Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-12-19 / 99. szám
Szombat deczcmber 19. FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Megjegyzem még, hogy az újságokról szóló cikket a leszerelés elem írtam. S azért mondottam undorítónak a Magyar Szó viselkedését, mert amilyen igazságtalanul nevezte árulónak Kossuthot az első leszereléskor, ép olyan dühhel átkozza s becsteleniti azokat, akik nem szerelnek le. És mert ennek a lapnak a rosszhiszeműsége minden cikkéből élesen kirí, azért csudálkozom, hogy mégis van sok intelligens református pap, akit meg tud téveszteni, s aki indul utána. Hogy én ajánlottam volna ezt a lapot az olvasóimnak, arról semmit se tudok, azt sose tettem, mert kezdettől lógva jól ismertem a tendenciáját. A színvonala bizony nagyon alacsony, s ezen nem változtat az, ha a tisztelendő úr rám olvassa a Ballagi és Kádár János cégéres eseteit, vagy a Dókus Ernő kiadatlan beszédeit. — Az előbbiekben csak az igazat irtain, az utóbbira elismerem, hogy véletlenül, akaratom nélkül került a lapba, s hogy belekerült, azt sajnálom, mert — bár nézetem szerint egy képviselőnek kötelessége volna legalább tizenötéven- kint egyszer felszólalni és tenni valamit az ország s a kerület érdekében, — nem tartom helyesnek ilyen gúnyos formában figyelmeztetni valakit erre a kötelességére. törvényhatósági közgyűléseink hibás munkabeosztása. Mád, 1903. decz. 17. Több Ízben tettein már szóvá azt a tarthatatlanul visszás kör ülményt, hogy különösen nálunk Zemplónvár- inegyében a törvényhatósági bizottsági közgyűlések mily sajátságos módon tartatnak meg. Magam is egynéhány év óta tagja vagyok a törvényhatósági bizottságnak, azelőtt is figyelemmel kisértem a közgyűlések menetét, de alig emlékszem még gyűlésre, a melynek tárgysorozata ne kezdődött volna valamelyes választással. Hogy pedig ez mit jelent — az köztudomású. Ugyanis az, hogy az ilyes választások rendszerint teljesen igénybe veszik, lekötik az első napi gyűlés egész idejét. No hát ez szerintem egy oly visz- szás állapot, a mely ellen minden elfogulatlan embernek minden adandó alkalommal és minden utón, módon határozottan tiltakoznia kell, mert nézetem szerint a törvényhatósági bizottsági tagoknak hivatása nem abban euíininál és nem az képezi főfel adatukat, hogy a lóavató, vagy Isten tudja milyen más bizottságba tagokat válasszanak, hanem, hogy a vármegyét közelről érdeklő közgazdasági, kulturális és más hasonló fontos ügyekben foglaljanak állást és fejtsenek ki hasznos tevékenységet. A mostani állapot már annál is inkább tarthatatlan, mert köztudomású tény az is, hogy a törvény- hatósági tagoknak zöme, a vidékiek csak az első nap vesznek részt a közgyűlésen, a többi napon pedig a központban lakó 15—20 bizottsági tag intézi a vármegye legvitalisabb ügyeit. Anélkül, hogy e bizottsági tagok jóhiszeműségét legtávolabbról is kétségbe vonni akarnám, ez állapotot visszásnak tartom, mert egyáltalában nem járja, hogy 602 bizottsági tag helyett 15—20 tag intézze a vármegye ügyeit. B tarthatatlan állapotnak okát én két körülménynek tulajdonítom: egyrészt a törvényhatósági bizottsági közgyűlések hibás, a körülményekkel egyáltalában nem számoló munkabeosztásának, de meg másrészt a törvényhatósági bizottsági tagok indolenciájának, (egyes tekintetekben jó magamat sem véve ki.) Tessék tehát a tagadhatatlanul létező visszásság megszüntetése czól- jából legelső sorban a gyűlések tárgysorozatába a legfontosabb ügyeket legelső tárgyakul fölvenni, de meg a gyűlések munkarendjét és idejét az adott viszonyokhoz mérten megváltoztatni. Éhez képest tessék a gyűléseket nem mint eddig 10 órakor, hanem már 8 órakor — mikor már az ösz- szes