Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-17 / 81. szám
Hatodik év 81. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, október 17. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-t<'r 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a legjutányosabi árkán közlünk. yilkotmánysértés. (ME.) Még a múlt hóban tartott közgyűlés előtt olvasván a lapokban, hogy Hunyad vármegye főszolgabiráihoz az illető hadkiegészítési parancsnokságtól oly megkeresés érkezett, hogy a most sorozás ala tartozó hadköteleseket önkénytes belépésre híj - ják fel, de a főszolgabirák egyike erről az alispánnak jelentést tevén, az alispán a fó'szolgabirákat eltiltá attól, hogy a megkeresésnek eleget tegyenek : óhajtám tudni, valljon, a mi főszolgabiráink- hoz is jött-e ilyen megkeresés és mit tettek vele. Minthogy vármegyénk két hadkiegészítő parancsnoksággal, Ujhely és a négy alsó járás a 65. — a többi a 66. számúval van összeköttetésben, — kérdést intéztem az egyik és a másikhos tartozó föszolgfabiró- hoz A 65. ezredhez tartozó főszolgabírótól nem kapván választ, azt következtetem, hogy igenis, kapott olyan megkeresést és eleget tett annak. Egy másik azt válaszolá, miszerint olyan megkeresést nem kapott, hogy a hadköteleseket önkénytes belépésre buzdítsa, csak olyan értesítést, hogy az esetleg önkényt jelentkező ifjak hol, mikor és milyen okmányokkal jelentkezzenek. Hogy eziránt miként intézkedett, nem mondja; miből azt következtetem, hogy a megkeresést járásában közhírré tette. Ugyanezt tette az újhelyi polgármester is saját hatáskörében. Itt tehát tisztviselőink segédkezet nyújtottak az alkotmányi elleni merényletre. Egy azonban — dicséretére legyen mondva — semmi intézkedést nem tett, egyszerűen irattárába tette a mear- keresést, — tehát csak ez az egy járt el alkotmányosan. — a tokaji. Az alkotmánynak a parlamenti rendszerben a fő, sőt szinte egyedüli biztositéka az adó és újonc megajánlás, vagy meg nem ajánlás Csak azon kormánynak van joga, csak annak szabad adót és újoncokat szednie, amelyet erre a pariáment felhatalmazott. És ha e nélkül nem soroznak és végrehajtással nem szedik az adót, — vagyis mint most mondani szokás — »ex-lex« állapot áll elő: az korántsem kedvezmény a polgárokra és a hadkötelesekre nézvp, amelylyel tetszésök szerint élhetnek vagy arról lemondhatnak és, ha tetszik, adót fizethetnek, újoncul beállhatnak, mert igy az alkotmány biztositéka, legalább is egy időre, meghiusittat- nék, de adót fizetni, újoncul ön- kénytesnek lépni nem szabad. Annál kevesebbé szabad egy vármegye tisztviselőjének segédkezet nyújtani az alkotmány ilyetén kijátszatásához Sajnálom, hogy ez épen ilyenkor történik, midőn hosszabb ideig nem lesz közgyűlésünk, különben nem itt, de ott tenném szóvá. így is azonban fencartjuk azon jogunkat, hogy alkotmány- ellenesen eljáró tisztviselőinket a téli közgyűlésen feleletre vonjuk. Egyik főszolgabiránk részéről fentebbi kérdésemre közöltetett velem a honvédelmi miniszter m. hó 30 án kelt 64809. sz. körrendeleté. En nem erről tudakozódtam. De ha már közöltetett velem, felhasználom a ritka alkalmat, hogy kormányunknak elös- meréssel adózzam. Ez ugyanis azt mondja, hogy mivel a tényleges szolgálatban levő katonának a családot fentartó apját vagy férfi testvérét időközben érhette olyan baj, amely a család fentartására képtelenné tette és nem lévén alkalom őt a rendes nek és ott megvizsgáltassanak. Ez nem alkotmánysértés, de a humanizmus, a méltányosság követelménye. De ezen rendeletben a következő sorokat is olvasom : »Újból hangsúlyozom, hogy az állandó sorozó bizottságok elé — miután a folyó évi ujonejuta- lék országgyülésileg még nincs megajánlva — magyar honosságú állitáskötelesek nem vezethetők.» Ebből tehát világos 1-ször, hogy a hadkiegészitő parancsnokságok fent említett megkereséseiket nem a magyar honvédelmi miniszter, de más forrásból kapott rendeletek folytán intézik a fő- szolgabirákhoz, és 2-or, hogy azon tisztviselők, kik nekik abban segédkeznek, a m. kir, honvédelmi miniszter támogatására sem számíthatnak. fi közigazgatás és a szőlőkultura. Sokat panaszoltuk már, hogy köz- igazgatási hatóságaink a vízjogi törvény helytelen értelmezésével milyen ok nélküli zaklatásokat s nagy károkat okoznak a szőlőbirtokosoknak A hiba a kultúrmérnöki hivatalból indult ki. Ez a hivatal, amelynek az lenne a feladata, hogy műszaki segódke- zésével a földművelést előbbre vigye, képtelenül ferde törvénymagyarázatával valóságos átka és réme lett a szőlőbirtokosoknak. Tulajdonképen annyi lenne a teendője, hogy vizjogi ügyekben mérnöki szakvéleményt adjon. E helyett megtette magát Ítélő bírónak, ő szövegezte meg elejétől végig az Ítéleteket, döntött benne jogi kérdések felett, pl. hogy egy vizárok uj ároknak tekintendő-ó, vagy réginek, hogy a kihágás elévült-é vagy nem, hogy a perköltségeket ki viselje