Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-11-14 / 89. szám

89. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, november 14' egész délelőttöt arra fordítottad, hogy a házaknál előforduló összes talu fosztogatásoknál segédkezzél. A ka­lapod, az überczihád, a nadrágod szinte fénylik a teméntelen lúd és kacsatolltól. Géza. hol a fészkes fe­nébe jártál te ? — Én édes? Majdnem, egész dél­előtt az irodában voltam, csak úgy 8—9 óra között járkálgattam a We- kerle téren, hogy megvárjam a le­vélhordót. — Talán csak nem az utcán szed­ted fel ezt a sok taiut. Azt hiszed, hogy a Marinak nincs más dolga, mint rád tisztogatni? — Feleség, neked igazad lehet. Tudod ma pénteken hetivásái; volt és a városi nagyhatalmi gondolko­zás úgy vélte, hogy a libák és a ka­csák számára a legjobb hely a We- kerle-tér lesz. — No ilyen bolondot nem hiszek. — És ezen a legélénkebb forgalmú helyen egész délelőtt a liba és ka­csatollak hónak képzelik magukat és az ember ruhájára szállingóznak. — Bolond dolog. — Hogy miért teszik épen a liba és kacsa vásárt a Wekerle-térre, azt igazán nem értem. Ott a Petőfi-utca, Korona-utcza, Kazinczy-utcza, vagy más kisebb forgalmú hely, de azért mégis a W ekerle-térre telepednek a libás asszonyok. Itt minden a feje tetejére van állítva. Még tovább akartam dorongolni a nemes tanácsot, de közbeszólt a Mari: — Nacscsága kérem, megint ösz- szement a tej ! És én ekkor, láttam, hogy nem én vagyok az, akire édes anyjukom a legjobban tud pörülni. — Ez borzasztó dolog, tűrhetet­len állapot. Már ötödik napja, hogy összemegy a tej. Holnap kifogom lökni azt a tejes embert. — No ne haragudj rá anyjukom. 0 nem hibás, ő szamár lenne, ha nem hozna vizinelléki rossz tejet, mikor nincs, aki felülvizsgálja, leg­alább olykor-olykor a faluiról bejövő tejes-szekereket. Ha megbüntetnének vagy egyet- kettőt 2 hónapig terjedhető elzárás­sal és 600 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel, — tudom isten, elmenne a kedvük a tejes uraknak becsapni a közönséget. —Mondha om Géza szégyölhetitek magatokat ti férfiak. Hitvány fabá­buk vagytok mind, kik nem tesztek semmit a rendetlenség ellen. Itt mindent kétszer kell megfizetni, hanem ha konyhapénzt kérünk, ak­kor mindég le akartok alkudni be lile. Eli, de jobb erről nem beszólni. — Mari, hozza be a levest! Gamma. — Hogy ő a világ ^minden kin­cséért sem hagyja itt Jóskát, hogy valami más cundra személyiyel men­jen Amerikába. Hanem a rendőr nem sokat czif- rázott vele, karonmarkolta Katit és úgy vitte a policáj elé. És itten megmagyarázták az iszo­nyúan rivó Katinak, hogy ő csálás­nak esett áldozatul, a Jóska egyik kapun bement, a másikon kiment és kinek felkutatása egyébiránt a rendőrség gondjaiba tartozvák. Szegény Kati csak sirt-sirt bána­tosan, keservesen. Adtak npki valami ronda ennivalót, aztán beültették egy zöld nagy kocsiba, melynek csak felső rácsozatán szűrődött be egy kis világosság. Nehány perc múlva robogott vele vissza a vonat haza, — Jóska nélkül, tenger nél­kül, pénz nélkül . . . * Eddig a történet. És azótá — a nóta is felvette a szájára ! — hiába mondják Katinak .­— Kati jere ki! Kati nem megy ki! Gombos Bertalan. X A pénzügyi bizottság ülése. Sá­toraljaújhely város pénzügyi bizott­sága folyó hó 12-én id. Meczner Gyula elnöklete alatt ülést tartott a következő tárgysorozattal: 1. Szín­ház építési számadás. 2. Játéktér en­gedélyezés. 3. A villanytársulat aján­lata a városi színháznak világítására tüzrendészeti szempontból. 4. A hon­védparancsnokság értesítése a vete­ményes kert bérlésétől való vissza­lépése tárgyában. 5, Mitrik Mihály városi közgyám kérvénye fizetés ja­vítás iránt. 6, A Zemplén vármegyei tanító egyesület kérvénye a tanítók háza alapitó tagjai közé lépés iránt. 7. Polgármester megkeresése a piac drágasága miatt javaslattétel tárgyá­ban. 8. Időközben beérkezendő ügyek. 9. Az 1902. évi záró számadások vizsgálata. 10. 1904. évi költségelő­irányzat tárgyalása. Sürgetési napló. Tisztelettel kér­dezzük az illetékes tényezőket: 1 Mi lesz a Kossuth szoborral? 