Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-11-07 / 87. szám
87. ssám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat november 7. Újabban pedig egy közbeszólása révén emlegették. A csütörtöki parlamenti ülésen beleszólta Zborav Miklós képviselő beszédébe. Ez magában derék dolog, mert Ballagi ha nem gyakran beszél is, legalább közbeszól, s már ez is némi parlamenti tevékenység, amit különösen el kell ismernünk, ha meggondoljuk, hogy nem egy képviselő van Zemplén- varmegyében, aki 10—15 éves képviselői pályája alatt még csak közbe se szólt egyetlenegyszer se.*) Ballagi közbeszólása azonban rosz- szul ütött ki, mert alkalmat adót' Zboray Miklósnak, hogy alaposan a szemére vesse a megtagadott bod- rogsárai nyilatkozatát — amit téve- dósból mondott Zboray sárospataki nyilatkozatnak. Az ülésnek erről a részéről igy szól a parlamenti tudósítás: Zboray elmondja az uj rend jel lemzéseül, hogy vasárnap este a rendőrség két fiatalembert detekti- vekkel a főkapitányságra vittetett ama vád aiutt, hogy ők összebeszéltek, hogy a katonai ellenőrzési szemlén jelen-nel fognak jelentkezni. (Zaj x baloldalon) Pedig az illetők nem is katonák, nem is esküdtek össze. Ezért az uj rendszerért kellett Apponyinak távozni. Mert ha nincsen kifogása az ő személye ellen, miért kell eiinennie ? Csakhogy itt sincs tiszta szándék, ez is csak egy kis inczidens minden következmények nélkül. (Felkiáltások a jobboldalon : 0 nem kívánja, hogy maradjon ! Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon és a néppárton és felkiáltások : 0 kíván menni, mert az urak kíván tátják vele!) Ballagi Géza: Ez nem tisztelet Apponyi iránt. Kubik Béla: Mert oly élessé teszik a helyzetet, hogy neki le kell vonni a konzekvencziát. Ez tiszta dolog. Zboray Miklós: Azt mondja Ballagi képviselőtársam, hogy Apponyi maga kívánta . . . Ballagi Géza : Nem azt mondtam ! Azt mondtam, hogy az tiszteletlenség Apponvi személye iránt, őt ilyennel meggyanúsítani. Zboray Miklós ; Kérem, bármilyen tisztelettel viseltessem . . . Ballagi Géza : En viseltetemZboray Miklós: A sárospataki nyilatkozat után, melyet Ballagi tett és itteni viselkedése után nem ad Ballagna semmit. (Tetszés az ellenzéken.) *) Mert tájékozásul megjegyezzük, hogy az a híres közbeszólás: „Tegyék be az ablakot, mert cúg van“, — tényleg nem zemplénmegyei képviselőtől származik. Holló Lajos: Ismételje itt a sárospataki nyilatkozatát!' *Reméljük, hogy a Ballagi képviselő ur választói közül is igen sokan lesznek rpost már Zboray Miklóssal egy véleményen. Ilyen magatartással, a választók előtt tett hazuflas kijelentések megtagadása mellett államtitkárságra lehet szert termi, de mandátumra nehezen. * A csütörtöki incidensnek folytatása volt pénteken. Ballagi szükségesnek tartotta fölélni a Zboray nyilatkozatára. Az ülésnek erről a részéről szóló tudósítást itt közöljük: Ballagi Géza: Sajnálattal veszi tudomásul Apponyi lemondását. Olay Lajos: Kálvinista jezsuita vagy ! (Tetszés az ellenzéken.) Pap Zoltán : Azt mondd el, amit Sárospatakon mondtál! Ballagi Géza: Elfogadja Dániel ] báró indítványát. Zboray tegnapi beszéde alatt közbeszólt, hogy tiszteli Apponyit. Olay Lajos: No ezt már nem hal- gatom. Megyek ki ! (Zajos derültség az elenzéken,) Ballagi Géza : Zboray visszavágott neki, Holló Lajos meg rádup lázott, amikor azt mondta, hogy ismételje meg a sárospataki nyilatkozatot. Sem Zboray, sem Holló I nem tudják ezt a nyilatkozótól előkészíteni. Felkiáltások az ellenzéken : Meg- I jelent a »Független Magyarországnem áll elő gyanúsításokkal. Ha pozitív adatai vannak, nyíltan fel fog lépni vádjaival a néppárt ellen. (Zaj.) Kijelenti, hogy csatlakozik Dániel báró indítványához (Helyeslés jobbról.) * Konstatáljuk, hogy Ballagi Géza képviselő úr ebben a felszólalásában nem mondott igazat. Nem áll, hogy a nemzeti állam kiépítését hangoztatta Ballagi Bod- rog-Sárán, hanem a magyar nemzeti hadsereg megvalósítását. Húsz intelligens úri ember a tanunk rá. Láttunk már perekben sok rosszhiszemű tagadást, de hogy valaki I hú-z ember füle hallatára tett nyilatkozatát az ország színe előtt ilyen vakmerőén merje letagadni, erről eddig nem volt fogalmunk, ez any- nyira konsternál, hogy szólni se tudunk hozzá! De legyen nyugodt a képviselő úr, mi is a nyilvánosság előtt fogjuk bebizonyítani, hogy nekünk van igazunk. A maszlag. Abból a beharangozásból, melylyel a képviselőház a miniszterelnököt fogadta, hamar megérthette, hogy a jelenlegi képviselőházzal aligha lehet a „Grosz-Wien“ szája ize szerint kormányozni és a nemzeti érzületet arczul csapó katonai programmot elfogadtatni. Tovább sietett tehát oda hol „a családi traditió vagy elfoglalt hivatalos állás“ jobban meglágyította a talajt s ahol melegebb ágyat talál a „Gesamt monarchie“ áldásdus eszban.“ Ballagi Géza: Tönkre akartak tenni politikailag, azért kolpo rtálták ezt a nyilatkozató’. Nem is Sárospatakon, de Bodrog-Sárán tet.e a| nyilatkozatot s ott ezt mondta: ; Mindig hive volt aóT-es kiegyezés- i nek (Zaj), de ha azt tapasztalná, | hogy a 67. XII. t-cikk útját állana a nemzeti állam kiépítésének, akkor ! otthagyná ezt az alapot s csatlakoznék azokhoz, akik a 67-es alap ellen küzdenek. A legnagyobb pol’tikai bukfencet követné el, ha éppen ma hagyná oda pártját, mikor reformok vannak , I a hadseregben kilátásba helyezve, j Gáli Sándor. Süssétek meg a re- j I formokat! Gabányi Miklós: Szabott elvű m t- radsz. (Zaj.) Ballagi Géza: Gyanúsítás az. aj mit vele szemben tettek. Épp úgy j gyanúsíthatna ő is, s mondhatná, hogy Hollóék azért tüntetnek Apponyi mellett, hogy megbontsák aj szabadelvű párt egységét. (Zaj.) De méje ? E rövidke út is elegendő volt arra, hogy a kegyelmes „nemzet megkérdezésének“ eszméjét számításba vegye más szóval, hogy arra gondoljon: miképen lehetne uj választásokkal kevésbbé alkalmatlan nemzeti képviseletet szerezni. A népre való gon dolás e magasztos pillanatában, bizonyára csak az eszmetársulás su- galto neki, hogy azokra is gondoljon, akik legközelebb állanak a nép felett, és hogy elmondandó prog- rammjába beléfoglalja: milyen fontos állami közeg a jó főszolgabíró és a -- inás körülmények között agyonzaklatott és bírságolt — községi jegyző, no meg a soha számba sem vett szegény éhező felekezeti tanító. Sietett is kijelenteni, hogy addig nem rendezi az állami hivatalnokok fizetését, mig ezen tisztviselők illetményei szabályozva nem lesznek. A szabályozás szó ugyan kissé gyanúsan hangzik, mert az állami hivatalnokok is kaptak már egyszer ilyet és azóta kérnek — javítást. Lehet azonban, hogy még ők ezt nem ismerik, Hallják tehát Uraim! Jobb jövő hajnala