Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-07-29 / 60. szám

Hatodik év 60. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, julius 29.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502.

Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna

Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér.

Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502.

Hirdetéseket a legjutányosabl) árban közlünk.

fi bileki emberölés.

Az országos közélet szenzációinak hullámai rendesen már elsimulnak, mire ide, a messzebb vidékre érnének.

De vannak aztán események, amelyek olyan hatalmasan re- megtetik meg a közvélemény nagy állóvizét, hogy a hullámcsapás a legszélső határokig is erősen elterjed.

Ilyen erős hullámcsapás az a keserű feljajdulás, amely a Boszniában történt halálos végű gonosztettek hirére végigsír az egész országon.

A komáromi anyák panaszos siralmára lehetetlen, hogy visz- hangot ne adjon a magyar közvélemény legtávolabbi orgánuma is, — lehetetlen elhallgatni azt az elkeseredést, amit a naprul napra ismétlődő katonai gyalázatosságok undorrá és gyűlöletté fokoznak minden jó érzésű magyar emberben.

Huszonöt éve, hogy elfoglalták Boszniát. Huszonöt év óta tiz krajcár haszna nem volt belőle Magyarországnak, — ellenben rápazarolt temérdek milliót, s ami nekünk százszorta becsesebb, temérdek jó magyar vért.

És a véráldozat úgy látszik még most is kevés. Huszonhárom magyar fiú életére volt megint szükség. Huszonhárom m»gyar fiú, aki Iriss életerőben ment oda a sziklás tartományba, fiatalon meghalva porlad most már Bosznia földjében. Huszonhárom magyar anya hiába várja haza édes fiát, akit egészségesen bocsátott el s azt hitte, hogy csak három esztendőre búcsúzik tőle. — Bizony örökre szól az a bucsuzás. Soha se tér vissza többé az eltávozott fiú, nem fogja szántani pacsirtadalos tavasszal az áldott jó magyar földet, hogy fehér kenyeret teremtsen belőle magyar embereknek. Csak a véres emléke fog visszajárni szüleihez, honfitársaihoz, mint egy örök átok, amelyet a magyar nép lelke szór a magyar katonák gyilkosaira.

Melyik ördögnek volt arra szüksége, hogy huszonhárom jó magyar fiú ott veszitse fiatal életét idegen ország idegen hegyei közt? A pokolnak melyik ádáz hatalma kivánta, hogy huszonhárom becsületes magyar család sötét gyászba boruljon egy pár embertelen idegen katonatiszt őrült és buta erőszakossága miatt ?

Oda kell jegyezni azoknak a szegény fiuknak a nevét is abba a négyszáz év óta folyó, soha nem szünetelő gyászos névsorba, amely az osztrák zsarnokság ál

dozatainak a neveit őrzi Annak a rettenetes végzetnek a halottéi ezek, amely négyszáz év óta űl ezen a szerencsétlen nemzeten, amely Karaffa és Haynau gyilkos karját vezette és irányozta.

Mert bizony ha szabad nemzet volnánk, ha magyar katonáinkat becsületes magyar tisztek vezetnék, nem emberi érzésből kivetkezett osztrák zsoldosok, ha nemzeti hadseregünk volna, abban nem fordulhatna elő a magyar legénységnek ilyen gyalázatos öldöklő hajszolása, kínzása.

Megáll az embernek az esze ennek a magyar nemzetnek a rettenetes szerencsétlenségén, még rettenetesebb nyomorúságán és szolgalelkiiségén.

Kesergünk, hogy kevesen va- gyünk, — hogy elszívja az ember- e rőt ettől az országtól Amerika, |

— aggodalmas gonddal nevelik a magyar szülők gyermekeiket, a jövő reményeit, — s aztán ezeket a szivök vérén felnevel, bízó reménységgel szeretett gyermekei két, a nemzetnek ezekét a legnagyobb kincseit, odaadják egy idegen lelkű, idegen rendszerű, idegen nyelvű hadseregbe, hogy ott idegen tisztek kényük-kedvük szerint tiporhassák, kínozhassák, gyötörhessék őket

Volt valaha nemzet a világon olyan nyomorult, hogy önként, szabad akarattal megengedett ilyet? Bizony nem volt, a magyar az első.

így kell nevelni a katonát, hogy halálra kínozzák őket ? így lesz harcképes a hadsereg ? így érik el, hogy a katona szeresse a tisztjeit, hogy háborúban lelkesedve álljon az ellenség fegyvere elé ?

Azok a »kiszáradt agyvelejű« bámulatosan korlátolt elméjű oszt rák generálisok, mintha még mindig a Napoleon előtti korban élnének. azt hiszik, hogy akkor jó a katona, ha gyilkos kínzásokkal szolgai engedelmességre szoktatják.

Pedig az ilyen engedelmesség csak az első ágyudördülésig tart

— akkor aztán vége a fegyelemnek, s ha nincs ott helyette a lelkesedés, elszalad a katona, mint elszalad emberemlékezet óta mindig az osztrák hadsereg. Legfeljebb egyik-másik baka arra használja az ütközet zűrzavarát, hogy észrevétlenül lepuffantsa az embertelenségei miatt meggyűlök idegen tisztjét. Lehet-é csudál- kozni rajta ?

Az osztrák hadsereg soha se győzött eddig, — és nem is fog győz. i scha. Még a kis Bosznia szervezet, m csapatait is csak a

magyar honvédség segítségével tudta megfékezni.

Ez a hadsereg nem alkalmas arra, hogy minket megvédjen, — nem is fog megvédeni soha. — Csak arra való, hogy a pénzünket elvigye, a nyelvünket meggyalázza, a fiainkat őrült rendszerével halálra gyötörje

S a magyar nemzet mégis megadja a pénzt erre a nemzetrontó hadseregre, s mégis odaadja fiát a tiszt urak kényekedvére.