védikiek bent lehetnek —r megkezdeni és egy félórai, vagy egy órai megszakítással délután 3 éráig folytatni, akkor a legfontosabb ügyek bizonyára már az első napon is el- intézhetők lesznek és délután 4—-5 e kifestett arcú nymphákat nevezi —, de ily természetes mulatást, a széles jókedvnek ily szép, öszhangzó és mondhatni lelkesítő megnyilatkozását, máshol soha nem láttam. De most egyszerre eláll a zene; az előbbi jelenet hősei, a legények fél- reállanak, mert most az idősebb emberek akarnak mulatni. Magukhoz intik a cigányt, felállanak s ábita- tos arczczal, ünnepélyes komolysággal éneklik a „hymnuszt“. De már erre igazán kellemesen lepődtem meg közéjük álltam s egy szívvel, lélekkel nem énekeltük, hanem iraádkoz- tuk; „Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!“ Utánna csárdást parancsoltak s az' őszbevegyült, méltóságteljes alakok | is magukhoz intették a menyecskéket; először csak lassan kényelmesen járnak, de azután jobban-jobban elragadta őket is a tánc heve, már nem volt külömbség öreg és ifjú között, mind egyenlő fiatal lett a tánc behatása alatt. A jókedv tetőpontra hágott, a magyaros felköszöntők harsogó üdvri- adalban végződtek, mindenki a fiatal párt éltette. Hanem csend! Előjönnek a nászasszonyok, karonfogják a megrebbent menyasszonyt s viszik a „kon- tyolohoz.“ Már a vendégek is a bú- csupoharat ürítik, már a legények is az utolsó táncra vezetik a párjukat s azután hangos szerencsekivánatok mellett indulnak haza. Én is velük tartok, nyugodalmas jó éjszakát kívánván — pedig már reggelre jár — s megyünk kipihenni a nap fáradalmait, elfeledni az est gyönyöreit. Félálomban is hallom még a legények vig danáját, minden kedves jelenet még egyszer meg- ujui előttem, fülembe cseng még az öregek ájtatos éneke: „Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt. Knopfler Ödön. órakor a vidéki bizottsági tagok még haza is utazhatnak. A közgyűlések munkarendjének ily módon való beosztása mellett szól az az általam már egy erre vonatkozó régebbi czikkemben részletesen kimutatott körülmény, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok többnyire oly foglalkozásúak: — lelkész, orvos, ügyvéd, birtokos, hivatalnok, jogyző kereskedő — hogy bizony csak a legritkább esetben szentelhetnek 3 egymásutáni napot gyűlésre. A vármegye közönségének érdeke tehát az kívánja, hogy az intéző körök mindezen lényeges körülményt figyelembe véve a közgyűlések eddig szokásos, de ebi vu t munkarendjét ahhoz kepést módosítsák. De másrészt viszont nem lehet elhallgatni sok bizottsági tagnak a vármegyét érintő ügyek iránt való nembánomságát sem. Sajnos tünet ez mostanáb in egyáltalában mindentéren. Mindenki mohó vágygyul törekszik egyes tisztségek elérésére, de legkevesebben gondolnak az avval járó kötelességek lelj esi teáért. is. •Már pedig a törvény hatósági bizottsági tagoknak is elengedhetetlen kötelességük, hogy vállalt feladatuknak tőlük telbetőleg meg is feleljenek, mert ha bizottsági tagságot egyedül csak oly tisztségnek tekintsék, mely semmi különösebb kötelességgel nem jár, úgy ez kijátszása választói bizalmának. Wetterschneider ffiiksa. MEGYE ES A VAROS X Adózások az exlexben. Tál apkovics Vazul pénzügyigazgató érdekes számokat olvasott fel a köz- igazgatási bizottság ülésén az adóbeszolgáltatásokról, A múlt november hóban 429365 K. 89 fillér folyt be állami egyes adóban, igy 204434 koronával kevesebb mint a tavalyi november hóban. Az egész esztendőben az ex-lex miatt 676245 koronával kevesebb folyt be, mint 1902- ben. X A sátoraljaújhelyi hegyközség. Mivel a sátoraljaljaujhelyi hegyközség megalakítását a földmivelésügyi miniszter is jóváhagyta, a polgármester