: „Hiába vé- ded magad Schlesinger“ a „haszná­latos“ Gotterhalte mégis csak meg­esett. ? 1903. július hó 23. Jolánkai. Nyilatkozat. Lichtschein Dezsőnek a »Felsőma­gyarországi Hírlap« 59-ik számában megjelent ellenem irányuló minősit- hetlen sértő támadására — mivel tőle más úton elégtételt venni méltóságo­mon aluli, — a bűnvádi eljárás fo­lyamatba tételével válaszoltam. Ennek eredményéig szíveskedjék a közönség Ítéletét függőben tartani. Kelt Tokaj, 1903. julius 26-án. Frisch Vilmos. A szerkesztőség üzenetei: Elvtárs. Önnek a letiltott összeget min- donosotro adóba kell fizetnie. A háztulaj­donos van jogosítva panasszal élni. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA,

Next

/
Thumbnails
Contents