Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-11-25 / 92. szám
Hatodik év 92. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, november 25. ww POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára I 0 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. QróJ cisza üstván politikája. i. Egy előkelő politikus a minapában úgy jellemezte előttem gróf Tisza Istvánt, hogy ő egy egész ember. Nyilván azt értette alatta, hogy tanult, művelt és eszes férfiú és határozottan erős egyéniség. Ezt nem vonhatja kétségbe senki. De épp oly bizonyos az is, amit a szabadelvű párt hires értekezletén Ivánka Oszkát leplezetlenül, őszinteséggel mondott, hogy Tisza a legnépszerütlenebb ember a magyar politikusok között. E népszerűtlensége részben az ő atyai öröksége, de részben eddigi politikai pályafutásának eredménye. Tisza István gróf átvette és követte atyjának hagyományait. De itt disztingválnunk kell. Tisza Kálmán életében a íusio előtti és utáni korszakot lehet megkülönböztetni. A fusio előtti Tisza a balközép hires vezére, a közjogi alap leghevesebb ostorolója, a dualizmus legerősebb támadója volt. Beszédei, politikai fejtegetései a 75 előtti időről az igazság erejével hatnak ma is. De atyja politikájának az a i*észe nem hagyott nyomot a fiatal Tisza lelkén. Ez nem ragadta őt meg, mert ő atyja politikájának csak a fusio utáni részét vette át, az opportunizmus rendszerét, a 67-es alapon való kormányzatot, mely önsulylyal nehezedik a nemzetre ma is. O ebben a szellemben nevekedett, ez volt már ifjúkorában az ő vezérlő csillaga. Még nevelője is olyan férfi volt (Géresi Kálmán volt debreceni tanár, jelenleg tankerületi főigazgató) akinek tudományos érdemeit készséggel elismerem ugyan, de a kinél elfogultabb és túlzóbb kormány- párti embert csak egyet ismerek, Gyulai Pált, aki az akadémia aegise alatt megjelenő Budapesti Szemlében verseket ír folytono san az obstrukció ellen, ami ártatlan dolog ugyan, meg aztán az ő szakmája, de |az már nem ártatlan, hogy e tudományos, folyóiratban politizál in pessima forma s erősen izgatja a kuruc Beöthy Ákos ellen a kassai választókat. Ily környezetben ily behatások alatt (bocsánat a rö vid kitérésért) nem csoda, ha a Tisza gróf lelke érzéktelen maradt a szabad eszmék s a nemzeti nagy eszmények iránt. A hazafias lelkesedés, a nem zet nagy céljaiért való küzdelem szerinte meddő és üres dolog, az érzelmi politika egészen helytelen, mert a politikusnak számítónak kell lenni és hidegnek, mint a márvány. Első nagyobb szereplése a véderő vita idejére 1889-re esik. Tudjuk, hogy akkor az egész nemzet hevült és lángban égett. De ő hidegvérét és nyugalmát akkor is megőrizte. Ismeretes az a küzdelem, mely a 14 és 25. §. körül akkor lezajlott. Arról volt szó, hogy az 1868. és 1879. törvényekben biztosított 10 évről 10 évre való megállapítása a hadi létszámnak kerülő utón kijátszassék, s hogy a kik a tiszti vizsgát le nem teszik, második évet szolgáljanak. Tudjuk, hogy magában a szabad- elvüpártban is aggodalom támadt, mely még az igazi liberalizmus legrégibb híveinek, igy egy Horváth Boldizsárnak ajkairól is elhangzott. Tisza István gróf ekkor kezdte bontogatni szárnyait. 1889. január 14-én tartót' beszédében hirdette, hogy >a magyar kultúrának a közös hadseregei való kapcsolata képtelenség*., hogy a 14. §-ra szükség van, hogy a magyar nemzetnek sok súlyos áldozatot kell hozni, erősnek kell lenni saját gyengéivel szemben, uralkodni kell saját szenvedélyein Mint kezdő politikus már akkor nyugalomra intette és jogfeladásra biztatta a nemzetet. Természetes, hogy ily felfogás nem maradhatott méltó felelet nélkül. Január 24-én Szilágyi Dezső állott fel. Jelen voltam a képviselőház e nevezetes ülésén, melyet soha nem fogok elfeledni. Mintha ma is hallanám ennek a nagyszerű, gyönyörű dialektikáju politikusnak remek fejtegetéseit, melyekben játszva törte össze a Tisza István argumentumait. Kimutatta, Hogy a védrendszer megállapítása nem közösügy, hanem azok közé tartozik, melyeket időről-időre kell megújítani, kimutatta a 14 §-ban foglalt nagy jogfeladást, kimutatta, hogy Tisza egy hajóban evez az osztrák centralistákkal, akik a hadügyi nemzetet jelen állapotában sem tartják elég egységesnek, mint