2. Mi lesz a Kossuth szülőházára helyezendő emléktáblával? 3. Mi lesz az újhelyi vízvezetékkel? 4. Mi lesz az Ujhelyben tervezett nyilvános kerttel, sétatérrel? 5. Mi lesz az újhelyi járás kiter­jesztésének. a közép-hegyaljai közsé­gek idecsatolásának ügyével? 6. Mi lesz az újhelyi polgári fiúis­kolával? 7. Mi lesz a tűzjelző állomásokkal, s lesz-é valahára megyei telefonhá­lózatunk ? 8. Mi lesz a borellenőrzés és bor­értékesítés ügyével ? Mi lesz . z ellopott árvakasszával, mikor ismerjük mega kiderített ada­tokat ? Xi A piac drágasága. Las­sanként tűrhetetlenné kezd már válni az a mindegyre fokozódó drágaság, amit az újhelyi piacon tapasztalni lehet. Derék gazdasz- szonyaink folyton panaszkodnak, hogy maholnap a vidéki piacról kell beszerezni az élelmicikkeket, mert így se kerül többe, mintha az újhelyi piacon vennék. Amit itten Ujhelyben a kofák mível­nek, az unicum a maga nemében. Tudja, látja a tanács üzelmeiket, de azért nem intézkedik meg­szüntetésén. Minden, ami jó, min­den, amire szükség van, azt az újhelyi kofák (talán az egész fel­vidéken együttvéve nincs annyi, mint itten!) már reggel 5—6 órakor elütik a vevőközönség ke­zéről, jóelőre összevásárolván az egész piaczot. Reggelre, kelve az­tán a gazdasszonyok az ő pol­cukról kénytelenek méregdrágán megvenni azt, amit első kézből' olcsón megvehettek volna. Nem akarunk itten városokat felsorolni, de azt határozottan állíthatjuk, hogy a kofák sehol sincsenek oly szabadjára engedve, mint Ujhely­ben. Másutt csak 9 órától szabad nekik vásárolni, itten pedig már hajnalban elébe mennek a paraszt­asszonyoknak és megveszik min­denüket, hogy aztán a közönség­gel jól megfizettessék. A pénz­ügyi bizottság tegnapelőtti ülé­sében ennek az áldatlan állapot­nak a megvitatása is napirendre volt tűzve. Kiváncsiak vagyunk, hogy annyi sürgetés, panasz után a polgármester milyen intézke­déseket fog tenni a piac iszonyú drágaságának a megszüntetésére. Régen kellett volna már ezen a bajon segiteni de jobb későn, mint soha! A közönség joggal várja a polgármestertől, hogy végre-valahára meg fogja kötni a kofák üzelmes kezét. HÍREK. Talán?! A helybeli Kossuth-szobor ügyének megoldását mindin­kább huzza-halasztja az intéző bizottság buzgalma! Kossuth szobor ... mi hallgatag egy [álom, Mit hisz, remél a pugris elme . . . Oh, hisz érdektől tajtékzó nászon Az érzést az önkény arcul verte . . . Hitünkkel a szil fuvalma játszik, A sorvadó osztrák önkény szel® . . . Önérzetünk a porba tiporva,. Az álmot temetjük el vei«! Kossuth szobor ... a hunyó napsugár Még fényt csókol ez ittas földre . . . De ez a bíbor szégyen pírja már, Elnyúló árnyat von a szögre . . . És azt’ jön az éj . . . az éjek éjjé. . Mi tompa sírássá lesz a dal . . . Hazáért élni szent kötelesség, Hazáért halni szent diadal . . . * E soroknak olvasója Érté ugy-e megbocsát: Hogy megírtam ez érzelgős Sírástól csukló stróphát . . . . Vezércikket szedtem rimbe Páthost vertem rythmusba . . . Ezt megirni vezércikkbe' Bizony Isten — nem csuda! A nagyfej ü kupak tanács Bölcsen hallgat mit se tesz . . . Kossuth apánk szobor ügye Lehet'ien probléma lesz . . . Fél, fázik az osztrák sereg, „Meglesz!“ — suttogja lágyan A kétezerkettedik óv Szép szeptember havában ! ? Talán! _*_ Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- ráiékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy alap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhiv atal. —- Államvasuti kinevezések A m. á. v. igazgatósága h. állomásfőnökké kinevezett Guttmann Armin helyébe Piltssy Alad/r hivatalnokot pénztá­rossá, —- ennek helyébe pedig for­galmi szolgálattevőnek Maholányi Kálmánt kinevezte, — Pekáry Géza legenyemihalyi állomásfönök hason- minőségben saját kérelmére az újon­nan létesített varaiméi állomáshoz áthelyezteti. — Hideg van. Néhány nap óta igen alul stagnál a higany, az emberek igen könnyűnek tartják az überei- gert: hideg van. Akik Falb elhalá­lozása után most jóslással foglalkoz­nak, azok ugyancsak biztatnak, hogy készítsük a korcsolyát, mert