Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-10-28 / 84. szám

Hatodik év 84. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, október 28. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerls-fér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban kőiltlnk. fi nemzetrontók. Verje meg az isten, aki dinom- dánomot csinált a követválasztás­ból! Verje meg az isten, aki pénzt adott az emberek szavaza­táért, verje meg az isten, aki hatalmát arra használta fel, hogy alárendeltjeit valakire szavazni kényszerítse | Verje meg az Isten mind, aki ezeket a gonosztetteket valaha elkövette, verje meg legsúlyo­sabb ostorával, büntesse meg legiszonyúbb büntetésével Ke­gyelmezzen meg a gyilkosnak, a rablónak, a gyujtogatónak, csak ezeknek a gonosztevőknek ne kegyelmezzen meg soha Mert ezek ásták meg a sírját Magyarország önállóságának, mert ezek az okai mostani kétségbe­ejtő nyomorúságunknak. Megölték a nép becsületérzé­sét, kiirtották belőle a lelkiisme- retet, szabad emberből megvá­sárolt barommá aljasitották, hogy erőszakkal, vesztegetéssel s a pokol gyalázatos eszközeinek egész arzenáljával fenntarthassa­nak egy nemzetgyilkos, átkozott rendszert, amely Ausztria rablán­cára fűzve erkölcsileg, anyagilag elgyengítette Magyarországot. Ki a bűnös ? A nép, az a sze­gény magyar ember, akinek any- nyi fogalma van a választásról, hogy akkor ingyen adnak enni, inni, s még pénzt is kap az em­ber minden munka nélkül ? Aki olyan jámbor nyugalommal megy a szavazóhelyre pénzért szavazni, mint amilyen nyugodtan megy máskor pénzért fuvarozni vagy kapálni, s nem is álmodja, hogy azért a hitvány pénzért elárulja hazája szabadságát, megrontja saját sorsát és gyermekei bol­dogságát ? Nem, a nép ép úgy nem bűnös, mint az a kis gyerek, akit go­nosztevők lopásra tanítanak be, azok a bűnösök, akik tudják, hogy mit cselekesznek, s mégis megteszik, mégis megvásárolják a lelkét, a becsületét.' Azokat verje meg az isten olyan kegyetlenül, mint amilyen rettenetesen megrontották nem­zetüket a gonoszságukkal. Ébredjen fel bennük a lelki­ismeret, a gyötrő bűntudat, s ne hallgasson el soha. Érezzék bű­neiknek egész utálatosságát, érez­zék a romlást, amit nemzetünkre hoztak, és ez a gondolat kínozza őket halálukig. Mert gonoszabbak minden go­nosztevőnél, és nincs a rettene­tes büntetés, amit meg ne érde­melnének. Mivé tették ezt a nemzetet! Szemébe vágják, hogy nem nem­zet, csak néptörzs, hogy saját vérével, katonaságával nem ren­delkezhetik, hogy a nyelve ki J van zárva a hadseregéből, mert annak a hadseregnek, öröklött jogánál fogva, más a korlátlan ura. S eltűri, lenyeli, kezet csó­kol érte. Pénzzel, erőszakkal összeválasz­tottak egy többséget, amely ki­mondja, hogy nem kivánja, hogy a magyar katonákat magyar szó­val vezényeljék, sőt elismeri, hogy ezt nincs is joga kívánni. És elég vakmerő világgá hirdetni azt a gonosz hazugságot, hdgy a magyar nemzet többségének az akarata az, amit ő mond. Hogy a magyar nemzet többsége nem kivánja a magyar nemzet hadse­regében a magyar nyelvet! És ezt az istenkáromlást a vá­lasztásokkal igazolja. Hiszen a választásokon többséget kapott a kormánypárt, s többséget kapna most is, ha választás lenne. Pedig nem igaz, zsivlink, lel künk, minden csep vérünk, az el- elkeseredés lázongásával kiáltja, hogy nem igaz. Nem igaz, hogy a magyar nemzet nem kivánja a magyar vezényszót, nem igaz. hogy a magyar nemzet az ő ka­tonaságáról elismerné, hogy az akárki fiának a privát tulajdona. Csakhogy a képviselőválasztás nálunk nem a nemzeti akarat megnyilatkozása, hanem ember­vásár, ahol pénzzel csalogatott, a hatalom korbácsával kergetett öntudatlan páriák húzzák gör- nyedezve az osztrák uralom sze­kerét. Azért van minden nyomorúsá­gunk, azért pusztul a nép, azért ömlik át Amerikába a nemzet minden munkaereje, azért veri arcul minden osztrák káplár az önérzetünket, a kegyeletünket, azért hozhatja a nyakunkra Tisza István a rabszolgaság legalázóbb igáját is. Mind azok ennek az okai, akik a választásokon