virrad, most Önökön a sor ! A törvényt alkalmazó bírák, az igazságszolgáltatás egyéb közegei, a nemzeti nevelés szolgálatában álló állami tanférfiak, az állami szolgálatban csak gyűlöletet arató pénzügyi tisztviselők mind, mind várhatnak, mert most Önök a legfontosabb közegek : most Önök elé kell maszlagot hinteni, vagy legalább szájuk elé mézes madzagot huzni. Az állami hivatalnokok csak húsa év óta várják, hogy az ige tetté váljék- Talán Önökben is felcsillant egy halvány remény sugár, hogy sorra kerülnek, most már m g van, megemlékeznek már Önökről is ! Az állami hivatalnokok már kaptak egy ékesen megokolt, de a konyhára mit sem hajtó fizetésrendezést, egy fényes indokoláss á ellátott és javítást kilátásba helyező javaslatot, ők tehát várhatnak, Önök most időszerűbbek, tehát oda nyújtják a mézes madzagot, szopogassák legalább is — a választások lezajlásáig. A minister- elnök ur azonban a lidérezfény meggyújtásakor megmondani, hogy mikor akarja a vármegyét purificálni, mert ő már egyszer nyilatkozott eb- a kérdésben, az igaz, hogy más al kálómmal, a mikor körülbelül ezeket mondotta: „A vármegye emlőin táplálkozó sok felesleges elem és sine- curától kell előbb a megyei szolgálatot megtisztítani, mielőtt a javadalmazás rendezéséről beszélhetünk. No de nem is emlékezhetik az ember mindenkor, mindenre. Hiszen a szálóigévé vált: „Egyenek krumplit!“ szerzőjét is csak akkor egyszer emlékeztették reá — a végső leszámoláskor Azért tisztelt főszolg ibirói, szol- gabiró, jegyző urak, no meg felekezeti tanító urak, csak kössék fel a választáskor a kolompot: hisz az ígéret már megvan. Ne is gondolják, hogy a méltányosságra való hivatkozással tett ígéret csak ürügy volt arra, hogy az állami hivatalnokok fizetésének javítását beláthatatlan időkre el lehessen odázni. Dehogy! Megtörtént ugyan urak, hogy az ország színe előtt a pénzügyi és honvédelmi miniszter kijelentette, hogy addig nem lesz a katonák fi- j zetésének javításából semmi, migaz állami tisztviselőkét nem rendezik ; igaz ugyan az is, hogy a katonák már három éve élvezik, de hát arról nem tehetnek a rninisterek, hogy azt a korona ígérte tneg az uralkoJp a dási jubileum alkalmával. Ugyan az önök szempontjából is Elkezdődött a táncz, de a kettő bárkivel táncolt is, egymást figyelte. Ha Gizuska mosolygott valakire szívesebben, Géza homlokára rögtön a harag teliege szállt, ha pedig Géza merő udvariasságból erősebben csapta a szelet valami szép leánynak, Gizus arcáról szállt (1 a mo- soly. Szünóra lett. Siettünk Gizuskaék- kal a buffetbe, ahova Géza jóval előbb kiment már! Ahogy beléptünk, Gizuska elsápadt, megremegett s hangtalanul összeesett. Géza ur ebben a szerencsétlen pillanatban ugyanis egy buf- fetbeli Hébét ostromolt szerelmével és azt látta meg a gyenge szivti Gizuska. Nagy pánik keletkezett. Szentke- resztesy báró Gizuskát támogatta és mig imádott szerelmemet ájultan vitték ki a kocsihoz, nekem, a buta elefántnak, a mamát kellett támogatnom. Géza utánunk szaladt és hebegve kérdé, hogy mi baj történt Igen sápadt volt, arca az ijedtségtől szinte elváltozott. Szögyiné magából kikelten kiáltotta felé: — Uram, ha már összetörte gyermekem szivét, ne háborítsa fel az enyémet is jelenlétével! Nem volt igaza. Mért nem adta meg azt a 3000 forintot, hiszen elég gazdagok voltak. Csúnya