Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-22 / 58. szám
Hatodik év 58. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, julius 22. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-t^r 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévro 5 korona, nogyodévro 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fiilé r Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket legjutányo3abb árban közlünk. A szolgák. Nem palástok örömmel Írják a kormánypárti lapok, hogy a függetlenségi párt kitartó harcának nem lesz eredménye. Bliszkévn és boldogan tudatják az olvasóikkal hogy puszta mesék az udvar engedékenységéről szállongó hírek, hogy igenis az udvar nem enged, s ha a lelkét kiadja is az ellenzék, azért se lesz magyar vezényszó, nem lesz magyar zászló. Érezni a cikkekből, hogy ez nagyon jól esik ezeknek a tisztelt lapoknak, s jól esik bizonyára a lapok olvasóinak is. Ez a jelenség az, amit becsületes józan észszel képtelenség felfogni, ez az, amit ha száz esztendeig magyaráznánk egy franciának, egy angolnak, még sem tudná megérteni. Magyar újságok, magyar emberek örülnek annak, hogy a magyar ellenzék nem tudja kivívni, hogy a magyar hadsereg hivatalos nyelve a magyar legyen! Aki még ettől sem undorodik meg, annak igazán mindenre berendezett jó gyomra lehet. Mert ennél mélyebb foka az elzüllött ségnek, az elvetemiiltségnak, az erkölcsi öntudatlanságnak már alig képzelhető. Hogy van magyar ember, aki nem mer harcot kezdeni a hadsereg magyarságáért, aki ennek a harcnak mostani megkezdését nem tarija időszerűnek, — az érthető, az elfogadható, az megmagyarázható. De hogy magyar ember akadjon, aki örül annak, hogy nem sikerül kivívni a magyar nyelvnek a hadseregben való diadalát: ez annyira ellenkezik minden természeti és erkölcsi törvénnyel, hogy szinte nem akarunk hinni szemeinknek, mikor az emberi léleknek ilyen megtévelyedéseit, elfajulásait olvassuk. Minden józan elméjű ember úgy képzeli, hogy ha egy magyar lapnak azt kell megírnia, hogy a bécsi udvar makacssága miatt a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülése el nem érhető, — ezt magyar lap csak szomorúan, csak a fájdalom hangján írhatja meg. Ha erről egy magyar lap Örömmel ír, az csak a szolgalelküség deliriuma, vagy az erkölcsi sülyedés teljes öntudat lansága lehet. Olyan ez, mintha valaki mosolyogva, örömmel újságolja, hogy a gyermeke meghalt, vagy hogy az édes anyja súlyos beteg, s ki van zárva a felgyógyulása. Ugye megutálná s meggyülölné mindenki azt, aki ilyenről örömmel beszélne! No hát a magyar nemzetnek is súlyos betegsége az, hogy a hadseregének a nyelve, a jelvénye idegen. Nem utálatos, nem gyűlöletes dolog-é, ha a magyar nemzet fiai örömmel hirdetik, hogy az ő nemzetüket most nem fog sikerülni ebből a betegségéből kigyógyitani ? Pedig ezt teszik a kormánypárt lápjai, mikor örülnek annak, hogy az ellenzék harca nem fog győzni. S a milyen örömmel hirdetik inast ezt, ép olyan lelkesedéssel fognak majd ünnepelni, ha az ellenzék kivívja, amiért harcba ment. Ha majd a kormány kénytelen lesz behozni a magyar vezényszót, a magyar zászlót a hadseregbe, ezek a kormánypárti la pok fognak a legjobban ujjongani, ezek fogják legjobban magasztalni a nagy nemzeti vívmányt. Mert ezek a