rögve- sen beáll a fagy. Egyelőre azonban nem igen készülődünk a télre, csak nagyobb mennyiségben fogyasztjuk a jó, meleg maronit — A felsőbb vidékeken havat is élveztek már a halandók. Kassán is tegnap arasz­nyi vastagságú hóra ébredtek az emberek. Hideg van, hideg van . . . — A Windischgrätz elleni tüntetés epilógusa. Annak idején részletesen referáltunk olvasóinknak arról a hazafias tüntetésről, melyet a sá­rospataki ifjúság rendezett a svarc- gelb herceg ellen. A gimnázium ta­nári kara, mint értesülünk, ebből a tüntetésből kifolyólag három VII. oszt. tanulónak ultimátumot adott, három más diákot pedig „kevésbé szabályszerű“ viselettel büntetett meg. Az ifjúsági egyesület igen he lyesen kérvényt adott be a közis- kolai székhez ezen büntetések teljes eltörlése végett. Mi nem kételke­dünk benne, hogy a tanári kar fel fogja oldani a diákokat a szigorú büntetés alól, mert hazafias magyar tanárok a nemzeti érzületnek ifjúi tűzzel való megnyilatkozását nem róhatják fel bünül. Különösen a ku­ruc Sárospatakon nem! — Here zeg Ferencz Sátor- aljaujhelyb en. Kitűnő irodalmi vendége lesz városunknak f hó 28-án. A Kazinczy-k'ör kérte fel a jeles magyar irót egy irodalmi estén való vendégszereplésre és a Petőfi társaság érdemes elnöke készséggel ajánlotta fel közremű­ködését. A kik élvezték már a He rezeg Ferenez irodalmi mű­veiben azt az elegáns, finom mo­dort, melynek művészetében nem közelíti őt meg senki a magyar irodalomban, azokat csak öröm­mel töltheti el az a hír, hogy most személyétől fogunk ' élvez­hetni felolvasást. Ezen a novem­ber 28-án este 6 órakor tartandó irodalmi estén közreműködik még Vitéz Béláné, kinek ismert mű­vészi zongorajátékát Csörgheő István fogja kisérni hegedűn. Az est utolsó számául pedig S pil­lén berg Sári szavalata fog sze­repelni. Ezen solemnis irodalmi este nyilvános lesz, s igy vendé­geket szívesen lát a Kazinczy-kör. — Főigazgatói látogatás és még valami. Szieber Ede, a kassai tanke­rület főigazgatója hétfőn városunkba érkezett, hogy a helybeli főgimná­zium tanulmányi állapotát megvizs­gálja. Kedden este a főgimnázium if­júsága zenés szerenáddal-lepte meg szeretet főigazgatóját, az ifjúság ér­zelmeit az ifj. elnök tolmácsolta. Tegnapelőtt délutánig maradt itt a derék ősz főigazgató, aztán tovább indult hivatalos kőrútjára. Mint ér­dekes jelenséget, e helyen említjük, meg, hogy a főigazgatói látogatá­sok alkalmával minden éven szüne­telnek a priváták a gimnáziumban. A rossz szájak azt rebesgetik, hogy a tanár urak titkolják a főigazgató ur előtt a privátaórákat, melyek mipden gimnáziumban tiltva van­nak. Akár igy van, akár ne.n, annyi bizonyos, hogy sajnálatosan szomorú következményei vannak ezeknek a privátáknak. Néhány évvel ezelőtt még volt azoknak a jeles szegény diákoknak, akik maguk tartják fenn magukat, néhány privátaórájuk, mely­ből tellett ruhára, cipőre. A priváta folytán azonba kihullott kezükből az a keservesen megkeresett és ér­demmel megszolgált néhány forint. Ma már minden gyengébb tehetségű gyerek privátára jár, mert ők azt hiszik, hogy csak igy lehet boldo­gulni. Aki érezni és gondolkozni tud, be fogja látni, hogy itt nincs igaz­ság : mert nemcsak kétségbeesetté teszi a sok nélkülözést szenvedő sze­gény fiukat, hanem tanulás szem­pontjából is káros hatása van apri- vátának. Azt a szülők tudják legjob­ban, hogy a privátán nem tanulnak sokat a diákok, sőt hanyagok, lusták, paklizók lesznek még azok is, akik különben tanulnának. Hány privátás gyerekből csap ki az önérzet ilyen formában: hisz privátára járok, úgy sem bukom meg ! Igen szomorú je­lenség ez, annál is inkább, mert egyre növekszik az a sajnálatra méltó gimnazistagárda, mely a pri­váta segítségével csúszott át mind a nyolez gimnaziális osztályon. Ta­nár urak, rendén van ez igy ? Tö­rüljük el a privátát! — Juhász Jenő képe a mütárlaton. Juhász Jenő helybeli ügyvéd jogász fiát ifj. Juhász ,Jenőt szép kitün­tetés érte. Egy női arcképtanulmá­nyát a Műcsarnok igazgatósága a téli tárlatra a kiállítandó képek közó

Next

/
Thumbnails
Contents