S most azért folyik elkeseredett küzdelem a magyar országgyűlésen, mert a függetlenségi párt követeli, hogy valahára magyar katonatisztek magyar vezényszóval vezessék a magyar katonákat, ne idegen tisztek idegen nyelven, — a kormánypárt pedig nem akarja ezt.*) A kormánypárt azt akarja, hogy maradjon úgy mint eddig.

Ezért bűnös a kormánypárti is abban, hogy idegen katonatisztek huszonhárom jó magyar fiút halálra kínoztak Boszniában. Mert a kormánypárt tartotta fel azt a gonosz katonai rendszert, amely ezeknek a fiuknak is a halálát okozta, mert az ujoncjutalék megszavazásával a kormánypárt adta ezeket embertelen tisztjeik kezére.

Ti gyászbaborult szegény szülők, — s mind ti magyar anyák, akiknek szeretett gyermeke szenved az oszták hadseregben: a kormánypárti szavazatoknak köszönhetitek, hogy ez a kínos állapot még ma is tart, hogy nem magyar hadseregben jó magyar tisztek, de gyűlölködő idegen feljebbvalók, osztrák hadseregben vezetik a kaitokat, hogy lépten- nyomon elpusztul egy-egy magyar katona a tisztek kegyetlenkedései miatt. Annak az átoknak, ami most a huszonhárom szegény édes anya ajkán fakad, egy-egy darabja ránehezedik minden kormánypárti szavazatra, mert minden kormány- párti szavazat hozzájárult ennek a rettenetes osztrák katonai rendszernek a fenntartásáhos.

Jusson ez eszetekbe, ha választások lesznek.

b. b.

fi kassai kuruc-iinnep tanulságai.

Julius 26-án, vasárnap, Kassa város törvényhatósága gyönyörű ünnepet rendezett II. Rákóczi Fe- rencz zászlóbontásának 200 éves emlékére. Volt díszközgyűlés, az ereklye kiállítás megnyitása, ünnepi lakoma, díszelőadás stb., amint azt a fővárosi lapokban részletesen olvashatta mindenki.

*) Persze, hogy nem akarja. Mert ha akarná, akkor kimondanák rögtön határozatban, küldenók rögtön a királyhoz, hogy szentesítse, s megszűnik a küzdelem.

Lapunk: 4- oldal.

A Rákóczi emlékét és szabad- ságharczát dicsőitő kassai ünnepen ott volt a magyar kormány képviselője és a magyar parlament is. A kormány képét — igaz

csak egy államtitkár képviselte, de a képviselőház küldöttségét maga az elnök, gróf Apponyi vezette.

Az ünnepi lakomán a képvise- lóliáz elnöke, kifejezetten mint az egész magyar nemzet képviselője a következő beszéddel kezdette meg Rákóczi szellemének és a nemzeti lelkiismeretnek kiengesztelését :

Kassa szab. kir. város nevében üdvözölte a [képviselőházi küldöttséget és személyében a képviselőházat az előttem szóló főjegyző ur.

Midőn a nemzet valamely töredéke a képviselőházhoz, tehát az egész nemzethoz szól, úgy a képviselőház mindig nagy fontosságot tulajdonit annak, amit a nemzet bármely részéből hall, és azt a legkomolyabban fontolóra veszi, hogy a maga részéről arra mit válaszoljon. Most nekem jutott ez a nc.„. felelősséggel járó feladat, hogy a képviselőháznak, tehát az egész nemzetnek nevében válaszoljak azon szavakra, melyeket a nemzet ezen becses tagja, Kassa városa hozzánk intézett. Megkísérlem mégis e feladatot megoldani, még pedig úgy, hogy egyszerűen szivem sugallatát követve beszélek ; ez által remélem leginkább eltalálni azt, amit az egész nemzet mondana, ha tényleg beszélhetne. Mert nem képzelhetem, ho ;y én ne azt érezzem ebben a pihanatban, amit a nemzet érez, mert el nem képzelem, hogy bárminő, bármily mélyrehatók, bármily ellentétesek legyenek is gyakran véleményeink, a magyar szív dobbanása más legyen az egyiknél, mint a másiknál.

Én úgy érzem, hogy midőn a nemzeti képviselet kiiih jsége II. Rákóczi Ferenc korszaka emlékének szentelt ezen magasztos ünnepélyre eljött, nemcsak ünnepelni jött, hanem egyszersmind vezekelni is ;■ vezekelni azért a sérelemért, melyet egy korábbi törvényhozás Rákóczi Ferenc szent emlékén ejtett. És jó, és helyes, és mintegy törvény- szerit, hogy az a képviselet, a mely a nemzet tömegeiből kapta megbízását, azoktól a tömegektől, melyeket annak idején Rákóczi Ferencz felszabadító kiáltványai harcra szólítottak, mondom, hogy a népképviseleti alapra fektetett országgyűlés tegye jóvá azt, amit a rendi ország- gyűlés vétett, a legnagyobbszerü nemzeti hős, a tömegek választottja ellen.

Es ezért inkább Kassa városa mai közgyűlésén hozott határozatra válaszolok, mint azokra a szép üdvözlő szavakra, melyeket az imént hallottunk. Ez a határozati javaslat jelöli ki az utat, amelyen aRákóci eRen elkövetett nagy sérelemnek jóvátétele felé haladni kell és mostani megjelenésük első lépés a népképviselet kiengesztelő munkájának hivatásos teljesítésére. (Viharos éljenzéssel felel az 500-on felüli sokaság.)

____________________