stb. A közigazgatási hatóság pedig sajnálatos indolenciával legtöbbször egyszerűen lemásolta a kultúrmérnöki hivatalnak a jogi dolgokra is kiterjedő itélet-tervezetét, s kiadta, mint a saját ítéletét. Miután pedig a kulturmérnökség jogi dolgokhoz nem ért, praktikus érzéke meg igen kevés van, hát valósággal szörnyűségek sültek ki ezekből az Ítéletekből. így pl. kimondták, hogy minden újonnan létesített vízlevezető árokra alispáni engedélyt kell kérni, ami helyszíni eljárást, szakértői tervet stb. igényel, s belekerül a járási székhelyektől távolabb eső községekben 80—100 forintba. Ilyen engedély nélkül nem szabad a szőlőjében senkinek vizárkot huzni, s aki mégis csinál ilyen árkot, kihágást követ el s büntetendő. De azután kitaláltak még cifrább dolgokat is. Nevezetesen kimondták, hogy ha valaki a parlag szőlőjét felrigoloztatja, s aztán a régi viz- árkokat újra megcsinálja benne, ezek is uj árkoknak tekintetnek, s ehhez is alispáni engedély kell. Vagyis minden újonnan rigolózott szőlőben csak úgy lehet a régi viz- árkokat újra elkészíteni, ha erre az sorozáson megvizsgáltatni : az ilyenek az ugynev. állandó sorozó bizottságok elé vezettesse T A R G A. Mese a sziget virágáról. Irta.- Tóth Károly. Régen, nagyon régen történt, de apáról fiúra szállt s igy fennmaradt a mese a sziget virágáról. Még a középkorban, a Vág partján állott egy hatalmas kastély, a mely kalandosabbnál.-kalandosabb hírben állott. Egy öreg ember teljesítette a kapus és házmester kötelességeit. Nevezetes volt az öreg szófukarságáról s még a jó borravalók is eltévesztették nála hatásukat. Egy alkalommal állítólag isko- latároa és kebelbarátját csalta oda a hires kastély, akinek habozás nélkül beszélt a múltról, feltárta a titkot előtte és megmutatta a rejtélyesnek hitt lakot. A kastély az akkori építkezés remekei közé tartozott, körül volt véve egy igazán művésziesen parkírozott kerttel. A virágok szárán százféle faja pompázott itt, nem hiányzott a Cameliák sokféle faja, képviselve j volt a déli növényzet majd minden ! neme, az Eldorádó teljes volt. Bol- | dog halandó mit erezhetsz a valóban isteni természet élvezetén? A virágok beszélgetnek veled s te élvezheted e hódító illatot, amely minden oldalról körülvett és feledteti veled a keserű múltat. A kastély külseje ellentétben állott a kert szépségével. Magas fákkal körítve az ábrándos osalódott ember lakását adja elénk. A bemenet elé két óriás Cyprus nyulott az égnek. A folyosó tele festményekkel a leghíresebb mesterművek utánzatai, Innen a belső udvarra jutva kápráztató fényűzés tárul elénk ; remek csokor müvek az ó-korból a legnagyobb ügyességgel, Ízléssel vannak rendezve és a középen egy szökőkút lövel külömböző vizsugarakat az égnek. Ezt az isteni játékot meg megelevenítik a napsugarak és a medencébe úszkáló arany halacskák. Amilyen komor a külseje, annál díszesebb a kastély belseje; mindenütt az illatos virág köszönget a néző felé. Az emelet déli részét lakásul használták, a többi részen zárva voltak a szobák. De hát kik a lakói ? Az öreg kézen fogott és vezetett egy szűk folyosón keresztül egy gyönyörűen bútorozott hálószobába. A mennyezetes ágy lírásén állott. Talán egy angyalnak készült ez? koczáztattam meg a kérdést. Igazad van. Egy isteni asszony lakta ezt a szobát, de csak rövid ideig. Angyal volt szegény itt e földön s angyal ő a más világon is. A falon valamit babrált és egy krajcár nagyságú lyuk volt látható. Önkénytelenül oda léptem és a látott annyira lekötött, hogy az első meglepetéstől szólni sem tudtam. Talán nem látsz semmit ? Csalódtam volna, ebben az órában szokott Irénhez jönni. Egy korban megőszült férfi ült egy faszéken. Magatartása, nyugodtsága elárulta magas származását. Szeretettel tekintett az előtte ülő sző Ke szépségre, ami a legjobb hatást tette. Mintha egy tulvilági szellem állott volna előttem. Irén, vele szemközt, mint egy királynő ült. Szónfekete haja rendezetlenül hullámzott vállain át, le a széktámláján keresztül a padlózatig. Az arcz maga a báj, kellem, az ártatlanság kifejezője. Kék szempár csillogott az öreg urra, aki jókedvűen nézte az alkotó eme remekét. Könnyű habselyem fedte a bájos lényt s úgy oda simult testéhez, mintha öntve lett volna az egész alak. Derekát egy kék szalag övezte; lábai mint egy gyermeké oly formás kicsinyek, egy párnán pihentek. Ha eszembe jut az az óra, amelyen őt láthattam, az ő rabja vagyok. Jöjj barátom, már eleget láttál és hallottál, a többit a szobámban elbeszélem. Kézen fogva vezetett ki a szobából. Mentem, de hogy milyen állapotban, azt nem tudnám megmondani. Szobájába érve egy palaczk rajnai bort tett az asztalra, elhitetni akarta velem, hogy hogy ez csak álom volt. Már a második pohárral ürített ki, de még nem beszélt. Beszélj, mert megöl a kiváncsisági 1 Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lapunk G oldal,