dolog az irigység fiuk, de én mégis örültem, boldognak éreztem magamat, mikor riválisomat bukni láttam. Hittem, hogy biztos a győzelmem, enyém lesz a szép szőke lány, enyém — az os-1 tóba elefánté. j Azontúl mindennapos vendég vol-l tam Szögyióknél. Mindig találtam ürügyet a felmenetelre. Egyszer könyvet, máskor virágot, majd uj híreket, toilette titkokat vittem betegünknek. így telt el két boldog hét. Gizuska napról-napra vidámabbnak látszott, egyre nyájasabb lett hozzám, i s én reméltein: felejtve a múlt era-1 léke, minden vágya a jelené, az j enyém. Csak mikor láz gyötörte testét, 1 kalandoztak vissza gondolatai a múltba. Ilyenkor sokat emlegette a : Géza nevét, sóhajtott, sirt keservesen. Ez a beteg, lázas állapot azonban csak futó volt. S én úgy remegtem attól a perctől, mikor elhagyja az J ágyat és ismét az utcára röppen. Mert szerettem, imádtam, féltettem őt. Hiába, ennek is be kellett következnie. Minő nagy volt boldogságom. mikor sétáira engem hivott kísérőül. Künn sétáltunk a ligetben, aranyos kis madárka fütyörészett felettünk, s körölöttünk fü, fa, bokor bontá zöld bimbaját. Egy keddi napon találkoztunk — Gézával. Ki akartam kerülni a ta lálkozást, de lehetetlen volt. Géza köszönt, mi visszaköszöntünk. Vakmerő volt a nyomorult és megszólított minket: — Ha megengednék, hogy egy magányos árva, kósza lélek kisérhesse sétájokban, végtelenül boldoggá tennének 1 Felelni akartam, de Gizuska szavamba vágott: — Miért ne, Géza, csatlakozzék hozzánk ! Sokáig szótlanul sétáltunk a nyíló fák között. Hogy megtörjem a kínos csendet, beszélni kezdtem különféle témákról. Pár rövid szó volt a felelet, aztán vége . . . Visszatért elrejtőzött régi szerelmük és én olyan feleslegesnek éreztem magamat mellettük, mint egy ötödik kerék. Hebegve bocsánatod kértem és valami ostoba hazugságot mondtam, hogy e! kell mennem, talán nemsokára visszatérek. Elmentem egy kávéházba, alig volt ott már valaki. Lapokat olvastam. Azt hiszem egy negyed óra alatt vagy húsz újságot átlapoztam. Megüvegesedett szemem előtt a hetük elmosódtak és folytonosan egyetlen képet láttam: aranyos hajat égkék szemmel . . . Elgondolkoztam . . . Engedjem, tűrjem, hogy az az éhes ölyü madár elrabolja tőlem féltett kincsemet, imádott üd" vösségemet?! . . . Nem, soha! Visz- szarohantam, hogy visszaköveteljem tőle. Mire a ligetbe értem, már karonfogva sétáltak. Gizuska, amint meglátott, nevetve intett és igy szólt; — Nem is gratulál nekünk ? No ez nem szép magától. Kibékültünk és egy nagy szívességre akarjuk felkérni. Megteszi? S ismét rám mosolygott. Sohasem fogom ezt a mosolyt elfelejteni. Valami pokoli tűz villogott szemében. — Hisz magának oly jó, nemes keble van, Ernő, egész betegségem alatt oly szerető odaadással, szives készséggel ápolt, hogy nem tehetek fel magáról hidegszivüséget. Beszéljen a papával érettünk, segítse elő frigyünket, boldogságunk függ ettől. Végtelen keserűség szállta meg szivemet, lólekzetemet majd elfojtotta a keblemre nehezülő irtózta- tón fájó érzés és féleszmélten mondtam : — Magáért Gizuska, mindent megteszek ! . . . Nyélbe ütöttem a dolgot, az öreg megadta a 3000 pengőt. Tegnapelőtt ment végbe az esküvő és én vőfély voltam . . . Nevettek fiuk? hát csak nevessetek ... De mit tehetek róla, ha én ostoba elefántnak születtem! . , .