lapok csak egyben következetesek : hogy mindig, mindenáron magasztalnak minden kormányt. Az igazságot s az erőszakot, a törvénytiszteletet s a tör- vénytiprást, a magyarosítást és á magyar nyelv jogainak elejtését egyformán magasztalják, ha az a kormánytól származik. így fogják nemsokára . dicsérni majd azt, amiért most az ellenzék küzd, s amit most elleneznek és kárhoztatnak. Mert hiába hirdeti ezeknek az uraknak a szolgalelküsége, hogy az ellenzék küzdelme reménytelen: nem való-zinü, nem remélhető, hanem feltétlenül bizonyos, hogy az ellenzék győzni fog, hogy eléri azt, amiért küzd : a hadsereg magyarabbá tételét. Feltétlenül bizonyos ez. Mert feltétlenül bizonyos, hogy az ellenzék nem enged, mig meg nem adják, amit követel: a magyar vezényszót, a magyar zászlót. S igy a király előtt csak két választás lehet : vagy feloszlatni a parlamentet s újra kezdeni a 67-ben elhagyott abszalutizmust, vagy megadni, amit az ellenzéü és az egész nemzet jogosan követel. Az elsót nem teheti a király, mert az esküjével ellenkeznék, s mert amelyik percben felfüggesztené Magyarországon az alkotmányt, abban a percben megkezdődne a monarchia teljes felbomlása. S igy nincs egyéb hátra, mint megadni a nemzet követeléseit. S a király bizonyosan meg is fogja adni. Most annak örül még a kormánypárt, hogy nem adja meg, akkor majd annak fog örülni, hogy megadta. Bizzunk az ellenzék diadalában mert az most már nem maradhat el. S ebben a biztos tudatban ne adjunk semmit az olyan undritó jelenségekre, mikor magyar emberek örülnek annak, hogy az ellenzéknek nem sikerül kivívni a magyar nyelv diadalát. Egyszerűen utálatos dolog ez, de nem akadályozhatja már meg az ellenzék biztos győzelmét. T Á RC A. A csendes óceánon. Irta: Várlaky Sándor. A Fclsőmagyarországi Hírlap eredeti tárczája II. Hogy miből ered a tengeri betegség. az nincs még eldöntve. Úgy szintén orvosságát sem tudjuk. Pedig némely ember végtelen sokat szenved tőle. Van itt egy prágai fia tál ember, ez végtelen sokat szenved az egész utón. Némelyek azt hiszik, hogy a tengeri betegség elhárítására legjobb a szeszesital. Ez nagyon téves nézet. Nézetem szerint a fődolog az, hogy az ember rendes állapotban .őrizze meg a gyomrát, tehát az evésben és ivásban részben mértékletes legyen. Mert sehol sincs annyira kitéve a kísértetnek, hogy mértéktelen legyen, mint éppen a hajón. Igazán mesébe való, mennyi ennivalót adnak itt. 6 órakor reggel kávé. 7x/a órakor van a reggeli; tea, kávé és több meleg és hideg sült, melyekben tetszés szerint lehet válogatni. 10 órakor délelőtt lunchot hordanak szét, hozzá harapnivalónak adnak vajas kenyeret sódarral (úgynevezett but- terbródal,) 12 órakor van a lukullusi ebéd : leves, hal, 2 sült, tészta, gyümölcs. 31 /a órakor kávé, 8 órakor vacsora, mely áll rendes két fogásból, ezenkívül válogathat' még ki-ki 4—5 félében. A konyha kitűnő ; az étel végtelenül ízletes, a rendezés bámulatos. 