a mely »Armee auf Kündigung« s nem biztosítja a monarchia érdekeit. A fiatal politikus teljesen leveretett épen úgy, miként ellenkező oldalról ugyanekkor a nemzeti jogokat védő Széchényi Béla gróf a főrendiházban gróf Andrássy Gyula hires véderő-beszéde által. Széchényi gróf el is vonult azóta az actió politikától. De Tisza nem vette a dolgot ilyen érzékenyen. E szellemben haladt, fejlődött, s céljait vas erővel kezdte megvalósítani. Mindenütt ott volt, ahol a nemzeti jogok szükitéséről s az osztrák hatalmi érdekek támogatásáról volt szó. Támogatta Szapáryt és Weker- lét, lelkesedett Bánffy erőszakos politikájáért, (csodálatos, hogy azóta politikájok ellentétes irányba fordult, mert mint Bánffy maga irja, visszavonultságában tanulmányozás, elmélkedés és gondolkozás alapján ma már tisztultabb fogalmakhoz jutott.) hangoztatta a nagy merényletnek, a Tisza lex elfogadásának szükségességét, kikelt az obstrukció ellen, zajosan követelte a klotürt, a házszabályok átdolgozását. Tűrte és követte Szélit, akinek incom- patibilitási törvénye épen nem volt innyére, akinek politikájával nem volt ugyan megelégedve, de magasabb indokokból nem akart vele nyíltan szembeszállani. Közben nem egyszer hangsúlyozta a golyót és akasztófát. Részese volt annak az actiónak, mely Szilágyi Dezsőt a képviselőház elnöki székéből kibuktatta, mint akkor egy benfentes politikustól hallottam, azért, mert Szilágyi a bal , fülére nem akart hallani azaz nem kezelte az ellenzékkel szemben erélyesen a házszabályokat, azért kellett egy erélyesebb elnök, az erős kezű Perczel. — Megdöbbenve és csodálkozva hallottam ezt. Hát egy Szilágyi Dezsővel is lehet igy elbánni ? De ma már nem ütődtem meg any- nyira, midőn a történelem ismétlődött. Apponyit ugyané sors érte utói, ő sem volt alkalmas az ellenzék letörésére, neki is bukni kellett, hogy újra Percei próbálkozzék meg e feladattal. Midőn a nemzeti követelésekért vivott küzdelemből kifolyólag a válság tetőpontjára hágott, midőn Khuen csúfos bukása bekövetkezett, Tisza találtatott legalkalmasabb embernek a megoldásra. De első vállalkozása kudarccal végződött, még saját pártja sem akarta elfogadni. Úgy járt, mint geszti tartózkodásában egy szilaj és megfékezhetetlen paripájával, mely ledobta őt is, úgy, hogy napokig betegen feküdt. De felépülvén újra ráült s másodszor már megfékezte és megszelídítette. így másodszori politikai küldetése is több sikerrel járt. Kapott egy programmot Bécsből, amelyet hosszas és kínos vergődés után sikerült a pártjával elfogadtatni. Igaz, hogy a Loyd Klubban majdnem kitört a katasztrófa. De végül Apponyi magasabb érdekekből mégis meghajtotta előtte a zászlót s nem vonult ki a pártból. Rettentő dolog volt az( ami a híres értekezleten történt. A 9-es bizottság semmit mondó programmjára oly módosítás történt, mely a leg- flegransabb jogsérelmet foglalta magában s a szabadelvű párt ezeket mint nagy nemzeti vívmányokat kezdte hirdetni, mintha azt mondaná a nemzetnek »bolondnak fapénz is jó.< A kormány- párti emberek altatgatták és csi- titgatták lelkiismeretűket. Elhitették magokkal, hogy áz elfogadott programodban nincs jogfeladás, nincs semmi veszély. Csak épen a nemzettel nem tudták elhitetni, amely megdöbbenve látta a szabadelvű párt megalkuvását. Ennyi viszontagság után Tisza István gróf mégis elmondhatta a házban programmját. A szabadelvű párt el volt ragadtatva, nexi ingenti voce clamabant. Pedig e Programm inkább konservatio volt, hiszen azt Zichy János gróf hajlandó volt mint tudjuk ilyennek tekinteni. Kétségtelen, hogy a programúiban voltak derék dolgok is. A felesleges hivatalok megszüntetése, a takarékosság az állam háztartásban, az állami tisztviselőkön kívül a megyei tisztviselők fizetésrendezése ígéret a 48. XX. t. c. fokozatos végrehajtása iránt s ami leginkább feltűnt, akadt va- lahára egy kormányelnök, aki észrevette a felekezeti tanárok és tanitók mostoha helyzetét és nyomorúságára balzsamot ígért. Csak egy nem volt a programmban, a miért a nemzet küzdött, amire már több mint egy század óta Egy doboz 50—50 finom fefíér levélpapír Egy korona. Egy doboz 50—50 finom elefántcsont levélpapír \ kor. 40 JÜl. Kapható: MISII MI U TÁRSA ÉJT- és pipirlíi Lapunk 4- oldal.