az érdekelt szőlőbirtokosokat 1903. évi december hó 28. napjának 3 órájára gyűlésre hívta össsze, melyen a hegyközségi választmányt fogják megalakítani. HÍREK. Szegény gyermekek felruházása. — decz, 19. Ilyenkor télben, mikor a gond ezer ráncot vet a szegény ember homlokára, megmozdul a társadalom szive is, hogy könyört gyakoroljon azokon a szomorú, rongyos halandókon, akik a nyomort nemcsak költeményekből ismerik. Sokan azt vélik, hogy a jótékonyságot nevelni kell a társadalomban, hol a jó példa a tanítómester. Én úgy gondolom, hogy a jótékonyság szikrája velünk születik, lelkűnkben tanyázik, szivünket melegíti kezdettől fogva. Sokan azt vélik, hogy ha a természet nem volna oly mostoha télen a szegény emberrel szemben, mindjárt nem táplálódnék keserűséggel millióknak szive. Ki tagadná, hogy ez igaz ? S én mégis úgy gondolom, hogy a természet kegyetlensége is ellensúlyozva van a társadalomban. A tél megvon a szegény embertől minden természeti segítséget, a nap áldó tüze is kihűl, — de azért van még segítség, van még meleg sugár 1 Vagy süt-é nyáron oly melegen, fakaszt-é annyi boldogságot a nap sugár nyalábja, mint a jótékonyság télben, mint ez az egyetlen meleg napsugár a téli hóvilágban ? Ránézek a szegény felruházott gyermekekre, és azt mondom, hogy: nem 1 Látom szemükben az örüm- konyü csillogását, arezukon a boldogság lázas pírját és úgy érzem, úgy tudom, hogy nincs melegebb, nincs áldóbb, nincs boldogitóbb napsa mir a jótékonyságnál. Jaj a volna társadalomnak, ha tétlenül nézné, hogy már a gyermekek is szenvednek. A szegény ember do Igozzék, küz- ködjék, kínlódjék nyo morult életet' élve bár: — de a szegény gyermek lelkének nem szabad megéreznie, hogy ő árva, akire nem gondol senki, hogy o szegény koldus, akinek nem •szabad örülni, csak szenvedni. . . . Lélekemelőén szép ünnepe volt a múlt napokban a „Szegény izr, iskolás gyermekeket segélyező Egyletének. Díszes közönség jelenlétében száz szegény tanuló kapott meleg ruhát, mely meg fogja óvni őket a tél kegyetlenségei ellen. A felruházások érdekes statis- tikája a következő: Az állami iskolából 55, az izr. iskolából 45 szegény tanuló élvezte a jótékonyságot. Kiosztottak 40 pár fiú, 20 pár leány csizmát és 40 pár czipöt leányok részére. A kiosztott tngek közül 80 jutott fiuknak és 120 lányoknak. Sapkát kapott 30 fiú, nadrágot 10, kabátot 9, lányruhát 10. nagykendőt 10 tanuló. A rubanemüeken kívül könyvekre 108 koronát költött az egyesület, úgy, hogy majdnem minden szegény gyerek kapott szép könyvet ajándékul. * Szegény gyermekekről lévén szó, a sátoraljaújhelyi „Leányegyesület“ szintén segédkezet nyújtott a leány növendékek felruházásában. A derék egyesület alig egy éves létezése dacára oly szép tettet produkált, mely igazolja létjogosultságát. Tiz szegény iskolás leányt öltöztett fel teljesen a jószivü egyesület, hatot látott el ruhával, tizenkettőt inggel, — s mindezek a ruhanemüek maguk a szépséges lányok fürge ujjai alól kerültek ki, Emellet 40 forint értékű könyveket osztottak szót a könyvszomjas szép lánykák között. A Leány egyesület jótékony cselekedetével szép tanúságot tett szivéről és szive tartalmáról. . . . * Oh semmi sem bosszulja jobban meg magát, mint a kékre fagyott gyerek arcon legördülő könycseppek. Es semmi sem hoz áldóbb j óságosabb kamatot mint a szegény gyermekek szeméből kitörült szomorú könnyek. Ezért áldott, azért magasztos a szegény gyermekeken segitő emberek szive, lelke 1 Gamma. Tisztelettel felkérjük azokat a t. előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szi• • • ■ ********* lejs?ebb Luitelben készíttetnek Landesmann Júiksa és kársánál # # # Sátoraljaújhelyben. <§k <§k