7 napja vagyok a hajón, de a legkényesebb embernek sem akadhatott semmi kifogásolnivalója. De hogy visszatérjek a tárgyra, éppen ebben a kitűnő ellátásban nyer kiváló tápot, a tengeri betegség. Mert sok ember nem üsmer mértéket és eszik felette sokat és megterheli a gyomrát és könnyen rósz- szül lesz. En határozottan annak tulajdonítom, hogy a tengeri betegség nem vett rajtam erőt, hogy óvatos voltam és bármennyire is nagy volt az étvágyam, igen keveset ettem s kerültem a nehéz eledelt, mely megfekszi a gyomrot. Es mig mások sokat szenvedtek, kivált pénteken, mely kiválón kritikus napnak látszott én kisebb fokú rosszulíéttel estem túl a bajon. Végül ajánlom azoknak, kik tengerre készülnek, hogy ne mulasszanak el citromos teát inni, kivált az első napokon át azt tapasz taltam, hogy ez kitűnő óvszer a tengeri betegség ellen. Hajónk halad és egyre fogy a rettenetes távolság, mely az uj világtól elválaszt. Igazán mesébe való a gyorsaság, melylyel haladunk. Csütörtökön megtettünk 566- tengeri mértföldet; pénteken 570, szombaton 559, tegnap déltől ina délig 549-et. Tegnap ismét köd volt egy- ideig s csak fél gyorsasággal haladhattunk egy darabig. Egyébbként az idő négy napig felette kellemetlen volt. Esett az eső és csúnya, hideg szél fújt. Ma azonban, június 29-én, az ég kiderült és az idő kellemes melegre fordult. Felhasználjuk a jó alkalmat, felczipeljük székeinket a legfelsőbb fedélzetre, hogy ott sütkérezzünk és gyönyörködjünk a felséges képben, mely beláthatatlan messzeségeken keresztül elterül. A tenger csendes, felülete tükörsima, hogy alig látni rajta egy-egy hab- fodrot. A nap tiszta fényben ég a kék egen és sugaraznak egész özönét szórja a tenger sima felületére s mintha azok a vizben ezer fényt gyújtanának, minden habocska úgy csillog, úgy ragyog. Istenem, Istenem, sokszor megbámultam már kezed alkotását és gyermeki hódolattal hajoltam meg előtted; most azon ban, midőn látom azt a gyönyörűséget, mely itt lebeg, itt ring előttem, ameddig szemem világa csak érhet, beösmerem semmiségemet és imádattal borulok le előttedHogy a szives olvasó képet alkos- ! son magának a hajó nagyságáról, molyén vagyok, megjegyzem, hogy 2000 ember van rajta. Utas 1500, a • személyzet 500. Istenem, mily nagy felelősig terheli azokat, kikre ez a ' sok emberi élet hizva van. De érzik Lapunk A oldal. is ők ezt a nagy felelőséget, mert minden alklmazott bámulatos fegyelem alatt áll és mindenki szigorú pontossággal teljesiti kötelességét a legnagyobbtól a legkisebbig. De kell is, hogy úgy legyen, mert fölöttünk az ég, alattunk mérhetetlen mélység, körülöttünk beláthatatlan messzesé-. geken át csupa viz s a legkisebb mulasztás katasztrófára vezethetne, melyből nem lenne menekülés. Egy kellemes ösmeretség révén, abba a szerencsés helyzetbe jutó ttam ma, hogy a főmérnök engedelmét sikerült kinyernem a hajó belsejének megtekintésére. Kalauzul egy segéd mérnököt nyerve lementem a gépcsarnokba. Nohát amit itt láttam, az maga a pokol, amint azt Dante leírja, csak az elkárhozott lelkek hiányzanak belőle. Ha ugyan azokat a szegény embereket nem akarjuk azoknak tekinteni, kik itt dolgoznak. Szánalomra méltó emberi lények, kiket a sors arra kárhoztatott, hogy itt dolgozzanak, Igaz, nem dolgoznak tovább egyhuzomban négy óránál, de ebben a pokolban ez is sok. Óriási hőség, mely szédit, . siketitő zaj, melyben elvész az emberi hang, mint fergetegben a madár csicsergése, ezer meg ezer keréknek zakatolása, mely fülríasztóan hat, a'főj tó levegő, melyben homályos mécsként pislog a legerősebb ivlámpa : ez az a he lyiség, ahol fejlesztik azt a gigász