vesztegettek, itat­tak, akik hatalmukkal kényszeri- tették szavazni az embereket, a kik megölték a nép becsületér­zését, hazaszeretetét, vasári por­tékává tették lelkét, meggyőző­dését. Verje meg az Isten, aki eddig tette, verje meg ezerszer, aki még most is, még ezután is ten­ni fogja! b. b. tüntetés Winöischgraetz elten. A sárospataki főiskolai fiatalság hatalmas tüntetést rendezett vasár­nap este nemzetünk ismert jóakaró­ja, a chlopyi hadiparancs egyik szer­zője, Windischgraetz Lajos herczeg ellen. A rokonszenves nevű herceg ott­hon volt a pataki várkastélyban, amit az ősi bástyán lobogó fehérfe­kete családi zászlója szokott jelezni, Ez a zászló nagyon hasonlít a fe­ketesárgához, s alighanem ez izgatta fel a fiatalságot. Este fél nyolc óra tájban csopor­tosultak a főiskola előtt,, s onnan in­dultak fáklyák fénye mellett a vár­kert felé, énekelve a Kossuth nótát, éltetve Kossuth Ferenczet, Barabást, Lengyel Zoltánt abcugolva Windiseh- graetzet és Ballagit. A várkert kapuját hirtelen bezár­ták, s egy pár udvari szolga útját is-akarta állani a tüntetőknek, de hiába, mert a most már mintegy ezer főnyire szaporodott tüntető me­net benyomult a várkertbe, s zárt sorokban, teljes rendben vonult a herczeg lakása elé. A várkastély összes ablakai azonnal ünnepélyesen elsötétedtek, ami azonban egy csep­pet se zavarta a közönséget. Megáll­tak a kastély előtt s a Kossuth-nö- tát énekelték, majd meg kuruc-nó- tákat. (Öröme lehetett Rákóczi várá­nak: jó kétszáz éve nem hallhatott már kuruc nótát. Azok az öreg fa­lak talán azt gondolhatták, hogy az ő felséges fejedelmük tér'vissza két­száz évi bus távoliét után.) Közbe pedig folyton hangzottak a kiálltások: Abcug Windischgraetz! Le a chlopyi hadvezérei! Ki a várból! Vegyék le azt az idegen zászlót! Le a német kapcával! Takarodjék innen, ez a Rákóczi vára! Nincs itt németnek helye! A herceg azonbag a sok megtisz­telő óváció dacára sem jelent meg az ablakban, s igy a tömeg hazafias dalokat énekelve a Kossuth lakóhá­za elé, majd a kollégium elé vonult, s ott a himnuszt elénekelve, a leg­szebb rendben, minden csendzavarás nélkül szétoszlott. A csendőrség a Kossuth lakóháza előtt kivont szuronnyal útját állta az ifjúságnak, s kérdőre vonta, hogy mit keresett a várkertben. Az ifjú­ság vezetője azt felelte, hogy haza­fias fájdalmuknak adtak ott, kifeje­zést, s ha a csendőröknek ez ellen kifogásuk van, ők a szuronyoktól se rettenek vissza. Erre a csendőrök visszavonultak, s engedték tovább vonulni a tüntetőket. Nem is volt ok közpelópésre, mert nem történt rendzavarás. HÍREK. Induló. Leng a szabadság lobogója Fel-fel a harci riadóra !! Tüzes arccal Kél a hajnal, dicsőségünk, A szabadság reggele. Jön a zsarnok Bősz hadával és ellenünk Véres fegyvert emele. Hunnia Hős fia Harczra készen All merészen. A halállal szembe száll Atillának szittya vére, Bátran lép a csatatérre És halált oszt vagy talál, Diadalról-diadalra A dicsőség a mienk, Harci zajnak riadalma Nem rettenti sziveink. Majd a zsarnok nagy hatalma Porba hull, Rajta Árpád birodalma Felvirul. Fel, fel, fel, Csak dörügjönHunniának fegyvere, Fel, fel, fel, Felvirradt már a szabadság reggele. Kóy Sándor. Szüret. Szomorú szürete Van a magyar népnek. Elviszik a borát Királyi zsebpénznek. Hisz ehhez mi úgyis Hozzá vagyunk szokva Ha nem oda . . . másra . . . Katona adóba. Ha terem bor . . . nem jó, Osztrák látja hasznát. Nem terem ... az is rossz, Vallód magyar kárát. Kárát csak te vallód Én jó magyar népem. A hasznot elviszi Majd az osztrák szépen. Mert az osztrák néked Igen jó pajtásod, Nem kiván egyebet Csak inged, kabátod. Te pedig ezt tűröd Birka türelemmel, Máskor elvégezted Erős fegyvereddel. Most csak arra kérlek, Törvényes jogoddal Szakits valahára E gaz sógoroddal. W-r, — November — Január. — A november-januári negyed al­kalmával bizalommal kérjük ama tisz­telt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. 1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lapunk -4- oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents